Fradi műsorlap (1987/88)
1987. október 28.
4 Fradi műsorlap MI VAN VELÜK? Sok-sok éven át voltak az Üllői út kedvencei. Ki odaadó, csupaszív játékáért, ki elegáns szereléseiért, ki látványos átadásaiért, ördöngős cseleiért, remekbe szabott góljaiért. Valameny- nyien sok nagy csatában vettek részt zöld-fehér mezben, számos sikerben játszottak főszerepet s öregbítették a patinás klub hírnevét. Nem is olyan régen valamennyien erősségei voltak a Ferencváros labdarúgó csapatának, nélkülük szinte el sem lehetett képzelni hétvégeken a Fradi kezdőcsapatát. Aztán szép lassan mindannyian búcsút vettek az FTC-től. Volt aki örömmel ment, mások nehéz szívvel, szomorúan tették be maguk mögött az öltözőajtót. A szurkolók még ma is sokat emlegetik őket. Felelevenítik tetteiket s a szép napokat sűrűn visszaidézik. Emlegetik Rab Tibor nagyvonalú védőmunkáját, Takács László megbízhatóságát, szorgalmát, munkabírását, Ebedli mesteri szervezőkészségét, mértani pontosságú hosszú indításait, Pogány László gyorsaságát, szemfülességét, beadásait, Szokolai László energikusságát, robbanékonyságát s valamennyiük góljait. Ók öten, izzig-vérig Fradisták voltak. Sok ferencváros hívő pontosan tudja merre járnak, mit csinálnak, de vannak, akik meg-meg- kérdezik az Üllői úti lelátón; mi lett velük? Nos hármukkal gyakran találkozhat, aki kilátogat az NB IlI-ban szereplő ESMTK mérkőzéseire. Messzebbre kell utaznia annak aki Szokolait is látni akarja futballozni s mégmesszebbre aki Rab játékára is kíváncsi. LENT IS ÖRÖM GÓLT RÚGNI Az ESMTK—Sárisáp mérkőzés után egyszerre három volt ferencvárosi labdarúgót sikerült „kéz- rekerítenem”. Nem kellett hozzá más, csak megvárni, mig valamennyien kijönnek az öltözőből. Elsőnek Pogány Laci készült el az öltözködéssel.- Laci, milyen érzés a futball főiskolájából, az NB I-ból visszaülni az általánosba, az NB III „padjába’’. * Semmiféle lelkimegrázkódtatást nem okoz számomra. Itt is ugyanúgy bosszankodik az ember a hibákon s feldobódik, ha jól megy a játék. Itt Jent” is öröm gólt lőni.- Nem mentél volna szívesebben élvonalbeli klubba futballozni. Ehhez ugyanis még egyáltalán nem vagy „öreg”. + Ez így igaz. Nem érzem magam öregnek, s valóban szívesen játszanék még az élvonalban, de mivel nem kerestek meg az NB I-ből, én pedig nem kilincseltem ez ügyben egy percet sem, így idejöttem. És nem is bántam meg.- Éspedig? + Nagyon jó társaság jött össze Erzsébeten, rendesek a srácok s azt hiszem futballistáknak sem akármilyenek. Egy szó mint száz, jól érzem magam és ez a fő.- Mit csinálsz ha nem futballozol? + Építkezem.- Gondolom készülsz már a labdarúgás utáni időkre is? * Természetesen. Mivel vendéglátós végzettségem van, a későbbiekben szeretnék nyitni egy kisvendéglőt.- Jársz néha még az Üllői úti pályára ? + Méghozzá sűrűn. És az öltözőben is mindig megfordulok. EGY BÚCSÜMECCSET AZÉRT MEGÉRDEMELNÉK Ebedli Zoli még mindig a régi. A pályán ugyanolyan látványos műsorokat produkál időnként, mint a Fradiban fénykorában. Most is mindig nála van a labda s ugyanúgy oda rúgja, ahová akarja, mint a hajdani NB 1-es időkben.- Hogy vagy Zoli? — kezdtem az udvarisasság szabályai szerint a diskurzust. o Köszönöm, a lehető legjobban.- Nem hiányzik a Fradi? o Ez más kérdés.- Bemutatnád röviden a mostani csapatodat? o Természetesen. Nos az ESMTK egy stílusosan játszó, jó kis csapat, amelyik versenyben van az NB II-be jutásért s szerintem el is éri a célját. Ha pedig előbbre lép, ott is megállja majd a helyét. Gondolom a lényeget elmondtam.-El. Most mesélj magadról. Mivel foglalkozol, mint amatőr játékos. o Állásban vagyok. Az ÉPFU-nál. Mint adminisztrátor.- Nem vágysz már a legjobbak közé. Ügy értem az élvonalba? o Néha gondolok rá. De most itt rendben vagyok, nem is nagyon kívánkozom máshová. Legfeljebb ha Ausztriába hívnak profinak. Oda szívesen mennék.- A távolabbi tervek? o Máj egy bolt.- Mi jut eszedbe, ha valaki azt mondja; FTC? o Minden. Az eddigi egész életem.