Fradi műsorlap (1984/85)

1984-1985 / 4. szám

ZSIGÁÉRT, S ÍGY ÖNMAGA ÉLLEN SZURKOL Józsa Miklós tartalékkapus — Nem kényelmetlen, nem túl kemény a kispad? ... — Hát... Kezd az lenni... S bizony kissé kínos, hogy egyre töb­ben mondogatják, ez a Józsa örökös kispados marad. — Hogyan került erre a kispad- ra? — Álmomban sem gondoltam ar­ra, hogy két olyan rettentő csaló­dás után, amilyen engem itt az üllői úton ért, visszatérek ide. — Mi volt az egyik? — Amikor kiöregedtem az ifi­csapatból. ahol Vincze Géza irányí­tásával két éven ót védtem az egyben, akkor azt mondták, hogy mindenki .megy, én maradhatok egyedül, átvesznek az első csapat­hoz. Azután valóban mindenki ment, de az utolsó pillanatban en­gem is elküldték, igaz, ez egybe­esett a tartalékbajnokság megszün­tetésével. — So másik? — Az Építőktől visszatérve, ahol kölcsönjátékos voltam, azzal hite­gettek, hogy szükség van rám, de azután szépen elcseréltek és Kecs­kemétre kerültem, majd behívtak katonának és Mezőtúron, a Szabó Lajos SE kapujában találtam ma­gam. Ezek után én lepődtem meg a legjobban, hogy mégis visszahív­tak. Némi gondolkodás után jöttem, hiszen itt az Üllői úton nőttem fel, tízéves gyerekként kerültem ide, a Ferencvároshoz fűződnek pályafu­tásom legszebb élményei, emlékei. — Rögtön kapusként kezdte? — Meglepő módon igen. A So­mogyi Béla utcai általános isko­lába jártam, a Magyar Rádió gyer­mekkórusának előkészítő csoportjá­hoz tartoztam, amikor az egyik osz­tálytársam kicsábított az Üllői út­ra, ahol valóban, már az első edzé­sen a kapuba álltam. Igaz, koráb­ban, a téren is mindig védtem. Vé­gül így mondtam le a zenélésről — sajnos. — A kórussal szerepelt a nyil­vánosság előtt? — Ha jól emlékszem, egyszer lép­tünk fel a Zeneakadémián, hiszen az előkészítő évek után csak az ötödik osztálytól véglegesítik a gye­rekeket a kórusban. Különben ze­néltem, furulyáztam, nagyon jól éreztem magam a muzsika világá­ban. — Ki volt a csábítója? — Szucsánszky Gábor osztálytár­sam, aki azóta már réges-régen abba­hagyta. Ügy vélte, hogy az autósze­relés sokkal jövedelmezőbb foglal­kozás. — Ezek szerint elégedetlen? — Nem lehetek az. Nyilván ke­vesebbet kapok, mint a csapat ál­landó játékosai, de valamivel talán többet, mint az egyébként sűrűn cserélődő tartalékok, hiszen nekem hétről hétre ott kell ülnöm a kis- padon, bevetésre készen. — S mennyi ez a kevesebb, illet­ve valamivel több? — Már elnézést, de egyrészt nem is tudom pontosan, másrészt Vincze Gézával közösen megállapodtunk, nem beszélünk keresetünkről. Mo6t persze nem is nagyon volna miről beszélni, hiszen, sajnos, nem megy a csapatnak. — Milyen érzés a kispadon? — Nem tudom, hogy más csapa­toknál, más kapusok között hogy van ez, de ezt a legőszintébben mondom, én tiszta szívemből druk­kolok a csapatnak és még jobban 'Zsigának. (Nem tudnék nyugodt szívvel aludni, ha egy-egy mérkő­zés közben arra gondolnék, bárcsak kapna ez a Zsiga egy-két potya­gólt. Még akkor sem gondolok erre, ha ismerem edzőnk, Vincze Géza elvét, aki egy-két bakit engedélyez, és utána cserél. Zsiga esetleges dur­va hibái tehát megnyitnák előt­tem az utat. de mégis Zsigáért, s így tulajdonképpen