Fradi műsorlap (1985/86)
1985-1986 / 2. szám
1985/86-OS IDÉNY, 2. SZÁM Fradi műsorlap 3 „Az lenne az ideális, ha az edző támaszkodna . (FURULYÁS JÁNOS szakosztályelnök székfoglalója) ff • • Az új szakosztályelnök tulajdonképpen régi Fradista. Gyerekkora óta hű az egyesülethez, tíz esztendeje pedig aktívan részt is vesz a labdarúgó-szakosztály munkájában. Hogy a futballöltözőn kívül mégis kevesen ismerik, annak a magyarázata igen egyszerű: Furulyás János életfilozófiája szerint egy ember munkáját ne a szavak, sokkal inkább a tettek hirdessék. A látványos funkcióviselés helyett ő egyszerűen csak segített. Mindezekért pedig egy köszönömnél többet sohasem várt. Az új szakosztályelnök „civilben” a vácszentlászlói Zöld Mező Termelőszövetkezet elnöke. Ez az egyetlen munkahelye huszonhat éve. Nyolc esztendeje különböző munkaterületeket látott el, míg elnökké választották. Felelősségteljes pozícióján túl rengeteg társadalmi munkát végez. Tagja több országos szerv igazgató tanácsának, a TOT-nak, a Pest megyei párt vb-nek, még a Pest megyei vadászok fegyelmi bizottságának is. A sok feladat mellé most még egyet vállalt. Amikor telefonon ennek az interjúnak az időpontját egyeztettük, hosszasan böngészte a naptárját, hogy találjon benne egy szabad órát. Én viszont tudtam, mikor ér rá. — A hétvégi Üllői úti futballmeccs előtt nem találkozhatnánk? — érdeklődtem. • Dehogynem — mondta a szakosztályelnök. — Azon ugyanis feltétlen ott leszek. Másfél órával a Ferencváros— Ausztria nemzetközi mérkőzés kezdete előtt ültünk le a klubházban beszélgetni. — Hogyan lett a vácszentlászlói termelőszövetkezet elnöke a Fradi labdarúgó-szakosztályának elnöke — tettem fel a magától értetődő kérdést. • Úgy, hogy megválasztottak. Persze a dolognak előzményei is voltak, a barátság szálai messzire nyúlnak visz- sza. Az ember ifjú korában megszeret egy klubot s ahhoz így vagy úgy, egy életre kötődik. Kapcsolatom a Ferencvárossal már régen túllépte az úgynevezett szurkolói szintet. Mondhatni, évtizedek óta ismerem a csapatot, a labdarúgókat, a vezetőket. Nem voltam még tagja a szakosztály vezetésének, de többször meghívtam a futballcsapatot. Egy kellemes ebéd az erdőben, egy pár órás kikapcsolódás a napi monoton életritmusból, néha ez is segítette a játékosokat egy-egy nehéz erőpróbán. Aztán egyszer felkértek, hogy legyek tagja a szakosztályvezetésnek. Elvállaltam. Most az elnöki tisztet is rám bízták. — Köztudott, hogy nem ez az egyetlen társadalmi elkötelezettsége, van még ezenkívül majd egy tucatnyi. Győzi idővel, energiával? • Hát már nem nagyon. Éppen ezért néhány funkcióról kénytelen vagyok leköszönni a közeljövőben. De a szakosztályelnökséget vállaltam. Nem azért, hogy díszpolgár legyek itt a klubnál, hanem hogy munkámmal segítsem a csapatot. Nem valamiféle reprezentáló vezetőt kívánok játszani, aki időnként belátogat a focisták öltözőjébe, elmond néhány közhely számba menő lelkesítő szózatot s ezzel letudja összes feladatát. Bár a gazdasági munkám nem ad túl sok szabad időt, a Ferencvárosra eddig is jutott, ezután is, mindig jut. Minden második kedden bejövök, hogy az ügyvezető elnökkel, a labdarúgócsapat szakosztályvezetőjével s a labdarúgócsapat