Fradi műsorlap (1987/88)

Fradi futballmúzeum

SZILÁNKOK EGY KLUB ÉLETÉBŐL A játékosok a keményebb rockot szeretik Talán kevesen tudják, hogy a József Attila lakótelepen lévő Dési Huber Művelődési Ház az 1980-as évek eleje óta a hazai rock egyik fellegvára. Nem hi­szem, hogy fel lehetne sorolni azoknak az előadóknak együtte­seknek a nevét, akik felléptek itt a „világot jelentő parkettre”, ugyanis színpad hosszú ideig nem volt. De egy biztos, hogy fellépett itt a Pokolgép, a Bikini, a Beatrice és itt működött állan­dó klubja a Pandoras Boxnak. így nemcsak a közönség kedvelt helyével vált a Művelődési Ház, hanem a szakma képviselői is gyakran megjelentek. Sok le­genda is keringett a keramit- táglával kirakott épület falai kö­zött. Vendégként gyakran megfor­dult a házban, a technikusok idősebb korosztályát képviselő, egyébként a lakótelepen lakó, Pék művésznévre hallgató tech­nikus is. Ilyenkor történetek ke­rültek elő. Pék volt az, aki az it­tas kerékpárosok büntetésének egy sajátos módját találta ki. Történt egyszer, hogy éjszaka fellépésről hazafelé csak hirtelen fékezéssel tudta elkerülni, hogy el ne üssön egy előtte a sötét or­szágúton fekvő részeg kerékpá­rost. Más ilyenkor káromkodna, vagy felkeltve néhány pofonnal igyekezne a kerékpárost figyel­meztetni a szabályok betartásá­ra. Pék azonban tudta, hogy mi­lyen rossz, ha valakit álmából felkeltenek, és ő tapintatos em­ber. Ezért először a kerékpárt, majd gazdáját óvatosan a teher­autóba helyezte, és biztonságos helyre szállította. Igaz, hogy biz­tonságos helyet csak mintegy 80 kilométerre talált, de erről ő nem tehet. A P. Box együttes állandó fel­lépő volt a Művelődési Ház. Itt próbáltak a jcörnyező lakók nagy örömére. így gyakran éltek is panasszal a szomszéd ház la­kói. Egy ilyen alkalommal tör­tént az is, hogy kiderült, hogy a panasztevő nagyothall. Vagy a zenekar próbált valóban hango­san, hogy a süket is meghallja, vagy csak jó programnak ígérke­zett a zenészek feljelentgetése. Persze a fellépések sem voltak kevésbé halkabbak. A klubprog­ramot gyakran színesítették a szervezők egyéb műsorokkal is. Időnként vetélkedőket szer­veztek a közönség részére, de olyan is volt, hogy az együttes tagjai, bizonyítva, hogy színesz­nek sem utolsók, előadták a Kór­ház a város szélén, avagy találko­zunk a kijózanítóban című rög­tönzött monodrámájukat. Viki­dül Gyula, aki ma már a Rock­színház művésze, altatóorvost játszott. A vetélkedők is messze túllépték a megszokott keretet. Hol azt kellett megtudni az indu­lóknak, ki az árfelelős az Ezüstsi­rály étteremben, hol pedig élő ál­latot kellett gyűjteni a verseny­zőknek. Mit mondjak, egyszerre ilyen sok pókot még soha nem látott senki. A vetélkedőt a pók­hálózás jegyében többször megis­mételték. Minden karácsonykor hagyomá­nyos volt a P. Box karácsony. A koncert veszélyességét az jelen­tette, hogy a zenekarban két Ist­ván keresztnévre hallgató tag is volt, és történetesen mindketten ekkor tartották névnapjukat. Ka­rácsony és névnap együtt rpég egy télapónak is megárthat. így történt, hogy szegény fáradt tél­apó a közönség helyett a dobost dobálta meg a csomagokkal és öreg korára való tekintettel (33 év) úgy kellett