Fradi műsorlap (1987/88)
1988. május 14.
Fradi műsorlap SAJTQMŰZEÜM A Ferencvárot—Vienna (2:1) Középeurópai Kupamirköztzról: Sárosi az el sí gólt rúgja a bécsiek hálójába. A 11-esről, 1938-ban... DR. SÁROSI GYÖRGY — Csaknem mindig belsővel rúgom a 11-est. Á cipó hegyével nem szeretek rúgni, mert így nem lehet annyira helyezni a labdát. Három-négy lépésről nekifutok a labdának, s a nekifutás alatt a labdát nézem. Nem szemelem ki tehát azt a helyet, ahová rúgni akarok, mert ezzel csak megkönnyíteném a kapus helyzetét. Nem érdekel, hogy a kapus merre helyezkedik, ezzel nem is törődöm. Csak ha nagyon feltűnő módon ráhelyezkedik a kapus arra a sarokra, ahová rúgni akarom a labdát, akkor változtatom meg a nekifutás alatt eredeti elhatározásom. De ez csak a legritkább esetben fordul elő. HÁDA JÓZSEF — Ha egy fiatal kapus tanácsot kérne tőlem a 11 -es védésére, ezt mondanám neki: csak az ösztönödre hallgass! Bízzál ebben az ösztönbe. Csak azt figyeld, hogy merre indul el a labda s aztán dobd magad. A lövés előtt el ne mozdulj. Mert ha jobbra mozdulsz, baloldalt szeded be a gólt, ha balra, akkor a másik oldalon. Ha nyugodtan állsz akkor kockáztatsz a legkevesebbet. . . Akad természetesen olyan mérkjőzés, olyan helyzet is, hogy kockáztatni kell. Amikor ,.minden áron ki kell védeni a 11-est. Ilyen mérkőzés volt például az 1937-es KK döntő Rómában. Ott rápillantottam Piola arcára, és éppen akkor pillantottam rá, amikor Piola „kikereste magának a sarkot. Nem gondolkodtam tovább: ugrottam abba az irányba. Nyertem! De éppen így veszthettem is volna! Jó ösztön és jószerencse. Ez a fő! HALLÓ! ITT BUDAPESTI NEMZETKÖZI VÁSÁR GÓLPAVILON Itt láthatók az immár világhírű, valódi márkázott SÁROSI- GÓLOK! . A Nemzetközi Vásár Gólpavilonja révén módunkban áll mindenkinek bemutatni, hogyan készülnek a hímeves Sárosi gólok, miben különböznek más góloktól s hányféle válfajban kaphatók. Lépjünk be a kiállítási terembe, ahol Háda József, a Ferencváros kapusa fogad minket. Adjuk át neki belépőjegyünket és a szót. — Hölgyeim és uraim! — kezdi Háda — szerénytelenség nélkül mondhatom, hogy én vagyok az egyetlen kapus, akinek Sárosi egyetlen mérkőzésen sem lőtt még gólt. Ennek fő oka az, hogy szerencsémre nem szoktam ellene játszani. Góllövő technikáját ennélfogva jobban megfigyelhettem, mint azok a kapusok, akik a bőrüket viszik vásárra vele szemben. Azon kívül a Ferencváros edzésein éveken át volt alkalmam megfigyelni a Sárosi dr. módszereit. Az a rengeteg gól, amit a válogatott ellenfeleink hálójába lőtt, nem véletlenül fűződik az ő nevéhez. Sárosi ugyanis nemcsak játékban kiváló, hanem a góllövés technikájában is. Sárosi dr. nem úgy rúgja meg a labdát a gól előtt, mint annyi csatár, akinek a lábáról élesen pattan le a labda. Sárosi úgy helyezkedik, hogy a lövésre kész lába minél hátrább, szinte a testtengely mögött találkozzék a labdával és ez a láb ugyanúgy vezeti a labdát, mint a teniszező ütője. Ezáltal Sárosi dr. pontosan és megbízhatóan helyezi lövéseit, mert a vezetés alatt beidegzi a helyes irányt. Az ő lába és a labda sok más csatárral ellentétben, nem csupán egy ezredmásod- percre találkozik, a lövés téhát nem ötletszerűen elpattant, hanem^ a helyes irányba „behúzott ’, pontos és erős lövés lesz. A gurított gólok. Ez a kedvenc gólja Sárosinak. Addig viszi a labdát, amíg csak lehet. Nem cselezget a kapussal — a 11-es ponton túl alig még akkor sem, ha szabad az út. Egy pillanatig ránéz a