Fradi műsorlap (1985/86)
1985-1986 / 2. szám
2 Fradi műsorlap 1985/86-OS IDÉNY, 2. SZÁM Hat-hét éves fiúkat várnak — is fogadnak a Népligetben de kislányokat A népligeti füves pálya körül már gyülekeznek a leglelkesebb szurkolók. A fiatalok valamelyik gárdájának felléptét várják szombaton kora reggel. A telep Kőbányai út felé eső oldalán létesített csodálatosan szép uszoda pályáit használó fradista úszók igazi jelentkezésére azonban még éveket kellene várniok. A szakosztály sikeres, olimpiai aranyérmesekkel és Európa-bajnokokkal fémjelzett történetéből a jelen egyszerűen hiányzik. A jövőt most, ezekben a napokban, hetekben kezdik megalapozni. A történet lényegében ismert. Ténykérdés, hogy az edzők gyakori változásai után, még a hazai ranglétrán is csaknem zuhanórepüléssel mind lejjebb kerülő szakosztály versenyzői az elmúlt évben a magyar bajnokságok valamennyi kategóriájában alig 17 pontot szereztek, s ezért az egyesület elnöksége az új uszodában új vezető edzővel akar új életet kezdeni. A régiek — ki haraggal, ki békében — más szakosztályban, más területen folytatták. A máshová szerződő edzők a versenyzőiket is magukkal vitték. A klub nagyvonalúan nem gördített akadályt a távozás elé. Ennek ellenpéldáját azonnal tapasztalhatták, hiszen az új edzőt, Sós Csabát követő kilenc versenyző, akik közül nyolc évek óta nála úszott, 1985-ben még a szövetkezetiek színeiben versenyez — tegyük hozzá, kiválóan. Elárom, egyaránt tizennégy esztendős — Horváth Zoltán, Gál Franciska és Hovanyecz Anita nagyszerűen szerepelt Dunaújvárosban a gyermekbajnokságon, és ezzel augusztus harmadik hetében Gott- waldowban rendezendő Ifjúsági Barátság Versenyeken is rajthoz állhatták. Ók hárman úsztak faltól falig ezen a szombat reggelen is, az elutazás előtti egyik utolsó edzésen. Sós Csaba, az egykori Széchy-ta- nítvány, Hargitay András és Verrasz- tó Zoltán egykori amerikai rekordertársa huszonnyolc évesen már szakedző, és még csak vagy inkább már az utolsó évét kezdte meg az Orvos- tudományi Egyetemen. — Az „Öreg” (mármint Széchy Tamás — a Szerk.) mindig azt magyarázta, hogy megfelelő biológiai és élettani ismeretek nélkül senkiből sem lehet igazán jó edző — mondta e kettősségről a rokonszenves fiatal sportember. — Nos, én ezt szeretném magamban egyesíteni. Az, hogy az úszással foglalkozom, azt hiszem, természetes, hiszen két évtizedet töltöttem el az uszodában. Kiszámítottam, hogy 1965 októbere óta másfélszer körülúszhattam volna a Földet a medencében teljesített edzésadagokkal. Ami a megszerzendő orvosi diplomámat illeti, igyekszem hasznosítani a tanultakat. Lehet, sőt biztos, hogy sportolói múltammal orvosként is olyan helyre kerültem volna, ahol jóval többet kereshetnék, mint itt az uszodában. De, bevallom őszintén, elsősorban a sikerre vágyom, s nem tudom elképzelni, hogy ne sikerüljön!... Ami pedig az orvostudományt illeti, izgalmasnak tűnő kérdések foglalkoztatnak, s ezekre a Test- nevelési Főiskola Tudományos Kutató Intézetében szeretnék választ kapni. Már beszéltem róla Nádori Lászlónak, az intézet igazgatójának, aki megértéssel fogadott, de előbb még a diplomát kell megszerezni, no és itt a Fradi!. .. A NAGY TERV megvalósításához szeptember első napjaiban, az iskolai tanévvel egyidőben kezdenek hozzá. Sós Csaba és öt segítőtársa (Pocsai Andrea, Schillingné Ernst Ágnes, Varga Ágnes, Kovács József és Dudás Lajos) százhatvan 6-7 éves gyerekekkel az alapoknál, az úszásoktatással kezdi majd a remek tanmedencében. Figyelemre méltó, hogy a vezető edző mellett négyen úgynevezett szakedzők, azaz az úszás tudományából szereztek főiskolai végzettséget, s az ötödik is a TF hallgatója. Az első három és fél, négy hónapig tartó szakaszban, amikor a gyerekeket hetenként két-három alkalommal foglalkoztatják, havi 320, illetve 480 forintos tandíj