Fradi műsorlap (1987/88)

1987. október 28.

Fradi műsorlap iy©irika AIÖLvótzky Ha napjainkban egy szurkoló hirtelen valamelyik kedvenc já­tékosával akar beszélni, Zsinka János és Zsivótzky Gyula neve bizonyára ritkán ugrana be bár­melyiküknek is. S nemcsak azért, mert mostanában az egész csa­pat teljesítménye kívánnivalót hagy maga után, de Zsinkára és Zsivótzkyra még a mérsékeltebb eredményekből is kevesebb rész jut. Pedig például „Zsineget” a szezonnyitót megelőző szurko­lói ankéton igencsak hiányolta a közönség a kezdő tizenegyből. „Zsivóról” viszont a publikum kényszerűen tudomásul vette, a strandon elfocizta az egészségét... Tehát két, mostanság nem éppen a boldogság csúcsait ost­romló fiútól kérdezhetjük: mi van velük? * A 22 éves dunaújvárosi fiatal­ember, Zsinka János szülőhelyén kezdte a focit. Majd Székesfehér­vár és a Czabán Samu tér követ­kezett. Húszévesen a Fradiban rögtön a Szeged elleni első mécs­esén góllal mutatkozott be, de jól ment a játék neki a későbbi­ekben is. A sors azonban nem sok időt adott számára a bizo­nyításhoz. Bokasérülés és kény­szerpihenő következett. S amikor ismét belejött volna a játékba, megérkezett a behívó...- Leszerelése óta nem na­gyon talál magára. Mi ennek az oka?- Pedig nagyon szeretnék már végre jól játszani. A kato­naság nyomai még fellelhetők a kondíciómon, s a formába lendü- lésemnek is sokat ártott a több­hónapos kihagyás.- Eredeti posztja a jobb szél, de gyakran tűnik föl a neve az összeállításokban balszélsőként is. Melyiket szereti jobban ját­szani?- Célom, bekerülni a csa­patba, akár a balszélen is. Igaz­ság szerint azonban a másik ol­dalon érzem otthon magam, bár a bal lábam nem sokkal gyen­gébb. Ha tízig osztályoznánk, ötöst kapna, míg a jobb hetest. A helyezkedés viszont más do­log. A balszélen másként kell átvenni a labdát, fordulni, cse­lezni. Sajnos, ezt nem érzem, így nem is szeretek ott játsza­ni.- Az edzővel nem beszélt erről? Hisz ezen az őszön is jó- néhány alkalommal tűnt föl az „árnyékos” oldalon.- Szóba se került a téma. Az embernek örülnie kell, hogy befér a csapatba. Ha másért nem, hát a kereset miatt. Lélektani szempontokra kevés figyelem jut a Ferencvárosban.- Akár csereként is szívesen játszik?- Ha másként nem, igen. De nekem elejétől fogva játszanom kell, hogy együtt tudjak élni a játékkal. Ha baloldalra, vagy csereként küldenek be, végképp görcsössé válók. Nehezebben sza­badulok a rontás félelmétől, ami bénítja a bátorságot, fékezi a vál­lalkozókedvet.- A Ferencvárosban futbal­lozni ma is óriási dolog, megtisz­telő lehetőség. Ugyanakkor a já­ték rendkívül gyenge. Mi ennek az oka? Szoktak erről beszél­getni?- Meccsek után mindig meg­beszéljük a történteket. Elemez­zük, mit, hogyan kellett volna csinálni.- És, végén felmentik ma­gukat?- Is-is. De valamit tényleg ki kellene már találni, mert a csapat híján van a taktikai fogódzókban. Csak improvizál. Ha az első húsz percben nem rúgunk gólt, kap­kodunk, görcsössé válunk, s az ellenfél ezt könnyen kihasznál­hatja. Ha viszont bejön a gól: lee­resztünk, nem tudjuk megtartani az előnyt. Növelésére már nem is gondolok. Szükség lenne igazi vezéregyéniségre is. A 21 éves Zsivótzky Gyula, az 1968-as mexikói olimpia ka­lapácsvető bajnokának a fia, a Fradiban kezdte a focit. A spor­tot viszont a BVSC-ben. Ám ne­héz csontozata, vízre érzékeny füle miatt abba kellett hagyni az úszást. Az FTC-ben végigjárta a „szamárlétrát”, s Vincze Géza edzősége idején ő volt a felnőtt csapat tizenkettedik embere. Az 1984-es moszkvai ifjúsági EB Ha egy labdarúgó éjszak elgyö­történ, sírással küszködve felri­ad, minden