vezető edzőjével konzultáljak az időszerű feladatokról. — Milyen célok vezérlik, mit szeretne jobbá tenni elnöksége alatt? • Elsősorban következetesebbé kívánom tenni a szakosztályvezetés munkáját. Ez ugyanis hagyott kívánnivalót maga után az elmúlt időkben. Ne csak kampányszerűen dolgozzunk, legyen programja, feladatterve a testűJÓ HÍRÜNKÉRT ITTHON... ÉS A VILÁGBAN A Képes Sport egyik legutóbbi számában — Feleki László rovatában — panaszkodott a Rába ETO Baráti Körének titkára, hogy képtelenek kielégíteni a beérkezett sok kérést, melyek ingyen Rába-relikviák küldése tárgyában íródtak. Tömegesen ajándékokat küldeni. .. Nos, erre valóban egyetlen klubnak, baráti körnek sincsen kerete. Más kérdés, hogy jó, ha a szurkolók tudják, hol, miként lehet például a Fradinál kapható ajándéktárgyakat beszerezni. Ezért is jelentetjük meg időről időre a Fradi Műsorlap hasábjain ajándéktárgyaink jegyzékét, s azt, hogyan lehet azokhoz hozzájutni. Valóban fontos kérdés ez, hiszen a klub színeiben pompázó csecsebecsék, zászlók, jelvények, poszterek is hozzájárulnak — divatos kifejezéssel élve — a Fradi-image erősítéséhez, leginkább talán a gyerekek körében. Az FTC Baráti Kör tagjai — mindenkori lehetőségeinkhez mérten — részesülnek is apró figyelmességekben. Mindettől függetlenül, az ország legkülönbözőbb pontjairól érkeznek naponta levelek, kérések. Amióta létezik az FTC Baráti Kör, egyik legfontosabb feladatunknak tekintjük azt, hogy egyetlen levél sem kerülhet a papírkosárba! Bár nem kevés postaköltségbe, s olykor fáradságba kerül, minden kérésre igyekszünk reagálni, információt nyújtani az érdeklődőknek. Ha ajándékba kérnek tőlünk dolgokat, sok esetben ezt is teljesítjük, legtöbbször azonban felhívjuk a figyelmet az ajándékboltunkon keresztüli beszerzés lehetőségére. Más a helyzet a külföldről érkező kérésekkel. Nem azért, mintha a külhoni érdeklődők kedvesebbek volnának számunkra! Egyszerűen arról van szó, hogy olyan bonyolult úton juthatnának csak hozzá pénzért ajándéktárgyainkhoz, hogy megítélésünk szerint ez esetben megéri egy kicsit a pénztárcánkba nyúlni. Nem mérhető le természetesen ennek közvetlen haszna, de jó érzés tudni, hogy a világ sok pontján ismerik ezt a nevet: Ferencváros, tudnak rólunk, érdeklődnek irántunk. Ezt a hírnevet erősíteni, ápolni az FTC Baráti Kör egyik legszebb, legnemesebb feladata! Sok levél érkezik a környező magyarlakta területekről: Erdélyből, a Felvidékről, a Vajdaságból. A világ más tájai viszonylatában — bár igen tarka a kép — a brit szurkolók a legszorgosabb érdeklődőink. Nem véletlenül, hiszen ott van a legnagyobb hagyománya a labdarúgással kapcsolatos különféle emléktárgyak gyűjtésének. Legutóbb egy skót szurkolónak segítettünk, s úgy gondoltuk, talán nem érdektelen közzétennünk köszönő sorait. íme levelének fordítása: Kedves Magyar úr! Nagyon köszönöm a június 18-án kelt kedves levelüket és a nagyszerű Ferenc- város-szuvenireket. Soha senki sem volt még ilyen nagyvonalú velem. Sok futball- klubnak írtam már, de senki sem volt annyira kedves, mint a Ferencváros. Nagy érdeklődéssel nézegettem a Fradival a Föld körül című könyvet, melyben sok érdekes adatot találtam. Legfőképpen köszönöm a