ellenében, a vízhez való szoktatás a legfontosabb. Nem kívánnak látványos, gyors eredményekre törekedni, hanem inkább a helyes technikát akarják megtanítani. Még azt sem egyértelműen tűzik ki célul, ami pedig egy átlagos ügyességű fiatal számára könnyen elérhető, hogy a szakasz végeztével a gyerekek háton le tudjanak úszni leállás nélkül 25 métert. Énekes Zoltán, az edzőt követő szövetkezeti fiatalok egyike, az elmúlt időszak legtehetségesebb gyerekversenyzőinek egyike, akinek rekordjait csak Szabó József, a genfi Európa-bajnokság magyar hőse is alig-alig tudta megjavítani, annak idején például csaknem egy év alatt tanult meg úszni. Javában folynak a jelentkezések. A válogatás az adatlapok kiértékelésével történik. A tapasztalatok alapján a hat-hét éves fiúk vannak előnyben, akiknek szülei vidéken születtek, s apjuk testmagassága 190, édesanyjuké 180 centiméter körül van és fizikai munkát végeznek vagy végeztek, hiszen az úszás egy bizonyos szinten túl mindenképpen kemény fizikai megterhelés. Mindez természetesen nem jelenti azt, hogy akár ennél fiatalabb vagy akár nyolc-kilenc éves kislányok felvételi kérelmét egyszerűen elutasítanák. Sőt felállítanak egy úgynevezett pótcsoportot is, ahol a fradista sportolóknak és az egyesületet támogató üzemek és intézmények dolgozóinak a gyerekeit ingyenesen megtanítják úszni. A második szakaszt azután a százhatvanból már csak nyolcvanan kezdik, s ekkor az átlagos ügyességű gyerekeknek a hát után a gyors és a mellúszással is meg kell ismerkedniük. Közben a második szakasz kezdetén újabb százhatvan fiatal felvételére és foglalkoztatására nyílik lehetőség. Újabb négy hónap, tehát a kezdettől nyolc hónap elteltével 1986. májusában rostálnak majd újra, amikor az eredetileg felvett százhatvanból már csak mintegy negyvenen maradnak meg. A foglalkozások számát ebben a harmadik szakaszban erőteljesen emelik, naponta tartanak edzést a fiatalok számára, de ezzel egy időben a tandíjat 250 forintra csökkentik. Ekkor már főleg mély vízben folynak majd a foglalkozások és a pillangóúszással is megismerkednek a gyerekek. Ez a harmadik szakasz nyolchónapos időtartamú, és a végén kiválasztottak kerülnek majd 1987. január 1-én a szakosztály tagjai közé. A folyamatosságot pedig a négyhavonként felvett, mindig százhatvan gyerekkel induló foglalkoztatás biztosítja. — A végső kiválasztásra szeretnék majd olyan idősebb, nagyobb tapasztalattal rendelkező edzőt meghívni, mint Széchy Tamás, a fiatalok nevelése terén sikeres dunaújvárosi Perjámo- siné és az egri Gyergyák Magdi néni — mondta terveiről Sós Csaba. — Elsősorban a kizáró körülményeket szeretném számba venni, hiszen felelőtlen dolog volna olyan gyerekeket napi kétszeri edzésbe fogni, akikről érezzük, tudjuk, hogy belőlük aligha válhatnak nagy versenyzők. A legügyesebb, legszorgalmasabb nyolcévesek sem biztos, hogy bajnokok lesznek. Azt azonban versenyzői és eddigi edzői tapasztalataim alapján szilárdan vallom, hogy az edzői munka csakis kölcsönös megértésen alapulva, abszolút bizalommal lehet sikeres. A tanítvány a legjobbat akarja, győzni akar, s ha ez esetleg nem sikerül, akkor abban talán az edző a hibás, a felkészülésben kell keresni az okokat. Ez a mi felelősségünk . .. Egyelőre négyéves szerződést írtam alá, remélem élni tudok a nagy lehetőséggel, amelyet az az új uszoda és a Fradi hírneve, tekintélye jelent, s így 1989. január 1-én majd hosszabbítunk. . . Az embereket ma már egyre inkább az elvégzett munkájuk alapján ítéljük meg. így Sós Csaba tevékenységéről is korai volna bármit mondani, majd versenyzőinek eredményei beszélnek helyette. De hogy ezek az eredmények nem maradnak el, abban biztosak vagyunk. Aki ilyen alaposan kidolgozott, okos tervekkel lát munkához, azt nem érheti kudarc. Különösen, ha munkáját olyan bizalom és segítőkészség támogatja, mint amit Sós Csaba élvez a Ferencvárosban!. .. Vad Dezső Szokásos bajnokság előtti pillanatképek ... Az egyik képen Pusztai László látható amint a sajtó képviselőit tájékoztatja a Paradisó panzióban rendezett fogadáson. Mellette Dalnoki Jenő és Havasi Mihály. Az Üllői úti stadionban készült fotón Hargitai Károly beszél a szurkolókhoz. A képen balról jobbra: Fischer, Pusztai, Hargitai, Dalnoki (takarva), dr. Trethon, Rab. Állandó készültségben Nemrég egy statisztikai kimutatás került a kezembe, amely a különböző sportágak sérüléseiről közölt adatokat. Akadt itt mindenfajta felsorolás, fülcimpaszakadástól lábujjtörésig, vagyis tetőtől talpig minden. A statisztika azt is kimutatta, hogy melyek a „legveszélyesebb” versenyágak, százalékosan kikkel történnek a leggyakrabban sérülések. Bevallom, nem lepődtem meg a jégkorongozás előkelő rangsorolásán, hiszen köztudott: ez valóban az egyik legkeményebb — néha már-már durva — sportág, amit még fokoz, hogy a jégen nehezebb megállni, mint az üdezöld pázsiton ... Ilyen „előtanulmányok” után kerestem fel dr. Bokor Tamást, a hokis- ták orvosát, aki hidegebb sportágat nem is választhatott volna. — Amikor középiskolás koromban nagy előszeretettel kézilabdáztam és kosaraztam, nem gondoltam arra, hogy egykor majd a jégkorong kerül a legközelebb hozzám — mondta. — Már-már végzős orvos voltam, amikor hasonló korú fiatalokkal, évfolyamtársakkal időnként én is vállaltam mentő- szolgálatot. így többször is beosztottak jégkorongmérkőzésekre, s itt ismerkedtem meg Orbán Györggyel, a Fradi akkori edzőjével. Miután ismétlődően látott a pályán, egyszer megkérdezte: nem vállalnék-e a szakosztályban orvosi teendőket. Azt. hogy mi volt a válaszom, a jelen helyzet bizonyítja ... Bokor doktor a Honvéd-kórház „általános orvosa”, ma már viszont azt mondják: specialistája a jégkorongnak. Nemcsak a ferencvárosiak, mások is felkeresik, bizalommal fordulnak hozzá. — Annak idején nagyon sokat tanultam dr. Nyuli Lászlótól, a válogatott korábbi orvosától — folytatta. — A szakosztályban akad egy segítőm, dr. Takács Gábor, aki azért kötődik a hokihoz, mert a fia az FTC-ben játszik. Az új idényben pedig bekapcsolódik az orvosi munkába dr. Császár Gábor, a válogatott eddigi doktora is, úgyhogy az ügyeleti, illetve az ellátási tevékenységemet jobban meg tudom osztani. Tudni kell, hogy Bokor Tamás nem fizetésért végzi a munkáját, hanem csak a mérkőzéseken tartott ügyeletért kap tiszteletdíjat. „Hát igen, a jégkorong nem tartozik a gazdag, jól dotált sportágak közé .. .” — jegyezte meg. Igaz, ez a lelkiismeretességén nem látszik meg, fáradhatatlan, mindig és mindenkinek a rendelkezésére áll. Mi a véleménye a jéghokiról? — A hazai színvonalról? Nem, annak az értékelését bízzuk a szakemberekre. A sportág sérüléseiről. — Kemény játék, akad olyan mérkőzés, hogy 6-8 alkalommal is segítenem kell. Előfordulnak izomhúzódások, gerincsérülések, csukló-, láb- vagy kézzúzódások, s a fejsérülések sem ritkák. A jégen könnyű esni — főleg, ha ehhez az ellenfél hozzásegít —, s a villámgyors korong is okozhat bajt. A fejvédő viszont rendkívül sokat jelent, s ha rajtam múlna, csak azokat engedném játszani, akik az arcmaszkot is használják. Igaz, ez nemcsak szabálykérdés, mert nehéz beszerezni, hiánycikk az, ami az egyik legfontosabb sérülésgátló lehetne. Mint ennek a jéghideg sportágnak az orvosa, milyen tanácsot adna a játékosoknak, hogy minimálisra csökkenjenek a sérülések? — A mai magas színvonalú, fejlett, s továbbra is dinamikusan fejlődő sportéletben igen nagy szerepük van a tudományos kutatásoknak. Ezen a téren én például igen nagyra értékelem dr. Malomsoki Jenőnek, a sportkórház kutató intézete orvosának a munkáját és eredményeit. Nem egyszer vitatjuk meg a tapasztalatokat, kapunk — a mérések alapján — segítséget