Fradi műsorlap (1987/88)
1988. május 14.
Fradi műsorlap HERNÁDI BAL 40 ÉVE ÉS MOST 1948. február Öt évvel ezelőtt vékonypénzű futballista került a Kén utcából az Üllői útra. A Hernek név a kis Hungáriában már fogalom volt. A játékos Schaffer Spéci keze alá került, zöld-fehér mezt és Hernádi nevet kapott. Szerencsét azonban nem hozott magával. Csak egy fél idényt tudott végigjátszani. Hernádi Pali megsérült és a tartalékcsapatba került. A felszabadulás után Hernádi ismét a Ferencváros élvonalába jutott, de gyökeret nem tudott verni a csapatban. Hol játszott, hol nem. Többnyire nem. — Keserű a tartaléksors - emlékezik vissza a nehéz időkre Hernádi Pál. — Sokszor már azon a ponton voltam, hogy elmegyek, megy úgy. éreztem, hogy máshol még tudnának használni. Voltam hátvéd, fedezet, szélső. Aztán Sárosi Béla távozása után megnyílt előttem az út, de hagyományos balszerencsém akkor sem hagyott el. Egy mérkőzésen kiugrott a vállam, hosz- szú ideig tartott amíg rendbejöttem. Megint elakartam menni, de Gallowich Tibi bácsi és Urban- csik edző a lelkemre beszélt. „Maradj csak, meglátod, hamarosan bekerülsz megint a csapatba.” Hallgattam rájuk és most utólag belátom, hogy jól tettem. Talán sehol sem érezném ilyen jól magamat, mint a Ferencvárosban. — Szóval nehéz bekerülni a csapatba? — Nem. Fordítva. Könnyű bekerülni — de nehéz — bentmaradni. Legalábbis eddig ez volt a helyzet. Lyka Totó bácsi az új edző, azonban más elveket vall. Ő hosszabb ideig kitart egy játékos mellett és csak kényszerhelyzetben, vagy tartós formahanyatlás esetén változtat a csapaton. Szerintem ez a helyes elv. Meg kell várni amíg eggyéforr a csapat. Az összeszokottság nagy előny. Látni lehet ezt a védelmünknél. Most már szinte ismerjük egymás gondolatát és a labda - mindig megtalálja a társat. Hernádi hosszú ideig átlagjátékot ' mutatott. Úgynevezett szürke, de megbízható tagja volt a Ferencvárosnak. Nem mutatott kirobbanó formát. Az a játékos akire mindig lehet számítani. Sohasem ég le. 1947 őszén azonban a Vasas elleni mérkőzésen Hernádi kilőtt a csomóból. Ragyogóan játszott és a csapat legjobbjaként emlegették. És ezt a formát mutatta az Újpest ellen is. Kérivel csírájában ölték meg az újpestiek támadásait. Nagyszerűen tudták szerepüket az összekötők lefogását. És a nehezebb szerep Hernádinak jutott: Szusza lefogása. — Szívesen vállaltam ezt a nehéznek vélt feladatot is, mert tudtam, hogy Szusza Feri nem durva játékos. Ellene élvezet futballozni. — önt nem tartják „szívbajos futballistának. — Hát nem kímélem a lábamat. Viszont durva nem vagyok. Igyekszem szabályosan szerelni az ellenfelemet és ha kell odalépek. Szándékosan azonban so/ hasem rúgok meg senkit. Hernádi eredetileg csatár volt, csak a Ferencvárosban vedlett át fedezetnek. — Szívesen játszom csatárt is, fedezetet is. A fedezet helyzete szerintem sokkal könnyebb. Néha-néha elfog a csatárhév, előretörök és megcélzóm a kaput. Rúgtam már gólt is mint fedezet. .. * Ezek a sorok a Sport-ban 40 évvel ezelőtt jelentek meg. Arról, hogy hogyan alakult Hernádi Pál élete, pályafutása az elmúlt négy évtizedben, a Fradi futballmúze- umban beszélgettünk^ hajdani ferencvárosi játékossal. — Bizony szépek voltak a Ferencvárosnál eltöltött évek. A Fradihoz való kerülésemről még annyit, hogy az szinte meseszerű volt. Előbb a KAC kínált értem 500 pengőt. Másnap a Kolozsváriak már 1000 pengőt kínáltak egy próbajátékért. Nem mentem, hiszen Budapesten akartam maradni. Mivel akkor acélöntő voltam és erősen baloldali érzelmű, a Vasasnál jelentkeztem. Megnéztek, majd a próbajáték után azt mondták, hogy erősödjek még egy kicsit, aztán meglátjuk. . . A következő napon Honig- berg a Fradi intézője keresett fel, aki 10 000 pengős szerződést kínált! Azonnal elfogadtam, bár mint utólag kiderült emelhettem volna a tarifámat. Schaffer edzőnk ugyanis később mondta: — Fiam érted 40 000-et is adtunk volna. — Nem akartam neki mondani, hogy számomra mekkora varázs még ez a lehetőség is — hiszen a gyermekkoromat a Fradi pálya kerítésein átugrálva bámultam Sárosiékat, Toldi Gézáékat. És most, hogy én ezen a pályán zöld-fehér mezben rúghatom a labdát — nos, ez maga a mennyország!