Fradi műsorlap (1985/86)
1985-1986 / 2. szám
A szép családi ház földszinti szobája Dalnoki Jenő igazi paradicsoma. Itt őrzi gyűjteményének legféltettebb kincseit, s ennek íróasztalánál szokott elmerengeni a napi tennivalók után. Többször beszélgettünk e falak között, de mindig más és más hangulat árnyékolta be vagy tette bizakodóvá az általában éjszakába nyúló vendégeskedésemet. Láttam nagyon elkeseredettnek amikor egyik napról a másikra hátat fordított az Üllői útnak, annak a pályának, amelyik számára a második otthont jelentette. Azt hiszem felesleges leírnom akkori érzéseit, hiszen mindenki jól tudja milyen elszakíthatatlan kötelék fűzi őt a Ferencvároshoz. A gondok, a váratlanul jött erkölcsi pofonok nem tették haragossá, nem lett úrrá rajta az indulat. Sokkal inkább belebetegedett a történtekbe, szinte szemlátomást megöregedett azokban a napokban. Pusztán felesége biztatása, támaszt adó intelmei, segítő szavai oldották fel mélységes lelki zsákutcáját. Megértettem minden keserűségét, mert tudtam, csak személyeskedő harcban bukott el, s nem szakmailag vesztette el maga alatt a talajt. Egyszerűen terhére vált bizonyos embereknek a szókimondó Dalnoki Jenő, s ezért kellett elhagynia azt az egyesületet, ahol neki sokkal több joga, szava lehetett volna mint azoknak akik fölötte mondták ki a végső ítéletet. De ne beszéljünk erről az időszakról, régen történt, ne szaggassuk fel a sebeket. Voltam boldogabb időkben is ebben a szobában, amikor az ifjúsági válogatott szövetségi kapitányaként arról dicsekedett nekem, hogy hány és hány tehetséges gyereket fedezett fel, akikből válogatott, sőt klasszis is lehet. Kiprich Jóskáról és Détáriról például áradozott, s bevallom kicsit kételkedtem szavaiban. Talán az elfogultság diktálja ezeket a szép jelzőket, s könnyen lehet, hogy a srác nevét soha sem hallom majd az igazi menők között. Az élet most is Dalnoki jó szemét, szakértelmét igazolta. Ma Kiprich és Détári neve fogalom Bécstől Rotterdamig. A tavasszal valósággal fülig ért a szája, mert két nappal előtte keresték meg a Ferencváros vezetői, s kérték fel a vezető edzői tisztségre. Járt-kelt föl-alá a szobában a pipájából nagyokat szippantva, a terveiről kezdett szárnyalva mesélni: „Vissza kell a közönséget csalogatni az Üllői útra, mert a megalázó szereplés miatt sokan elpártoltak a csapattól. A szurkolók bizalmát újból meg kell szereznie a Fiúknak, s ezt csak lelkes, csupaszív játékkal lehet elérni. A sokat emlegetett rohamozó Fradi-stílussal ismét tűzbe-lázba lehet hozni a közönséget. Nem a szerkezeti átalakítást, a csapatépítést tekintette elsődleges dolgának, hanem az általa nagyon tisztelt, szeretett publikum megnyerését. Dalnoki Jenő jól tudja, a lelátót megtöltő ezerfejű cézár mondja ki valójában egy csapat felett az igazi ítéletet. Természetesen a játékosállományról is kifejtette véleményét, az értékekről és a gyenge pontokról is. Őszintén, kertelés nélkül, úgy nyersen, ahogy ő szokta. Régen nem láttam olyan sugárzóan derűsnek mint azon a napon, amikor eldőlt, hogy a nagy család a Ferencváros visszahívja Fiát. S ő nem tétovázott, nem kért gondolkodási időt, nem szabott feltételeket, csak a legszükségesebb szerződési pontokat tisztázta. Nem jött, szinte repült az első hívó szóra. Mo>.t is ebben a földszinti szobában beszélgetünk a