Fradi műsorlap (1985/86)
1985-1986 / 7. szám
1985/86-OS IDÉNY 7. SZÁM Fradi műsorlap 7 SPORTTÖRTÉNELEM Az 1926-os Országos Bajnokság döntőjében ez a csapat győzött. Balról: Ko- hut, Müller, Takács I, Furmann, Pataki, Blum, Sándor, Mácsai, Varga II, Hung- ler II. Elöl: Huber Fradisták a kor divatja szerint — a húszas évek egyik túráján Érdekes „szabály” létezéséről olvashattunk a Sporthírlapban: Az algíri futballszövetség külön szabályt léptetett életbe. A város kupájáért lejátszott mérkőzéseknél, amennyiben azok döntetlenül végződnének, nem rendel el újrajátszást, hanem az a csapat kerül a következő fordulóba, amelyik több komért ért el. Ha a kor- nerarány is egyforma lenne, úgy az a csapat számít győztesnek, amelyik az első komért érte el... A világhírű Celtic csapata az egyik kupamérkőzés során egy kis külvárosi csapattal került össze. Cooler, a csapat kapitánya ismerte játékostársainak azt a szokását, hogy csak akkor fekszenek bele igazán a játékba, ha az ellenfél vezet. Miután feltétlenül meg akarja nyerni a mérkőzést, első dolga volt, hogy — mintha véletlenül történne — hatalmas lövéssel öngólt rúgjon. Az egész csapat megdermedt az ijedtségtől és azután belefeküdt a játékba. De minden hiába volt, szinte megbabonázták őket. Hiába támadták végig a mérkőzést, még egyenlíteni sem tudtak! A győztes kis csapat vezetősége másnap küldöttséget menesztett Coolerhez, és megköszönték a különös tettet. Mert mondani sem kell, hogy az öngól története nem maradt titokban... „Külföldön már közel egy éve bevett szabály, hogy a tizenhatos vonalra egy körívet rajzolnak, mégpedig a 11-es ponttól kilenc méternyire. Ez arra szolgál, hogy a 11-es rúgás alkalmával a játékosok a labdától minimálisan kilenc méternyire helyezkedjenek el. Ez a nemzetközileg elfogadott szabály nálunk még nem lett általános és pályáinkon nem is alkalmazták. A Profi Szövetség intézőbizottsága most javaslatot terjeszt az országos tanács elé, amely majd utasítja az összes pályákat, hogy a jelzéseket készítsék el. A Ferencváros csapatával Szegedre utazott a zöld-fehérek házi zongoristája, Woggenhuber Oszkár is. A vezetőség már szombaton este megkérte a vendéglőst, hogy vasárnap a vacsorához vitesse az étterembe a szomszéd teremből a pianínót. Meccs után persze nem volt jó kedve a fradistáknak (Bástya—Ferencváros 3:1!). Csendesen vacsoráztak, amikor nyitják az ajtót, s a munkások a zongorát tolják be rajta a pestiek asztala mellé. — Nem kell! Nem kell! — Tessék csak játszani, itt az étteremben talán jobban megy — szólt mosolyogva a tulajdonos ... Woggenhuber nem nagy kedvvel kezdte a zongorázást. A dallamok nyomán azonban hamarosan oszlott a búbánat. Woggenhuber játszott, játszott, egyszer csak szándékosan gi- xert csinált, aztán a taktust húzta el. — Mi az, talán a Stecovits játszik — szólt Müller dr. — így nem öröm a tánc! — Csak utánzóm a ti játékotokat — szólt vissza Woggenhuber. Abban sem volt semmi örömünk! 