bizonnyal súlyos sé­rülésről álmodott. Arról, hogy hetekig, netán hónapokig- nem játszhat, így vetélytársa elorozza tőle biztos posztját, hogy sokáig nincs prémium, nincs utazás, hogy a szurkolók elfelejtik, vagy arról, hogy be kell fejeznie pá­lyafutását. Csupa szörnyűség, egytől egyig. Ám ha a csapatnak nem megy, a közönség egyre gyakrab­ban firtatja: mi van már azzal a sérült játékossal, mikor gyógyul már meg? Mert vele, ugye, min­den másként menne... Tavaly Kincses Sándor hosszú „táppén­zes” időszaka foglalkoztatta az üllői út publikumát. Tavasszal megkönnyebbülten vette tudo­másul, hogy a szőke középpá­lyás meggyógyult, ismét a csa­pat rendelkezésére állt. Októ­berben aztán újra az ijedtség következett: Kincses sérülés miatt kimaradt...- Nincs semmi baj — fe­leli, amikor sérüléséről fag­gatom. - Enyhe húzódásom volt, ez egy futballistával bár­mikor előfordulhat.- Gondoltam, hiszen a Vác ellen már újra pályára lépett. De az emberek joggal kiváncsiak, hogy nem korábbi súlyos sérülésének valamilyen utóhatásáról volt-e szó.- Nem. Sajnos, amikor két éve a Ferencvároshoz kerültem, roppant kellemetlen lovaglóizom sérülés kínzott. Alig tudtam ját­szani, időnként úrrá is lett raj­tam a kétségbeesés. De ennek vége, teljesen meggyógyultam. Kincses körül minden rend­ben van. Ezt a szurkolók is tapasztalhatják, hiszen forduló­ról fordulóra szerepel a csapat összeállításában. Nem tudni még, hogy mikor csatlakozhat hozzá Dukon Béla, de az ő esetében már az is pompás hímek számít, hogy edzés után ülhettünk le beszélgetni az üllői úton hamar népszerűvé vált fiatal játékossal, aki nyáron még hatalmas gipsz­elődöntőjében a lengyelek ellen gólt szerzett, s volt egy gólpassza. Bicskei mégis kihagyta a csapat­ból, amit azóta sem ért, s nehe­zen felejt . . .- Ebben az időben új tizen­egy körvonalai rajzolódtak ki az Üllői úton. — Igen, Vincze Géza fiatal csapatot formált. Az Efi-győzte.s gárdából Pintér, Keller, Zsinka került hozzánk, én is bizalmat kaptam. A fiatal csapat azonban tapasztalt irányító játékos nélkül nem bírta el a ránehezedő terhet.- Korábban balszélsőt ját­szott, Dalnoki viszont hátra vitte a védelembe. — Szerettem is védőt játszani, ott éreztem magamat a legjob­ban. Csakhát Keller Jóska mel­let ritkán juthattam szóhoz. Ráa­dásul februárban bevonultam ka­tonának.- Leszerelés után pedig meg­sérült a strandon... — Ez nem igaz. Én is az új­ságból tudtam meg, hol szerez­tem a porclevállást, s nagyon meglepődtem. Sajnos, nemcsak a szurkolók, sokan még a klubon belül is ebből a téves híresztelés­ből általánosítottak. Pedig, aki igazán ismer, tudja, nem csinálok ilyet. A sportnak mindent alá­rendelek. csizmát hordott „külön ismer­tetőjelként”.- Az ellenségemnek sem kí­vánnám azt, amit akkoriban át­éltem - emlékszik vissza a gyógy­kezelés időszakára. - Amíg a többiek edzettek, én tehetetle­nül feküdtem, és csak álmodoz­hattam a játékról.- Talán nem szívesen idézi fel a pillanatot, de nem minden­ki tudja, hogyan sérült meg.- A Siófok ellen játszottunk június 6-án az üllői úton. Alig fél óra telt el a mérkőzésből, amikor egy tizenhatoson belül guruló labdát akartam megrúg­ni. A siófoki jobbhátvéd Brett- ner azonban ugyanezzel a szán­dékkal csúszott be, és egyszerre értük el a labdát. Ez olyan, mint­ha valaki a Gellérthegyet próbál­ná odéb rúgni. Nagy fájdalmat éreztem, nem is tudtam felállni, mindkettőnket úgy kellett levin­ni a pályáról. Neki szerencséje volt, megúszta egy könnyebb sé­rüléssel, nekem viszont leszakadt a belső térdszalagom a tapadási pontról.- Haragudott Brettnerre?