Fradi műsorlap (1984/85)
1984-1985 / 4. szám
2 Fradi műsorlap 1984/85-ÖS IDÉNY, 4. SZÁM Pohárköszöntő az ünnepeiteknek Négy kitüntetett az FTC-böl A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 67. évfordulója alkalmából a testnevelés és sportmozgalom területén végzett kiemelkedő munkájuk elismeréseként több társadalmi aktívát, sportvezetőt és a sport területén dolgozó személyt tüntettek ki. A Ferencvárosi Torna Clubnál is négyen érdemelték ki a magas kitüntetést, elismerést. CSALAMI MÁRIA titkárnő a Kiváló Munkáért kitüntetést kapta. — Mióta van a klubnál? — 1976. július 10-e óta, vagyis több mint 8 esztendeje. — Melyik volt a legemlékezetesebb napja az FTC-ben? — Az, amikor végre idekerülhettem dolgozni. Számomra ez valóságos ünnepnap volt, hiszen hosz- szú idő óta vágytam ide. Ez az érzésem ma is megmaradt, és boldogan lépem át nap mint nap a klubház küszöbét. — Igaz az, hogy azért jött ide 'dolgozni, mert megszállott Fradista? — Tényleg így van. Imádom a Ferencvárost, amelyhez jóformán születésem óta sírig tartó szerelem fűz. — Mielőtt hivatalosan is a klub alkalmazottja lett, volt-e valami kapcsolata a Ferencvárossal? — Társadalmi munlkáslként dolgoztam esténként a pártoló tag irodában, ám titokban abban reménykedtem, hogy végre állást ajánlanak fel. Szerencsére erre rövidesen mód nyílt, és mint gyors- és gépíró kerültem státusba. Néhány hónap múlva kerültem a titkárságra és azóta is ott dolgozom. — En soha nem láttam bosszankodni, amikor valaki belép az irodába, mindig mosolyog. Egyszerűen el sem tudom képzelni derű, jókedv nélkül. Mi ennek a titka?-— Na azért, nem egészen így van. Legfeljebb a bosszúságomat nem mutatom kifelé. — Például mikor haragszik? — Ha nem megy a labdarúgó csapatnak. — S egyéhként? — Egyébként? Tényleg vidám ember vagyok. S a mosolyról csak annyit. Amit csinálok azt nagyon szeretem, s ez is konzerválja a jókedvemet. S még valami, nyolc év után sokszor úgy vagyok vele, hogy ez egy gyönyörű álom, hogy egyáltalán itt dolgozhatok. Csak valaki fel ne ébresszen, — Igaz az, hogy általában a vidéki mérkőzésekre is elkíséri a labdarúgó csapatot? — Ha a munkám lehetővé teszi, mindig. — S mit mond biztatásként a Fradi-szurkolóknak ebben a szűkös, gondterhes időszakban? Balról: Hunyadvári Zoltán, dr. Füredi Lászlóné, Csalami Mária, Pusztai Ferencnél Bérezi Béla. Magyar Zoltán külföldi útja miatt maradt le a képről — Bízni kell a csapatban. A sok tehetséges fiatal és a néhány rutinosabb idősebb játékos egész biztos, hogy képes arra, hogy kivezesse az FTC-t ebből a hullámvölgyből. — Kik voltak a kedvenc labdarúgói ? — A régebbiek közül Vépi Péter, a mai csapatból Jancsika Károly. — Vagyis mindig a szívjátékosok. — Igen. Mindig azokat szerettem, akik az utolsó percig küzdöttek, hajtottak, ha felhúzták a zöld-fehér mezt. PUSZTAI FERENCNÉ. kézbesítő, OTSH elnöki dicséretet kapott. — Mióta dolgozik az FTC-nél? — Kilenc esztendeje. — Mennyi a napi munkája? — Ez rendkívül változó, van amikor 10—15 helyre is el kell menni, máskor pedig 5—6 különböző hivatalhoz kell kézbesíteni a leveleket. — Hová vezet a legtöbbször az útja? — Az OTSH-iba és az MLSZ-be. — Melyik az a közlekedési eszköz, amelyik a legjobban megköny- nyíti a munkáját? — A metró. Csodálatos találmány, amióta itt megáll a Fradi-pályánál, azóta lerövidültek a távolságok. — Kilenc év alatt gondolom elképesztő kilométermennyiség