Fradi műsorlap (1984/85)

1984-1985 / 4. szám

1984/85-ÖS IDÉNY, 4. SZÁM Fradi műsorlap 3 Utánpótlás helyzetkép JUNIOR-BAJNOKSÁG Horváth László: „Sokszor 6—7 emberem maradt...” agy várakozás előzte meg az idén első ízben kiírt junior bajnokságot. Az egyesületek­nél ugyanis komoly gondot jelen­tett az ifjúsági csapatokból kiöre­gedett fiatalok további foglalkozta­tása. Egy-egy tehetségesebb ifjú labdarúgót még ott tudtak tartani a felnőtt keretnél, de ha több is volt belőlük, a nagyrésztől búcsút kellett venniük. Volt ahol komplett ificsapatokát eresztettek szélnek. A csalódott fiatalemberek pedig vagy eligazoltak alacsonyabb osztályú együttesekhez, vagy abbahagyták a labdarúgást. Sók szépreményű sportpályafutás ért így véget, szá­mos tehetség kallódott el az évek folyamán a sportágiban. Az 1983— 84-es bajnokság végén azonban már nem kellett csomagolniuk az ifiből „kinőtt” fiúknak. Az MLSZ kiírta az utánpótlás bajnokságot. Most már az egyesületeken volt a sor, hogy megszervezzék együtteseiket s gondoskodjanak a fiatalok foglal­koztatásáról, képességeik kibonta­koztatásáról. Az FTC-nél az ifi I vezetőedzője, Horváth László vette át a juniorok szakmai munkájának irányítását. Az új ibajnokság eddigi tapasztalatairól beszélgettünk a szakemberrel. # Beváltotta az új hajnokság a hozzáfűzött reményeket? — Alapvetően igen, hiszen játék- lehetőséget biztosít az ifjúsági csa­patból kiöregedett játékosok szá­mára. Sőt, annyiban emlékeztet egy kicsit a régi tartalék bajnokságra, hogy szerephez juthat itt néhány az „egyből" kimaradt idősebb futbal­lista is. Ezek a játékosak sincse­nek arra ikárhoztatva, hogy hétről hétre a kispadot koptassák. # Milyen a fiatalokkal dolgozó szakember szemével nézve ez a küzdelemsorozat ? — őszintén megvallva magas- szintű edzésmunkát itt aligha le­het produkálni. A junior csapat ugyanis nem egy egységes kollek­tíva, ez hétről hétre csak összeáll. Az én szerepem tulajdonképpen jó­részt abból áll, hogy az innen-on- nan kapott játékosokból összerak­jak tizenegy embert s azt kiküld- jem a pályára. Mert nézzük az alaphelyzetet. Az első csapat húsz- huszonkét emberrel dolgozik s a keret nagyrésze junior Ikorú játé­kosokból áll. ők Vincze Gézával készülnek, egyrészük játszik is az NB 1-ben, van aki a kispadon kap helyet, aki ott sem, az jön hozzám futballozni. Ez lehet ikét ember, de lehet hat is. Ehhez még küld az ifi II edzője is két-három fiatalt, s ha hozzáadom a stabil junioro­kat, akkor máris kész a kezdőcsa­pat. Amely így ugyebár hétről hét­re más és más. Náluk aztán össze­szokott csapatjátékról, valamiféle megkomponált összmunkáról aligha beszélhetünk. # Mi hát a junioroknál a ve­zetőedző fő feladata? — Természetesen dolgozom nap mint nap .— 6—7 emberrel. Mert ennyien járnak hozzám edzésre. A többiek ugyanis [természetszerűen az ifiben, meg az első csapatban tréningeznek. Azzal a pár ember­rel viszont komplex munkát ném lehet végezni. Nekik tartsak tak­tikai játékokat, velük gyakoroltas­sak különféle elképzeléseket, ami­kor a csapat nagyobbik részét majd a hét végén kapom csak kézhez. Egy szó mint száz, hálátlan a fel­adata a junioredzőnek, ugyanis nem a szakmai munkájának mi­lyenségén múlik, mit produkál. Nem a hétköznapokon dől el mit, hogyan csinált, minden azon áll­hat vagy bukhat, kiket kap a csa­patába. Persze én tudom, hogy mi a feladatom, azt is, hogy az elsőd­leges az első csapat, de végül is ez is bajnokság. Az itt születő ered­ményeket feljegyzik s hangulatilag