- Kapcsolatod az egykori kluboddal? o Kint vagyok a meccseken.- Tehát nincs tüske benned? o De van. Valamit fájlalok. Egy búcsúmeccset. Azt azért úgy érzem megérdemelnék. MAJDNEM NB I-ES SZÍNTEN DOLGOZUNK... Takács Laci nem sokat változott. Most is csendes, szerény ember s az NB IlI-ban is ugyanolyan komolyan veszi a játékot, mint fent. Mint régen. De ő mindig ilyen volt, számára nem volt nagy meccs, meg kis meccs, mindegyikre ugyanúgy készült s mindegyiken megtette a magáét. Egyszerűen nem tud lélektelenül, gyengén futballozni. Ahogy ő fogalmazott az ilyesmit nem engedhette meg magának — sohasem.- Ha holnap hívnának az élvonalba, gondolkoznál azon,hogy visszamenjél?' — érdeklődtem Lacinál.- Nos megmondom, kaptam ajánlatot azóta, amióta eljöttem az Üllői útról. De nem fogadtam el.- Nem találtad elég kecsegtetőnek a meghívást?- Megtudtunk volna egyezni, mégis meggondoltam.- Netán azért, mert az NB III-ban már minden a futball.- Félreértés ne essen, nem ezért mentem az NB Ill-ba, mert terhes volt a munka. Itt is minden nap edzünk és ha nem is élvonalbeli a követelmény, de nem lehet ellötyögni az edzésidőt.-Én sem erre gondoltam. Inkább arra, hogy már gondolsz a jövödre. Arra az időre, amikor már nem a futballból élsz.- Való igaz, idekerülésemkor arra is gondoltam. Én is vendéglátóipari végzettséggel rendelkezem és előbb-utóbb előveszem a bizonyítványt. — Milyen a kapcsolatod régi csapatoddal? — Sokat vagyok még manapság is a klubban. Sok ott a barátom . . . — A fiadból labdarugót nevelsz? — Ha úgy szereti a játékot, mint az apja, akkor úgy is az lesz belőle. Eleinte focizott, aztán úszott, most éppen kajakozik. Nekem egy a lényeges; szeresse a sportot, szeresse amit csinál. SZERETEK FOCIZNI, KÜLÖNÖSEN OTT AHOL BÍZNAK BENNEM Szokolai László az egyetelen, aki boldogan távozott a zöld-fehérektől. A dolog nála érthető volt, hiszen prof iszerződést ajánlott neki annak idején a Sturm Graz. De ez már régen volt, ma már Szoki itthon focizik, ha nem akkor a Sport és divatáru üzletében található. Én is ott kerestem meg. — Hány évig profiskodtál Laci? + Három esztendőn át. — Amikor visszajöttél mindenki arra gondolt; a Fradiba vezet az utad. + Mi több én is. — Mégsem oda mentél, hanem az NB II-es Volánba. + Csupán csak azért, mert a Ferencváros nem hívott. Nyilván okkal, mert nem volt ott rám szükség. Ahol meg nem kell az ember... — Mi csábított a Volánhoz? + Nem mi, hanem ki. A régi ferencvárosiak. Martos, Bálint s ez rövid úton eldöntötte a dolgot. — Az elmúlt nyáron viszont eljöttél onnan. Elárulod miért? + Persze. A csalódás vitt el. Azt hittem egy esztendő múlva megint NB l-es játékos leszek. De nem... Nem tudtunk felkerülni. Pedig én hittem. Utána viszont már megcsappant a bizodalmám. Meg aztán az is kiderült, nem is ragaszkodtak már különösebben hozzám. — Miért éppen Gyöngyöst választottad? + Mert ők hívtak. Sőt, tőlük tudtam meg, hogy végül is szabad vagyok. Most semmi gondom, jól érzem magam, mert miért ne érezném jól magam ott, ahol bíznak bennem. — Neked mindegy, hogy hol játszol? Fent, vagy lent? + Nem mindegy. De mint említettem inkább egy kiscsapatba focizok, ahol szeretnek s építenek rám, mint fentebb, úgy, hogy megtűrnek. — Nem is olyan rég híre ment, hogy Debrecenbe hívtak. + A hír valós volt, csak menetközben úgy éreztem komolytalan az egész hívás. Mert akkor aligha vitatkoznak tízegynéhány ezer forinton, amit értem kellett volna adni. — Jó szívvel emlékszel vissza a Fradiban töltött évekre? + Hát persze. Az volt a csúcs. Az a hét esztendő... Ha tudok, minden meccsen ott vagyok most is. A Fradisták ugyanis mind egyformák. AZ EDZŐSKÖDÉST MEGMÉRETÉSNEK SZÁNTAM Rab Tiborral való interjúra várnom kellett. A volt sokszoros ferencvárosi válogatott ugyanis meglehetősen későn ért haza Ausztriából. De amint megjött azonnal a lényegre tértem. — Hol is játszol most Tibi? — kezdtem a faggatod zást. o Egy megyei