jönne össze, ha összeadná, hogy mennyit kellett talpalnia a levelekkel. — Hát az biztos, hogy nyugodtan nevezhetnék a végösszeggel Rózsa György leg-leg műsorában. — Ki az, aki a legtöbb levelet írja a klubnál? — Az ügyvezető elnökünk, Losonci elvitárs. — S ki az, aki a legtöbbet kapja? — A labdarúgó szakosztály és ezen belül is a játékosok. Korábban Nyilasi Tibinek volt a legnagyobb postája. — Mikor kapták a legtöbb gratuláló táviratot? — Az 1981-es bajnokság idején. — S most milyen levelek jönnek? — Elképzelheti. — Egyébként jár meccsre? — Igen. Sokszor kijövök a férjemmel az Üllői úti meccsekre. — Most önnek küldünk egy jelképes dísztáviratot. — Köszönöm. Ezt dupla örömmel kézbesítem. MAGYAR ZOLTÁN, a kajak- kenu szakosztály vezetője, a Kiváló Munkáért kitüntetést kapta. — Honnan került a Ferencvárosba? — Tiszaiföldvári vagyok, s tulajdonképpen az utcáról estem be a Fradihoz. De ezt vegye szinte szó szerint. — Hogy-hogy? — Katona voltam 1977-ben és bejöttem a klubba, megkérdeztem, felvennének-e. Rámnéztek, és mondták, hogy pillanatnyilag nincs státus, de érdeklődjem később. Szerintem egy korszakalkotó ötletem miatt vettek fel. — 'Mégis mi volt ez? — 1978-ban amikor építették az Üllői úti metrómegállót, elértem a Metró Vállalatnál hosszas közbenjárás után, hogy zöld legyen a burkolat, sőt azt akartam, hogy angol mintára legyen a megálló neve, Fradi. Az elsőt sikerült elérnem, az utóbbit nem. Mindenesetre a színekért való hadakozás any- nyira meghatotta Hargitai Károlyt, a klub elnökhelyettesét, hogy rövid időn belül felvettek, s már nemcsak érzelmileg kötődhettem a klubhoz. — A kajak-kenu szakosztály vezetői .posztja mellett még milyen más funkciója van ? — En vagyok az FTC Baráti Köre titkára, valamint a propaganda bizottságon belül tevékenykedem. — Ügy tudom, hogy a tanulás terén igen ambiciózus, és ragyogóan beszél angolul. — Talán ez túlzás, de azt hiszem, hogy elég jól bírom ezt a nyelvet. A tanulás terén pedig muszáj a mai kor igényeivel lépést tartani, mindig magasabbra kell tenni a mércét. Megszereztem a TF-en a sportszervezői diplomát, van egy lábdarúgóokbatói oklevelem, és másodéves vagyok az ELTE Bölcsészkarán. — Itt mit tanul? — Szociológiát. Rendkívül izgat ennek a tudományágnak a sporthoz kapcsolódása. Na és még valami. Régi titkos vágyam, szeretnék minél többet publikálni, ezért iratkoztam be a Népsport stúdiójába. — Mi a vágya? — Minél többet tudni és tudomásul venni azt, hogy soha nincs kész állapot. Nem lehet megállni egy percre sem. Általában ami foglalkoztat, érdekel, annak szeretek a végére járni. DR. FÜREDI LÁSZLOnE, módszertani főelőadó, a Minisztertanács Kiváló Munkáért kitüntetését kapta. — Mióta dolgozik az egyesületnél? — 1974. április 1-e óta, tehát több mint tíz esztendeje. Annakidején a sportiskola vezetői állását pályáztam meg, még mint a TF levelező hallgatója Két esztendő múlva főelőadó lettem a módszertani osztályon. — S hogyan alakult további pályafutása? — 1976-ban megbíztak az egész FTC személyzeti munkájával. Egy év múlva elmentem szülni, majd amikor visszatértem, újból a módszertani osztály főelőadója lettem. Most már nem konkrét szakosztályok tartoznak hozzám, hanem az egész klub szervezési része. Vagyis a szákmai munkával a többi kollégám foglalkozik. Lényegében mind a 14 szakosztály szervezeti életét kézben kell tartani, ezen belül a szakosztály vezetésének ügyes-bajos