1926. november Bródy Sándor 25 éves jubileumát ünnepelte. Az FTC-ben eltöltött évtizedek emlékére egy 2x15 perces mérkőzést játszottak tiszteletére a régi FTC és az 1925—26-os bajnokcsapat tagjai. A két csapatban csupa ismert, „márkás” név. Az öregek csapata: Fritz — Hungler I, Kiss B. — Blum, Bródy, Gorszky — Koltai, Tóth, Pataki, Schlosser, Weisz. A fiatalok: Huber — Takács I, Hungler II — Furmann, Müller dr., Széger — Földes, Kalmár, Stecovits Sándor, Ko- hut. Az első negyedórában Slózi az öregeket juttatja vezetéshez, míg a II. „félidőben” Kalmár Jenő lövéséből megszületett az egyenlítés. Este a klubházban 100 terítékes banketten ünnepelték az öreg Bródyt. Mailinger Béla köszöntötte, majd átnyújtotta a klub márványlapra erősített plakettjét. Bródy viszonzásul a saját arcképét ábrázoló plakettet adta át valamennyi résztvevőnek. Nyilatkozat és — bocsánatkérés . . . Barna Sándor nyilatkozata a Hungária—Budai 33 (4:1) mérkőzés után: — Lelkiismeretlenség a bírótól, hogy ilyen készületlenül s ennyi elfogultsággal telten elvállalta a mérkőzés vezetését. A Hungária megérdemelte a győzelmet, de a rengeteg bírói tévedés nélkül más lenne az eredmény. Szabályos gólt nem adott meg nekünk, viszont Zsák akadályozását nem vette figyelembe. Ellenünk két tizenegyest adott — az egyiket teljesen ok nélkül — javunkra két esetben is elfelejtett lefújni! * Férfiúi kötelességemnek tartom kijelenteni, hogy a Nemzeti Sport 142. számában Kann Frigyes bíró úrra vonatkozó nyilatkozatomat a mérkőzés utáni lelkiállapotban tettem meg és nyilatkozatommal Kann Frigyes urat személyében megbántani nem akartam. Készséggel elismerem, hogy az ő egyéni korrektségét vitán felül állónak tartom. Barna Sándor, a Budai 33 igazgatója.” Hát, ilyen is volt... Sajátos „lelépési díjat” kapott az URAK csapata egyik játékosáért. Az újpestiek Kenderessyt átengedték a Bak FC-nek, akiktől mindezért 6 pár futballcipőt kaptak ... A profizmus bevezetésével a Játékosunió a jutalomjáték kérdésében is kedvező határozatot hozott: A régi szabály szerint, ha egy játékos egy klubnál öt évig játszott egyhuzamban, úgy részére a klub adhatott jutalomjátékot, amelynek maximális jövedelme nem lehetett több 10000 pengőnél. Ezentúl a klub köteles a jutalomjátékot megrendezni, ha a játékos öt évet ott szerepel és 30. életévét betöltötte. A mérkőzés jövedelme minimálisan annyit tegyen ki, mint a játékos egyévi teljes illetménye. Ebbe nemcsak a nyers fizetése, hanem a prémiumok is beleértendők. Hogy régi, érdemes játékosainkat sérelem ne érje, az eddigi amatőridőből három évet betudnak működésükbe. Blum, a Fogl-testvérek, Pataki, Schlosser, Tóth, Zsák ezek szerint már két év múlva kérhetik jutalomjátékukat.” A felsoroltak közül egyedül Schlossernek volt jutalomjátéka. Blum és Fogl búcsúmeccsét a zuhogó eső elmosta ... Két mérkőzésre Málta szigetére hívták a magyar válogatottat. Az egyiken a szigeten tartózkodó angol flotta mintegy 49 ezer főből válogatott legjobbjai ellen, a másikat a máltai tizenegy ellen játszották volna a mieink. Volna, mert váratlan akadály jött közbe: az angoloknak hirtelen 2 hónapos hadgyakorlat kezdődött... 1926. december Az első futballvonat Szombathelyről érkezett Budapestre, de a Hungária—Sabária bajnoki mérkőzés elmaradt! „Megérkezett a délelőtt folyamán a szombathelyi különvonat, amely csak annyiban hozott meglepetést, hogy a várt ezer ember helyett mintegy 1500 utast hozott Szombathelyről a fővárosba. Ha ennek az 1500 embernek egy része nem is volt igazi szurkoló, kétségtelen akkor is, hogy a különvonat gondolata kitűnően bevált és jövőre nézve útmutatásul szolgál. Igaz, hogy a ravasz szombathelyi szervezők úgy szervezték meg az 1500 utast, hogy azt híresztelték, hogy vasárnap Budapesten nyitva vannak az üzletek... Az első sport- különvonat csaknem