csapatban, úgy hívják Gattendorf. — De nem ez az első állomás a Fradi után? o Nem. Amikor lejárt a szerződésem az Üllői úton megkeresett egy hazai megyei II. osztályú együttes a Monor és hívott játékosedzőnek. — Csak egy ilyen kiscsapatnak tűnt fel, hogy egy sokszoros válogatott egyesület nélkül van. o Az igazsághoz hozzátartozik, hogy megkerestek az élvonalból is. Nem is egy klub, de nemet mondtam. Hogy miért. Abban az időben annyi csalódás ért, hogy egyszerűen nem volt lelkierőm folytatni mindent, ott ahol abbahagytam. Volt szakedzői diplomám, hát eldöntöttem, megpróbálok az asztal másik oldalára ülni. Az edzősködést megmérettetésnek szántam. Kiváncsi voltam magamra, hogy egyáltalán vannak e jelek arra, lehet belőlem valamire való edző, vagy sem. — És mire jutottál a próbával? o Nos voltak bíztató jelek. Közben persze futballoztam is, így aztán mozgalmasak voltak a heteim. Edzések, meccs idehaza, aztán irány Ausztria s foci odakint. — Ma? , o Az edzői szerződésem már lejárt, futballozni viszont még futballozok. — Milyen a kinti csapat? o Hát nem valami fényesen szerepelünk. Amikor kikerültem utolsók voltak, egy cél volt csak; a bentmaradás. Ez sikerült s hetedikek lettünk. De az új évben gyengélkedünk. Elment nyáron az egyetlen gólerős csatárunk s azóta csak a kimaradt helyzeteket számoljuk gondosan. — Milyen poszton szerepelsz? o Középső középpályás vagyok, korábban pedig a söpröge- tő szerepkört láttam el. — Harminckét éves vagy. Ebben a korban még sok kollegád tüsténkedik az élvonalban. o Én is érzek magamban annyi erőt, hogy vidáman csinálhatnám odafent. Néha visszavágyom, de máskor biztos vagyok benne, hogy elég volt. — Biztos? o Majdnem biztos. — És ha kapnál egy igazán jó ajánlatot? o Nagyon mérlegelnék. — Egy ugyanilyen edzői ajánlatra mit mondanál? o Egy biztos;bizonytalanságra, ingoványra nem építek. Legyen bármennyire kecsegtető az ajánlat. — Hány évet játszottál a Fradiban? o Tizenkilencet. — Nincs is több kérdésem. Sok szerencsét a pályához ezután is. Hogy melyikhez? Ez tőled függ. v. s. TISZTELT SZURKOLÓK! A labdarúgó bajnokság tavaszi sorsolásának időbeni közlése lehetővé tette, hogy az FTC vidéki mérkőzéseire már most szervezhetjük a népszerű autóbuszos társasutakat. Ennek azért is külön örülünk, mért így szurkolóink egy részének karácsonyi ajándékozási „problémáját” is segíthetjük, hiszen egy—egy útra a részvétel biztosítása szép karácsonyi ajándék lehet a Fradit és az utazást kedvelőknek. Valamennyi útra a Fradi ajándékboltban lehet jelentkezni a részvételi díjak befizetésével. JÖVŐRE SZÁRNYASHAJÓVAL a Fradi első váci bajnoki meccsére! Május 7. szombat: VÁC—FTC bajnoki mérkőzés. A szárnyashajóban 70 fő részére tudunk helyet biztosítani. A résztvevők előbb kirándulnak a Dunakanyarba, Visegrádon 2 órás tartózkodás. Majd indulás Vácra, a bajnoki mérkőzés megtekintése. Hazautazás, vacsora és tombola a szárnyashajón. A részvételi díj: 910.-Ft (utazás, meccsjegy, étkezés) Május 14. szombat: ZTE—FTC bajnoki mérkőzés. Utazás a Cooptourist autóbuszával Zalaegerszegre a kora reggeli órákban. Keszhelyen a Festetics kastély megtekintése-ebéd, majd továbbutazás a mérkőzésre. Érkezés az FTC klubházhoz az esti órákban. A részvételi díj: 590.-Ft Május 21. szombat: TATABÁNYA—FTC bajnoki mérkőzés. Indulás az FTC klubháztól a Cooptourist autóbuszával a kora délelőtti órákban. Ebéd Tatabányán a Csülök csárdában, majd a mérkőzés megtekintése. Hazafelé Bicskén borkóstoló... A részvételi díj: 330. - Ft MÁRCIUS 19-20. FTC—PÉCS MÉRKŐZÉS 2 NAPOS KIRÁNDULÁSSAL Indulás az FTC klubház elől a Cooprourist autóbuszával Pécsre. Városnéző séta, majd a mérkőzés megtekintése. A meccs után továbbutazás Harkányba. Vacsora és szállás a Dráva szállóban. Vasárnap délelőtt a Siklósi vár megtekintése, majd továbbutazás Mohácsra és Szekszárdra, ahol a szurkolók városnéző sétákon vehetnek részt. Hazaérkezés Budapestre az esti órákban. Részvételi díj: 1230.-Ft
