Fradi műsorlap (1987/88)

Fradi futballmúzeum

Mi újság, Miklós? BESZÉLGETÉS VARGA MIKLÓSSAL, AKIRŐL KIDERÜL, HOGY NEM BORSZAKÉRTŐ, MAJDNEM FERENCVÁROSI, ÉS NAGY FRADISTA Varga Miklós a magyar köny- nyűzenei élet egy olyan egyéni­sége, aki szinte egyik napról a másikra robbant be a köztudat­ba. Az István a király című rock­opera, és első szóló felvétele az Európa egy év leforgása alatt is­mertté tette. Barátaiból alakított zenekarával járta és járja a vilá­got, és az országot. A megalaku­lás óta a zenekar több alkalom­mal átalakult. Megjelent két nagylemeze. Az utóbbi időben azonban mintha csend lenne kö­rülötte. így azt hiszem, ha vala­ki az utcán ma találkozik vele, akkor is értelemszerű a kérdés. Mi újság Miklós? — Dolgozom és a zenekar is dolgozik. Én a zenekar két tag­jával ismét a színház világát kós­tolgatom. A Szegedi Nemzeti Színházban Jézus szerepét ját­szom a Jézus Krisztus szuper­sztár című rockoperában. Régi álmom teljesült ezzel, hiszen első önálló estjeimen is énekeltem eb­ből a már klasszikusnak számító, és azt hiszem, mindenki számára sokat mondó műből. Fel se tedd a következő kér­dést, tudom. Nem nagy bátorság a Rockszínház bemutatója után egy más szereposztásban műsor­ra tűzni és valakinek elvállalni ezt az operát? A válaszom egyér­telmű nem. Az eddigi teltházak, az előadások sikere bizonyítja, van igény ilyen művek bemutatá­sára. Az pedig csak sajnálatos, hogy a vidéki nézőknek nem nagyon van lehetőségük ilyen művek élvezetére. Akár az István a királyt, akár a Nyomorultakat szeretné megnézni, Budapestre kell utaznia. Ezt pedig egyre ke­vesebben engedhetik meg ma­guknak. — így te vidéki színésszé vál­tál? — Nem. Továbbra is él és dolgozik a Varga Miklós Band, de mellette szívesen vállaltam ezt a feladatot, hiszen mint már említettem, régi vágyam volt en­nek a szerepnek az eléneklése. — Akkor beszéljünk a zene­karról. Mintha egy kicsit gyakori­ak lennének a, személycserék. — Én nem érzem gyakorinak, hiszen a zenekar négy éve dolgo­zik együtt. Először nem is gon­doltuk, hogy együttmaradunk, csak összejöttünk egy kis baráti zenélésre az Uránia moziban. Itt olyan jól sikerült a zenélgetés, hogy meg kellett ismételni az estét. Ezek után az Európának köszönhetően is hívtak minket az országban és ^z országon kívül is mindenhová. így együttmarad­tunk. Majd, mint ahogy az egy baráti társaságban lenni szokott kiderült, hogy nem mindenki ugyanazt akarja, így ugyan olyan barátsággal, mint ahogy alakul­tunk, el is váltunk egymástól azokkal, akik mást szerettek vol­na, mint ami itt történik. Persze ebben benne van az is, hogy az ember — ha valami nem olyan jól megy, ahogy szeretné — köny- pyen keresi a másikban a hibát, így ha mondjuk én azt képzel­ném el, hogy a legjobb vagyok és a közönségnek más a véleménye, akkor kereshetném a hibát mondjuk a zenekar valamelyik tagjában. Pedig a kisebb sikernek sok oka lehet. Oka lehet akár az is, hogy a munkánkban én is maximalista vagyok. így sokszor többet hiszek, valamiről, mint amennyit ér. így aztán minden vita nélkül, figyelembe véve az előbbieket, én azt tartom, hogy mindenkinek azt kell csinálnia, amiben hisz. És nem szabad eről­tetni azt, amiber valamiért nem. A zenekaromban is szeretem, ha olyan emberek dolgoznak, akikkel megoszthatom a gondjai­mat és akik szeretik azt, amit csi­nálunk. Én nem várom el azt, hogy bárki is alakoskodjon, de ha vállalja hogy velünk legyen, akkor csinálja ezt tiszta szivből.- Ne haragudj, de az előbb elmondottakból azt a következ­tetést is levonhatnám, hogy nem megy valami jól a zenekarnak?