magam ellen szurkolok. — Ilyen jó barátok? — Érdekes kapcsolat a miénk. Ügy érzem, közel állunk egymás­hoz. Együtt gyakorlunk, sokat va­gyunk együtt, jól kijövünk egy­mással. — Védett már az első csapatban? — Több ízben is. Már nemzet­közi mérkőzésen is őriztem a hálót, de bajnoki mérkőzésen még nem álltam a kapuban. — Melyik mérkőzésre emlékszik különösen? — Egyszer Klagenfurtban jár­tunk és Zsiga akkorában éppen a válogatottal készült. Azt mondják, nagyon jól védtem. Sok dicséretet is kaptam, hiszen Judikot kiállítot­ták, az osztrákok nagyon támad­tak, mégis kihúztuk 1-1-es döntet­lenre. — Van lelkiereje, hogy hétről hétre a legjobban készüljön a be­vetésre? — Kell, hogy legyen, hiszen az emíber soha sem tudhatja, mikor érkezik el az a bizoáyos nagy pil­lanat. Itt van például Andrusch Jóska esete, huszonnyolc évesen mosolygott rá a szerencse. — Hány éve van még a huszon­nyolcig? — Huszonhárom múltam, de még sincs sok időm. No és a legszorgal­masabb edzés, felkészülés sem pó­tolhatja azt, amit az ember a mér­kőzéseken tanulhat, tapasztalhat. Mindezt a junior találkozók sem pótolhatják, ahol most rendszere­sen védek. Nekem ugyanis még nagyon sok tanulnivalóm volna, bár mintha az utóbbi időben töb­bet is tehettem volna a futballért. — Ezt hogyan érti? — Régebben talán többet, szíve­sebben túlóráztam. Most viszont állandóan időzavarban vagyok. Min­dig sietek, szeretnék a családom­mal, két kislányommal több időt tölteni. — Miért, mennyi a szabadideje? — Tulajdonképpen nagyon kevés. Hétfőn, kedden délelőtt, délután edzés, délben közös ebéd. Szerdán ugyanez, vagy esetleg itthon, vidé­ken edzőmérkőzés. Csütörtökön és pénteken a délután szabad. Szom­baton mérkőzés, s vasárnap lehe­tünk együtt, ha az olimpiát is meg­járt, s jelenleg az NB Il-es Ma­gyar Hajó- és Darugyár csapatá­ban röplabdázó feleségem mérkő­zését szombaton rendezik. Ilyenkor reggel viszem a lányokat Budaörs­re, anyámékhoz, ha pedig az asz- szony vasárnap játszik, akkor én vigyázok a kicsikre. — Számot vetett már önmagával, meddig tud még így ülni a kispa­don? — Egyelőre csak az foglalkoztat, hogy kerüljenek el bennünket a sé­rülések, menjen végre a csapatnak, hiszen győztes mérkőzésen a kis­padon is kellemesebb ... — Tehát nem bánta meg válasz­tását? — Erre én is vissza akartam még térni... Egyáltalán nem bán­tam meg, csak azt sajnálom, s iro­nikusnak tűnő megjegyzésem csu­pán arra vonatkozott, hogy a zené­lést abbahagytam. De hiába, a je­lenlegi kötelezettségek mellett a kettő, a sport és a zene nem megy együtt, a kettőt egyszerre nem le­het csinálni — sajnos!... Ha a feleségem vasárnap játszik, én vigyázok a kicsikre VAIASZOK A SPORTTÖRTfNETI MSEKRE 1952 1. Rajkai edzői pályafutása alatt összesen 7 alkalommal volt ferenc­városi bajnokcsapat edzője. 2. Az Üllői úton. A régi pályán ez volt az utolsó válogatott mérkő­zés. 3. Szilvás! Helsinkiben a magya­rok 6. aranyérmét nyerte. Egyesüle­tünknek viszont ez volt a felsza­badulás utáni első olimpiai arany­érme! 1953 6. Az „évszázad mérkőzésének” filmstábja: Macskás! János, Szabó Árpád, dr. Varasdi Dezső, Csőke József, Takács Géza. 1954 9. A Bp. V. Lobogó (Bástya) el­leni győzelmeink: 1954: 3-1, 2-0, 1956: 6-2. A Bp. Honvédet a Kinizsi egyszer sem győzte le! 1955 11. 