bajnokság kezdete előtt alig több mint huszonnégy órával. — Ez körülbelül olyan érzés lehet a számodra, mint a színésznél a premier. Izgulsz? — Tagadhatatlanul van bennem szorongás. Tudom, hogy még nincs kialakult csapatom, keresem a lehető legjobb összeállítást, a legütőképesebb együttest. Ugyanakkor nem kétséges, hogy a Ferencváros hagyományaihoz méltó eredményt vár tőlünk a drukker táborunk. Ezért van bennem a szokásosnál is nagyobb idegeskedés, mert őszintén tartok ettől az őszi szezontól. — Szóval nem szabad hiú ábrándokat kergetni az FTC idei szereplésével kapcsolatban? — Nincsenek csodák, nem lehet egyik pillanatról a másikra száznyolcvan fokos fordulatot elérni stílusban, taktikában, elszántságban, morális téren, csapategységben. Azok akik nem tudják, hogy ez milyen sziszifuszi munka, talán olyan reményeket fűztek az én személyemhez, hogy a puszta megjelenésemmel megváltozik minden. Bárcsak ilyen egyszerű lenne a dolgokon változtatni. Sokat kell dolgoznunk azért, hogy az elképzelésekből valami is megvalósuljon. Addig persze lesznek nehezebb időszakok is, rosszabb periódusok, amikor a ma még nekem tapsolok esetleg majd a pokolra kívánnak. Nincsenek illúzióim. Ahhoz én már öreg motoros vagyok, hogy felelőtlenül ígérgessek. — Szerinted meddig tart a szurkolók türelme? — Rövid ideig és ez is törvényszerű. A közönség rögtön akarja a sikert, képtelen távlatokban gondolkodni. Mindig is türelmetlenség jellemezte, s ezért nem szabad elmarasztalni őket. Az bizony elgondolkodtató lenne, ha a vezetésre is átragadna a lelátó hangulata. — Milyen csapatot képzelsz el? — Remélem az alig kéthónapos felkészülés alatt megértették a célkitűzéseimet a játékosok. Nem akarok gyáva, meghunyászkodó, az ellenfelek előtt már eleve térdrezuhanó Ferencvárost látni a pályán. Tartása kell legyen egy ilyen patinás klub színeiben szereplő gárdának. Lehet, hogy a játékunkkal nem kápráztatjuk el a közönséget, de az akarásunkkal a lelkesedésünkkel nem lehet probléma. Most olyan helyzetben vagyunk, amikor ez lehet a legerősebb fegyverünk a riválisokkal szemben. — Az új fiúkról mi a véleményed? — Ha nem lennének méltóak arra, hogy nálunk folytassák a pályafutásukat egészen biztos, hogy nem adtunk volna értük egyetlen fülért sem. Valamennyien tehetséges, ügyes focisták, csak rajtuk múlik mi lesz belőlük. Itt van például a Kincses Sanyi, nyugodtan kijelenthetem rövid időn belül a Ferencváros egyik vezéregyéniségévé válhat, de ma még nem az. Strauszban is sok van, ám erősen ingadozó a teljesítménye, s még abban sem vagyok teljesen biztos, hogy hol van az igazi helye. Erdélyi is biztatóan mozog, kitűnő adottságú kapus. Nem ezeken az új fiúkon fog múlni a csapat idei szereplése, hanem a tapasztaltabb labdarúgókon, s a már korábban gyökeret eresztett fiatalabb generáció jó összhangján. Ók lehetnek a valódi húzóemberek. — Feltűnő, hogy mindenről csak feltételes módban beszélsz. — Akkor lennék nevetséges, ha most áradoznék és fűt-fát ígérnék. Itt van a fiatalok helyzete; nagyon tehetségesek, de hiányzik belőlük a rutin. Még legalább két év kell ahhoz, hogy meghatározó egyéniségei legyenek az FTC-nek. Sőt az is lehet, hogy egyesek örökre adósok maradnak a klubnak, nem váltják be a hozzájuk fűzött reményeket. — Meglepő, hogy mennyire mérlegelsz és higgadtan látod a