Fradi műsorlap (1984/85)

1984-1985 / 8. szám

1984/85-ÖS IDÉNY 8. SZÁM Fradi műsorlap 3 Szakosztályaink IFJAK ÉS VETERÁNOK — Nem, még nem láttam Vigh mestert, de jöjjön nyugodtan, hi­szen már gyülekeznek a gyerekek, tehát lesz edzés, s akkor ő is meg­érkezik perceken belül — hangzott a szíves felvilágosítás a vonal túl­só végéről, a népligeti Fradi-szál- 1 ódából, amikor Vigh Lászlót, a tornászok edzőjét, a világhírű Ma­gyar Zoltán egykori mesterét ke­restük. Az edzés később valóban javában folyt az új, nemrég meg­nyílt csarnokban, de a mestert nem találtuk. — A gyerekek Csehszlovákiában versenyeznek, Laci vitte ki őket — szabadkozott az Ilka néninek szó­lított, mindenre csak szelíden mo­solygó feleség. A pontosan két év­vel ezelőtt lebontott sátor helyén, már az új, látszólag valóban min­den igényt kielégítő csarnok ajta­jában beszélgettünk, miközben a vagy félszáz apróság szorgalommal gyakorolt a különböző szereken. A krónikás, aki annak idején Magyar Zoltán két Olimpiai győzelméről, Montrealiból és Moszkvából tudó­síthatott, igazán örömmel ismerke­dett a sikerek kovácsának ugyan­csak testnevelő nejével. Egész lé­nyéből hallatlan nyugalom áradt. Felszabadult mosollyal magyará­zott. Az úgyszólván nap mint nap jelentkező, a férjét, a mestert bi- zóny joggal idegesítő, a sodrából kihozó nehézségekről. „A kis busz? ...” Hát persze, amit az edző saját pénzéből vásárolt, hogy tanít­ványait reggelente összeszedje, a KSI termébe, edzés után az isko­lába, majd ismét az edzésre vigye, még megvan. Nem tudom melyiket ismerte — kérdezi vissza a feleség, majd új­ra csak nevetve folytatta: A Skoda mindig bedöglött. Aztán vettünk egy Volkswagent. Azt a kiválónak mondott kocsit is több hónapon át javítgatták. A télen egyszer még sötétben indultak. Integeni akar­tam nekik az ablakból, s látom, hogy valami ég a kocsi alatt. Le­kiabáltam nekik ... Szerencsére so­kan vannak, s vödör is akad oda­haza, mert a kocsi gyulladt ki, de mire harmadszor fordultak a vöd­rökkel, eloltották ö tüzet... A mester azóta nem ül abba az autóba. Most újra a Skodával vitte a gyerekeket. Ha itt lett volna, biztosan nem értesülünk arról, hogy a favázas tetőszerkezettel befedett termet he­tek, hónapok munkájával tulajdon­képpen maga Vigh László rendez­te be a valóban áldozatkész, ön­zetlen szülők közreműködésével. A bajnokjelöltek apukái és anyukái seperték, hordták a szemetet, fes­tették át a szereket, igyekeztek ki­javítani a nem éppen lelkiismere­tes, de viszont csigalassúsággal dol­gozó mesteremberek hibáit, hiá­nyosságait. Most már az öltözőül szolgáló szomszédos barakkban két íróasztal is van, ahol a gyerekek az edzések közben házi feladataikat is elkészíthetik, sőt még korrepetáló tanár is segít nékik, akit azonban Vigh László egyelőre még saját zsebéből fizet... A nagy munka egyébként még nem ért véget. Az ugrás nekifutóját borító szőnyeget még ragasztgatják, s a talajgyakor­lat négyszögének szegélyét sem fek­tették le. De a szerek már állnak. Csak lóból, Magyar Zoltán egykori sikerszeréből van hét darab, két kápával, egy kápával, a földön, mindenhol. Ugyanennyi gerenda, mindenhol szivacsgödör. Azaz a sze­reken nem múlik. — Laci éppen a napokban az egyik családi kiértékeléskor mondta ki, még nem találta meg Magyar Zoli igazi