1914. június 20-án Párizsban ítélték oda Budapestnek az 1920-as olimpia rendezési jogát. A megtisz­telő döntésnek az öröme még ott ült az arcokon, amikor 39 napp>al később kitört az első világháború! A politikai és gazdasági viharok következtében a szép álom — az olimpia rendezése — egyre távolo­dott, végül eltűnt a feledés homá­lyába. Budapest nemcsak, hogy nem rendezhetett olimpiát, de politikai okok miatt még részt sem vehettünk az 1920-as olimpiai játékokon ... 13. Az 500. mérkőzését játszó Bá­lint László. Még egyet értékesíthe­tett volna, de az utolsó {»erőben a második büntetőt már elhibázta .. . 14. Hétfőn! A kosárlabda EÍB mér­kőzéseit a Népstadionban játszották, így „ütközött” a két esemény és a futballmérkőzés hétfőre maradt. (A kosárlabda EB-t a magyar váloga­tott nyerte!) 18. A magyar—szovjet mérkőzé­sek a Népstadionban: 1955: 1-1, 1957: 1-2, 1959 : 0-1, 1968: 2-0, 1976: 1-1, 1977: 2-1, 1978: 2-0, 1980: 1-4. 19. A Népstadionban 1959. szep­tember 9-én a Honvéd—MTK KK- döntőn volt a villanyfényes avató. A REJTVÉNYES SPORTTÖRTÉ­NELEM című sorozatunk első két részét értékeltük. A decemberben megjelenő új kiadványt, a „FTadis­ták fényképalbumát” harminchár­mán kapják: Berekméri András, László Ferenc, Kaiser László, Pál- völgyi Mihály, Janis Pál, Kozma Károly, Kozma Ágnes, Sós Sándor, Pandula Rudolf, dr. Pandula Attila, Juhász János, Szigeti Ferenc és Koltai Szabolcs budapesti szur­kolók. Farkas Tibor Szeged, Németh Ve­ronika Szeged, Novak László Orosz­lány, Szadlis József Salgótarján, Baumann Tamásné Szombathely, Szabó Béla Szeged, Pintér Ferenc Sorkifalud, Körösi László, Pécs, Zsampach Péter Szombathely, Nagy Jánosné Celldömölk, Csuka Imre Répcelak, Szabó Zsolt Szombathely, dr. Zsolnay Lászlóné Siófok, Tóth Jánosné Kőszeg, Kőszegi Zsolt Szombathely, Béressy György Ajka, Kundermann Lívia és Beáta Ajka, Melich Pál Szarvas, Szabó Katalin Szeged. Kétszeri eredményes megfejtésü­kért 13-an további jutalomban ré­szesülnek: Berekméri András, Far­kas Tibor, Németh Veronika, No­vak László, László Ferenc, Szabó Béla, Pálvölgyi Mihály, Csuka Imre, Kozma Károly, Kozma Ágnes, Kun­dermann Lívia és Beáta, Szabó Katalin. Valamennyien ingyen kapják a Sportpropaganda Vállalat kiadásá­ban tavasszal megjelenő Fradi fut- ballkönyvet. A FRADISTÄK FÉNYKÉP ALBUMA so­rozat „mutatványszáma” az egykori dél-amerikai túrával foglalkozik és FERENCVÁROS— URUGUAY 3-2 címmel december közepén jele­nik meg. A több, mint 50 korabeli fotót tartal­mazó., album „kísérő­szövegét” az Í929-es túralevelek, tudósítások adják. Ebből idézünk egy részletet: Szállásunkra, az Itajuba Hotelbe diri­gáltam gyorsan a tár­saságot. A szálláscsiná- lás után első dolgunk az volt, hogy a Flumi- nense vezetőségét ke­restük fel. A Fluminen- se az itteni vendéglá­tónk, tehát velük kel­lett a mérkőzés körül­ményeit, a hivatalos ügyeket elintéznünk. A Fluminense vezetősége nagy píronkodások közt mentegette magát, hogy a hivatalos üdvözlés a pályaudvaron elmaradt. Egy nappal előbb vártak bennünket és nem tudták, mi a