sem mindegy ha hétről hétre sike­Az FTC junior csapata az első bajnoki mérkőzés előtt. Balról: Haaz, Fischer, Sándor, Kolarov, Vajda, Limperger, Krecska, Váczi, Horváth edző. Elöl: Szeiler, Borbély, Meszes, Kovács, Du- kon, Lanczkor, Takács gyúró résén szerepel a társaság, vagy job­bára kikap. A szurkoló sem a mély szakmai okokat mérlegeli, őt nem érdekli, hogy én milyen anyaggal és milyen körülmények között dol­gozom, hogy áll össze a csapatom, csak az: nyerjünk. • Kikből áll végül is a junior gerince? — Korábban kiöregedett ifisták- ból. Egy fiatalembert pedig a Me­dicorból igazoltunk. Ezek előtt a játékosok előtt amolyan fene nagy lehetőségek nem csillognak. Arra, hogy odakerüljenek az első csapat közelébe, vajmi kevés a reményük. Azt hiszem ez «9 csapat nálunk még csak keresi önmagát. Nyilván másutt is vannak hasonló gondok. Itt a jó szereplés záloga az, ha a junior edző jobbára ugyanazzal a társasággal dolgozik, s a zöm nála is készül. Nálunk nem így fest a helyzet s ez meg is látszik a> tel­jesítményünkön. Persze ílehetne itt nagyon ,jó csapat, ha a legjobb utánpótlás korúak mindig együtt játszanának. Melléjük csak egy megfelelő szellemi vezér szüksé­geltetne s azt hiszem garantálva lenne a siker. így? Játszunk, ösz- szeállunk, aztán ami összejön be­lőle. # Hogy érzi magát a mostani munkakörében ? — Mint az a szakács, aki elé odatesznek különféle alapanyagot s megmondják mit főzzön belőle. És nem az ő fantáziájára van bízva mit készítsen el, mit, hogyan íze­sítsen. Ráadásul néha még a fű­szerek is hiányoznak atz egységcso­magból. A labdarúgócsapatról készült új színes poszter, amelyen a játékosok aláírása is látható: 17 forintért kapható a Fradi ajándékboltban IFJÚSÁGI BAJNOKSÁG Perlaky István: „Vannak tehetségeink" Az elmúlt egy esztendő alatt több ifjúsági labdarúgó került fel szinte egycsapásra az első csapathoz, mint korábban hosszú évék során. Az utánpótlás szemlátomást kimerítette tartalékait. Vagy még­sem? Erről kérdeztük Perlaky Istvánt, az ifjúsági labdarúgók vezető­edzőjét. % Milyen az ificsapata most a Ferencvárosnak? — indítottuk a beszélgetést a szakemberrel. — Azzal kezdeném, hogy fiatal. Az átlagéletkor tizenhét és fél év az ifjúsági első csapatnál. Még a serdülőből kiöregedett játékosok is vannak a keretben. Ettől függetlenül jól szerepel az együttes a bajnokságban, ott vagyunk az élmezőnyben, jelenleg a 2. helyet fog­lalja el a csapat. # Sokan azt vallják, kiürült a „kincsestár” s pillanatnyilag nin­csenek olyan fiatalok az ifiben, akik nemsokára már az első csapat öltözőjének ajtaján dörömbölnének. — Nem osztom ezt a véleményt. Igenis vannak tehetséges fiatal­jaink. A tizenhét évesek közül Harcsár és Vedres, a tizenhat eszten­dősek táborában pedig Szalai, Mészáros, Garas és Limperger képessé­gei olyanok, hogy csak idő kérdése, s ott lehetnek a legjobbak között. Tőlük ugyanolyan kiugrás várható, mint RépásiéktÓl. # Milyen a képzés a fiatal együtteseknél? — Már évek óta egységes koncepciót valósítunk meg az ifjúsági csapatok edzésmunkájában. Nagy súlyt helyezünk a kombinatív kész­ség és a taktikai képesség fejlesztésére. Azonos szisztémával tényke­dik minden edzőnk, hogy ne jelentsen törést senkinél, amikor maga­sabb osztályba lép. Az ifi II-nél Somodi Lajos, az ifi IIImái pedig Posch Péter dolgozik — közmegelégedésre. # Mi okoz gondot az ifiedző munkájában? — Talán csak az, hogy hétről hétre 4—5 játékosom a junior csa­patban szerepel. Ezek kiválása nagyban