Fradi műsorlap (1986/87)
1987. április 1.
Fradi műsorlap MAGYAR VILLAMOS MCVEK TRÖSZT Budapest, I. Vám u. 5—7. Bekapcsolt tv-készülékbe benyúlni életveszélyes! mindennapi fontos táplálék= TEJ—TEJTERMEK Egy visszadobott labda utóélete Czapkó Miklós 1933-ban került a Fradihoz. Mint úszó. Sok kis társával a csepeli Duna-ágban barátkozott meg a vízzel s amikor már meglehetősen otthonosan mozgott benne, jelentkezett a zöld-fehér klubnál. Hogy végül- is vízipólózó lett, azt tulajdonképpen annak köszönhette, hogy egy délután nem a szokásos időben ment haza az uszodából. Igaz mindebből később jó kis rumli lett, ugyanis délután öt órakor a közönség számára bezárt az uszoda, mert jöttek a vízilabdázók. Edzeni. A nép annak rendje és módja szerint elment, nem így a kis Czapkó, akinek ruháját megtalálták a fogason, mire a kabinosok pánikba estek, mert» azt gondolták a vízbe fulladt. Míg a szóban forgó alkal-. mazottak lázasan keresgélték a fiút, ő nyugodtan üldögélt a medence szélén s vágyakozva nézte, a dó ló sokat. . A legszívesebben ő is beugrott volna egy kicsit kapura dobálni. Egyszer egy kósza labda kikerült a. partra. Közvetlen a kis űszópalánta mellett, mire Molnár István kikiáltott a vízből, hogy: „öcsi, dobd vissza”. A gyerek felugrott, utánairamodott, elcsípte, majd visszafutott véle a medence' széléhez s a vízben lévők nem kis meglepetésére nem kintről dobta vissza a szárazról, hanem zsupsz, beugrott a medencébe s igazi pólóshoz méltón hajította azt oda a játékosoknak. Molnár elismerően nyugtázta a mozdulatot, majd megérdeklőd- te a gyerektől:- Nem akarsz véletlenül vízilabdázó lenni? Czapkó Miklós akarta, s a döntés meghatározta az elkövetkezendő évtizedek történéseit. Többek között azt, hogy tizenegy esztendővel később az FTC OB I-es bajnokcsapatának tagjaként ünnepelhesse az aranyérmet. Sok szép sikerben volt része a Ferencvárosnál, mígnem egyszer elérkezett a búcsú pillanata. Abbahagyta a versenyszerű sportolást s, edző lett. Mégpedig sikeres szakember. A Szolnoki Dózsával két bajnokságot is nyert az akkor nagyon erős élvonalon. A Központi Spörtiskolában nem kevesebb mint tizenhárom esztendőn át nevelte a fiatalokat, keze alól sok-sök jeles pólós került ki, belőlük nem egy válogatott csapatot lehetne kiállítani. Éremgyűjteménye szinte párját ritkítja. A tizenhárom év alatt tizenegy bajnokságot nyertek tánítványai s két alkalommal végeztek a dobogó második helyén. A Ferencvárosnak is jutott tehetséges pólósa, többek között a két Gyöngyösi és Vad Lajos. Edzős- ködött a Spartacusnál is. A szövetkezeti gárda akkor esett ki az első osztályból s Czapkó Miklósra várt a nem könnyű feladat, hogy az együttest a lehető legrövidebb idő alatt visszavigye a legjobbak közé. Vissza is vitte. Már a következő bajnoki évben. Dolgozott külföldön is. Kiemelkedő munkája elismeréseként külföldi szerződést kapott. Három és fél évig Algériában az úszókat készítette fel. Tizenhárom versenyzőjéből öt döntős volt a Földközi-tengeri játékokon. Ahogy ő mondja, mindez nem jelentett rendkívüÉ dolgot, az ott szerzett harmadik, ötödik helyek úgyszintén. A helyi körülményeket figyelembe véve azonban ezekre az eredményekre is büszke. Mindig csendben, minden különösebb felhajtás, publicitás nélkül dolgozott. Maga helyett mindig inkább az eredményei beszéltek. Ma már nyugdíjas. S mit csinál a jól megérdemelt pihenőjében? Dolgozik. A Magyar Úszószövetség Edzőbizottságának titkára, a Budapesti Úszószövetség úszóbizottságának elnöke s tanít a Testnevelési Főiskolán. A vízilabda oktatók képzésében vesz részt. Mindezeken túl járja az uszodákat, nézi a mérkőzéseket, az edzéseket. Különösen a gyerekek foglalkozásait figyeli árgus szemmel. Ahogy vallja, mindig azt nézi, hogy melyik gyerekből lehet igazi jó vízilabdást faragni. Nála az egykori sokszoros válogatott, Németh János az ideális pólós. Az a sokoldalú játékos, aki technikailag mindent tud, amellett kombinatív készsége is kiemelkedő, ráadásul szellemi vezére tud lenni együttesének. Azt tartják róla, hogy az első ránézésre meg tudja állapítani kiből lesz játékos s kiből nem. Hogy néhány rejtett mozdulatban is meglátja azt a bizonyos szikrát. Akit ő'ajánl, abban ritkán csalódnak. Ma is hívják, nem egy klub szívesen látná, ha náluk tanítaná az utánpótlást. Amikor azt kérdeztem tőle, milyen szálak fűzik a Fradihoz azt mondta: „Huszonhárom év, amelyet ott töltöttem. S amelyet nem lehet elfelejteni.”