késés oka. Fél háromkor ültünk asztalhoz a szállodában, hogy elfogyasszuk ebédünket, s hat órakor már a vacsorát is elköltöttük. Siettünk az étkezéssel, mert az első riói tréning volt .soron, amit a szolkatlan esti világításban tartottam meg. Az églek nem voltak irgalmasak hozzánk és zuhogó esőben jelentünk meg a pályán. Tíz óra volt, amikor a csapat gyepre lépett. Harminc darab reflektor jóformán nappali világosságot árasztott a pályára. Az első pillanatra a zu­hogva hulló esőben valami tündér! fényjátéknak tűnt az egész tréning, aminek azonban komoly jelentősége volt reánk nézve. Természetes, hogy a legkomolyabb formában végeztük dolgun­kat és mindenki azon volt, hogy ennek a különös helyzetnek min­den csínját-bínját kiismerje éls a mérkőzésen már megfelelő tapasz­talattal álljon pályára. A labda olajfestékkel fehérre van festve, hogy a levegőben is jól látható legyen. S valóban, ezen a téren nincs is semmi baj. A labda a mezőnyben is' a levegőben is tökéletesen látszik, mint nappal. A kapusoknak azonban nehezebb így a hely­zetük, mert a labda repülési irányát és gyorsaságát bizonytalanabb megállapítani. Nagy kíváncsisággal várjuk az első villanyfény melletti, éjszakai mérkőzésünket. (Tóth edző levele Rióból — július 3.) Ferencváros—America FC 1-1 július 4., Rio de Janeiro Második mérkőzésünket az eredeti tervünktől eltérően nem az FC Fluminense, hanem Rio állam bajnoka, az America FC ellen ját­szottuk. Almeida bíró sípjelére mindkét csapat egyszerre fut a gyönyö­rűen kivilágított Fluminense pályára, és a szokott módon üdvözli a közönséget. A mi összeállításunk: Amsei — Hungler, Papp — Furmann, Bukovi, Qbitz — Táncos, Takács, Turay, Toldi, Kohut. Most látjuk csak, hogy itt hiányzik a Sao Paulo-i lelkesítő magyar tömeg. Azért a közönség szimpatikusán fogadja a magyar csapatot, hiszen jó híre már megelőzte, és ez nagy respektust szerzett itt is. A világítás a maga nemében tökéletesnek mondható. Persze a mieinknek mégis szokatlan ez. A 15. percben lendül végre komoly támadásba a Ferencváros, és kezdi mutatni azt a szemkápráztató játékot, amelyet már a Paulista ellen is megcsodáltak. Itt is kezd felmelegedni a közönség. Hiába azonban a Ferencváros szép játéka, amikor az csak a tizenhatosig tart és nem érik góllá. 0-0-ra végző­dik a félidő. II. félidő a Ferencváros vehemens rohamaival indul. Egymás Után háromszor veszélyes a helyzet Joel kapuja előtt, de nincs eredmény. Az iram fokozódik és, most kezd igazán szemkáp­ráztató játék kialakulni. A riói szakértők is elismerőleg nyilatkoz­nak a Ferencváros játékáról. Ilyet még riói pályán nem láttak. A közönség feláll az ülőhelyeken is, és úgy gyönyörködik a játékban. A brazilok is vezetnek veszélyes támadásokat, de a közönség ide­gessége úgy látszik, a játékosokat is elfogta, mert a híres Mineiro közelről háromszor is hibáz. A 35. percben egy heves és váratlan ellentámadásból Solral gólt ér el. Földrengésszerű ováció fogadta a gólt. Szerencsére a játékosokat nem zavarta meg a váratlanul be­kapott gól, és nyugodtan kombinálnak. Valósággal művéiszi produk­ciókat mutatnak be, de a szenzációs Joel minden lövést ment. Már- már a vereség