befolyásolja az ificsapat sze­replését. Mivel a szóban forgó fiatalemberek érdeke, hogy komolyabb erőpróbákon vegyenek részt, én már javasóltam, hogy véglegesen vegye őket át a junior csapat, ezzel Horváth Laci munkáját is, azt hiszem, megkönnyítenénk, s én is kialakíthatnék egy még egysége­sebb, ütőképesebb gárdát. # Beszélne pár szót az ifjúsági bajnokság színvonaláról. Milye­nek az erőviszonyok? Milyen stílusban játszanak az együttesek? — Kemény bajnokság az ifi, a harcos játék, a nagyfokú küzde­lem, az általános. Ami a szellemét illeti, nos az már nem mondható egységesnek. Vannak az úgynevezett rohanó, rakkoló együttesek, ame­lyekben nagydarab, erőteljes gyerekek, nagy szívvel, sokat futva, de kevesebbet játszva futballoznak. Vannak természetesen stílusosan, szemre is tetszetősen játszó csapatok. Ha két ilyen összekerül, akkor élvezi a közönség a találkozót. A mi csapatunk a sokat futó, de a já­tékos futballt mívelők táborára tartozik. Ügy az I, mint a második és a harmadik csapat. A szereplés is közel azonos, az ifi II és a III is dobogós. % Ma is jön még sok gyerek az Üllői útra? Ugyanolyan zsúfol­tak az öltözők, mint régen, s ma sincs felszerelés minden bekopog­tató apróság számára, mint évekkel korábban? — Ha nem is olyan számban, mint régen, de manapság is sok apróság jelentkezik a klubnál. És van közöttük nem egy olyan, aki­ben benne van az a bizonyos szikra. A kölyök csapatokban 3—4 igen tehetséges srác rúgja a labdát. Az edzőkre vár a nagy feladat, képezni tovább ezeket a gyerekeket, úgy nevelni, hogy közben a versenyre is felkészítsük őket. Általános elv nálunk, hogy egy fiatalokkal foglal­kozó szakembert nem elsősorban az eredményei alapján ítéljük meg, hanem abból, hogyan képezi a rábízott labdarúgó-palántákat. A kép­zés tehát a fő feladat, az, hogy mindent kihozzon az edző embereiből. A ma labdarúgása alapvetően megköveteli a maximális erőnlétet, de emellett a labdával való tökéletes bánnitudást is. És mindent, a leg­bonyolultabb helyzetet is mozgás közben kell tudni megoldani. Erre szolgálnak az úgynevezett kis játékok, amelyek hol két ember két em­ber éllen, kettő három ellen, négy hat ellen gyakorol támadási variá­ciókat. A lényeg a sok futás, az állandó mozgás, az ellenfél állandó jelenléte, egyszóval az életszerűség. # Versenyben lesz a Ferencváros a bajnokság hajrájában ifi szin­ten a bajnoki aranyéremért? — Bízom benne. A Fradisták totóját legnagyobb sajnálatunkra senki sem találta el. Önök is szívük szerint tippeltek, és úgy látszik, 1984 őszén nem ezek a nyerő tippek... 10 találatos szelvényt küldött be: Tóth Mária, Bp. 9 találatos: Juhász János, Bp. 8 találatos: Ember Erzsébet, Bp., Körösi Renáta, Pécs, Szabó Katalin, Szeged. Valamennyien 1-1 ajándékcsomagot vehetnek át a Fradi aján­dékboltban (könyv, zászló, műanyag FTC-jelvény, Fradi-mega- fon, hanglemez). * Az FTC legutolsó negyedszázadának legjobb csatárait az Önök szavazatai alapján állítottuk össze. A legtöbb szavazatot Albert kapta, utána Nyilasi, Fenyvesi dr., Rákosi, Pusztai a sorrend. A második legjobb öt csatár — a szavazatok sorrendjében: Varga, Szokolai, Szőke, Branikovits, Pölöskei (hej de jó csatársor ez is: Szőke, Varga, Branikovits, Szokolai, Pölöskei). A közel 100 beküldőt a Fradi futballkönyv megjelenését köve­tően meghívjuk az FTC klubházába, és sorsolás után személyesen vehetik át nyereményüket A 25 nevet Albert Flórián *és Pusztai László húzza ki a szerencsekerékből.

Next

/
Thumbnails
Contents