Fradi műsorlap (1987/88)

1988. június 4.

Fradi műsorlap

3

ARRRV, EZÜST, BROnZ...

A 17. teke-világbajnokság helyszínén, a budapesti Körcsarnokban zsúfolásig teltek a lelátók és az izgalom tetőfokára hágott.

MÁJUS 17. KEDD:

A teremben minden néző tekintete Csányi Bélát keresi.

oldani a szellőzést, körülbelül 40—42 fokban dobtunk, minimum négy-öt kilót fogytam egyetlen délután alatt.

MÁJUS 18. SZERDA:

A párosok versenye folyik a teke-világbajnokságon. Csányi Bélának van egy kis szusszánás- nyi ideje arra, hogy beszélgessünk a pályáról és a körülményekről.

— Azt mondják a szakemberek, hogy nem túl könnyű ez a pálya.

— Nem véletlenül panaszkodnak a többi ország versenyzői, hogy ez sokat kivesz belőlük. Nem elég kemény a dobóléc, könnyedén eltéríti a golyókat. Éppen ezért, hogy a versenyző ellensúlyozza a pályát, fokozottabb erőkifejtésre van szükség, s ez bizony fizikailag is többet kivesz a versenyzőből.

— Látszólag rendkívül szép a pálya.

— így igaz, de azonban az is szembetűnő, hogy világcsúcs körüli eredmények sem születnek. Ez pedig annak bizonyítéka, hogy nehéz a pálya. Az építők valóban csodálatos munkát végeztek, rendkívül dekoratív a pálya, s tegyük hozzá, mindössze két hét alatt állították fel itt a Körcsarnokban.

— S az egyéb tényezők?

— Nagy ötletnek tartom, hogy dr. Debreczeny István, aki a főnökünk a gyárban és a Fradiban is, a Kőbányai Sörgyár vezérigazgatója, létrehozta azt a bizonyos sörsátrat. Óriási sikere van a szurkolók körében, arról nem is beszélve, hogy a Dreher sörnek a magyarok és a külföldiek előtt is óriási propagandája volt ez. A németek például esküsznek rá, hogy világszínvonalú ez a sör.

MÁJUS 19. CSÜTÖRTÖK:

A délután főszereplője ismét Csányi Béla, aki most Mészáros

Józseffel az oldalán azért küzd, hogy férfi párosban is feltornázza magát a dobogóra. Most láthatóan fáradtabban küzd a Ferencváros versenyzője, de partnere, Mészáros is.

Érezhetően sokat kivett belőlük a csapatverseny, mert most sem idegileg, sem fizikailag nem olyan fittek, mint kedden.

Csányi Béla így foglalja össze a nap tanulságait:

— Idegileg fáradtnak éreztem magam, éppen ezért holnap mindenképpen kimegyek a feleségemmel Veresegyházára horgászni. Tudod, jót tesz nekem, ha kiülök egy kicsit a vízpartra és kiszellőztetem a fejem, elterelem a figyelmem a VB-ről. Már korán reggel kimegyünk az asszonnyal és ha szerencsém lesz, fogok egy-két halat, gyorsan összedobok egy halászlét, aztán kora délután indulok vissza.

MÁJUS20. PÉNTEK:

— Nos Béla, fogtál halat?

Olyan benyomást kelt, mintha hallatlan nyugodt lenne és kötélből volnának az idegei. Amíg az ellenfelek halálsápadtan szájuk szélét harapdálva lépnek a dobódeszkára, addig Béla olyan benyomást kelt, mint akinek egyszerre nem nyomja a vállát a tét, az, hogy most az egész csapatért kell küzdenie. Könnyedén, ruganyosán fut dobásainak, s mint egy automata, úgy dönti a nyolcasokat és kilenceseket.

A közönség pedig tűzbe-láz- ba jön, torkaszakadtából biztatja Csányi Bélát. Fantasztikusan versenyez, és döntő érdemei vannak abban — 944 fás dobásával —, hogy a mi együttesünk veheti át az aranyérmet. Ölelik, csókolják a versenyzőtársak. És az edző, Hankó György pedig köny- nyeivel küszködve mondja többször is: Köszönöm neked, Béla, köszönöm.

A nézőtéren a szakavatott szurkolók csak felsőfokon beszélnek a Ferencváros 38 esztendős, immár négyszeres világbajnok tekézőjéről. Egy idős bácsi hangosan megjegyzi: „Régi hódolója vagyok a tekének, de ilyen ragyogó versenyzőt, aki így tud küzdeni, mint Csányi Béla, lámpással kell keresni a világ élmezőnyében. Mindig képes arra, hogy hozza magát és felnőjön a feladathoz. Amit az produkált, az tényleg szenzációs, s tulajdonképpen már egy elúszott aranyérmet hozott vissza a magyar csapatnak."

Százak és százak szorongatják a Himnusz elhangzása után Csányi Béla kezét. A köszönetén túl mindenkihez van egy kedves szava, úgy viseli el a sikert, mint általában az igazi klasszis versenyző. Emelt fővel, de szembetűnő visszafogottsággal.