- Tudom, hogy a kérdésre kérdéssel nem illik válaszolni, de kinek megy ma jól? Ennyit a tré­fából. Nézd, aki elégedett magá­val, az már nem akar semmit csi­nálni. Én nem vagyok elégedett, de ha az elmúlt négy évet nézem, a zenekar nem sikertelen. Első lemezünkből megközelítően 100 000-et adtunk el, ami első le­mezből nem rossz. A második - egy kísérleti arculatot viselő le­mez volt — sem fogyott rosszul. Több alkalommal szerepeltünk a Szovjetúnióban, Csehszlovákiá­ban, felléptünk Bulgáriában. Én több fesztiválon szerepeltem és mindig valamilyen díjjal tértem haza. Jelenleg pedig Bécsben dol­gozunk, ott vesszük fel felvétele­inket és élénk érdeklődés mutat­kozik ; angol-nyelvű anyagunk iránt. így ha reklámozni szeret­ném magunkat,-lenne mit sorol­ni. Ez azonban távol áll tőlem. Azt szeretném, ha meghallgatná­nak, akinek valamit mondok. Persze azt is szeretném, ha minél több ilyen ember lenne. Nem szeretném reklámmal becsalogat­ni a közönséget, mert ha csaló­dás éri, többet nem hisz nekünk. Már pedig a legfontosabb, hogy az embernek hitele legyen.- Nektek van hiteletek?- Remélem. Nézd, a magyar könnyűzene ma egy reklámmal és üzlettel terhelt időszakot él. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy mi nem a piacból élünk, de fontos és azt hiszem, a jövőben egyre fontosabb lesz, hogy ki müyen árut akar eladni. És ahogy az üzleti életben is fontos, hogy tudjuk, melyik cég milyen minőséget kínál, és nem vesszük meg még egyszer annak a cégnek a termékét, amelynek a reklámja többet mutat, mint amit a pro­duktum ér. Meggyőződésem, hogy így lesz ez a könnyűzené­ben is., — Ti nem is reklámozzátok magatokat? — Nem a reklám ellen va­gyok. Sőt a reklámra szükség van, hiszen ez hívja fel a figyel­met az újdonságokra. Csak ab­ban nem hiszek, hogy csak rek­lámmal bármit is el lehet érni. Jó bornak is kell a cégér, ha sok bor van piacon, vagy ha kevés az emberek pénze borra. — Most szerinted a könnyű­zenei életben mi van? — A kérdés aért is jó, mert ha ezt megválaszolnám,, akkor már mindent tudok. így ez megválaszolhatatlan. Biztos, hogy kevesebb az emberek pénze „borra”. De azt hiszem, hogy a kínálat is csak a könnyű borok világából való. Ezért az emberek csak az „asztali fehér” izét isme­rik meg. És ha már a bor hason­lattal éltem, hadd folytassam ez­zel. Ennek megvan az a veszélye, hogy nem ismerik meg az igazi borokat, mert az „asztali fehér” ugyanolyan bódulatot okoz, mint a jó és nemes Tokaji, de nincs olyan finom íze. És még egy, ami nagyon fontos. Az „asz­tali fehértől”, bár a pénztárcán­kat kíméli, másnaposak leszünk, a Tokaji pedig másnap is kelle­mes közérzetet biztosít. — Szerinted a Varga Miklós Band Tokaji, vagy Asztali fehér? — Nem vagyok borász, de maradjunk ennél. Ügy látom, ne­ked nagyon tetszik ez a bor do­log. Szóval mi szeretnénk Toka­jivá válni, de ehhez érlelő gom­bákra is szükség van. A bor sem érik önmagától, ha a legjobb sző­lőből készült mustot más vidék­re viszed, már nem lesz ugyanaz a bor. A Tokaji csak Tokajon le­het olyan, amilyen. — Ezek szerint nektek vala­hova máshova kellett volna szü­letnetek? — Nem! Sőt, mi csak itt le­hetünk igazán otthon. Most, hogy Bécsben is dolgozunk, nem mondom, sokat jelent az a kör­nyezet, az a hozzáállás és az a technika, ami ott van, de mi ak­kor is magyarok vagyunk és nem angol, vagy osztrák zenekar. így ha ott vevők ránk, ott is a „ma­gyarságunkat” várják el. Nem lenne őszinte, ha mi mást csinál­nánk. Talán nem is érdeklődné­nek utánunk. De nem lehet azo­nos a magyar zene és az esetlen­ség. Vagy nem lehet a magyar könnyűzene cégélj e a neoprimi- tivizmus. Meggyőződésem, hogy csak eredeti és őszinte hangokkal kezdhetünk valamit egy ilyen erős és jól szervezett konkuren­ciával szemben. És ebben benne kell hogy legyen az is, hogy mi magyar zenekar vagyunk. — Szerinted sem lehet senki próféta a saját hazájában? — Először is nem vagyunk próféták. Hiszem, hogy a sa­ját hazánkban is figyelnek ránk. Másodszor, mi semmi mást nem szeretnénk itthon, mint azt, hogy mindig és mindenki egyen­lő pályán induljon. Ne legyen az elfogultság döntő kérdés, és eh­hez még sokat kell változni a könnyűzenét, de az egész művé­szeti világot körülvevő intéz­ményrendszernek . — Eljutottunk a magyar könnyüzenészek örökzöld témá­jához. Lemezgyár. — Nem, mert nemcsak a Le­mezgyáron múlik minden. De a rádió, a tv és a Lemezgyár együtt már sok mindent tehet; Ők együtt már valóban ízlésformáló erők. Egyébül külön-külön, vagy ne adj isten, egymás ellen már kevésbé. Sajnos ennek a műfaj­nak Magyarországon nincsenek kialakult esztétikai szabályai, így vagy csak az üzleti szempont, vagy a személyes ízlés dönt. Ilyen alapon azonban az a szak­ma, különösen világszínvonalon nem működhet. Én nem hibáz­tatom a Lemezgyárat, bár di­csérni sem tudom őket. Úgy működnek, ahogy működni tud­nak, és ez így van mondjuk a Húsipari Vállalat esetében is. De az biztos, hogy mi nagyon ki­szolgáltatottak vagyunk nekik, hiszen komoly konkurrenciájuk nincs.