lesegíteni a szín­padról. Ahogy a koncertek népszerű­sége növekedett, úgy vált szük­ségessé a rendezői gárda megerő­sítése. A legjelentősebb erősítést Guszti jelentette. Csöpp termete még az erős emberekhez szokott látogatókban is tiszteletet paran­csolt. Guszti azonban nemcsak erős, de úri ember is volt. Tör­tént egyszer, hogy az első emele­ten lévő teremben egy ismert hő- zöngő tette szokásos tevékenysé­gét, már nem első esetben. Gusz­ti odament és megkérte az ille­tőt, hogy fejezze be. Mivel az er­re nem volt hajlandó lévén, ő is erős ember, Guszti vitte ki az ut­cára, hogy annak a lába valóban nem érte a földet. Kint derült ki, hogy a hőzöngő kabátja bent maradt. Guszti csak annyit mon­dott, hogy itt maradsz és visszasé­tált a kabátért. A kedves vendég legközelebb virágcsokorral érke­zett a koncertre és soha semmi baj nem volt vele többet. A kívülállónak viszonylag egyszerűnek tűnik egy koncert megszervezése. Fogja a szervező a telefont, felhívja a zenekar egyik tagját, megbeszélik az idő­pontot és kész, lehet plakátozni. Csak aki már ebbe belekóstolt, tudja, hogy nem ilyen egyszerű. így esett meg, hogy a Dési Hu­ber Művelődési Házban Beatrice koncertet akartak rendezni. Nagy Ferónak azonban telefonja nem volt. így a Művelődési Ház vezetője megkérte az egyik profi szervezőt, hogy beszélje meg a koncertet. A szervező jelentette is, hogy minden rendben. így in­dulhatott a propaganda. A kon­cert előtt két nappal csörgött a telefon. „Nagy Feró vagyok, most hallottam a rádióban, hogy nálatok játszunk. Ha lesz időm, én is elmegyek.” És volt ideje. Igaz, hogy ő nem tudott a fellé­pésről, de mivel meg volt hirdet­ve, megcsinálták a koncertet szíwel-lélekkel. Hát ilyen volt és ilyen ma is egy koncertszínhely történés és anekdota világa. A majális pompás programjai közül is jelentős érdeklődésre tarthat számot két jeles rockéne­kesünk, Varga Miklós és Deák „Bili” Gyula vendégszereplése. Kettejük közül a népszerű Bili pályafutása került egyenesbe. A 70-es évek végén a Hobo Blues Band - Ben csillogtatta meg ké­pességeit. Kitűnő blues hanga­nyagával és szenvedélyes előadás­módjával hamar népszerű lett. Az igazi áttörést az István a király „Torda, a táltos” szerepe jelentette neki. Szólólemezt is megjelentetett, most a Bili és Box Company nevű zenekarban dolgozik. Varga Miklós is a Szö­rényi — Bródy szerzőpáros rock­operájával futott be. István hang­jára figyeltek fel a szakemberek és innentől egyenes út vezetett az Európa országos sikerű dalán át a Varga Miklós Band együtte­séig. A zenekar, ha a koncert nem maradt volna el, a moszk­vai, világsztárokkal „fűszerezett” gálaesten is bemutathatta volna tudását. Labdarúgóinkat edzés előtti újságolvasásunkban zavartam meg a váratlan kérdéssel. Kik a kedvenceik a honi popzenei élet­ben? Legtöbbjük furcsán nézett rám, nem keverem-e össze őket valakivel? Végül, ha nehezen is, de kötélnek álltak a játékosok: — Nekem a Bikini a kedven­cem — mondja Dzurják Csöpi - de nagyon kedveltem évekkel ez­előtt a Hobo Blues Band-et. Mint fiatal srác a lemezüket is megvet­tem. Természetesen a rockope­rát, mint oiy sokan, én is kívül­ről fújom. ■ — Csatlakozom Csöpihez — feleli Vaszil Gyula, aki