például a gyakorlásokhoz. Egy biztos: a jó! felkészített, a mérkőzésekre jól bemelegített játékosokra sokkal kevesebb sérülési veszély leselkedik, mint akik ezt elmulasztják. Tanácsolom tehát: mindenben fogadják meg az edzői utasításokat. Amelyekhez dr. Bokor Tamás is támpontot nyújt. Evezésben — ötszörösen... — 575-211? — Igen, a Dél-pesti Kórház központja vagyok. — Mészáros László doktort keresem. — Melyiket? — ??? — Ugyanis két Mészáros László doktorunk van. —- Hát. .. aki a Ferencvárosban sportorvos is. — Most már tudom, máris kapcsolom a nőgyógyászat-szülészetet. S nem sokkal később már elkezdhettem a telefoninterjút a Fradi-szak- osztályok egyik legfiatalabb orvosával. Mészáros doktor ugyanis csak 34 éves, nála idősebbek is még aktív sportolók az evezőssportban. Megkérjük, mondja el, milyen volt a kapcsolata a sporttal, illetve hányadán áll ma ezzel — s néhány pillanattal később már jegyezhettem is életrajzát, amely mi tagadás, meglepett, mert sokoldalúságot árult el. — Váci vagyok, ma is ott élek, s mint Duna menti gyerek, nagyon megszerettem a vizet, az evezést — mondta. — De nem volt könnyű dolgom, mert akkor is, ma is alacsony termetű voltam s maradtam, ami nem jellemzője az evezősöknek. Ennek ellenére nem változtattam az elhatározásomon, s megmutattam: kis emberből is lehet jó evezős. Evekig a helyi klubban versenyeztem, de amikor neves edzőm, Ribári Zoltán eljött Vácról, követtem őt. Előbb a Vasasba, majd az MTK- ba. Milyen számokban versenyzett? — Éppen a termetem miatt nem lehettem egyedül, párevezősben és nyolcasban ültettek hajóba, utóbbiban magyar bajnoki bronzérmet is nyertem. Sajnos az aranyig nem jutottam, de éppen az idei bajnokságon Vác megmutatta, mire képes az evezésben: hat elsőséget szereztek az utódaim. Sajnálom viszont, hogy a Ferencváros csak egyet. . . Ezt követték az igazán meglepő szavak. Azok, hogy később edző lett, egy évig oktatta is a fiatalokat; hivatalos versenybíró (ma is); változatlanul versenyez — a veteránok mezőnyében; s hogy nemcsak az FTC férfi, hanem a Vasas női evezőseinek is az orvosa. — Kezdő orvos koromban ezen a területen igyekeztem segíteni egykori mesteremnek, Ribári Zoltánnak — folytatta. — Mindig úgy éreztem, hogy a sportág iránti kötődésem így tovább szélesedhet, s megnyugodva mondhatom: nem tévedtem. Örömmel 3 ‘ i fogadtam a Fradi megtisztelő ajánlatát, hogy legyek a szakosztály orvosa, s nem tartom összeegyeztethetetlennek a vasasokkal való együttműködést. A két klub evezős centruma közel van egymáshoz, így az orvosi munkám ellátása sem okoz nehézséget. Ugye, nem veszi zokon, ha a cikkben leírom: dr. Mészáros László nemcsak orvosa, hanem megszállottja, fanatikusa is az evezésnek! — Köszönöm, hogy ezt írja, mert ez az igazság! S ha újra kezdeném, ismét csak ezt a remek sportágat választanám. Eddig valóban csak a szépről beszéltünk, de váltsunk egy pillanatra: nem jár sok sérülési veszéllyel az evezés, hiszen más magas szinten űzni, és más a csónakokban csordogálni a Dunán, Tiszán, vagy lapátolni a Balatonon, a Velencei-tavon? — Egyáltalán nem. Ha edzőink megfelelő program szerint készítik fel sportolóikat, fokozatos a terhelés és rendszeres az ellenőrzés, elenyésző a sérülések száma. Sokkal kevesebb például — véleményem szerint —, mint a kajak-kenu sportban. Az evezés összetett és az egész testre kiterjedő köny- nyed, lágy, harmonikus mozgás, finom technikával. Ajánlom mindenkinek! Tehát sérülésmentes? — Ezt nem mondom, mert a hajóban deréksérüléseket lehet szerezni vagy ínhüvelygyulladást, a kiegészítő futásnál is előfordulnak például kisebb húzódások, de az arány nagyon alacsony. Orvost kórházban hosszú ideig nem ildomos zavarni, éppen ezért már csak egy kérdést tettünk fel Mészáros doktornak: Vác? Ferencváros? Vasas? — Értem. Evezés! Ötszörösen! f V