csapatról küldött posztert, melyen láthattam a Fradi zöld-fehér színeit, és a játékosokat is név szerint azonosítani tudtam. Büszkén fogom viselni a Ferencváros ajándékba küldött jelvényét kabátom hajtókáján, s a zászlót a csapat poszterének társaságában már kifüggesztettem szólóm falán. Mellékelek egy könyvet „Playfair Futball Évkönyv" címmel, amely a skót futballal kapcsolatos adatokat tartalmaz. A Ferencváros a kedvenc csapatom lett, és én a legjobbakat kívánom a klubnak a jövőben. Nagyon megköszönném, ha tolmácsolnák legjobb kívánságaimat a játékosoknak. A legkiválóbb üdvözlettel: Kenneth McWilliam 24 Coronation Street Monkton, PRESTWICK Ayrshire KA 2QW Scotland Ügy gondoljuk, a kedves sorokhoz nem szükséges további kommentárt fűznünk . . . Magyar Zoltán, az FTC Efaráti Kör titkára leinek s a szó igaz értelmében vezesse, irányítsa a szakosztályt. S ha határozatokat hoz, annak végrehajtását segítse s ellenőrizze. Azt szeretném, ha a szakosztályon belül ki-ki a maga posztján felelősségteljesebben munkálkodna. Igazán jó és közvetlen kapcsolatot szeretnék kiépíteni a szakosztályvezetés és a vezetőedző között. Tévedés ne essék, nem beleszólni kívánunk a munkájába, csak segíteni akarjuk azt. Az lenne az ideális, ha az edző támaszkodna ránk, ha idehozná a gondjait, problémáit. Más súlya van egy- egy döntésnek, ha egy ember, vagy egy egész testület hozza. — Mire taksálja Furulyás János a labdarúgócsapatot? Látványos előrelépésre számít, netán szűkös esztendőnek néz elébe? • Azt hiszem, reálisan mérem fel az együttes játékerejét, ha azt mondom: a hatodik helyet már meg kell fizetni. Ha viszont rámcáfolnak s annál is előbb végeznek, igen boldog lennék. Úgy alakítottuk ösztönző rendszerünket, hogy ha lesz eredmény, akkor var- tag boríték jut a játékosoknak. Ha jól szerepelnek, sok pénzt kereshetnek. Többet, mint máshol. De a többért tenni is kell. — A Fradiba — mivel ennél a klubnál volt mindig is a legnagyobb választék gyerekekben — korábban mindig jutott igazi tehetség, s volt is aki megtalálta s ki is bontakoztatta. Mert volt egy Zsazsa bácsi, voltak Száger Mihá- lyok, Agárdi Ferencek, akik nem csupán kiválasztották, de meg is alapozták. • Sajnos e tekintetben kissé elszegényedtünk. Hiányoznak az igazán jó szemű, a gyerekekhez értő szakemberek. Olyanok, akik járják az országot, a fővárost, s keresik a jövő nagy ígéreteit. Mert ma már igenis keresni kell őket mindenütt, nem csupán saját portán belül. Nem a régi bő a választék, lehet, hogy az a játékos, akire mi várunk, megrekedt valamelyik kis klubnál, vagy éppen vidéken, valamelyik falusi csapatban. Egyébként az utánpótlás-kiválasztás s a -nevelés egy a prémiumfeltételek között. Azt is tisztességesen megfizetjük, aki a holnap csapatát pallérozza. — Gondjaikkal, kéréseikkel a játékosok is megkeresik a szakosztály- elnököt? • De még mennyire. Ahhoz nem volt szükség az előléptetésre. Korábban, míg csak egyik tagja voltam a vezetésnek, abban az időben is jöttek a fiúk, hogy: János bácsi, ha tudna segíteni ... De nemcsak kértek tőlem a focisták, hanem informáltak is. Életükről, munkájukról, a csapatról. Még sok mindenről szó esett. Az elmúlt nehéz időszakról éppúgy, mint a nem