helyzetet. Valahogy ez a Dalnoki Jenő más, mint az a korábbi lobogó, energiával teli Dalnoki Jenci. Jól érzem? — Ma is képes vagyok lelkesedni, de az élet megtanított arra, hogy az álmodozók elbuknak. Józan fejjel, reálisan kell értékelni, nincs értelme a fellegekben járni. A lelkesedésről, a lobo- gásról pedig annyit: nálam jobban aligha szerethetik ezt a klubot és mint tudjuk egy örök takaréklángon izzó szerelem több lehet mint egy fellángolás.. . — Nem kerülhetünk meg egy-két kényes kérdést. — Miért úgy ismersz aki nem mondja meg az igazat és sumákot?! — Nem. Éppen ezért teszem fel neked ezeket szemtől szembe. Miért hívtad vissza Ebedlit? — Szakmai okokból, egyszerűen szükségem van rá. Ebben a fiatal társaságban kel! ilyen rutinos ember. Hiszek abban, hogy megtalálja régi önmagát, mert az edzőmérkőzéseken, a tréningeken óriási akarással hajt. Az sem lehet kérdéses senki előtt, hogy imádja a Fradit, s ha kell megszakad a klubért. A magatartásával kapcsolatban nincs bennem félelem: nekem soha nem volt vele problémám, sőt nyugodtan kijelenthetem annak idején egyik legbiztosabb támaszom volt. Egyszerűen bánni kell tudni vele, nem viseli el ha lépten-nyomon ütik, szapul- ják. Ilyen típus, így kell vele beszélni. — Hámori György szerződtetése is meglepte a szurkolókat. — Miért? Őt is a mi klubunktól küldték el. Soha nem felejtem el, amikor kipaterolták találkoztam vele az utcán, szinte sírt annyira elkeseredett. El sem tudta képzelni mi lesz vele a Fradi nélkül. Ilyen játékosokra van szükségem. — Jó, jó, de tudása FTC-szintű? — Igen. Ebben a Ferencvárosban szükség van ilyen kemény, határozott, taktikailag megbízható védőre. Ez persze nem jelenti azt, hogy Hámori vagy az előbb említett Ebedli biztos kezdőember lesz. Ilyen ígéretet ne várjanak tőlem. Amikor a visszahívásukról tárgyaltam velük, akkor is csak azzal bíztattam őket, hogy lehetőséget adok nekik, kapnak alkalmat a bizonyításra. —- Szóval a természeteddel ellentétben idegesen várod a bajnoki rajtot? — Igen. Számomra még akkor sem volt mellékes a Ferencváros sorsa, amikor Tatabányán vagy Nyíregyházán kerestem a kenyerem. Most pedig az érzelmeken túl, az én bőrömre is megy a játék ... (gyenes) Szeptemberi bajnoki mérkőzések LABDARÚGÁS szeptember 11. Siófok: Siófok—FTC szeptember 14. Népstadion: Ú. Dózsa—FTC szeptember 18. Üllői út: FTC—Pécsi: MSC szeptember 21. Üllői út: FTC —Haladás szeptember 28. Népstadion: Honvéd —FTC Tájékoztatjuk szurkolóinkat, hogy az első Siófok—FTC bajnoki mérkőzésre az FTC és a Cooptourist különautóbuszt indít. Felvilágosítás és jelentkezés a Fradi ajándékboltban, szeptember 5-ig. VÍZILABDA szeptember 14. Hajós Alfréd uszoda: FTC— Honvéd szeptember 21. Szeged: Szeged —FTC szeptember 29. Hajós Alfréd uszoda: FTC— Bp. Spartacus KÉZILABDA szeptember 6. FTC—Lehel női szeptember 8. Honvéd —FTC férfi szeptember 13. FTC—Veszprém férfi szeptember 15. FTC—Tatabánya női szeptember 15. Ű. Dózsa—FTC férfi szeptember 20. FTC—Debrecen férfi szeptember 27. FTC—Elektromos férfi szeptember 27. TFSE—FTC női szeptember 29. FTC—Spartacus női Az FTC hazai mérkőzéseit a Népligeti csarnokban rendezik. „Újkori” edzői működésének első napján — 1985. július 1-én — olyan belépőt produkált, amellyel a múlt ritka sporttörténeti kincsei váltak kézzelfogható valósággá. Nevezetesen egykori