utódát — magyarázott to­vább a feleség. — Ráadásul a fel­nőtt csapat erősségei jelenleg kö­telező katonai szolgálatot teljesíte­nek, a fiatalabbakat pedig gyakori sérülések kényszerítik pihenőkre. A 17 éves Horváth Zsoltot azonban a pécsi mesterfokú bajnokságon nyúj­tott teljesítménye alapján Bordán Dezső már meghívta a válogatottba. S a mester csemetéi? Lacit (16 éves, másodikos gimna­zista) több sérülés hátráltatta, na­gyon megnyúlt, közben viszont nem erősödött megfelelően, de már így is megszerezte az I. osztályú minő­sítést. Zoli (15 éves, elsős gimna­zista) az iskolai váltás nehézségei után most kezd ismét egyenesbe lendülni. Ákost (12 éves, hatodik általános iskolás) makacs könyök­sérülése hátráltatja, gyógykezelte­téséről megoszlanak az orvosi vé­lemények, talán a legreménytelje- sebb Vigh-gyerek, Előd (9 éves, harmadik általános iskolás) még csak most kezd fejlődni, de máris a legjobb serdülő tornászok egyike, a kis Réka pedig még csak három­éves, de máris nagyon otthonosan mozog a szerek között. — Tudja, a kívülálló számára mindig, minden valahogy nehezebb­nek tűnik — válaszolta a kedves Ilka, amikor azt kérdeztük, hogy öt gyerekkel, s egy ilyen fanatikus, látszólag csak a tornának élő férj­jel, hogyan bírja... — Állítom, hogy egy gyerekkel sincs sokkal több gond, mint öttel. S számomra az is természetes, hogy tornásznak, hogy versenyzők akarnak lenni, s ha nem is lesznek világbajnokok, jó elsőosztályú versenyző biztosan válik belőlük ... Ha az életben van igazság, ha a céltudatos, rendszeres foglalkozás a sportban is eredményhez vezet, s miért ne vezetne, akikor a nép­ligeti új csarnokban készülő, Vigh László változatlan fanatizmussal vezényelt fiataljai is nagyon sok örömet szerezhetnek még a Fe­rencvárosnak. „Ilyen még nem volt Magyaror­szágon !...” — A résztvevők, a szervezők joggal ismételték ezt a megállapítást a május közepén ren­dezett ferencvárosi evezős emlék- verseny után. Joggal, hiszen az em­lékverseny keretében kiírt veterán regattán 49 (!) külföldi klub eve­zősei szálltak vízre a Velencei-ta­von. Ilyen még nem volt Magyar- országon! No, de olyan kiváló Európa-bajnokból lett szakvezető is nagyon kevés akadt még, mint dr. Török Zoltán, akinek emlékére ezt a regattát immár tizenötödik al­kalommal megrendezték. Kint Erzsébeten, a közismert csó­nakházak szűk utcájának végén áll a Fradi és az MTK evezőseinek kö­zös otthona. Az épület kis irodájá­ban, az egyik képről egy derűs öregúr örök mementóban figyeli utódait. Utódait, akik közül Mar­ton László a szakosztály fiatal ve­zetője és Forró Dezső edző már csak hallomásból ismerték Zoli bá­csit. Ez a majd kétméter magas, a legerősebb cigarettákat kis szipká­jából egymásután szívó, rekedtes hangjával, valamiféle vén tengeri medvét idézve dörmögve beszélő, kedvesen anekdotázó öregúr, valaha egyet jelentett a zöld-fehér szak­osztállyal. A klub alapításának évé­ben, 1899-ben született, a húszas- harmincas években, az akkoriban a világ élmezőnyéhez tartozó ma­gyar evezősök legjobbjainak egyike volt. Már 1922-ben, Barcelónában a győzelmi dobogóra szólították, bronzérmet akasztottak a nyakába a harmadik helyezett nyolcas tag­jaként. Űjabb világversenyek után 1932-ben Belgrádban, a kormányos nélküli négyesben nyert Európa- bajnoksággal