Fradi műsorlap (1984/85)
1984-1985 / 8. szám
1984/85-ÖS IDÉNY 8. SZÁM Fradi műsorlap 3 Szakosztályaink IFJAK ÉS VETERÁNOK — Nem, még nem láttam Vigh mestert, de jöjjön nyugodtan, hiszen már gyülekeznek a gyerekek, tehát lesz edzés, s akkor ő is megérkezik perceken belül — hangzott a szíves felvilágosítás a vonal túlsó végéről, a népligeti Fradi-szál- 1 ódából, amikor Vigh Lászlót, a tornászok edzőjét, a világhírű Magyar Zoltán egykori mesterét kerestük. Az edzés később valóban javában folyt az új, nemrég megnyílt csarnokban, de a mestert nem találtuk. — A gyerekek Csehszlovákiában versenyeznek, Laci vitte ki őket — szabadkozott az Ilka néninek szólított, mindenre csak szelíden mosolygó feleség. A pontosan két évvel ezelőtt lebontott sátor helyén, már az új, látszólag valóban minden igényt kielégítő csarnok ajtajában beszélgettünk, miközben a vagy félszáz apróság szorgalommal gyakorolt a különböző szereken. A krónikás, aki annak idején Magyar Zoltán két Olimpiai győzelméről, Montrealiból és Moszkvából tudósíthatott, igazán örömmel ismerkedett a sikerek kovácsának ugyancsak testnevelő nejével. Egész lényéből hallatlan nyugalom áradt. Felszabadult mosollyal magyarázott. Az úgyszólván nap mint nap jelentkező, a férjét, a mestert bi- zóny joggal idegesítő, a sodrából kihozó nehézségekről. „A kis busz? ...” Hát persze, amit az edző saját pénzéből vásárolt, hogy tanítványait reggelente összeszedje, a KSI termébe, edzés után az iskolába, majd ismét az edzésre vigye, még megvan. Nem tudom melyiket ismerte — kérdezi vissza a feleség, majd újra csak nevetve folytatta: A Skoda mindig bedöglött. Aztán vettünk egy Volkswagent. Azt a kiválónak mondott kocsit is több hónapon át javítgatták. A télen egyszer még sötétben indultak. Integeni akartam nekik az ablakból, s látom, hogy valami ég a kocsi alatt. Lekiabáltam nekik ... Szerencsére sokan vannak, s vödör is akad odahaza, mert a kocsi gyulladt ki, de mire harmadszor fordultak a vödrökkel, eloltották ö tüzet... A mester azóta nem ül abba az autóba. Most újra a Skodával vitte a gyerekeket. Ha itt lett volna, biztosan nem értesülünk arról, hogy a favázas tetőszerkezettel befedett termet hetek, hónapok munkájával tulajdonképpen maga Vigh László rendezte be a valóban áldozatkész, önzetlen szülők közreműködésével. A bajnokjelöltek apukái és anyukái seperték, hordták a szemetet, festették át a szereket, igyekeztek kijavítani a nem éppen lelkiismeretes, de viszont csigalassúsággal dolgozó mesteremberek hibáit, hiányosságait. Most már az öltözőül szolgáló szomszédos barakkban két íróasztal is van, ahol a gyerekek az edzések közben házi feladataikat is elkészíthetik, sőt még korrepetáló tanár is segít nékik, akit azonban Vigh László egyelőre még saját zsebéből fizet... A nagy munka egyébként még nem ért véget. Az ugrás nekifutóját borító szőnyeget még ragasztgatják, s a talajgyakorlat négyszögének szegélyét sem fektették le. De a szerek már állnak. Csak lóból, Magyar Zoltán egykori sikerszeréből van hét darab, két kápával, egy kápával, a földön, mindenhol. Ugyanennyi gerenda, mindenhol szivacsgödör. Azaz a szereken nem múlik. — Laci éppen a napokban az egyik családi kiértékeléskor mondta ki, még nem találta meg Magyar Zoli