Fradi műsorlap (1985/86)

1985-1986 / 7. szám

6 Fradi műsorlap 1985/86-OS IDÉNY 7. SZÁM SPORTTÖRTÉNELEM odaérjen. S felzúgott a taps, éljen, diadalordítás. Győzött a Fradi!” Az NSC kapusa Gallowich Tibor volt ekkor, aki sikeres újságirói pá­lyafutással is dicsekedhetett már já­tékos korában. Ezt a számára szomo­rú esetet is megörökítette — színe­sen, kedvesen: „Már csak hat perc van hátra, nyugtat meg a kapu mögött Dajdi bácsi, a trénerünk. Már csak kettő, már csak egy. Valami határozott bi­zonyossággal éreztem a közeledő ve­szélyt. És valóban. Az egész NSC és csaknem minden FTC csatár is ott van egy gomolyban, ahol a taccsot dobják. Furmané a labda és a követ­kező pillanatban rémülten látom, hogy a 16-os vonalon teljesen szaba­don hagyva Kohut áll velem szem­ben és hajszálpontosan kapja a lab­dát. Szinte lehajolni sincsen időm és az FTC csatárágyúja le sem hagyja esni labdát. Hiába volt a leggyorsabb rávetődés. Már csak azt láttam, hogy porzik a kapu sarkában az a hely, ahol a labda először ért földet. Ez a lövés igazán füstölt. Ilyen diadalordí­tást már régen nem hallottam. Meccs után együtt fürödtünk az FTC-vel. Olyan boldogan ültek a fe­rencvárosi fiúk a nagy meleg kádban. Igazán szívből gratuláltam nekik. Pe­dig azt mondják, az ellenfél elismeré­se a legnagyobb dicséret. Már nem fájt a vereség. Csak ne a legutolsó percben kaptam volna a gólt.. Ruprich Lászlót nem mindenna­pos „sérülés” érte a lelátón! „Rupri- chot, a zöld-fehérek tartalékcsapatá­nak bekkjét véletlen szerencsétlenség érte az FTC—NSC meccsen, melyet a tribünről nézett. Szomszédja izga­tottságában a zsebében lévő revolvert elsütötte, s a golyó a mit sem sejtő Ruprich felső combjába fúródott, akit a mentők szállítottak a Szent Ist- ván-kórházba.” A kórházban kivették a combjából a golyót, és hamarosan felépült „sé­rüléséből”. Valószínű, hogy ezután az eset után alaposan megnézte, hogy ki mellé ül le a tribünön ... Az alsó-ausztriai Hohenauer SK pályaavatóján tragédia történt. A szokásos ünnepségek után kezde­tét vette a nyitómérkőzés, a helyiek és a bécsi Fortuna XII között. A má­sodik félidő közepe táján a Fortuna XII kapusa éppen izgatottan figyelte néhány a kapunál tartózkodó klub­társával csatáraiknak egy gyors ak­cióját, amikor hirtelen a szívéhez kapva összeesett. Két orvos is sietett a segítségére, akik azonban már csak a beállott halált konstatálhatták. A szerencsétlen játékost szívszélhü- dés ölte meg. A tragikussá vált pálya­avató mérkőzés természetesen félbe­szakadt. 1926. május Az 58. magyar—osztrák mérkőzés­re Zsák Károly volt a kijelölt kapus. Zsák a legnagyobb örömmel fogadta beválogatását, mert bízott benne, hogy a zavaró körülmények megvál­toznak, azonban ez nem következett be, sőt kislányának betegségéhez még feleségének a betegsége is járult. A lemondás komoly okát és Zsák lel­kivilágát hűségesen mutatta a szövet­ségi kapitányhoz írt levele: — A kö­rülmények belső befolyásolása miatt sajnos nem tudok a vasárnapi mér­kőzésen részt venni. Nagyon sajná­lom, hogy ilyen helyzet állott elő, de nem vállalhatom a játékot, mert nincs meg az önbizalmam. Bizonyára tudomásod van róla, hogy kis leány­kám ismét súlyos betegségen ment át, amihez hozzájárul feleségem betegsé­ge is. Ez pedig nálam olyan reakciót vált ki, ami fizikailag és lelkileg na­gyon érezteti hatását. Már az elmúlt vasárnap a BEAC elleni mérkőzésen sem akartam részt venni éppen a fent említettek miatt. Megtehetném, hogy minden lelkiismeret nélkül beállnék játszani, nem törődve a következmé­nyekkel. Ezt én nem tudom megten­ni, mert ha nem tudok feltétlenül hasznos lenni, nem célom esetleg hiúságból a válogatottban szerepelni annak hátrányára. Kérlek tehát, mentsél fel a vasár­napi mérkőzés alól s biztosítalak, ha netán úgy adódna, hogy a jövőben rám esne a bizalom, kész örömmel fogok rendelkezésre állni. Az FTC—MTK örökrangadóra mindkét csapat külföldi bírót kért, de a BT nem járult hozzá, mondván ez a magyar bírói karra rendkívüli sértés­nek számítana ... Egyébként az 1:1 -es eredményt hozó találkozón Klug Frigyes közmegelégedésre fü­tyült. A Postás csapata a pünkösdi ünne­pek alatt Kassán mérkőzött. A Postá­sok a pályán sportszerű játékukkal is nagy sikert arattak, de még nagyob­bat azzal, hogy a kassai dómban megkoszorúzták II. Rákóczi Ferenc sírját. 1984-ben egy autóbusznyi FTC- szurkolóval mi is elhelyeztük Rákó­czi márványkoporsójára az FTC zöld-fehér szalagos koszorúját... 1926. június Az MLSZ jubileumának előestéjén bonyolódott le a nagy program első száma, a külföldi vendégek fogadta­tása. A legrangosabb vendégek a bé­csi hajóval érkeztek meg. Rímet a FI­FA elnöke és Meisl Hugo az osztrák küldöttek társaságában nagy ováció közepette érkezett a hajóállomásra. A jubileumi ünnepségeket a Hungá­ria szállóban tartották egy 200 sze­mélyes banketten. A köszöntők és felszólalások még éjfélkor is tartot­tak... Természetesen Jules Rímet is felszólalt, ő köszönte meg a külföldi­ek részéről a nagyszerű vendéglátást. Az MLSZ 25 éves jubileumára szép kivitelű, érdekes és értékes dísz­kiadvány jelent meg. A 670 oldalas jubileumi könyvet dr. Földessy János szerkesztette. Az FTC 2:0-ra győzött a pozsonyi kombinált ellen. Az FTC túrázó csa­patának utolsó állomása volt Po­zsony és bár a csapat játékán látható volt a fáradtság, ami a hosszú utazga­tás folytán elővette az együttes min­den tagját, a játék mégis magas nívó­jú volt és időnként teljesen magával ragadta a 3000 főnyi közönséget, amely lelkesen tapsolt a magyar baj­nok futballművészetének. A szép játék, a szép győzelem egy korszak utolsó állomása volt. A nagy amatőr FTC ekkor és itt játszott utol­jára! A következő hónapokban Ma­gyarországon is bevezették a profiz­must, így jelentősen megváltoztak a hazai labdarúgó viszonyok. Tolvaj járt az FTC-nél! — adta hí­rül a Sporthírlap. „Az Angliából ho­zatott elegáns dresszeket a tribün­padláson szárították és abból eltűnt három darab. Ebből kettő érdekes körülmények között már meg is ke­rült. Egy Üllői úti zálogház előtt szo­rongatta egy kis ferencvárosi kölyök, mikor egy másik franzstadti fiú felis­merte nála a dresszeket, szólt a rend­őrnek, aki azután előállította a kis tolvajt. A tíz egyforma dresszből álló garnitúra azonban nem teljes, mert a tizedik még nem került elő, s az FTC nem használhatja a többit sem.” A nehéz gazdasági viszonyok kö­zött nem volt elhanyagolandó kiadás egy újabb mezgarnitúra rendelése. Sajnos meg kellett tenni, mert a hi­ányzó mez nem került elő ... 1926. július — „Nagy nemzeti sportcsatára in­dult el a magyar vízipólógárda, hogy Párizsban megtépázza a francia nim­buszt és Antwerpenben a belgák le­győzésével mutassa meg a magyar sport erejét. Hegyeshalmon a magyar vámőrök serkentették a csapatot a si­keres szereplésre, a legnagyobb meg­lepetés azonban Bécsben várt a ma­gyar csapatra. A budafoki állami borpince bécsi üzlete, az „Ungari­sches Weinhaus” személyzete kivo­nult és magyar ruhás menyecske ku­lacsával sorjába kitűnő tokaji borral kínálta meg a csapatot, amelynek tagjaira bizony a jó magyar bor üdí­tően hatott. A kitűnő tepertős pogá­csák elfogyasztása után az úton való üdítősre egy-egy kisüveg jégbehűtött tokaji bort és magyar címeres poha­rat kaptak a magyar sportolók.” — Nagyban folynak a profizmus­ra való áttéréssel kapcsolatos „for­maságok”. Az OTT határozata értel­mében a szétválasztás alkalmával a proficsapatok legnagyobb részét kü­lön részvénytársasaságok alakítják meg és ezek is gondoskodnak a za­vartalan ügymenetről, a törzsklubok azonban megtartják eredeti amatőr jellegüket. A három vezető klub az MTK, FTC, UTE ugyancsak rész­vénytársasági formában működik. Az MTK Hungária néven, az UTE Újpest néven szerepelteti csapatát. Az FTC-t először Fradi TC-re akar­ták keresztelni, végül a komolyabb hangzású Ferencváros elnevezés mel­lett döntöttek. A profi csapatok sorra adták le nevezéseiket a bajnokságra. A Ferencváros 21.-nek nevezett! Ez a későbbiekben szerencseszámnak bi­zonyult, hiszen a Fradi nyerte a leg­több bajnoki címet a profi bajnoksá­gok idején... A többi klubnál is megtartották a „keresztelőket”: Bástya — a Szegedi AK elnökének bástyái Holzer Tiva­dar előnevét kapta a SZAK profiala­kulata! Sabária — a Szombathelyi AK proficsapata a város római kori nevét kapta. Kossuth — nevét Pester­zsébet egy kisebb részének, Kossuth- falvának nevéből alakították ki. Tu­rul FC — a Főv. T. Kör és a Zugló fúziójából keletkezett. Bocskai — Debreceni VSC proficsapata, So- mogy — Kaposvári AC, Attila — Miskolci Atlétiaki Kör proficsapata volt. Tudja Ön, hogy 1926 nyarán FTC—MTK futballcsokoládét maj­szolhattak az édesszájúak? Ezt a cse­megét a Stühmer csokoládégyár kí­nálta sikerrel... Dr. Fodor Henrik a magyar, oszt­rák, cseh, német csapatok részére Közép-Európai Bajnokság kiírását javasolta. Meisl Hugo az ötletet úgy változtatta meg, hogy a négy ország kupadöntős csapatai, a bajnokság helyett Közép-Európai Kupáért ját­szanak oda-vissza alapon kieséses formában. Az alapkoncepció néhány kérdésben változott ugyan, de egy év múlva kiírták a KK-t! Érdekes, hogy a FIFA kezdetben mindezt ellenezte ... „Elveszett egy fiú-felöltőkabát az Üllői úti pálya nézőterének, a ven­déglő és a Springer-szobor közötti ré­szén. Kérjük a becsületes megtalálót, hogy Kellner Vilmos, az FTC old- boy játékosa címére adja le a Széche­nyi kávéházba, ahol jutalomban ré­szesül.” A kabát vajon megkerült? 1926. augusztus. Az egykori kedvenc visszatért első sikereinek helyszínére az Üllői út­ra... „Schlosser Imre 10-én, kedden Szigeti Imre elnök előtt Klement Sándor és Pataki Mihály jelenlétében aláírta szerződését a Ferencvároshoz, amely őt 1927 augusztus 15-ig régi egyesületéhez köti. Slózi ezt követő­en már részt is vett a Ferencváros tré- ningjén, ahol friss kondícióban vé­gezte ifjú játékostársaival együtt az előírt gyakorlatokat.” Slózi ekkor már 38. évét taposta ... A profizmus bevezetése idején elhatározták, hogy nagyon leszűkítik a tiszteletjegyek ki­adását, „száműzik a potyajegyese­ket ...” Eldöntötték, hogy a három nagy pályára — az Üllői útra, a Hun­gária körútra és a Megyeri útra a be­járatoknál számológépeket helyez­nek el, amelyeket Bécsből hozatnak. „A profivilág együttesének rövid, pattogó elnevezéseivel élénk ellentét­ben áll a legújabb fúziós alakulat cí­me: III. kerületi Torna Vívó és Atlé­tikai Club. így fogják nevezni a III. kerület és a VÁC frigyéből származó legújabb profialakulatot. Ez ugyan sem tornát, sem vívást, de még atléti­kát sem vett fel programjába, de ma­gában foglalja mindkét egylet címét. Hogy azután a küzdelmek hevében miként fogják leegyszerűsíteni a tú- lon-túl hosszú címet, hogy III. kér VÁC vagy III. kerületi VÁC lesz-e a neve, az a jövő titka és ma még nem okoz gondot senkinek.” A szurkolóknak fúzió ide vagy oda a „kerület” csak „kerület” maradt... Az első Ferencváros—Bocskai mérkőzés augusztus 15-én volt, amely azért is nevezetes, mert az or­szágban ez volt az első nyilvános profimérkőzés! Az egyébként barát­ságos találkozót Debrecenben 2000 néző előtt a Diószegi úti pályán ját­szották. Pataki és Stecovits két-két gólja után alakult ki a 4-0-ás vég­eredmény. Az első profi bajnoki meccsen Ta­kácsot a Ferencvárosból és Oláht a Budai Harmincháromból túl erélyes játékért a bíráskodó Zsarnóczay Já­nos kiállította. A fegyelmi bizottság Takács Gézát tíz pengőre büntette, Oláh pedig az egy mérkőzés eltiltá­son kívül még 20 pengő pénzbünte­tésben is részesült. A mohácsi vész 400 éves évfordu­lóján, augusztus 29-én, a MASZ is osztozott a nemzeti gyászban, az or­szágos néma megemlékezésben. A bajnoki verseny alatt egy percre megállt a küzdelem és az eredmény- hirdető felszólítására a közönség ha­lotti csendben, felállással fejezte ki kegyeletét a 400 esztendővel ezelőtt Az egyik „ősfradista”: Bródy Sándor elhunyt hősök emléke előtt. Az atléti­kai szövetség versenye volt különben az egyetlen sportesemény, amelynek rendezői tudomást vettek arról, hogy a nemzet nagy gyászünnepségében külsőleg is osztozni kell. 1926. szeptember Érdekes mérkőzésre került sor szep­tember 8-án. A Ferencváros kihívta az Újpest csapatát egy mérkőzésre és a „Éerencváros gavalléros elnöke, Szigeti Imre 11 díszes ezüstérmet ajánlott fel a győztes játékosainak. Az Újpest azonnal kiegyenlített: Aschner Lipót, az Újpest elnöke vi­szont értékes serleget ígért a győztes együttesnek. Az első profi trófea így fokozottabb lelkesedéssel küldte harcba a két nagyszerű csapatot.” A találkozóra a Hungária körúti pá­lyán, a Bilbao—Hungária előmérkő- zéseként került sor. Nem a szokásos barátságos mérkőzés volt ez, mert a csapatok beleadtak apait, anyait. Az újpestiek még többet is adtak, négy gólt rúgtak a Fradi kapujába, amit csak kettővel sikerült viszonozni. Az újpesti serleg az ezüstérmekkel a lila­fehérekhez került. „Elkészültek az aranyérmek, amelyet a tanács a tavaszi szezonban a cse­hek ellen győztes magyar tizenegy­nek szavazott s átvehetők az MLSZ pénztárosánál.” Hát, hallottunk már ennél ünnepé­lyesebb jutalmazásról is ... A Szerkesztői üzenetekben olvastuk: „Az örökrangadó után — írja Ön — a főkapunál két kislány állott és a tá­vozó futballistáktól autogramot kért. És Orth rideg hangon visszautasítot­ta a kérésüket. Az autogramgyűjtés ma már szenvedélyes járvány. Sok­szor egész sereg támadja meg a sport­embereket, amikor verseny előtt ide­gesek, drukkolnak vagy máskor a ne­héz meccs után, amikor alig várják a pihenést. Sokszor tolakodó a szenvedélyes gyűjtő, nem csoda tehát, ha vannak, akik menekülnek az autogramadás elől. De éppen ez a lázas gyűjtés a futballisták és más sportemberek örökös zaklatása egyben a sport ter­jedésének, megbecsülésének és nép­szerűségének is a jele. A sportnak — elsősorban a profisportnak — létér­deke a népszerűség! S ha az auto­gramgyűjtők ennek a népszerűség­nek a terjesztői, a futballnak élő rek­lámjai, akkor az okos profinak — amilyennek Orthot is tartjuk — szin­te „üzleti” kötelessége ezeket a rajon­gókat kiszolgálni. Ezt diktálja a pro­fifutball, tehát a profi futballista ér­deke is.” Érdekes meghívást kapott a Ferenc­város és az Üjpest Milánóba. Az ola­szok január első hetében nagy tornát terveztek, amelyre a Milan, a Juven­tus, a Bologna és Genova mellett a két magyar csapatot is meghívták. Kár, hogy a fradisták nem mentek el, mert a Milánnál — hihetetlen — de még soha egyetlen mérkőzést sem játszottak! Pedig a Milan is 1899-ben alakult... „Az Attila—Kossuth mérkőzés meg­tartása nem egészen biztos, mert az Attila nyolcmillió koronával tartozik a PLSZ-nek s a kiküldött Boronkay bírónak szigorú utasítása van, hogy csak akkor vezetheti le a meccset, ha ezt az összeget neki kifizetik.” A miskolciak fizethettek, hiszen a mérkőzést a kitűzött időpontban le­játszották: Kossuth—Attila 2:1. A profifutball változott viszonyai a régi bajnoki rendszabályok néhány rendelkezésének a megváltoztatását is szükségessé tették. így igen sok pa­nasz hallatszott a különféle 10-18-22 stb. percek utánjátszásával kapcso­latban. 1926-ban kimondták, hogy a befejezetlen mérkőzések esetén után- játszás nincs vagy a pályán elért eredményt igazolják, vagy az egész meccset újrajátsszék. „Az FTC—MTK meccsen feltűnést keltett az FTC (Ferencváros) gyönyö­rű új felszerelése, a békebeli viszo­nyokra emlékeztető selyemdresszek. Érdeklődésünkre megtudtuk, hogy az FTC legújabb felszerelését is Ker­tész II. szállította.” Aki köztudottan az MTK válogatott játékosa — no és sportszerüzlet-tu- lajdonos volt... 1926. október A Hungária—Amateure mérkőzés előtt ritka szenzációs hír röppent fel: Tandler, aki Orth súlyos sérülését okozta, nem akar a magyarok ellen játszani, ellenben a Hungária csapa­tában szívesen játszana saját csapata ellen. így nem ismétlődhetne meg az a szerencsétlen eset, hogy a kemény­ségéről híres bécsi hátvéd ismét „le­terít” egy magyar kiválóságot. A kék­fehérek nem rajongtak a „játékoscse­réért” — egy Hungária játékos Tand­ler helyén a bécsieknél játszott volna — de a dologból végül nem is lett semmi. Az Amateure választmányi ülése úgy döntött, hogy a békesség kedvéért Tandler ne is utazzon Buda­pestre !

Next

/
Thumbnails
Contents