dolgait kell intézni. — Milyen az együttműködés a különböző sportágak és a módszertani osztály között? — Szerencsére a szakosztályelnökeink nagyon magas színvonalon koordinálják a munkát. Rajtuk kívül nagy segítséget nyújtanak a szákosztályvezetők, akiknek 90 százaléka főiskolai végzettséggel rendelkezik, TF szervezői diplomával rendelkezik. Vagyis azt kell mondanom, hogy megfelelően kvalifikált káderekkel dolgozunk együtt. — Hogy jut idő a sok munka mellett a családra? — Ehhez is jó szervezőnek kel) lenni. Ráadásul a gyerek most fokozottabban igényli a törődést, hiszen első osztályos. Ha csak lehet, elviszem magammal a vízilabda meccsekre, vagy a tekeversenyekre. — Mire vágyik még most ebben az ünnepélyes pillanatban ? — Szeretném a munkámat még jobban, még tökéletesebben ellátni, mert így az egyesület is eredményesebb lesz ... Erre koccintottak a kitüntettek és azok is, akik most még nem 'kaptak semmiféle elismerést. Együtl örültek jutalmazottak és azok, akik a hétköznapok szürkeségében is becsületesen dolgoztak az egyesületért, a Ferencvárosért. Megálltak egy rövidke pohárköszöntőre, aztán mindenki ment a maga útján, mert hiszen a sportéletben soha sincs szabadnap ... Gyenes J. András Jó szurkolást — tíz évre! Két sorsolás fődíjai közé számított az a nyeremény, amelyet bizony sokan szívesen vettek volna. A nyeremények elkészültek és azt a tulajdonosok megkapták. Fülöp Zsolt vidéki szurkoló így, amikor Jancsika kihúzta a nevét a szerencsekerékből, felhördült a lelátón helyet foglaló nézősereg. Fülöp Zsoltnak felajánlottuk, hogy becseréljük nyereményét valamilyen emléktárgyra. Íme a válaszlevele: Tisztelt vezetőség! örömmel vettem tudomásul, hogy én nyertem a tízéves Üllői úti belépőt. Szeretném is igénybe venni, mível a fővárosba elég sokszor felutazom. Ha lehetséges, igényt tartok rá! Tisztelettel: Fülöp Zsolt. A másik nyertes, Török György kérdésünkre elmondta: — A Mester utcai I. István közgazdasági szakközépiskola másodikos tanulója vagyok. Édesapámmal rendszeres meccsrejárónak számítunk. A nosztalgiameccsen, a sorsoláson azonban — szüret miatt — nem voltam jelen. Így csak az FTC tájékoztatása után értesültem szerencsémről. Albert Flóriánnak nagyon hálás vagyok, hiszen neki köszönhetem, hogy a sorsoláson az én nevemet húzta ki, és így 10 évig ingyen jöhetek az Üllői úti stadion mérkőzéseire! Dr. Springer Ferenc ajándéka Az FTC-archívum legújabb darabját mutatiuk be kedves szurkolóinknak. Ezzel a labdával játszották az 1937-es KK-döntőt Rómában! A győztes mérkőzés után a ferencvárosi fiúk hazahozták a labdát, fémburokkal vonták be és a talapzaton levő fémlemezbe valamennyiük aláírását belevésették. Aki mindezt kapta, ifj. dr. Springer Ferenc, a Ferencváros labdarúgóinak elnöke volt. A népszerű sportvezetőt betegsége meggátolta abban, hogy fiait elkísérje a római döntőre. A csapat első útja a labdával együtt a beteg Springerhez vezetett, akit könnyekig meghatott a játékosok szerető figyelmessége. Nos, a labdát a Springer család évtizedeken át őrizte, és most nem mindennapi keretek között adta át az FTC-nek. Az októberi nosztalgia mérkőzésen az 1937-es KK-döntő labdájával dr. Springer Ferenc — az alapitó elnök unokája — végezte el a kezdőrúgást ... A fémmel bevont, közel 50 éves labda Springer Ferenc rúgását követően gurult még az Üllői út füvében egy darabot — majd azóta már az FTC vitrinjében pihen... *