igazi utódát — magyarázott tovább a feleség. — Ráadásul a felnőtt csapat erősségei jelenleg kötelező katonai szolgálatot teljesítenek, a fiatalabbakat pedig gyakori sérülések kényszerítik pihenőkre. A 17 éves Horváth Zsoltot azonban a pécsi mesterfokú bajnokságon nyújtott teljesítménye alapján Bordán Dezső már meghívta a válogatottba. S a mester csemetéi? Lacit (16 éves, másodikos gimnazista) több sérülés hátráltatta, nagyon megnyúlt, közben viszont nem erősödött megfelelően, de már így is megszerezte az I. osztályú minősítést. Zoli (15 éves, elsős gimnazista) az iskolai váltás nehézségei után most kezd ismét egyenesbe lendülni. Ákost (12 éves, hatodik általános iskolás) makacs könyöksérülése hátráltatja, gyógykezeltetéséről megoszlanak az orvosi vélemények, talán a legreménytelje- sebb Vigh-gyerek, Előd (9 éves, harmadik általános iskolás) még csak most kezd fejlődni, de máris a legjobb serdülő tornászok egyike, a kis Réka pedig még csak hároméves, de máris nagyon otthonosan mozog a szerek között. — Tudja, a kívülálló számára mindig, minden valahogy nehezebbnek tűnik — válaszolta a kedves Ilka, amikor azt kérdeztük, hogy öt gyerekkel, s egy ilyen fanatikus, látszólag csak a tornának élő férjjel, hogyan bírja... — Állítom, hogy egy gyerekkel sincs sokkal több gond, mint öttel. S számomra az is természetes, hogy tornásznak, hogy versenyzők akarnak lenni, s ha nem is lesznek világbajnokok, jó elsőosztályú versenyző biztosan válik belőlük ... Ha az életben van igazság, ha a céltudatos, rendszeres foglalkozás a sportban is eredményhez vezet, s miért ne vezetne, akikor a népligeti új csarnokban készülő, Vigh László változatlan fanatizmussal vezényelt fiataljai is nagyon sok örömet szerezhetnek még a Ferencvárosnak. „Ilyen még nem volt Magyarországon !...” — A résztvevők, a szervezők joggal ismételték ezt a megállapítást a május közepén rendezett ferencvárosi evezős emlék- verseny után. Joggal, hiszen az emlékverseny keretében kiírt veterán regattán 49 (!) külföldi klub evezősei szálltak vízre a Velencei-tavon. Ilyen még nem volt Magyar- országon! No, de olyan kiváló Európa-bajnokból lett szakvezető is nagyon kevés akadt még, mint dr. Török Zoltán, akinek emlékére ezt a regattát immár tizenötödik alkalommal megrendezték. Kint Erzsébeten, a közismert csónakházak szűk utcájának végén áll a Fradi és az MTK evezőseinek közös otthona. Az épület kis irodájában, az egyik képről egy derűs öregúr örök mementóban figyeli utódait. Utódait, akik közül Marton László a szakosztály fiatal vezetője és Forró Dezső edző már csak hallomásból ismerték Zoli bácsit. Ez a majd kétméter magas, a legerősebb cigarettákat kis szipkájából egymásután szívó, rekedtes hangjával, valamiféle vén tengeri medvét idézve dörmögve beszélő, kedvesen anekdotázó öregúr, valaha egyet jelentett a zöld-fehér szakosztállyal. A klub alapításának évében, 1899-ben született, a húszas- harmincas években, az akkoriban a világ élmezőnyéhez tartozó magyar evezősök legjobbjainak egyike volt. Már 1922-ben, Barcelónában a győzelmi dobogóra szólították, bronzérmet akasztottak a nyakába a harmadik helyezett nyolcas tagjaként. Űjabb világversenyek után 1932-ben Belgrádban, a kormányos nélküli négyesben nyert