- Folytassuk könnyebb kér­désekkel. Mikorra várható, hogy újabb lemezetek megjelenik?- Most készítjük új műso­runkat, amely mondanivalójában jelentősen eltér az előző műso­runktól. Szeretnénk ezzel orszá­gos és nemzetközi körútra indul­ni. Ezt az anyagot természetesen benyújtjuk a Hanglemezgyártó Vállalatnak is. Reméljük, tetsze­ni fog nekik. Ennek a koncertso­rozatnak az első állomása lesz az Üllői úti FTC stadionban tartan­dó Majális esti koncertje.- Ha már itt tartunk, ha meghallod azt, hogy Ferencvá­ros, mi jut eszedbe?- Sokminden. Mindének előtt az FTC. Mielőtt énekelni kezdtem komolyabban és több időm volt, minden Fradi mécs­esén ottvoltam. Ma is őrzom az akkori csapat autogrammjait. Sajnos ma már ritkábban jutok ki egy-egy meccsre. Bár azt is el kell mondanom, hogy a fiúk ma mintha nem is szereznének annyi örömet. Itt a Ferencvárosban műkö­dött régi zenekarom klubja a pé- si Huber Művelődési Házban. így énekesi pályámat is a Ferencvá­rosban kezdtem. És itt lakom majdnem a Ferencvárosban, hi­szen arról nem tehetek, hogy a kerület határát egy utcasarokkal előbb jelölték ki. De Közértbe már a IX. kerületbe járok.- Mit vársz a május 7-i kon­certtől?- Sokat. Remélem, jó idő lesz és sokan megnézik ezt az ér­dekes műsort, amelynek végén mi is színpadra lépünk, hosszú idő után Budapesten. Mi min­dent megteszünk, hogy né csak mi érezzük jól magunkat.- Köszönöm a beszélgetést. Varga Mihály BILL ÉS A BOX COMPANY Deák Bill Gyula és a Box Company hirdetik öles plakátok egy-egy koncertől hirt adva. A színes plakátokat nézve talán már kevesen tudják, hogy ez a zenekar szupergrupnak tekint­hető. Tagjai ugyanis olyan zenészek, akik már több zenekarban bizonyították tehetségüket. így a névadó — Deák Bili Gyula - hosszú éveken keresztül énekelt különböző zenekarokban, amíg a Hobó Blues Band tagjaként országosan ismertté vált. Jelentős szerepe ’/olt az István a király című rockopera sikeré­ben is. Sajátos alakja azóta is fel-fel tűnik a színház világában. Játszik a Jézus Krisztus szupersztár Rockszínházi előadásában, és szerepet kapott annak idején a János a vitéz című rockmusi- calban is. A színházi szereplések ellenére nem lett hűtlen a koncertszínpadhoz sem. Ma is járja az országot zenekarával, hi­szen csak itt művelheti azt a műfajt, amelyik számára a legked­vesebb. A Blues csak a koncertszínpadon él igazán. így színház ide, színház oda, Bill a koncertezést sem hanyagolja el. Havon­ta fellépnek állandó klubjukban, a Dési Huber Művelődési Ház­ban. Ha már szupergrupnak neveztük a zenekart, beszélnünk kell a többi tagról is. A zenekar basszusgitárosa Zselencz László, vagy ahogy a szakmában emlegetik, Zsöci. Az EDDA együttes­sel lett országos hírű. Az első EDDA feloszlása után a Pandoras Boxban bizonyította tehetségét és innen került, vagy inkább maradt a zenekarban. Ha összeadná arany és platina lemezei­nek számát, elég jelentős szám jönne ki. Az együttes dobosa Pálmai Zoltán. Játszott már az Illés zenekarban, a P. Mobilban, a Hobo Blues Bandban, és a P. Boxban. A zenekarok lemezein kívül is sok felvétele van, ame­lyet vendégművészként készített. A pontosság emberének tartják és ez a fellépésre és a próbákra érkezésében igaz. A zenekar szólógitárosa Felkai Miklós, aki az Apostol és a Color együtteseket megjárva került a csapathoz. Technikai tu­dását már több alkalommal bizonyítota. Ütoljára a Gitárpárbaj 91'mű lemezen és előadásokon gyönyörködhettünk játékában, így biztos, hogy jó szórakozásban lesz része a Ferencvárosi ma­jális közönségének is.

Next

/
Thumbnails
Contents