könnyebb eljövendő bajnoki évről. Aztán mielőtt elbúcsúzott volna, még kihangsúlyozta: • A munka, ami a szakosztályvezetésre vár — közös. Társaim támogatása elengedhetetlen, s bízom benne, hogy jó barátom, a korábbi szakosztályelnök, Kiss Laci is segít. Ugyanis a miénk is csapatmunka . . . Ez volt hát Furulyás János székfoglalója. Várkonyi Sándor Az utolsó fénykép Toldi Gézáról. Augusztus elsején a mérkőzés után készült az FTC-archívumban. Ez a helyiség ezentúl Toldi-terem néven várja a látogatókat... Helyesebben egy Fradi-szív, hiszen Toldi Géza volt ennek a fogalomnak a megtestesítője, az ősi ferencvárosi hagyományok élő alakja. A halálhír mindig döbbenetes, mindig porig sújtja azokat a túlélőket, akik az örökre megpihenőt tisztelték és szeretve-szerették. Azt, hogy Toldi Gézát mennyien szerették felesleges mondani. Még fülükben ott cseng az a vastaps, amit az ősfradis- ta akkor kapott amikor a Ferencváros— Austria mérkőzés előtt a Springer-szobor talapzatánál átadta az általa alapított vándordíját, az idei védőnek Takács Lacinak. Ezúttal már nem tudott a pálya közepéig menni, hiszen a kórházi ágy öleléséből még alig szabadult — de mégis első útja már „haza” — az Üllői úti stadionba vezette. Alighanem ő is, és sokan mi is sejtettük: Toldi Géza alakja utoljára tűnt fel az Üllői úti pályán. Utoljára taposta a pálya gyepét, utoljára támaszkodott a Springer-szobor talapzatához — végigjárta a klubház számára oly kedves szobáit. Még egy pillantást vetett az FTC kis házi múzeumának trófeáira, aztán taxi érkezett és láthatatlanná vált az „őshaza” a Fradi-pálya ... Amikor a Pasaréti úton kisegítettem a kocsiból már nagyon fáradt, nagyon halovány volt. Amint megöleltük egymást, szinte rebegve mondta: — Mindent nagyon köszönök, szervusz barátom. Aztán átment a házukhoz az utca túlsó oldalára, még egy integetés... Minderre ma már jelképesen is gondolhatok. Igen, ő már a „túloldalon” van, az ő intése akkor már utolsó istenhozzádot jelentett... Elment az igaz fradisták egyik legnagyobbika, itthagyva emlékét és Fradi-szívének varázsát. Mert ő meg nem halhat, ő itt marad közöttünk és tovább él milliónyi fradista szívében, a legendák világában ... Nagy Béla A TOLDI GÉZA-vándordíj ünnepélyes átadása az FTC — Austria mérkőzés előtt történt. Toldi Géza a vándordíj alapítója a mérkőzés napján jött ki a kórházból és délután már az Üllői úti stadionban „fiai” között volt látható! A vándordíj átadása ezúttal a Springer szobor előtt történt, ahol a legendás játékos Takács Lászlónak nyújtotta át a becses trófeát. Zúgott a taps a régi kiválóságnak és a késői utódnak egyaránt... ELBÚCSÚZTAK,- DE ITTMARADNAK! Öt egykori kiváló ferencvárosi játékos búcsúja is hozzájárult ahhoz, hogy bajnoki mérkőzéseken is kiemelkedőnek mondható nézőszámnak — mintegy húszezer néző — örülhettünk a Ferencváros — Austria Wien barátságos mérkőzésen. Igaz, ezt a találkozót az is kiemelte a többi „egyszerű” felkészülési mérkőzés közül, hogy mindenki kíváncsi volt a közelmúlt ferencvárosi nagyságának, Nyilasi Tibornak a csapatára. Augusztus elseje, a mérkőzés időpontja óta már eltelt egy kis idő, de az öt elköszönő játékosunk még mindig egy kis nosztalgiával emlékezik a