- Egy percig sem, hiszen nem tehet a sérülésemről. Men­teni akart, a labdát találta el, csak éppen rosszul sült el a dolog.- Következett a műtét.- Méghozzá nem egyszerű műtét. Kitúrták a térdcsonto­mat, az így nyert lyukon áthúz­ták, majd a csonthoz „forrasz­tották” a szalagot. Dr. Leikó Dezső' remek munkát végzett, örökké hálás leszek neki.- Hogyan telt a gyógyulás?- Kegyetlenül. Két hétig fel sem kelhettem az ágyból, majd hat hét következett combtőit gipszkötésben. Amikor végre levették a „csizmát”, nem akar­tam hinni a szememnek. Olyan volt a lábam, mint a hurkapál­cika. Csaknem elsírtam magam a látványtól, öt centiméterrel lett vékonyabb a rugó lábam.- Mivel biztatták az or­vosok?- Semmivel. Azt mond­ták, idén már nem játszhatok. Ez a jóslatuk azonban nem vált- Akkor hogy történt?- Katonaidőm alatt a Nép­hadsereg .válogatottal külföldön voltam, ahol rúgást kaptam a tér­demre. Mikor hazajöttünk, sza­badságot kapott a csapat. Otthon edzettem. Bemelegítettem, futot­tam, amikor „beszakadt” a tér­dem. Ha egyből megoperálnak, a bajnokságra már rendbe jövök. Sajnos, a műtétre csak a Sport­kórházban került sor, leszere­lésem után.- A szurkolók nem is tud­ják, miben a legjobb Zsivótzky Gyula.- A sérülés után méginkább éreztem a mellőzöttséget. Há­rom év alatt kevés játéklehe­tőséghez jutottam. Talán még a csapat sem tudja, mire vagyok képes. Egészségesen is amolyan beugrónak tartanak, sérültek he­lyén játszom, ami nem ad önbi­zalmat. — Mi a véleménye a mostani Fradiról? — Teljesen leengedett a társa­ság, nincs meg a régi tűz. Tavaly éreztük, nem félünk senkitől. Most kissé közömbössé vált a csa­pat, pedig ez a Fradinál nem en­gedhető meg. A félelem, a fele­lősségtől való menekülés bénítja be, a Vác elleni mérkőzésen a juniorok között már kipróbál­tam a lábamat. És jobban esett a játék, mint előtte hittem. Nem éreztem fájdalmat, csupán az erő hiányzott még, de azt hiszem, ez természetes. így aztán biztos va­gyok abban, hogy hamarosan is­mét teljes értékűlabdarúgó leszek.- Hogyan sikerült ilyen gyor­san rendbe jönnie? — Két és fél hónapig gyógy­tornáztam, erősítettem a lába­mat, ami valóban meglapően gyorsan vastagodott is. Ezért is mertem játszani akkor, amikor rendes edzéseket alig egy hete a csapatot. Csak ne rontsak! — ez lehet a pályán belüli jelszó. Ezért nem cseleznek, vállalkoznak a fiúk, ezért szabadulnak olyan gyorsan a labdától. Ha ugyanis valaki ront, könnyen kimarad. Ráadásul a mérce nem egyenlő mindenkivel szemben.- Vezéregyéniség nem hiány­zik?- Dehogynem. Kellene vala­ki, akire a fiatalok felnéznek, akire a pályán számíthatnak, aki a játék alapján imponál. Bánki Dobó, Kincses Sanyi azzá válhat­na, mégsem sikerül valami miatt azzá lenniük.-Az edzővel nem beszélget­tek arról, hogyan lehetne felol­dania bénító hangulatot?- Volt a múltkor egy ilyen beszélgetés. Lényege az volt: Dal­noki kijelentette: nem kell gör­csösnek lenni. Akarni kell a győ­zelmet,. és minden rendben lesz. Azóta befejeződött már néhány meccs, a helyzet keveset válto­zott. Ázt hiszem, a légkört kel­lene megteremteni a felszabadult, eredményes csapatjátékhoz.- Hogyan?- Ez a nagy kérdés! végeztem csak. Persze, azért óva­tos vagyok, tudom, hogy a tü­relmetlenség bajt okozhat, és ha ez a térdszalag újra megsérülne... De erre gondolni sem akarok. Dukon Béla manapság már nem riad fel éjszakánként rémál­mok gyötrelmétől, ő ismét szé­peket álmodik, mint amikor ost­romolta a Ferencváros első csa­patának öltözőjét. Ül álmában a kispadon, és egyszer csak szól az edzője, hogy készüljön; beáll a csapatba. P. Gy. L. Horváth K. József „Táppénzesek” voltak Kincses Sándor

Next

/
Thumbnails
Contents