Talán félóra telt el a győzelem óta, amikor arra kérem, hogy a Fradi műsorlap részére fogalmazza meg érzéseit.

— Csodálatos volt a közönség, s amikor elkezdték kiabálni nekem, hogy „Játszik a Béla", az fantasztikus erőt adott. El sem lehet mondani ezt az érzést, leginkább egy forró légkörű labdarúgó-mérkőzés hangulatát idézte, s ebben az esetben én voltam az a középcsatár, aki a győztes gólt belőhette, akiért szurkolt, drukkolt a publikum. Sohasem felejtem el ezt a napot. Egyébként fizikailag is rendkívül igénybe vett a verseny. Mivel a Körcsarnokban képtelenek voltak megKomáromi Tibor neve fogalom a kötöttfogású birkózásban. Ezt most nem azért írom, hogy a fradistáknak udvaroljak. A 82 kg-os birkózót egy-egy nemzetközi versenyen a kiemelkedő egyéniségeknek járó figyelemmel veszik körül.

így volt május 13. és 15. között, amikor válogatottunk részt vett a 35. Európa-bajnokságon. Abban a norvégiai Kolbotnban, ahol három éve rendeztek már világbajnokságot. Az eredmény közismert. Két-két arany-, ezüstös bronzérem gazdagította a Hegedűs Csaba szövetségi kapitány által mesterien kormányzott fogásnem medálgyűjteményét. Ám az aranyos fiúk között nem szerepelt ott Komáromi Tibor neve. „Csak” ezüstérmet kapott. Ugyanakkor a végre igazi arcát mutató Sike András felhágott a dobogóra, bejött a harmadiknak. Életében először harcolt ki világ- versenyes érmet.

— Nézze! Én egy-egy súlycsoportban egy-egy nagy ellenfélre készítem fel a csapatot — mondta kérdésemre Gennagyij Szapunov, a szovjet kötöttfogású együttes szakmai irányítója.- A 82 kg-ban a legfogasabb kérdés számomra a maguk Komáromija. Az utóbbi két évben a csúcsok csúcsára kapaszkodott. Igaz, tavaly a tamperei EB-n a mi Naszevicsünk legyőzte, de nekem nem tetszett Naszevics. Sokat beszélgettem Mihail Mamias- vilivel. Vállata, hogy megoldja a Komáromi-kérdést.

Fenti eszmecsere május 14-én reggel zajlott le. Akkor, amikor Tibi még egy mérkőzésnyire volt

a döntőtől. Addig semmi különösebb baja nem volt, a román Hertea ellen (eddig azt hittük, hogy a román majd Szöul évében „felszívja” magát Tibi ellen - nem ez történt...) úgy irányított, mint egy űrhajó nagyvonalú parancsnoka, akinek pedig sok mindenre illik odafigyelnie. Egy pörgetése sikerült, és kívülről úgy tűnt: Herteának csak az az egy célja van, hogy elküldje a megalázó vereséget. Menekült hát tisztességgel, le is léptették. Nos, Tibinek ez az egyetlen „rázós” meccse volt a fináléig, ott azonban várt rá az emlegetett Mamiasvili.

Ez már 15-én vasárnap volt. Újra Szapunovhoz léptem. Mit vár?

— Ötven-ötven százalék az esély. Komáromi fizikumra erősebb, de itt egy pillanatnyi kihagyás dönthet, nem a fizikum. Ha két ekkora szuperklasszis birkózik, minden mozdulat sorsdöntő.

Ebben igaza lett. Pedig milyen jól indult a finálé! Tibi, aki 1985-ben második, 1986-ban bajnok, tavaly 3. volt, most is csak az elsőséggel számolt. Olyan iramot diktált, hogy az első békaállás azért jött jól Mamiasvi- ünék, hogy egy kicsit megpihenjen a szőnyegen. Tibi pörgetni próbált, sikertelnül. Jött újra az iram. Mamiasvili úgy tapadt rá Komáromi testére, mint egy rágógumi. A két kezét bevágta Tibi hóna alá, és lógott rajta, esze ágában sem volt akciózni. Várt. Kérdeztem magamban: mire vár? Jött a második Komáromi-par- ter. Ez már valamivel többet ígérő pörgetési kísérletet hozott, de ez a ziccer is kimaradt. Szünet, OO.

— A bal kezemet akartam következetesen alátenni, úgy hittem, onnan eldobhatom — mondta a finálé után Komáromi. - Jól kizárt, és ez elvetette egy kicsit a „zsíromat”. A jobbra vigyázni kellett, hiszen onnan Mamiasvili le tudja rángatni az embereket.

