Fradi műsorlap (1987/88)
1987. október 28.
Fradi műsorlap iy©irika AIÖLvótzky Ha napjainkban egy szurkoló hirtelen valamelyik kedvenc játékosával akar beszélni, Zsinka János és Zsivótzky Gyula neve bizonyára ritkán ugrana be bármelyiküknek is. S nemcsak azért, mert mostanában az egész csapat teljesítménye kívánnivalót hagy maga után, de Zsinkára és Zsivótzkyra még a mérsékeltebb eredményekből is kevesebb rész jut. Pedig például „Zsineget” a szezonnyitót megelőző szurkolói ankéton igencsak hiányolta a közönség a kezdő tizenegyből. „Zsivóról” viszont a publikum kényszerűen tudomásul vette, a strandon elfocizta az egészségét... Tehát két, mostanság nem éppen a boldogság csúcsait ostromló fiútól kérdezhetjük: mi van velük? * A 22 éves dunaújvárosi fiatalember, Zsinka János szülőhelyén kezdte a focit. Majd Székesfehérvár és a Czabán Samu tér következett. Húszévesen a Fradiban rögtön a Szeged elleni első mécsesén góllal mutatkozott be, de jól ment a játék neki a későbbiekben is. A sors azonban nem sok időt adott számára a bizonyításhoz. Bokasérülés és kényszerpihenő következett. S amikor ismét belejött volna a játékba, megérkezett a behívó...- Leszerelése óta nem nagyon talál magára. Mi ennek az oka?- Pedig nagyon szeretnék már végre jól játszani. A katonaság nyomai még fellelhetők a kondíciómon, s a formába lendü- lésemnek is sokat ártott a többhónapos kihagyás.- Eredeti posztja a jobb szél, de gyakran tűnik föl a neve az összeállításokban balszélsőként is. Melyiket szereti jobban játszani?- Célom, bekerülni a csapatba, akár a balszélen is. Igazság szerint azonban a másik oldalon érzem otthon magam, bár a bal lábam nem sokkal gyengébb. Ha tízig osztályoznánk, ötöst kapna, míg a jobb hetest. A helyezkedés viszont más dolog. A balszélen másként kell átvenni a labdát, fordulni, cselezni. Sajnos, ezt nem érzem, így nem is szeretek ott játszani.- Az edzővel nem beszélt erről? Hisz ezen az őszön is jó- néhány alkalommal tűnt föl az „árnyékos” oldalon.- Szóba se került a téma. Az embernek örülnie kell, hogy befér a csapatba. Ha másért nem, hát a kereset miatt. Lélektani szempontokra kevés figyelem jut a Ferencvárosban.- Akár csereként is szívesen játszik?- Ha másként nem, igen. De nekem elejétől fogva játszanom kell, hogy együtt tudjak élni a játékkal. Ha baloldalra, vagy csereként küldenek be, végképp görcsössé válók. Nehezebben szabadulok a rontás félelmétől, ami bénítja a bátorságot, fékezi a vállalkozókedvet.- A Ferencvárosban futballozni ma is óriási dolog, megtisztelő lehetőség. Ugyanakkor a játék rendkívül gyenge. Mi ennek az oka? Szoktak erről beszélgetni?- Meccsek után mindig megbeszéljük a történteket. Elemezzük, mit, hogyan kellett volna csinálni.- És, végén felmentik magukat?- Is-is. De valamit tényleg ki kellene már találni, mert a csapat híján van a taktikai fogódzókban. Csak improvizál. Ha az első húsz percben nem rúgunk gólt, kapkodunk, görcsössé válunk, s az ellenfél ezt könnyen kihasználhatja. Ha viszont bejön a gól: leeresztünk, nem tudjuk megtartani az előnyt. Növelésére már nem is gondolok. Szükség lenne igazi vezéregyéniségre is. A 21 éves Zsivótzky Gyula, az 1968-as mexikói olimpia kalapácsvető bajnokának a fia, a Fradiban kezdte a focit. A sportot viszont a BVSC-ben. Ám nehéz csontozata, vízre érzékeny füle miatt abba kellett hagyni az úszást. Az FTC-ben végigjárta a „szamárlétrát”, s Vincze Géza edzősége idején ő volt a felnőtt csapat tizenkettedik embere. Az 1984-es moszkvai ifjúsági EB Ha egy labdarúgó éjszak elgyötörtén, sírással küszködve