százmillió jövedelmet jelentett a rendező szombat- helyi MÁV Haladás számára. Ha erre az összegre gondolunk, nyilvánvalóvá válik, hogy itt az ideje a magyar futballsport érdekében ezt az intézményt rendszeresíteni. A sportvonatnak a berendezése egyébként mintaszerű volt. Huszonnyolc vagonból állott, külön büfével, vendéglővel rendelkezett, volt rajta kölön orvosi szoba, sőt még a bírónak is külön hely jutott.” A szurkolókat azután nagy csalódás érte. A játékvezető bajnoki mérkőzés játszására alkalmatlannak minősítette a szakadó esőben teljesen átázott pályát. A szombathelyiek rohantak a pénztárhoz, de azt közben bezárták. Küldöttséget menesztettek a Hungária körúti pálya vezetőségéhez, de bizony egy fillért nem kaptak vissza. Egyesek pedig még olyan képtelenségben is bíztak, hogy a Hungária az elmaradt esemény miatt a vonatjegyeket is megfizeti... A spanyolországi mérkőzésekre utazó válogatott csajjat szokatlan „kalandon” esett át. íme a szövetségi kapitány párizsi távirata: „Párizsba másfél órás késéssel érkeztünk. A főváros előtt baleset érte vonatunkat. A Sur Seine állomáson veszteglő tehervonat hibásan felrakott vasgerendáival a 110 kilométeres sebességgel haladó gyorsvonatunk összeütközött. A kiálló gerendák a gyorsvonat több kocsiját összetörték. Legsúlyosabban érte az összeütközés a közvetlen utánunk kapcsolt postakocsit, amelyet egy vasgerenda teljesen összetört, s a bent tartózkodó személyzet tagjai közül öten súlyosan megsebesültek. Vezetőségünk az étkezőkocsiban ült, amelynek oldalát a kiálló vasgerendák szintén bezúzták. Szerencsére az ijedtségen kívül semmi egyéb baj nem történt.” Aztán a válogatottat Spanyolországban is „baleset” érte — kétszer is kikaptak ... — Ki hinné, hogy Jáva szigetén — 1926-ban — olyan mérkőzés is volt, amelyet húszezren tekintettek meg. Egy hindu csapat, a Calcutta Wanderers vendégjátékára özönlött a közönség. Csak éppen a pénztárhoz nem mentek! A bejutásnak egyszerűbb módját választották: egész egyszerűen lerombolták a pálya kerítését és utána buzdították a kedvenceiket. A pálya tele volt — a kassza pedig üresen tátongott... Dél-Amerika bajnoka az Uruguay-i válogatott lett. Az utolsó győztes mérkőzés után rádión továbbították a hírt Montevideóba, ahol pillanatok múlva már szóltak a figyelmeztető szirénák az újságpaloták tetején, s ekkor a rendőrök felemelték botjukat, a forgalom megállt és az emberek egy percig levett kalappal tisztelegtek Uruguay győztes fiainak. Este nemzeti színű zászlók alatt hatalmas felvonulások voltak, másnap pedig nagy társadalmi propaganda indult meg, hogy a hazatérő játékosokat illő fogadtatásban részesítsék. „A Téli Kupa és a kapcsolatosan megrendezett nemzetközi mérkőzések két nemzetközi viszonylatban is értékes magyar győzelmet (Ferencváros—Slavia 2:1, Újpest—Slavia 1:0) hoztak karácsonyi ajándékul futball- sportunknak és ezenfelül nagyszerű sportbeli teljesítményeket tártak a nézőközönség elé. Az a néhány ezer fanatikus futballhívő, aki a szigorú téli időjárás ellenére is kiment az Üllői úti pályára, nem csalódott várakozásában. Annál nagyobb csalódás érte a rendező egyesületeket, amelyek néhány garast reméltek, s végül 30 milliós deficitet tapasztalhattak!” A Téli Kupa mérkőzéseket nem is játszották végig, 1927 januárjában a veretlen Ferencváros elsőségével befejezettnek nyilvánították. írta és összeállította Nagy Béla