réme mered felénk. Még öt perc van csupán. Le vagyunk törve. Még egy ... még fél perc ... amikor Bukovi hallat­lanul erős szöktetést ad Kohutnak. Biztosan kimegy. Már látjuk is, elveszett a labda. De nini, Kohut utánairamodik, vagy két centire a vonaltól elfogja, villámgyorsan bead Toldi elé, "és már benn is a kiegye,{ilítéis. A bíró már fújja is le a mérkőzést és a játékosok mámorosán ölelgetve egymást, mennek a kijárat felé'. Ez az album a Fradi ajándékboltban 30 Ft-os áron még meg­vásárolható. A jövő évben megjelenő 10 fényképalbumot azonban csak a megrendelők kapják! Külön árusításra nem kerül! Ezért kér­jük, hogy levelezőlapon, levélben, kivágható szelvényen jelezzék vásárlási szándékukat, mert a megjelenést követően utánvétellel, csak így juthatnak a Fradisták fényképalbumához. Megrendelésüket a Fradi ajándékboltba (Bp. IX., Üllői út 129.) és a Boy Vállalat (Bp. V., Bajcsy-Zs. út 20.) üzletébe címezhetik. A jövő évben ki­adásra kerülő 10 album címe: Bordó bársonysapkában (113 váloga­tott labdarúgónk), Potya, Albert album, „Nyíl”, az ezüstcipős gól­király, Volt egyszer egy VVK, Mérkőzésjelenetek az Üllői útról, Három korszak, három kapusa (Csikós, Géczi, Zsiborás), Slózi, Test­vérek a pályáh (Sárosi, Tákács testvérek), 85 év, 85 kép. Mindenesetre megpróbáltam ... Serdülő koromban egyébként so­káig csatárt játszottam, és csak ed­zőm tanácsára vonultam hátra a kapuba. Az edzőm akkor is Vincze Géza volt... Az egyedülálló tett kapcsán óha­tatlanul felmerül az emberben: mi­csoda óriási győzelmi vágy, klub­szeretet élteti ezt a játékost, hogy felrúgva minden „szabályt” ily módon is segítette csapatát! A sta­tisztikában sokszor leírjuk, hogy sajátnevelésű játékos. Néhányan már feltették a kérdést, hogy mennyiben férnek el aiz „idege­nek”, a serdülő koruk óta anya­egyesületükben játszóktól. Zsiborás Gabi testén egész életében csak Fradi mez feszült. S a mez alatt — ezt most látványosan bizonyítot­ta — nem akármilyen szív dobog. Fradi szív! N. B. Zsiborás Az FTC—PMSC mérkőzés utolsó percében nem mindennapos ese­mény történt. A Fradi szögletrúgás­hoz jutott, s amíg ehhez készülőd­tek a játékosok, Zsiborás óriási vágtával közeledett az ellenfél ka­pujához! A nézők döbbenten néz­ték a szokatlan eseményt. — Felnéztem az órára és láttam, hogy az utolsó perchez érkeztünk. Borzasztó volt a tehetetlenség ér­zése, és szinte ösztönösen elindul­tam az ellenfél kapuja elé. Hátha nekem sikerül az, amit társaimnak a 90 perc során nem sikerült meg­valósítani. Nagy vágtám végén jó pozícióban kaptam a labdát, s bi­zony, ha a közelben levő játékve­zető mozdulata nem zavar meg, ta­lán jobban eltalálom a labdát... Fradi műsorlap AZ FTC Baráti Kör Lapja. Felelős kiadó: dr. Trethon Ferenc, a Baráti Kör elnöke. Felelős szerkesztő: Nagy Béla. Szedés, grafikai előkészítés: Zrínyi Nyomda, Budapest. Felelős vezető: Vágó Sándomé vezérigazgató. «4.2703/9-16 — Nyomás: Szikra Lapnyomda, Budapest. 5839. Fe­lelős vezető: Csöndes Zoltán vezérigazgató. Megjelenik: az FTC mérkőzéseire. Szerkesztőség elme: Bp. IX., Üllői út 129. Telefon: 136-025 4 I 4

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents