Fradi műsorlap (1984/85)
1984-1985 / 7. szám
6 Fradi műsorlap 1984/85-ÖS IDÉNY 7. SZÁM SZIGETORSZÁGI JEGYZETEK (2) A közelmúltban Angliában, Skóciában jártam, és ismét sikerült hosszabb-rövi- debb időt eltöltenem néhány neves futball klubnál. Az Arsenal, Manchester United, Plymouth Argyle és a Celtic Glasgow csapatainál tett látogatásaimról számolok be olvasóinknak. Az ARSENAL-nál változnak az idők — és még sok minden más is Négy évvel ezelőtt jártam utoljára a londoni Arsenal híres otthonában, a Highbury stadionban. Mindjárt szembetűnt néhány lényeges változás az „Ágyúsok” házatá- ján, ezért a továbbiakban minden téren a változások után kutattam. Érdekesnek mutatkozott ugyanis megvizsgálni, hogy egy ilyen patinás, jövőre éppen századik születésnapját ünneplő klub életében mit jelent négy esztendő, mi minden változik? ... Nos, haladjunk sorjában: 0 Az igazgatótanács: Sok az új név az igazgatótanácsban! Elhunyt a klub főrészvényese, elnöke, az angol labdarúgás egyik nagy öregje, Denis Hill-Wood. Fia, Peter örökölte a családi részvényeket, s ezzel együtt az elnöki posztot is. Az alelnök egy fiatal, agilis üzletember, az „új hullámos” David Dein leltt. Az új hulláim itt nem zenei vonatkozásban értendő, hanem az angol futball egyik új jelenségére utal. Pénzt és fáradságot nem kímélve próbál nagyon sok „újgazdag” üzletember részvényeket felvásárolni, s beférkőzni így a liga csapatait kézben tartó régi családok közé. Ki merő sznobériá- ból, ki igazi futballimádatból, de klubelnöknek lenni sokak számára reklámnak sem rossz! (Lásd: Elton John — Watford FC.) Újdonság még, hogy az Arsenal szürke eminenciása, Ken Friar titkár szorgos munkával nem kevés, 105 részvényt vásárolgatott össze, s ezzel az egyik főrészvényes, az igazgató tanács tagja lett. A titkári beosztás mellé így megkapta — az Arsenalnál eddig ismeretlen — ügyvezető igazgatói címet is. 0 A menedzser: Új lakót találtam a földszinti menedzseri irodában. Igaz, nem messziről költözött ide, csak az alagsorból, a főedzői szobácskából. Don Howe — évek óta az angol válogatott edzője is — vette át az irányítást az elmúlt idény közben menesztett Terry Neill-től. Neill, az egykori északír válogatott, Arsenal játékos nyolc évig volt itt menedzser. Egyszer vezette kupa- győzelemre fiait, s még további két alkalommal voltak ott az FA-Kupa, egyszer pedig a KEK-döntőjében. Igaz, közben bajnokságot nem nyertek, sőt egyáltalán nem tündököltek. Tavaly ugyan UEFA Kupa szereplést biztosító helyet szereztek, de ott gyorsan elbuktak, s a menedzsernek különösen nem volt szerencséje a játékosvásárlásokban. Az új szerzemények nem váltak be igazán, kárba veszett a temérdek elköltött pénz. Don Howe — eddig úgy tűnik — szerencsés kézzel nyúlt a dolgokhoz, s bár idén még átütő sikerről nem lehet beszélni, sokan a közeljövő nagy csapatát látják az Arsenalban. 0 Az edzők: Az ifik korábbi mestere, a fiatal, szőke, apró termetű Terry Burton lépett elő főedzőnek, lett ezen a poszton Don Howe utóda. A tartalékoknak egy „idegen”, Tommy Coleman lett az edzője. A bajuszos védőre emlékezhetünk egy évekkel ezelőtti West 'Ham United—Ander- lech/t KEK-döntőről. Az ifik új szakvezetője viszont .^hazatért”. Az észak-ír Pat Rice több mint egy évtizedet játszott jobbhátvédként a Highbury-iben, csapatkapitány is volt. Három éve ment el „levezetésként” a Watfordba, s most edzőként tért vissza. 0 A játékosok: Olyan játékosok távoztak el, hagyták abba, mint Brady, Staple- ton, Willie Young, Rice, Sunderland. Érkezett viszont Tony Woodcock (Köln), Paul Mariner (Ipswich), Charlie Nicholas (Celtic). Szép névsor az utóbbi is, de a szurkolók, sőt az igazgatók is még mindig az előbbieket emlegetik ... 0 A profit: Négy éve és most is megkaptam Ken Friar titkártól a részvényesek éves közgyűlésére készített pénzügyi beszámolót. Annak idején 261 ezer font adó utáni profitot könyvelhettek el, most 743 ezer font veszteséget mutatnak a számok! Az okok között első helyen a játékos- adásvételek 1,2 milliós negatívuma említendő, de visszaesett a nézőszám is. 0 A nézők: Vendéglátóim meghívtak az Arsenal—Aston Villa bajnoki mérkőzésre, melyet a norvég televízió egyenesadásban közvetített. Alig több, mint 30 ezren voltak a lelátókon, míg pár éve csaknem 60 ezren szorongtak ugyanezen két együttes találkozóján. Igaz, az két másik csapat volt, már ami a „neveket”, játékerőt illeti. 0 A bevételek: Azért még így is 1,8 milliót hozott a mérkőzésjegyek, bérletek eladása. Szemmel láthatóan emelkedett a hirdetésekből befolyt bevétel, meghaladta a 700 ezret. Négy éve talán az Arsenal volt az egyetlen, a tradícióőrző klub, amelynek műsorfüzetében egy fia hirdetés sem szerepelt, s a stadionban sem voltak reklámfeliratok. Most? A programfüzetben hemzsegnek a hirdetések, a pályát reklámtáblák veszik körül. S ami talán a legnagyobb szentségtörés: az ágyúsok hagyományos piros mezén a hímzett ágyú és az UMBRO sportszer- gyár emblémája mellett el sem lehetett képzelni mást. Most három nagy betű éktelenkedik JVC, vagyis Japan Victor Company. Három évre ötszázezerért... Ha mindezt a jó öreg Denis Hill-Wood látná .. . 0 A műfű: Annak idején beszámoltam arról, milyen hasznosnak találtam a stadion melletti, kb. 30X60 méteres egyszerű téglaépületet, melynek salakos talaján rossz idő esetén gyakorolt az Arsenal. A JVC pénzén azóta alaposan kiglancolták az épületet. A salakot műfűvel helyettesítették, s kiképeztek 25 fő számára egy kis lelátót, az érdeklődő szurkolóknak. Az egykori, csűrszerű terem a JVC Indoor Sport Centre, azaz JVC Fedett Sportközpont hangzatos nevet viseli. A műfűről azonban alaposan megoszlanak a véleménye, mind a játékosok, mind a szakvezetők körében . .. Hajlok arra, hogy kijelentsem: nem biztos, hogy a drágább egyben jobb is! 0 A „Fiatal ágyúsok”: Az Arsenal a nagy klubok közül egyike volt az elsőknek, amely fontos lépésre szánta el magát a pályákon uralkodó huliganizmus elleni harcban. Megalapították a Junior Gunners (Fiatal ágyúsok) elnevezésű csoportot. Ez független a felnőtt szurkolók által évtizedek óta önállóan üzemeltetett Supporters Clubtól (Szurkolói Klub). Az Arsenal egyik fizetett alkalmazottja, egy Debbie nevű agilis, fiatal hölgy intézi a Fiatal ágyúsok ügyeit. Kedvezményes áron látogathatják — egy külön szektorban — a mécseseket; táncesteket, műsoros összejöveteleket szerveznek számukra. Ottlétemkor éppen a Wembley stadionba szervezett Debbie kirándulást. Az Arsenal így próbálja elszigetelni a jó érzésű fiatalokat a rendbontóktól, s egyúttal biztosítani azt, hogy kialakuljon a • klub újabb, a stafétabotot az idősebbektől majdan átvevő szurkolói törzsgárdája. Nos, ez mindenképpen figyelemre méltó kezdeményezés ... 0 A számítógép: Komoly emberek állítják, hogy a Brit-szigetek az ipari forradalom óta nem élt át olyan jelentőség- teljes változást, fejlődésit, mint mostanában, a számítógépek gyártása és rendkívül széles körű alkalmazása idején. Az Arsenal is haladt a korral. Vásároltak egy számítógépet, s a klub adminisztrációjából, gazdálkodásából minden lehető adatot, információt rávittek. A legnagyobb szerepe mégis a mérkőzésjegyek nyilvántartásában, a jegyelővétel lebonyolításában van, hisz emberi munkával elképzelhetetlen az a pontosság és főleg gyorsaság, ahogyan a gép megoldja feladatait. 0 A Cinematograph: Az ódon, de mindig példásan rendbentartott Highbury stadionban még egy szembeszökő újdonsággal találkozhatunk, ez a Cinematograph. A déli, állóhelyi lelátó fölött helyezték el azt a hatalmas képernyőt, melynek segítségével a mérkőzések alkalmával szórakoztatják a közönséget. Reklámfilmek vetítésével, ismétlésekkel, a többi meccsek eredményeinek, s más információknak a kiírásával stb. A West Nally reklámcég szerelte fel a berendezést, s minthogy ez az első ilyen Angliában, az Arsenal- nak a tanácsnál is el kellett járnia a szabadalom ügyében. A Nagy Londoni Tanács erről szóló hirdetménye — angolosan megadva a módját — ki is van függesztve a stadion főbejáratánál. Bárki közölheti esetleges kifogásait, véleményét a tárggyal kapcsolatosan a tanácsnál. Hát... nem rossz! 0 Az ajándék: A menedzserrel, Don Howe-val többéves ismeretségünk során, találkozásainkkor mindig meglepjük egymást valami aprósággal. Most, amikor az egyhetes látogatás végeztével átnyújtottam a hosszúkás csomagot, s ő bontogatni kezdte, a következőket mondtam: „Aztán Don ... Ezt talán a játékosaiddal szemben mégsem használd!” Csodálkozott, miért mondom ezt, mert még nem látta, amit a nevető főedző, Terry Burton már igen: egy jókora, szépmívű magyar karikásostor került elő a csomagból! Amikor Don felmérte a helyzetet, a következőket válaszolta: „Használni valóban kockázatos volna ... a játékosszakszervezet miatt. De ... azért szólok a szertárosnak, erősítse fel egy jól látható helyen az öltöző falára!” Nem tudom, önök, tisztelt olvasók, figyelemmel kísérik-e az angol bajnokság állását? Nos, az Arsenal ott tanyázik az élbolyban, s esélye lehet „elcsípni” egy UEFA Kupa részvételt jelentő helyet... Magyar Zoltán Az FTC olimpiai, világ- és Európa-bajnokainak nevei láthatók azokoh a márvány- táblákon, amelyeket a klubház első emeleti feljárójában helyeztünk el. Az aranybetűs nevek egykori és mai sikereket hirdetnek minden idők Fradistáinak, a klubházba látogató vendégeknek. Hogyan lettem Fradista ? KOMÁR LASZLÖ Hát az első igazi élményem, mint minden akkori gyerek számára az 50-es évekre nyúlik vissza, amikor a Ferencvárost még Budapesti Kinizsinek hívták. Mai napig őrzöm ezt a jelvényt, amit édesapámtól kaptam. Abban az időben Köztársaság téri gyerek lévén rengeteget jártunk a Kinizsi meccseire. Hirtelen eszembe jutott, el is tudom mondani az akkori összeállítást. Ha jól emlékszem Gulyás, Ombódi, Kispéter, Dalnoki, Szabó, Dékány. Kertész, Láng, Orosz, Vilezsál, Fenyvesi. Az akkori rangadók igazából számunkra a Budapesti Honvéd ellen voltak. Nagyon nagy izgalommal készültünk mi is a mérkőzésekre, mert köztudott, hogy ebben a csapatban nagyon sok régi Fradista játszott, Budai, Kocsis, Czi'bor. Nagyon közel lakom a Fradi pályához és az edzésekre is, ha tehetem, kijárok. KOÓS JÁNOS Hogy lettem Fradista? Egy pár mondatban. Ugyanúgy lettem én Fradista. ahogy a kislányom és a kisfiam. Ez gondolom az, amit a szülőktől látnak a gyerekek, és ha az jó példa, akkor talán folytatják is. Abban az időben Miskolcon laktunk és minden vasárnap apámmal felültünk a vonatra, hogy felérkezzünk a Ferencváros mérkőzésére. Tudni kell, hogy nem két óráig jött, meg másfél óráig a vonat, mint ahogyan most a Borsod express 'vagy a Tokaj express hanem öt, öt és fél órát döcögtünk. Gyermekeimet is úgy neveltem, hogy nehogy véletlenségből tévútra menjenek és netántán valami más egyesületnek drukkoljanak. Jóformán még beszélni alig tudtak, de már a Fradi-indulót nagy előszeretettel énekelték. A fiam az három órás volt, amikor már önálló Ferencvárosi arcképes tagsági igazolvánnyal rendelkezett. Egy órakor született, a barátom két órakor a kórházban lefényképezte, három órakor kezembe adta a fényképet, és négy órakor megvolt az arcképes igazolványa. Sportolnak. úsznak. Elég nehéz megoldani az ő vitelüket a Sportuszodába, hisz nem mindig van időnk, sem a feleségemnek, sem nekem, hanem a nagymamáknak kell ott bekutyagolni a szigetre, s ezért megpróbáltam elintézni egy olyan helyet, ahova átmenetileg a gyerekek mehetnének úszni. Ez természetesen nem a Ferencváros volt. Amikor megtudták, mondták, hogy akkor ők inkább nem úsznak. Nem tudtam hirtelen kétségbeesésembe mit mondjak. Azt mondtam nekik, gyerekek majd fogtok, de most elég gyenge a Ferencváros úszó szakosztálya, mire a fiam — nyolcévesen —, nagy bölcsen csak annyit jegyzett meg, hogy nem baj papa. a Réka meg én odamegyünk, majd erősebb lesz. ARADSZKY LÄSZLÖ A Ferencvárosnak igazolt játékosa voltam, a Fradi kölyökben játszottam Száger Misi bácsi keze alatt. Nagy-nagy barátság fűz a Ferencváros játékosaihoz. Géczi Pista, Novák Dezső, Rákosi Gyuszi és hát Fenyvesiről nem is beszélek és hát az igazi nagy barátom természetesen az Albert Flóri, akivel nemcsak futballozgattunk szabadidőnkben, hanem még egy közös kislemezt is készítettünk „Nem is olyan nagy dolog a foci” címmel. Nagyon szép periódus volt, nagyon szép élmények és remélem, hogy azok a nagyszerű eredmények, amik annak idején a Ferencvárost jellemezték — egyszer majd visszatérnek. Én nagyon szurkolok a fiúknak és kívánom, hogy ne csak erővel bírják, hanem idegileg is, szívvel is. Egyébként én a szívemet már régen odaadtam a Ferencvárosnak.