felriad, minden bizonnyal súlyos sérülésről álmodott. Arról, hogy hetekig, netán hónapokig- nem játszhat, így vetélytársa elorozza tőle biztos posztját, hogy sokáig nincs prémium, nincs utazás, hogy a szurkolók elfelejtik, vagy arról, hogy be kell fejeznie pályafutását. Csupa szörnyűség, egytől egyig. Ám ha a csapatnak nem megy, a közönség egyre gyakrabban firtatja: mi van már azzal a sérült játékossal, mikor gyógyul már meg? Mert vele, ugye, minden másként menne... Tavaly Kincses Sándor hosszú „táppénzes” időszaka foglalkoztatta az üllői út publikumát. Tavasszal megkönnyebbülten vette tudomásul, hogy a szőke középpályás meggyógyult, ismét a csapat rendelkezésére állt. Októberben aztán újra az ijedtség következett: Kincses sérülés miatt kimaradt...- Nincs semmi baj — feleli, amikor sérüléséről faggatom. - Enyhe húzódásom volt, ez egy futballistával bármikor előfordulhat.- Gondoltam, hiszen a Vác ellen már újra pályára lépett. De az emberek joggal kiváncsiak, hogy nem korábbi súlyos sérülésének valamilyen utóhatásáról volt-e szó.- Nem. Sajnos, amikor két éve a Ferencvároshoz kerültem, roppant kellemetlen lovaglóizom sérülés kínzott. Alig tudtam játszani, időnként úrrá is lett rajtam a kétségbeesés. De ennek vége, teljesen meggyógyultam. Kincses körül minden rendben van. Ezt a szurkolók is tapasztalhatják, hiszen fordulóról fordulóra szerepel a csapat összeállításában. Nem tudni még, hogy mikor csatlakozhat hozzá Dukon Béla, de az ő esetében már az is pompás hímek számít, hogy edzés után ülhettünk le beszélgetni az üllői úton hamar népszerűvé vált fiatal játékossal, aki nyáron még hatalmas gipszelődöntőjében a lengyelek ellen gólt szerzett, s volt egy gólpassza. Bicskei mégis kihagyta a csapatból, amit azóta sem ért, s nehezen felejt . . .- Ebben az időben új tizenegy körvonalai rajzolódtak ki az Üllői úton. — Igen, Vincze Géza fiatal csapatot formált. Az Efi-győzte.s gárdából Pintér, Keller, Zsinka került hozzánk, én is bizalmat kaptam. A fiatal csapat azonban tapasztalt irányító játékos nélkül nem bírta el a ránehezedő terhet.- Korábban balszélsőt játszott, Dalnoki viszont hátra vitte a védelembe. — Szerettem is védőt játszani, ott éreztem magamat a legjobban. Csakhát Keller Jóska mellet ritkán juthattam szóhoz. Ráadásul februárban bevonultam katonának.- Leszerelés után pedig megsérült a strandon... — Ez nem igaz. Én is az újságból tudtam meg, hol szereztem a porclevállást, s nagyon meglepődtem. Sajnos, nemcsak a szurkolók, sokan még a klubon belül is ebből a téves híresztelésből általánosítottak. Pedig, aki igazán ismer, tudja, nem csinálok ilyet. A sportnak mindent alárendelek. csizmát hordott „külön ismertetőjelként”.- Az ellenségemnek sem kívánnám azt, amit akkoriban átéltem - emlékszik vissza a gyógykezelés időszakára. - Amíg a többiek edzettek, én tehetetlenül feküdtem, és csak álmodozhattam a játékról.- Talán nem szívesen idézi fel a pillanatot, de nem mindenki tudja, hogyan sérült meg.- A Siófok ellen játszottunk június 6-án az üllői úton. Alig fél óra telt el a mérkőzésből, amikor egy tizenhatoson belül guruló labdát akartam megrúgni. A siófoki jobbhátvéd Brett- ner azonban ugyanezzel a szándékkal csúszott be, és egyszerre értük el a labdát. Ez olyan, mintha valaki a Gellérthegyet próbálná odéb rúgni. Nagy fájdalmat éreztem, nem is tudtam felállni, mindkettőnket úgy kellett levinni a pályáról. Neki szerencséje volt, megúszta egy könnyebb sérüléssel, nekem viszont leszakadt a belső térdszalagom a tapadási pontról.- Haragudott Brettnerre?- Egy percig sem, hiszen nem tehet a sérülésemről. Menteni akart, a labdát találta el, csak éppen rosszul sült el a dolog.- Következett a műtét.- Méghozzá nem egyszerű műtét. Kitúrták a térdcsontomat, az így nyert lyukon áthúzták, majd a csonthoz „forrasztották” a szalagot. Dr. Leikó Dezső' remek munkát végzett, örökké hálás leszek neki.- Hogyan telt a gyógyulás?- Kegyetlenül. Két hétig fel sem kelhettem az ágyból, majd hat hét következett combtőit gipszkötésben. Amikor végre levették a „csizmát”, nem akartam hinni a szememnek. Olyan volt a lábam, mint a hurkapálcika. Csaknem elsírtam magam a látványtól, öt centiméterrel lett vékonyabb a rugó lábam.- Mivel biztatták az orvosok?- Semmivel. Azt mondták, idén már nem játszhatok. Ez a jóslatuk azonban nem vált- Akkor hogy történt?- Katonaidőm alatt a Néphadsereg .válogatottal külföldön voltam, ahol rúgást kaptam a térdemre. Mikor hazajöttünk, szabadságot kapott a csapat. Otthon edzettem. Bemelegítettem, futottam, amikor „beszakadt” a térdem. Ha egyből megoperálnak, a bajnokságra már rendbe jövök. Sajnos, a műtétre csak a Sportkórházban került sor, leszerelésem után.- A szurkolók nem is tudják, miben a legjobb Zsivótzky Gyula.- A sérülés után méginkább éreztem a mellőzöttséget. Három év alatt kevés játéklehetőséghez jutottam. Talán még a csapat sem tudja, mire vagyok képes. Egészségesen is amolyan beugrónak tartanak, sérültek helyén játszom, ami nem ad önbizalmat. — Mi a véleménye a mostani Fradiról? — Teljesen leengedett a társaság, nincs meg a régi tűz. Tavaly éreztük, nem félünk senkitől. Most kissé közömbössé vált a csapat, pedig ez a Fradinál nem engedhető meg. A félelem, a felelősségtől való menekülés bénítja be, a Vác elleni mérkőzésen a juniorok között már kipróbáltam a lábamat. És jobban esett a játék, mint előtte hittem. Nem éreztem fájdalmat, csupán az erő hiányzott még, de azt hiszem, ez természetes. így aztán biztos vagyok abban, hogy hamarosan ismét teljes értékűlabdarúgó leszek.- Hogyan sikerült ilyen gyorsan rendbe jönnie? — Két és fél hónapig gyógytornáztam, erősítettem a lábamat, ami valóban meglapően gyorsan vastagodott is. Ezért is mertem játszani akkor, amikor rendes edzéseket alig egy hete a csapatot. Csak ne rontsak! — ez lehet a pályán belüli jelszó. Ezért nem cseleznek, vállalkoznak a fiúk, ezért szabadulnak olyan gyorsan a labdától. Ha ugyanis valaki ront, könnyen kimarad. Ráadásul a mérce nem egyenlő mindenkivel szemben.- Vezéregyéniség nem hiányzik?- Dehogynem. Kellene valaki, akire a fiatalok felnéznek, akire a pályán számíthatnak, aki a játék alapján imponál. Bánki Dobó, Kincses Sanyi azzá válhatna, mégsem sikerül valami miatt azzá lenniük.-Az edzővel nem beszélgettek arról, hogyan lehetne feloldania bénító hangulatot?- Volt a múltkor egy ilyen beszélgetés. Lényege az volt: Dalnoki kijelentette: nem kell görcsösnek lenni. Akarni kell a győzelmet,. és minden rendben lesz. Azóta befejeződött már néhány meccs, a helyzet keveset változott. Ázt hiszem, a légkört kellene megteremteni a felszabadult, eredményes csapatjátékhoz.- Hogyan?- Ez a nagy kérdés! végeztem csak. Persze, azért óvatos vagyok, tudom, hogy a türelmetlenség bajt okozhat, és ha ez a térdszalag újra megsérülne... De erre gondolni sem akarok. Dukon Béla manapság már nem riad fel éjszakánként rémálmok gyötrelmétől, ő ismét szépeket álmodik, mint amikor ostromolta a Ferencváros első csapatának öltözőjét. Ül álmában a kispadon, és egyszer csak szól az edzője, hogy készüljön; beáll a csapatba. P. Gy. L. Horváth K. József „Táppénzesek” voltak Kincses Sándor
