Fradi műsorlap (1987/88)

1987. november 22.

2 _____________________Fradi műsorlap_________________ E gy éutízed-egy mérkőzés Visszaemlékezésünkben elsősorban a Hungária körúti meccsek közül ragadtunk ki egyet-egyet, évtizedenként.. . 1912. április 1. Hungária krt: MTK-FTC 1-0 Gólszerző: Lane Egy évvel az Üllői úti megnyi­tó után az MTK is új otthont ava­tott. Lehet, hogy a pálya gyors felépítését a konkurencia fűtötte hangulat és áldozatkészség bizto­sította. Tény, hogy a hatalmas, ekkor még az FTC pályánál is nagyobb befogadóképességű Hun­gária körúti pálya a magyar sportnak nagy nyeresége volt. A pályaavató mérkőzés hazai sikert hozott. Az ünnepélyes külsősé­gek között külön is feltűnt, hogy még az FTC részéről is köszön­tötték az új hajlékotnyert MTK-t. Dr. Borbás Gáspár az FTC vá­logatott balszélsője mondott üd­vözlő mondatokat. Azután ideges légkörben meg­kezdődött a mérkőzés, amely vé­gül mindössze egy gólt hozott. Az MTK angol játékosa, a kister­metű Lane nagyszerű formában játszott és az első félidő 27. per­cében egy okos góllal megpecsé­telte a mérkőzés sorsát. Hiába tá­madt a felerősödő szél segítségé­vel a II. félidőben az FTC, a nagy akarás nem hozott eredményt, maradt az 1—0. Bár a bajnoksá­got 8 pontos fölénnyel az FTC nyerte, a kék-fehérek pályaava- tója így maradéktalan sikert ho­zott az MTK táborának. 1927. május 8. Hungária krt: FERENCVÁROS -HUNGÁRIA 4-1 G: Kohut, Pataki, Kohut, Kitti, Rázsó A profi Ferencváros első győ­zelmét jelentette ez a mérkőzés a Hungária névre változtatott MTK ellen. A Fradi nagy napot fogott ki, játékosai egyszerűen lelépték nagy ellenfelüket. A mérkőzés után a Ferencváros öl­tözőjében Brüll — a kék-fehérek elnöke - adta át azt az értékes ezüst serleget a ferencvárosiak­nak, amit a két csapat 1927 tava­szi találkozásainak alkalmából tűzött ki.- Semmi keserűséget nem ér­zek — mondotta — mert derekas munkával és értékes játékkal ér­demelte ki a ferencvárosi csapat a győzelmet. További sikereket kívánt, mire a serleget átvevő Pa­taki vezényszavára háromszoros harsány éljen üdvözölte az illuszt­ris sportvezetőt. Erre szinte egy emberként tört ki az öltözőkben lévőkből az FTC indulója, amit lelkesen, csillogó szemmel éne­kelt mindenki. Szigeti elnökkel az élen a ve­zetőség tagjai is ott álltak és hangzott a májusi estben a szív­ből jövő dal: „Nagy volt az FTC! Nagy lesz az FTC!” Ragyogott, szinte könnyezett minden szem, s az induló után dörgő éljenzés köszöntötte Szigeti Imre elnö­köt, aki boldogan vitte a trófeát magával. Az öltözők folyosóján kukucskáló gyerekek pedig to­vább éljenezték, éltették a Fe­rencvárost, a magyar bajnokot. 1934. szeptember 23. Hungá­ria krt: FERENCVÁROS-HUN­GÁRIA 3-2 G: Toldi, Kardos, Táncos, Toldi, Kardos. „A 20. percben Táncos ível be egy szabadrúgást. A labda pompásan száll a bal összekötő helyére, ahol Toldi nagy lendü­lettel a legjobb időpontban érke­zik a labdára és védhetetlenül fejessel bombázza a léc alá, 1-0!” 2—1-es ferencvárosi vezetés után megismétlődött a Táncos- Toldi parádé: Táncos a 33. perc­ben szélvészként száguldott el a kék-fehérek mellett. Belül csak Toldi tudta követni, a legjobbkor érkezett Táncos beadására. Toldi csodálatos előrevetődéssel ugrott a labdára és óriási gólt fejelt a bal sarokba. A Hungária ezután szorongatott, egy gólt is szerzett, azonban a győzelem ezúttal a zöld-fehéreké lett. A mérkőzés lefújása után a közönség elözön- lötte a pályát és ünnepelte a játé­kosokat. Á mérkőzés hősei, Tán­cos és Toldi a szurkolósereg vál- lain jutott az öltözőbe. . . A nagy rangadó II. félidejét egyéb­ként a rádió is közvetítette. A „beszélő” Pluhár István volt. 1949. április 30. Megyeri út (Az MTK-pálya még romokban állt) MTK-FTC 4-2 G: Rudas, Hidegkúti, Bosánszky, Bosánszky, Czibor, Hidegkúti MTK: Tóth-Kovács II, Lan­tos-Kovács I, Börzsei, Palotás- Sándor, Hidegkúti, Bosánszky, Keszler, Bodola. Edző: Bük ovi Márton. FTC: Henni-Rudas, Szabó- Csanádi, Kispéter, Lakat-Budai, Kocsis, Deák, Horváth, Czibor. Ezdő: Lyka Antal. A mérkőzés előtt az MTK 60 éves jubileumának ünnepségeit tartották. A ferencvárosi játéko­sok közül Csanádi Árpád köszön­tötte a jubiláló egyesületet. Hi­degkúti köszönte meg a baráti szavakat ,majd kezdődött az örök­rangadó. Hatalmas iramú, izgal­mas, helyenként színvonalas mér­kőzést hozott a két nagy vetély- társ találkozója. A félidei 0—0 után Rudas tizenegyesből szer­zett vezetése, de Hidegkúti a levegőben úszva, látványos csu­kafejessel néhány perc múlva már egyenlített is. A Fradinak 3—2 után volt egy időszaka, ami­kor úgy látszott, hogy megfor­dítja a mérkőzés sorsát. Az MTK védelme azonban nagyszerűen verte vissza a ferencvárosi táma­dásokat, amelyek aztán egyre jobban elhalványodtak. Az örökrangadót ezúttal is az esélyesebb csapat-veszítette el... (Hétközi edzőmérkőzésen a Fradi 5 —4-re legyőzte a magyar váloga­tottat!) Salamon Béla ezúttal sem ta­gadta meg önmagát, és így vi­gasztalta a nekikeseredett fradis- tákat: — Ne irigyeljék tőlünk a győ­zelmet. Minden hatvan évben ne­künk is kifuthat egy jó forma... 1953. augusztus 30. Népsta­dion: BP. VÖRÖS LOBOGÓ- BP. KINIZSI 2-0 G: Kovács I, Lantos Bp. V.Lobogó: Gellér-Kovács II, Börzsei, Lantos-Kovács I, Za- kariás-Sándor, Hidegkúti, Palo­tás, Szolnok, Kárász. Edző: Bukovi Márton Bp. Kinizsi: Gulyás-Rudas, Kispéter, Ombódi-Kéri, Dékány- Kertész, Orosz, Mátrai, Szabó, Fenyvesi. Edző: Sós Károly Ez volt az első örökrangadó a Népstadionban! A 60 ezer néző érdekes, izgalmas mérkőzést szurkolhatott végig. 0-0-as fél­idő után Kinizsi támadásokkal kezdődött a második játékrész. Az örökrangadók első népstadi­onbeli gólját azonban Hidegkúti­ék érték el. Az 52. percben Sán­dor elfutás után hátragurított és a befutó Kovács I mintegy 14 méterről laposan, nagy erővel a kapu bal oldalába lőtt. Csak az utolsó előtti percben dőlt el véglegesen a két pont sorsa: „Pa­lotás kitör, Rudas rávetődik a labdára és kézzel megfogja, 11-es. Lantos laposan a jobb sarokba rúgja a büntetőt, 2-0.” A Nép­sport bírálatában kiemelték, hogy a „Kinizsi lelkes csapata nagyon megnehezítette a Bp. V. Lobogó győzelmét. Az első félidőben gyors, élénkiramú, változatos, teljesen kiegyenlített volt ajáték. A Kinizsi hátvédhármasára hatal­mas munka hárult. Kispéter és Ombódi szinte egymást múlta felül. Ombódi kitűnő helyezkedé­sével, egyszerű játékával semle­gesíteni tudta Sándort. A Vörös Lobogóban szintén a hátvédhár­mas játszott kitűnően. Közülük is kiemelkedett Börzsei. A fede­zetek közül Kovács I nyújtott ki­emelkedőt, gólt is lőtt!” És a futballt már akkor is gól­ra játszották. . . 1967. október 15. Népstadi­on: FTC -MTK 5-0 G: Rákosi, Novák, Rákosi, Varga, Albert FTC: Takács-Novák, Mátrai, Páncsics-Juhász, Szűcs-Szőke, Varga, Albert, Rákosi, Katona. Edző: Dr. Lakat Károly MTK: Lanczkor-Keszei, Du­nai, Jenei-Csetényi, Lutz-Török, Nagy I, Takács, Nagy E, Oborzil. Edző: Hidegkúti Nándor Az első félidő egyetlen gól­ját a mellékelt képen láthatják: Rákosi tetszetős mozdulattal fe­jelte hálóba a labdát. A második félidőben még jobban belelendült a Ferencváros és időnképti nyo­masztó fölényét gólokra is vál­totta. íme a második játékrész góljai: 53. perc: Novák egy csel után ballal 20 m-ről hatalmas lövéssel vette be az MTK kapuját. 64. perc: Ezúttal Rákosi lőtt távolról gólt. 28 m-ről váratlanul, nagy erővel a jobb felső sarokba bombázott. 81. perc: Rákosi csavart szög­letrúgását a magasra felugró Var­ga 4 m-ről fejelte a léc alá. 83. perc: Rákosi középre ívelt labdáját a nagy lendülettel bero­hanó Albert 5 m-ről úgy fejelte a hálóba, hogy az a kapufáról per­dült befelé, 5-0! Albert egyéb­ként még egy 11-est is kihagyott.. A Ferencváros ezzel a győzel­mével már 10 pont előnnyel (!) vezetett a bajnokságban: 1. FTC 25 22 3 - 74-16 47 1974. június 1. Üllői út: FTC -MTK 2-1 G: Branikovits, Juhász, Kiss FTC: Géczi-Martos, Bálint, Mucha, Megyesi-Juhász, Nyilasi- Takács, Branikovits, Máté, Ma­gyar. Edző: Dalnoki Jenő MTK: Gőgös-Dunai-Török, Csetényi, Csorna, Rab-Kovács, Becsei, Borsó-Kiss, Kunszt. Edző: Kalocsay Géza Cserék: Becsei h. Berkes, Magyar h. Engelbrecht, Kunszt h. Tuli­pán. Az új Üllői úti stadionban ez volt az első ferencvárosi győze­lem! Hűvös, szeles szombat délu­tánon látszólag telt ház előtt („csak” 19 399 jegy kelt el) ját­szottak a csapatok. Az FTC ezen a találkozón érte el az első kapu­fát új stadionjában: 6 perccel a kezdés után Nyilasi távoli, erős labdája a bal kapufáról vágódott ki . . . Feljegyeztük az új stadi­onban esett első ferencvárosi gól­nak az időpontját: 17 óra 22 perckor Branikovits szerezte. Bá­lint mesterien indította Braniko- vitsot. A csatár a 16-oson belül előbb elvétette a labdát, majd mielőtt Csetényi közbe tudott volna avatkozni, újból megsze­rezte és 14 m-ről a kapu közepé­be lőtt! Óriási volt az öröm a fra- disták között, mint ahogy a já­tékidő befejeztével is, hiszen 2-1-re győzött az FTC. A történelem megismélődött, mivel 1911-ben az első győzelem az Üllői úton ez volt: FTC—MTK 2—1. Akkor azonban ez a pálya­avató mérkőzés volt.. . 1987. március 14. Hungária krt: MTK-VM-FTC 0-0 MTK—VM: Gáspár-Tumer, Híres, Szalay, Kajdy-Talapa, Var­ga, Szeibert, Bognár-Jován, Boda. Cs: Jován h. Kékesi, Kékesi h. Huszárik. Edző: Verebes József FTC: Zsiborás-Vaszil, Pintér, Strausz, Keller-Bánki, Szántó, Takács, Pölöskei-Répási, Fischer. Edző: Dalnoki Jenő. Mielőtt elkezdődött a meccs, a két csapat játékosai egy-egy ajándéklabdát rúgtak a közönség közé. Az első lövét is mintha a né­zőknek szólt volna, mert Varga 25 m-ről a lelátóra lőtte a lab­dát. . . Néhány érdekes mozzanat a legutolsó örökrangadóról: A 22. percben Jován lövése fog­lalkoztatta Zsiborást, egy perc múlva pedig Gáspár bravúrja kel­lett, hogy Strausz bombaszabad­rúgása ne kerüljön a kapuba. A 36. percben meghűlt a vér a Fradi szurkolók ereiben. Szeibert tört kapura, elvitte a labdát a kifutó Zsiborás mellett ám mielőtt az üres kapuba lőtt volna Vaszil ér­kezett és becsúszva nagy bravúr­ral szerelte! A 42. percben vi­szont a kék-fehér tábor izgulha­tott a veszély láttán: Keller átját­szotta a védőket, közeli lövését Gáspár bravúrral lábbal rúgta ki a sarokból ... Az 58. percben a kitörd"Fischert Szalay lerántot­ta, majd a 16-osnál kiugrani ké­szülő Pölöskei is hasonló sorsra jutott. A mérkőzés végére kiala­kult Fradi fölényt egy újabb ak­ció mutatta: az előretörő Keller szép cselekkel ment el három védő mellett, már a 16-osnál járt, amikor Szalay elhúzta a lábát... A rangadót követően a két edző nyilatkozott: Verebes: — Az első félidőben több helyzetünk akadt, viszont a második játékrészben kiegyen­lítettebb lett a játék, s a küzdő jelleg dominált. Ekkor a Ferenc­városnak is voltak helyzetei, az összkép alapján mégis igazságos a döntetlen. Ez volt az első olyan találkozónk, amely mintát adott arra, hogyan kell küzdeni. És az ilyenre mindenképpen „vevő” a közönség. Dalnoki: — Kissé szomorú va­gyok, hogy pontot vesztettünk. Kimondottan jó mérkőzést lát­hattak a szurkolók, játékosaink nagyon jól, becsületesen küzdöt­tek, minden dicséretet megérde­melnek. A november 22-i mérkőzés után vajon hogyan vélekednek majd az edzők? Nagy Béla

Next

/
Thumbnails
Contents