megsárgult, kartonra ragasztott fotókat hozott az FTC-ar- cnívumba. Sporttörténeti értékük felbecsülhetetlen, hiszen nem egy közülük még soha egyetlen kiadványban sem került publikálásra! Az egyik képen például az FTC század eleji hatos létszámú, „kispályás” futballcsapata látható, egy másikon már teljes „Ősfradi”-csapatkép a Soroksári úti pályáról! Egy több mint hét évtizeddel ezelőtti sárgult fotón az látható: milyen óriási lelkesedései fogadta a tömeg a Keleti pályaudvar előtt az Angliából hazaérkező Schlosseréket. Nem folytatom tovább, mert ezeket úgy is látni kell minden szurkolónak! A Fra- disták vagyunk című év végén kiadásra kerülő könyvünkben a legérdekesebb ötven fotót közzétesszük! Ugyanis, mint köztudott, labdarúgó-szakosztályunk 85 éves évfordulóján 85 egykori és közelmúltbeli kép is szerepel abban a könyvben, amelybe Önök is beírathatják neveiket. Az eddigi közel hatszáz játékos neve után ugyanis szurkolóink nevét is megörökítjük egy külön fejezetben, amélyet december 3-án — a szakosztály születése napján a Fradi-ajándékboltban átvehetnek. Ezt természetesen csak azok kapják, akik szeptember 30-ig 100 Ft befizetése mellett az FTC-ajándékboltban rögzítik nevüket, címüket. Visszatérve Dalnoki „műgyűjtő” tevékenységére, augusztus első napjára is tartogatott valami újdonságot a számomra. Ezúttal a régi öltöző antik, római számlapos faliórájával keresett meg, s azt az FTC-archívumnak ajándékozta! Mind elmondta, amikor bontották az A lelátó alatti hajdani öltözőt, ezt az órát — amely már Toldi Gézáék idejében is mutatta az időt! — kidobták a lomok közé. Ő felvette, hazavitte és napjainkig őrizte. Az óra mutatója akkor állt meg, amikor a régi öltözőt bontani kezdték .. . Az FTC-archívumban bárki megtekintheti, az ott levő többi régiséggel és a közelmúltban nyert, kapott trófeákkal együtt. Azt hiszem, egyesületünk elnökségének köszöneté mellett, a szurkolótábor széles nyilvánossága előtt is illik megköszönni Dalnoki Jenő gesztusát, hagyományápoló cselekedetét. Július és augusztus első napja ... Most már nagyon várom szeptember elsejét, hiszen ha Jenő „mesterhármast” akar produkálni, biztosan nem jön üres kézzel az FTC-archívumba . . . Nagy Béla Tíz kupadöntőt játszott a Ferencváros DALNOKI JENŐ edzősége idején! 1974: MNK döntő (FTC—Komló 3-1) FTC—Honvéd jubileumi torna (FTC—Real Cel- ta Vigo 2-0) 1975: KEK DÖNTŐ! (D. Kijev-FTC 3-0) MLSZ Kupa (FTC—Estudiantes 5-1) Téli Kupa (FTC —Ú. Dózsa 4-1) 1976: MNK döntő (FTC-MTK-VM 1-0) 1977: MNK négyesdöntő (a Fradi gólkülönbséggel második) Ibéria Kupa (a döntőben: Barcelona—FTC 3-0) Párizsi torna (a döntőben: Anderlecht—FTC 4-1) 1985: Ganz-MÁVAG jub. torna (a döntőben: Szaloni- ki —FTC 2-0) DALNOKI JENŐ Fradi műsorlap AZ FTC BARÁTI KÖR LAPJA 1985/86-OS IDÉNY, 2. SZÁM. ÁRA: 5,70 FT * Beszélgetés Dalnoki Jenővel Vendégségben egy hajdani álmodozónál Az FTC csapata az 1985—86-os idény kezdetén: Első sor balról: Strausz, Deák, Ebedli, Takács, Kvaszta, Bánki, Keller, Jancsika, Kincses. Második sor: Pusztai (szakosztályvezető), Szántó, Zsinka, Hámori, Dalnoki (vezető edző), Vépi (pályaedző), Fischer, Zsivótzky, Rab, Monostori (intéző). Harmadik sor: Havasi (technikai vezető), Erdélyi, Pölőskei, Szabadi, Bodnár (gyúró), Pintér, Haaz, Zsiborás. A fényképezés idején Pogány és Koch sérült volt. 4 v