- Melyik volt pályafutása legszebb ferencvárosi emléke? — A felejthetetlen mexikói túra! Minden meccsen játszottam, jól ment a játék. Puskás Öcsi — aki köles önjátékos volt — kapta tőlem a jobbnál jobb labdákat. Mondta is amikor góljaiért a Mexikói Rádiótól egy 1 m-es serleget kapott: ebben a te labdáid is benne vannak.- Búcsú a Fraditól? — 1949-ben. Szerkezetileg nem fértem be az elképzelésekbe, így keserű szájízzel bár de továbbálham. Még az Előrében játszottam ezután egy ideig. No és azután Gyetvaiékkal, Tátrai - ékkal a Fradi öregfiúkban. Mindig szerettem fradista barátaimat, például amikor Erzsébeten a Kakukk kisvendéglőt vezettem, az egész csapatot meghívtam.- Edzősködés? — Oktatói képesítést szereztem, s bár több helyre hívtak én mindig csak a lakásunk közelébe lévő csapatokhoz szerződtem. A Bp. Vegyiműveknél, az Erzsébeti Spartacusnál az Egyetértésnél edzősködtem.- Napjainkban, immár közel a hetvenedik évéhez - jár mérkőzésekre? — Már csak á televízión keresztül nézek meccseket, de sokszor azt sem bírom végig „élvezni.. . Hiába én azon a régi focin nevelkedtem, amikor a játékosok még egymáshoz tudták passzolni a labdát. Na, de nem füstölgők hiszen lelkem mélyén nagyon szorítok a Fradinak és az egész magyar futballnak. Nagy Béla r HÁROM CSAPATA VAN A ma 73 éves Jászberényi Zoltán 1936 és 1939 között játszott a Ferencváros labdarúgó csapatában. Abszolút kétlábas játékosként a csatársor szinte valamennyi posztján feltűnt, nem kis eredménnyel. Nem vezetett azonban nyílegyenes út az Üllői útra. Hamar kiderült, a kis Pitroff Zoltán ügyesen bánik a labdával. Hogy miért Pitroff? A család ezen a néven élt egy életen át, mígnem meg nem jelent az a rendelkezés, magyarosítani kell az idegen hangzású neveket. Ekkor döntött úgy a papa, a négy gyermekével együtt fölveszik a Jászberényi nevet. Miért éppen ezt? Erre nincs valódi magyarázat, de azt hiszem, nem is fontos. A lényeg az, Jászberényi Zoltán néven szerzett megbecsülést magának ez a halk szavú, szerény ember, akiből vészesen hiányzott a vagányság. Talán ezért, vagy sem, mindenesetre sportszerű életvitelével elérte, sokáig maradhatott aktív játékos. Szemere telepen kezdte a focit, míg polgári iskolába járt. A csapatnak szüksége volt rá, ám diákot nem lehetett leigazolni, így lakatosinasként lépett pályára. Az egyik mérkőzés után azonban a Szürketaxi nevű csapat megóvta miatta a meccset. Tárgyalásra idézték a szövetségbe. Mielőtt azonban belépett volna a terembe, valaki a fülébe súgta:,.Komoly dolgokkal vádolják, fiú, biztosan el fogják ítélni. De ha eljön az MTK-ba, nem lesz semmi baja. Nem nehéz kitalálni a döntést: elment. Azt azonban sohasem tudta meg, mi lett volna az a súlyos büntetés... Az MTK-ban ettől függetlenül jól érezte magát. Ott Pesti néven szólították, akkor még nem változtattak nevet a családba, s nehezen birkóztak meg az eredeti Pitroffal. Sosem felejti el, Weisz „Ági bácsi — így hívták az öreg intézőt -- mindig csúsztatott 10 pengőt hét elejénn a fiatalember zsebébe. A Hungária kőrútról Vácra vezetett az útja. Apját ugyanis oda helyezték, a vasutasoknak kell számolni olykor a munkahely- váltó ztatássa. Jászberényi Zoltán így Vácra került, ahol a mai Izzó elődje hívta futballozni, s ő elfogadta az invitálást. Mindössze egy esztendőt töltött a Duna-parton, amikor felfigyelt rá a Ferencváros. Hívta az Újpest is, jó anyagi körülményeket biztosított volna, ő azonban nem engedett a csábításnak. Odaszerződött a Fradihoz, Együtt játszott Háda Józseffel, Toldi Gézával, Sárosi Györggyel, s más hírességgel. Bajnokcsapatnak nem volt tagja, de Közép Európai Kupát nyert együttesnek igen. Legemlékezetesebb élményekként az utazások maradtak meg számára. A huszonéve's fiatalember előtt „megnyílt a világ , bejárta szinte valamennyi európai országot. Egyébként tisztviselőként dolgozott, a mai Szeszipari Vállalat elődjénél lépett munkába, a Gshwindt-cég alkalmazottja lett. Nyugdíjba a Boripari Vállalattól ment. Napjai változatosan telnek. Azóta is Vácon él, van egy kis háza Verőcén, mindig akad tennivaló a kertben. És van három csapata, a Fradi, az MTK és a Vác. Mindegyiknek szurkol, s ha teheti kijár a csapatok hazai meccseire... (h.k.j.)