kapusra, aki ilyenkor még készen áll bármilyen irányba vetődésre. De ilyenkor kell megfigyelni Gyurkát! Mindig ő az, akinek az idegei legyőzik a kapus idegeit. A kapus mindig előbb választ oldalt, elvetődik s ha az egyensúly érzékét elveszítette, akkor aztán Gyuri elgurítja a labdát — természetesen az ellenkező sarokba. így „készítette ki Pla- nicskát is.. . Önök bizonyára emlékeznek sok ilyen gurított góljára — ez ellen csak egy orvosság van: ha mellémegy a labda.. . Fejesgólok. Gyuri nem szívesen fejel, csakis akkor, ha irányíthatja a fejest. A tavalyi KK mérkőzéseken láttuk a bal vagy jobbsarokba fejelt góljait — aszerint, hogy hol áll a kapus. Az is megfigyelhető nála, hogy ha a kapus eléggé elől áll, akkor magasan, ívelten, ejtve fejel, ha azonban a kapus bent áll a kapu- bn, akkor élesen lefejeli a labdát a gólvonalra! Sakk-matt. Ezt egyébként nemcsak én figyeltem meg nála, hanem Toldi Géza is, aki ma már ugyanolyan jól csinálja. Ötlet-gólok. A Sárosi-gólok negyedik csoportja az osztályoz- hatatlan góloké. A furcsa, sarokkal, csőrrel, lehetetlen helyzetből, ötletszerűen eredő megoldásoké. Ilyen volt Rómában a Lazió- nak lőtt ötödik gól, amit a kapunak háttal állva, a levegőből fél- magasan, hirtelen húzott kapura. A kapus azt sem tudta, hogy mi történt — pedig minden ott történt az orra előtt. Az ilyen ötletszerűen született gólok mindig beadásból — vagy véletlenül odapattant labdákból esnek. A kapáslövéseknél nem megy a labda elé, hanem úgy helyezkedik, hogy valamivel hátrább érje el. Ez nagyon hasznos, de nem a kapusoknak. . . Köszönjük meg Hádának a szakszerű felvilágosítást a Sárosi gólokról s távozzunk a gól-pavilonból. További felvilágosításokat a Sárosi gólokról szívesen ad a szerző — a gólszerző — minden vasárnap öt és hét között, csekély belépti díj ellenében. Aszlányi Károly Sporthírlap - 1938 KOCSIS ANTAL ÖKÖLVÍVÓ OLIMPIAI BAJNOK ÍRJA AMERIKÁBÓL: ,A magyar sporttehetséget még egy háború sem tudta elpusztítani A magyar sport nagyon sok sportágban sóhajtozik külföldön élő világbajnokai és tanítómesterei után. Ez a helyzet az ökölvívásban is. Hol tartanánk, ha ezek a sportkiválóságaink itthon maradtak, vagy hazajöttek volna? Most érkezett meg Amerikából Forray Árpádhoz, az Ökölvívó Szövetség ügyvezető elnökéhez Kocsis Antalnak, az 1928. évi amszterdami légsúlyú ökölvívó ohmpiai bajnokság győztesének levele, amely azt bizonyítja, hogy a sóhajtozás és vágyakozás nem egyoldalú, hanem kölcsönös. Kocsis ugyanis ezeket írja a levelében: — Minden vágyam annakidején az volt, hogy majd egyszer rám bízzák a magyar boxolókat és én átadhatom nekik sok évi sport- és versenytapasztalatomat. De úgylátszik igaz az a régi közmondás, hogy senki sem lehet próféta a maga hazájában. Kocsis megírja levelében, hogy jövő évben szeretne hazajönni amerikai feleségével együtt. Szeretné mégegyszer látni nemcsak hozzátartozóit, jóbarátait és ismerőseit, hanem — a régi Budapestet is. Majd így folytatja lelkes hangú levelét olimpiai bajnokunk: — Szeretném látni az új magár sporttehetségeket. Mert a magyar tehetséget még egy háború sem tudta elpusztítani. A magyar szív és küzdeni tudás előbb-utóbb megtalálja az utat az érvényesüléshez. Hiszen minket magyarokat csak a nagy kűzdenitudásunk és akaratunk vitt mindig a többi nemzetek elé, az elsők közé. Kocsis 1930-ban ment ki Amerikába, ahol a hivatásos ökölvívók táborában is nagy sikere volt. Utoljára 1935-ben mérkőzött, amikor az akkori légsúlyú