érkezett pályafutása csúcsára. A váltott evezést tartotta igazinak, s micsoda szeretettel és reményekkel egyengette az ötvenes évek egyik kiváló négyesének (Ütő, Kávai, Riüeczki, Kovács) útját. A felszabadulás utáni időszakban ne­gyedszázadon át a szakosztály szel­lemi vezére volt, a szakmai munka egyik irányítója, s tanácsaival csak­nem haláláig segítette a zöld-fehé­reket. A maiak nemcsak ezzel az im­már hagyományos regattával adóz­nak emlékének, hanem útmutatá­sait is követik. A szakosztályban a mai napig a váltott evezést kul- tiválják, s az öt számból (kormá­nyos és kormányos nélküli kettes és négyes, valamint nyolcas) 1982-ben és 1984-ben két-két, 1983-ban há­rom bajnokságot nyertek. Vavra András, Juhász Zoltán és Stroch- mayer Attila tagja a válogatott ke­retnek. A szakosztály nagy meg­újulási folyamata' ebben az év­ben kezdődött. A szakosztály elnöki tisztségét dr. Kreskay Ferenc, a közgazdasági egyetem professzora látja el, helyettese dr. Kokas Pé­ter, a hetvenes évek egykori baj­noka, s társa, Dávid Imre is csak azért nem tagja a vezetőségnek, mert beválasztották a klub szám- vizsgáló bizottságába. Dr. Damásdi Miklós, az ősfradista is aktívan részt vesz az irányításban A veze­tőséggel egyidőben az edzői gárda is kicserélődött. Forró Dezső mel­lett a volt bajnok, a visszavonu­lással kacérkodó Kiss László ez évben ugyan még maga is verse­nyez, de közben az ifjúságiakat látja el jótanácsokkal. Fekete Ist­ván a serdülőkkel foglalkozik, Szé­kely Balázs, a fiatal szakedző pe­dig a kék-fehérektől érkezett. A fiatal edzők elsősorban az után­pótlás nevelését tűzték ki célul. A szakosztály nyolcvan fős versenyzői gárdjának fiataljai az utóbbi évek­ben gyengébb eredményeket értek el, mint a felnőttek, s helyesen, gon­dolnak a jövőre. Nem is volna kü­lönösebb gondjuk, hiszen az elmúlt években csaknem teljesen kicseré­lődött a hajóparkjuk. Csakhogy ezek a csodálatosan szép, új hajók tartozékok, lapátok nélkül érkez­tek. Idehaza viszont nem gyárta­nak lapátot, lapát nélkül pedig még a drága jó Zoli bácsi sem tudott volna evezni ... Vad Dezső Ifj. Logodi László gratulál a torna legjobb játékosának, a kis Sós Csa­bának SERDÜLŐINK SIKEREI A Logodi László serdülő labdarúgó-emléktornát május 1-én a Nép­ligeti FTC-pólyán négy csapat részvételével rendeztük meg. A győzelmet az FTC serdülő IV. csapata szerezte meg. A család által felajánlott tró­feát, igy Szekeres Tamás vehette át. A végeredmény: 1. FTC, 2. DMVSC, 3. BVSC, 4. Nyíregyháza. (Valamennyi gárda a serdülő IV. csapatával vett részt a tornán.) Az FTC serdülő II. csapata május 12-én megnyerte a Nyíregyházán rendezett nemzetközi tornát, amelynek dija a Jonatán Kupa volt. A gólkirály is a ferencvárosiak közül került ki: Fluszta László négy góllal bizonyuk a legeredményesebbnek. Havasi Mihály átnyújtja a legsportszerűbb csapatnak járó serleget. Ezt a debreceniek kapták A torna gólkirályi címet Korolovszky György nyerte el három góllal Tornogyöztesek... Álló sor, balról: Lőrincz, Szokoli, Gulyás, Diószegj, Korolovszky, Serli edző, Rakonczai, Horenka, Havasi technikai vezető, Boracsek, Gosztonyi, Horváth, Gróf, Szűcs. Elöl: Bicskei, Balogh, Dunai, Harmath, Dajkai, Szabó, Szekeres, Soós, Sebők, Bubcsó, Lukács, Szaba­dos, Vidák.

Next

/
Thumbnails
Contents