újabban a Csoki becenévre hallgat. Én is a Bikinit kedvelem, ami azért is ér­dekes, mert a rockos vonal nem igazán a sajátom. — Én EDDA-párti vagyok — replikázik Fischer Pali. Persze ami rockzene, az már közel áll hozzám. Jó sok gitár szóljon, az a lé­nyeg. — Az EDDA tényleg nagyon jó — szólal meg Keller Józsi — és ezzel a maga részéről teljesen ki­beszélte magát. — Még hogy EDDA - ered meg Zsivótzky Gyula nyelve. A dallamos zene az igazi, mert fül­bemászó. Az Első Emelet és a Dolly Roll a „király”. — Igen is EDDA és VM Band! — szól közbe alig hallha­tóan Zsinka „Zsineg”. A rockze­ne lüktetésénél nincs különb a fülnek. Csapatunk két „nagyja” Zsolt és Sanyi is a Bikinire voksol, mond­ván, hogy az új lemezük egész egyszerűen szenzációs. — Deák Bili Gyulát én is a Hobo-ból ismerem — emlékezik Pintér Attila. Bár még ifjú vol­tam, de évekkel ezelőtti sikereik engem is meglegyintettek. Varga Miklósnak, ha jól emlékszem egy svéd zenekara is volt, no de azért az Omegát is nagyon kedvelem. — Na térjünk vissza a Bikini­re — merül bele a cipőfűzésbe Zsiborás Gabi. Ők tényleg jól „szólnak”, a külföldiek közüí a Genesis-t részesítem előnyben. — Most kapaszkodjatok meg — vigyorog Kincses Sanyi. Én a Neoton-t kedvelem, mert jópofa, tényleg könnyű zenét játszanak. Kajdy Gyuri is a rockvonalat erősíti a többség teljes gyönyörű­ségére az Omega, Bikini, Edda sorrend felállításával. Az edzés pillanatok múlva kez­dődik, így távoznom kell. Eljö­vetelkor még hallom, ahogy erő­södő hangzavar kíséretében vitat­ják meg a. „rockhelyzetet” a játé­kosok. A véleményekből egyér­telműen kiderül, hogy a kemé­nyebb rockzene mellett tört lán­dzsát futballistáink jelentős há­nyada. És ha rock, akkor most mindenki láthatja a műfaj két kiválóságát. A meghívás a játéko­soknak (is) szól... Gréczy Zsolt Tudja-e • • — hogy Albert Flórián és Rákosi Gyula játékospályafutá­sának első éveiben a IX. kerü­letben, a Ferencvárosban laktak. A József Attila lakótelepen kö­zel egymáshoz volt a lakásuk, így sokszor együtt jöttek edzésre. Egyébként ott lakott Gulyás Gyula, a rádió jeles sportriporte­re is... — hogy Rákosi Gyula máso­dik lakása még közöelebb volt a Fradi-pályához: a Hámán Kató utca 62-ben, közel a Nagyvárad térhez lakott a Rákosi család. Ahogy Gyuszi elmondta, szere­tett itt élni, hiszen bárhová lé­pett, mindenhol fradistákkal ta­lálkozott. — hogy az FTC a Bakáts té­ren, az akkori Ferencvárosi Pol­gári Körben alakult. Ma ez a IX. kerületi Tanács épülete, s mint Takács Istvánná elnökhelyettes elmondta az FTC 90. születés­napjára - ebből az alkalomból — emléktáblát helyeznek majd az épület falára... A 90 éves jubileummal kapcso­latban az is a tervek között sze­repel, hogy az FTC történetével foglalkozó kiállítás 1989. máju­sában a kerület egyik reprezen­tatív épületében, az Iparművé­szeti Múzeumban lesz! — hogy a most megjelent Fradi futballmúzeum c. könyv­ben az FTC régi otthonáról, a Soroksári úti pályáról is látható egy fotó a könyv fényképmellék­letében. A mintegy 200 oldalas könyvben egyébként a Ferencvá­ros egykori sikerkorszakáról, a 100 százalékos bajnokságról és két KK győzelemről is olvashat­nak a fradisták.

Next

/
Thumbnails
Contents