Pihenő után újra egyoldalú csata. Tibi megy előre, előbb a vezetőbíró, utóbb a pontozó je- lezgeti, hogy a „pirosat” (piros mezben volt Mamiasvili) talán harmadszor is le lehetne léptetni, s már a leléptetés, bajnoki cím! Ám Monsieur Fayyolle, a franciák ismert szőnyegelnöke rázta a fejét. Raphy Martinetti,

a Nemzetközi Birkózó Szövet - ség Bíróbizottságának svájci elnöke, a csata kontrollőre nem ingatta a fejét, csak nézett. Ha csak egyszer is bólint, akkor Fayolle is hozzájárul, és... De Martinetti úgy gondolta: amíg nincs akció, nem léptetik le Ma- miasvilit. Mentünk bele az időbe, úgy 5 perc 10 másodperc körül az aktívabb Komáromit küldték parterbe. Ki tudja, miért? Hogy megnézzék, hogy védi Tibi a partért..?

Védte. Kerek 23 másodpercet kapott a szovjet arra, hogy próbálkozzon. Az egész csarnok za- jongott már, miért van olyan sokáig lenn Komáromi, miért nem állítják fel végre? Maga Tibi is felnézet és ez volt a hiba. Mamiasvili érezte a ziccert, bebillentette Tibit, aki vissza akart fogni, de csak arra tellett a próbálkozásból, hogy egypontosra „faragja le” a pörgetést. 5 perc 33 másodperc — 27 mp maradt hátra az egyenlítésre. Az a 27 mp egyfajta menekülés volt a szovjet részéről. Nyert 1 f>ra.

Milyen meccs volt? Valaki mondta a döntő előtt, hogy pont nélkül nem fogják kihozni Tibit győztesnek. Mármint akció nélkül. Akciót nem tudott, de ha zongorázni tudnám azt a különbséget, ami kettejük között volt 310 másodpercen keresztül... Ennyi. Egy arany elúszott. És a csapat letört volt, hiába nyert Bódi és Repka EB-aranyat... A „vezér” csak ezüstérmes. Az IBM vasárnap este adott egy fogadást a döntők után a résztvevőknek. Tibi odament a szovjet asztalhoz, és'megfogta Mamiasvili karját: „Szöul. Szöul.” Eny- nyit mondott. Azaz: jön az olimpia, és ott más taktika szerepel majd Tibi repertoárján. Hogy mi, ezt a Komáromi—Hegedűs— Szőnyi János trió bizonyosan ki- ókumlálja. A koppenhágai reptéren, hazafelé jövet ennyit mondtam Tibinek: „Olimpiai bajnok leszel!”

Mérgesen visszanézett, kérdezte: „Honnan veszed?” A szívemre mutattam: „Innen”.

Mint ahogyan a szív segítette Sike Andrist, szakosztályunk 57 kg-os sportolóját, aki huszárosán végigmenetelt a tavalyi vb-döntő- sökön. Előbb 2J)-ra leverte a világbajnok francia Mouriert, majd a hely során 3:1-re avb-második

— Nem. Tudod, rettenetes nagy hőség volt, s nem is igen ültem ki horgászni, inkább tet- tem-vettem a ház körül. Szinte kicseréltek ez alatt a néhány óra alatt.

— Külsőleg is.

— Igen, mert a feleségem megnyírt, látod, milyen szép tüskefrizurám van.

— S áruld el, mi lesz az egyéni versenyben? Sikerül nyerned?

— Megpróbálom, de őszintén szólva ez a Borisz Urbane rendkívül rutinos versenyző. Most a jugoszláv huszonhárom fával áll előttem, megpróbálkozom a csodával.

Nos végül is Csányi Bélának meg kellett elégednie az ezüstéremmel, annak ellenére, hogy ezen a napon is bebizonyította csodálatos klasszisát, versenyzői erényeit. Végül is a budapesti világbajnokságot egy aranyéremmel, (csapatban) és egy ezüstéremmel zárta (egyéniben). Vagyis ismét feliratkozott a zöld-fehér klub egyedülállóan gazdag dicsőséglistájára, a világbajnokok márványtáblájára.

Gyenes J. András

nyugatnémet-török Yildizt. Két héttel az EB-rajt előtt pedig elég rosszakat hallottam Andrisról. Müller Ferdinánd, a kötöttfogású csapat szakági mestere letérten mondta: „Egyszerűen nem tudom rávenni a srácot arra, hogy úgy készüljön, amint az kivételes tehetsége megköveteli tőle.”

Nos, Sike ^olbotnra összekapta magát. így, utólag visszagondolva a selejtező-ág döntőjében, a szovjet Sesztakov ellen egy átgondoltabb, hidegvégűbb taktikával megfoghatta volna a végül is Európa-bajnoki címet szerzett szovjet fiút. A 8:4-es vereségért nincs mit szégyenkeznie, hiszen a későbbi bajnoktól kapott ki, ám ha az olimpiára úgy utazik, hogy nem nézi a nagy neveket, ném esik kétségbe egy viszonylag kedvezőtlen sorsolástól, akkor emlékezetesen zárhatja ezt az esztendőt. Tehetsége adott hozzá. Védi a pörgetést, tud pörgetni, és állásból is képes meglepni riválisait. Ám szeptemberig igen jó lenne, ha csakis azt ismételgetné magában: „EB-har- madik vagyok, EB-harmadik vagyok.” Mert az olimpián az egyik dobogós helyet a másiktól hajszálnyi különbségek választják majd el, ez egészen bizonyos.

Szabó Sándor