világbajnok, a fülöp- szigeti Small Montana ellen két mérkőzését vesztette el pontozással. Ez a két lepontozás vette el a kedvét a további versenyzéstől. Akkor női fodrászatot kezdett feleségével együtt s ebben is jól boldogult. A sporttal csak legutóbb jött újra kapcsolatba, amikor a Fradi New Yorkban játszott. Erről írja a következőket: — Rendkívüli ajándékban volt részem, amikor tizenhét év után újra láttam játszani a Fradit. Igaz, hogy csak egy játékos ismerek közülük, a Sárosi Gyurit, de egy ilyen régi sportfiúnak, mint én, így is boldogság volt látni a régi csapatát. Ilyenkor nem az egyén, hanem a csapat számít. Meg kell írni Kocsisról azt is, hogy Forray kérésére Amerikában gyűjtést rendezett szerencsétlenül járt olimpiai bajnoktársa, Haranghy orvosságára. — A magam részére még soha nem kellett kérnem, de Haranghy részére kértem, mert az egész készlet beszerzése nekem egy kicsit sok lett volna. Éppen ezért kétszeresen aggódtam, hogy hiánytalanul megérkezzék a csomag. Nem szerettem volna az emberek szájára kerülni, de meg az én Haranghy Jimmie barátomat is szeretném minél előbb gyógyultan látni. A többi Amerikában élő ökölvívóról is ír Kocsis. Megírja, hogy úgy mint ő, Gelb Miki is mindig magyarként szerepelt a ringben. Ő volt az egyébként, aki 1931 novemberében olyan mérkőzést vívott az újságok szerint a Madison Square Gardenben, amilyent hatvan év óta nem láttak. Széles Jancsi Argentínában van, ahol boxiskolát nyitott. Kocsis végül érdeklődik régi ökölvívó társai, Szobolevszky, Balázs, Micsicsák iránt s ezzel zárja levelét: — Remélem, nem fogják elfelejteni Kocsis Tónit, mert ő soha nem felejtette idáig el azt, hogy magyarnak született és ami a magyarral összefüggésben van, azt ő a szívén viseli! Érdemes volna ennek a melegszívű olimpiai bajnoknak a levelét sokszorosítani és minden magyar sportifjúnak a kezébe adni: íme vannak még a magyar sporthoz hű, lelkes és áldozatkész példaképek, ilyenek legyetek, mint amilyen volt és maradt Kocsis Tóni, az ökölvívó olimpiai bajnok. Kocsis Antal az FTC első olimpiai bajnoka volt. Idén nyáron lesz 60 éve, hogy tiszteletére az amszterdami olimpai stadionban a magyar himnuszt eljátszották. A mellékelt sorok is több, mint 40 évesek. A sportfigyelő 1947 szeptemberi számában jelent meg a mi Kocsis Antalunk kivonatos levele. MA MIRE LENNE EZ AZ EDZÉSADAG ELEGENDŐ? „Miben rejlik a Ferencváros jó erőnlétének a titka? Lyka Antal edző szerint elsősorban abban, hogy az edzéseket előre kidolgozott terv alapján vezeti. Három-négyhetes, munkaterve van. Ez pedig mindig az ellenfélhez igazodik. Nem mindenki edz ugyanannyit. Van akinek a kevés is sok, másoknál éppen ellenkezőleg áll a helyzet. Lyka viszont tudja, kit hogyan kell foglalkoztatni, kinek mi a szüksége ahhoz, hogy formában legyen. A keddi edzés elsősorban futásból áll. Rajtolás minden helyzetből, rövidvágták váltogatják egymást. Az idény közepén a vágták is meghosszabbodnak. Szerdán kétkápus edzés van, de ez sem megerőltető. Megtörténik, hogy csak harminc percig tart. Viszont három-négy játékos — akinek több edzésre van szüksége — egy teljes órát játszik. A csütörtöki nap kizárólag labdagyakorlatokból áll. Ezzel tulajdonképpen befejezték a heti előkészületeket. Labdát már csak vasárnap látnak a játékosok, így labdaéhesek lesznek — nincs labdaundoruk. A jó edzésadagolás, a tervszerű munka az, hogy a játékosok megfelelő, erőtartalékkal rendelkeznek. (Népsport, 1948. november 18.)