Európa- bajnoksággal érkezett pályafutása csúcsára. A váltott evezést tartotta igazinak, s micsoda szeretettel és reményekkel egyengette az ötvenes évek egyik kiváló négyesének (Ütő, Kávai, Riüeczki, Kovács) útját. A felszabadulás utáni időszakban negyedszázadon át a szakosztály szellemi vezére volt, a szakmai munka egyik irányítója, s tanácsaival csaknem haláláig segítette a zöld-fehéreket. A maiak nemcsak ezzel az immár hagyományos regattával adóznak emlékének, hanem útmutatásait is követik. A szakosztályban a mai napig a váltott evezést kul- tiválják, s az öt számból (kormányos és kormányos nélküli kettes és négyes, valamint nyolcas) 1982-ben és 1984-ben két-két, 1983-ban három bajnokságot nyertek. Vavra András, Juhász Zoltán és Stroch- mayer Attila tagja a válogatott keretnek. A szakosztály nagy megújulási folyamata' ebben az évben kezdődött. A szakosztály elnöki tisztségét dr. Kreskay Ferenc, a közgazdasági egyetem professzora látja el, helyettese dr. Kokas Péter, a hetvenes évek egykori bajnoka, s társa, Dávid Imre is csak azért nem tagja a vezetőségnek, mert beválasztották a klub szám- vizsgáló bizottságába. Dr. Damásdi Miklós, az ősfradista is aktívan részt vesz az irányításban A vezetőséggel egyidőben az edzői gárda is kicserélődött. Forró Dezső mellett a volt bajnok, a visszavonulással kacérkodó Kiss László ez évben ugyan még maga is versenyez, de közben az ifjúságiakat látja el jótanácsokkal. Fekete István a serdülőkkel foglalkozik, Székely Balázs, a fiatal szakedző pedig a kék-fehérektől érkezett. A fiatal edzők elsősorban az utánpótlás nevelését tűzték ki célul. A szakosztály nyolcvan fős versenyzői gárdjának fiataljai az utóbbi években gyengébb eredményeket értek el, mint a felnőttek, s helyesen, gondolnak a jövőre. Nem is volna különösebb gondjuk, hiszen az elmúlt években csaknem teljesen kicserélődött a hajóparkjuk. Csakhogy ezek a csodálatosan szép, új hajók tartozékok, lapátok nélkül érkeztek. Idehaza viszont nem gyártanak lapátot, lapát nélkül pedig még a drága jó Zoli bácsi sem tudott volna evezni ... Vad Dezső Ifj. Logodi László gratulál a torna legjobb játékosának, a kis Sós Csabának SERDÜLŐINK SIKEREI A Logodi László serdülő labdarúgó-emléktornát május 1-én a Népligeti FTC-pólyán négy csapat részvételével rendeztük meg. A győzelmet az FTC serdülő IV. csapata szerezte meg. A család által felajánlott trófeát, igy Szekeres Tamás vehette át. A végeredmény: 1. FTC, 2. DMVSC, 3. BVSC, 4. Nyíregyháza. (Valamennyi gárda a serdülő IV. csapatával vett részt a tornán.) Az FTC serdülő II. csapata május 12-én megnyerte a Nyíregyházán rendezett nemzetközi tornát, amelynek dija a Jonatán Kupa volt. A gólkirály is a ferencvárosiak közül került ki: Fluszta László négy góllal bizonyuk a legeredményesebbnek. Havasi Mihály átnyújtja a legsportszerűbb csapatnak járó serleget. Ezt a debreceniek kapták A torna gólkirályi címet Korolovszky György nyerte el három góllal Tornogyöztesek... Álló sor, balról: Lőrincz, Szokoli, Gulyás, Diószegj, Korolovszky, Serli edző, Rakonczai, Horenka, Havasi technikai vezető, Boracsek, Gosztonyi, Horváth, Gróf, Szűcs. Elöl: Bicskei, Balogh, Dunai, Harmath, Dajkai, Szabó, Szekeres, Soós, Sebők, Bubcsó, Lukács, Szabados, Vidák.