felejthetetlenné sikeredett búcsúra. Pedig ... bár elköszöntek, mindannyian tevékeny tagjai maradtak a Fradi nagy családjának. S nem csak oly módon, hogy valamennyien erősítik a Ferencváros kiemelkedően jó öreg- fiúk csapatát, hanem úgy is, mint klubunk felelős beosztásban dolgozó munkatársai! Pusztai László, az egykori szélvészgyors szélsőcsatár labdarúgó szakosztályunk vezetője, Vépi Péter, a sziklakemény, csupaszív védő az NB I-es csapat pályaedzője, Mucha József a hangyaszorgalmú középpályás a juniorok mestere, Hajdú József a nyugalom mintaképe pedig mint az utánpótlás-szekció technikai vezetője és mint labdarúgó szakosztályunk kapusedzője ténykedik. Megyesi István, aki nélkül évekig elképzelhetetlen volt a Fradi védelme az FTC Számvizsgáló Bizottságának tagja, legutóbbi közgyűlésünk választotta erre a megtisztelő posztra. Kicsit talán közhelyszerűnek tűnnek azok a jelzők, melyeket az öt öregfiúval kapcsolatban megemlítettünk, de az eltagadhatatlan tény, hogy ha a szurkolók felidéznek egy-egy emlékezetes csatát, felejthetetlen emléket nyújtó mérkőzést, önkéntelenül is kapcsolódnak az egykori kiválóságok neveihez erényeik, melyek kitörölhetetlenül bevésődtek „A SZURKOLÓ” képzeletbeli adattárába is. Az érdekeltek, az öt játékos a következőképpen vall a búcsú pillanatairól : •PUSZTAI: Amikor néhány hónappal ezelőtt az Austria vezetőivel tárgyaltunk ennek a mérkőzésnek az előkészítéséről, vetődött fel labdarúgó szakosztályunk társadalmi vezetésében: legyen ez egyúttal a mi búcsúfellépésünk is. Nagyon jólesett nekünk, érdekelteknek, hogy gondoltak ránk. Nem titok, hogy mint az a profi kluboknál már régóta szokás, a jutalomjáték érdekeltjei maguk is részesedtek a bevételből. Azt hiszem azonban, sokkal nagyobb értéket képvisel az számunkra, hogy a szurkolók ilyen szép számmal látogattak ki — az egyébként is érthető kíváncsiság mellett — erre a találkozóra. HAJDÚ: Mit lehet mondani?... Köszönjük! A Fradi vezetőinek és a közönségnek, amiért emlékezetessé tették pályafutásunk „hivatalos” befejezését... Amikor a pályára léptünk, az volt a könnyebb! A levonulás bizony nehezebben ment. Nem azért mintha hirtelen meggondoltuk volna magunkat és nem akartuk átadni helyünket a fiataloknak. Nem, hanem mert valami különösen furcsa érzés kerített hatalmába minket, s szégyen nem szégyen, valamennyiünk szeme gyanúsan csillogott. VÉPI: Megvallom, a mérkőzésre készülve úgy gondoltam, köny- nyebb lesz! Hiszen évek teltek el az utolsó hivatalos mérkőzésünk óta. De hiába! Úgy látszik az idő ilyenkor semmit sem old meg. Rendellenesen dobogott a szívem a búcsú szép pillanataiban. Hosszú percek teltek el azután az öltözőben, amikorra ismét „visszatértünk” a mába. MEGYESI: Csak közhelyeket tudnék mondani... Mindenesetre, biztosan örökké emlékezni fogok azokra a szép percekre, melyeket pályafutásom mintegy meghosz- szabbításaként az Üllői út semmi máshoz nem hasonlítható zöld gyepén tölthettem. MUCHA: Olyan volt mint régen . . . Amikor az ellenfél tizenhatosa közelében bejött egy megoldásom, felmorajlott az Üllői úti közönség, a mi szurkolóink! Bi- zsergetően jó érzés futott végig a hátamon, örülök, amiért még egyszer utoljára érezhettem ilyet...
