Fradi műsorlap (1984/85)

1984-1985 / 1. szám

Fradi műsorlap AZ FTC BARÁTI KÖR LAPJA fV lORd/fiS-HS IDÉNY. 1. SZÁM. ÁRA: 4.70 Ft Első sor: Zsiborós, Fischer, Fölöskei, Pogány, Koch, Rab, Deák, Józsa Második sor: Mucha edző, Zsinka, Bánki, Takács, Vincze vezetőedző, Keller, Jancsika, Kvaszta, Szűcs edző Harmadik sor: Bodnár gyúró, Szántó, Zsivótzky, Répási, Horváth, Szabadi, Pin­tér, Haaz, Rubold, Hajdú edző AZ FTC SZEPTEMBERI MÉRKŐZÉSEI • SZEPTEMBER 1. ÜLLŐI ÚT: FTC-SZEOL AK A legutolsó találkozó: május 26-án volt Szegeden: FTC-SZEOL AK 3-3. A gólszerzők időrendben: Takács (9. perc), Gruborovics (28.) tizengyesből, Polyvás (39.), Rubold (40. és 70.), Ko­vács <76). • SZEPTEMBER 8. SZOMBATHELY: HALADÁS—FTC. A Tv közvetíti I A legutolsó találkozó: április 21-én volt Szombathelyen: Haladás—FTC 1-0. A gólt a 65. percben Nagy szerezte. • SZEPTEMBER 12. ÜLLŐI ÚT: FTC-MTK-VM A legutolsó találkozó május 16-án volt az Ollói úton: FTC-MTK-VM 2-0. A gólszerzők: Kerekes (71.) és Szabadi (78.) voltak. • SZEPTEMBER 15. ZALAEGERSZEG: ZTE-FTC A legutolsó találkozó május 13-án Za­laegerszegen volt: ZTE-FTC 1-0. A mérkőzés sorsát eldöntő gólt Gass a 18. percben szerezte. • SZEPTEMBER 29. NÉPSTADION: HONVÉD-FTC A legutolsó találkozó április 14-én a Népstadionban volt: Honvéd-FTC 1-0. A győztes gólt a 73. percben Détári szerezte. Az FTC szeptemberi ellenfelei közül ta­vasszal háromtól is 1-0-as vereséget szenvedett I EG Y „ CSIKÓCSAPA T”Jő VŐJÉRŐL Új bajnokság, áj remények Ilyenkor, az új bajnoki szezon kezdetén illenék valami nagyon biztató cikket írni. Igen ám, de az­tán a dolog könnyen a fonákjára fordulhat: néhány hónap múlva az ember szembekerülhet korábbi de­rülátó véleményével. Ily módon a legjobb, ha nem festünk túl rózsás képet, hanem őszintén tárjuk fel a labdarúgó szakosztály pillanatnyi gondjait, problémáit. Szóval szezon előtt vagyunk amikor nemcsak a játékosoknál fontos, hogy kirobbanó erőben, s főleg kiegyensúlyozott lelkiállapot­ban legyenek, hanem a szurkolók­nál is! Őszintén hiszem, hogy jó nyaruk volt, kipihenték magúkat, feledték az elmúlt bajnokság sok keserűségét, és úgy alapoztak a nyáron, hogy az erőállapotuk tö­kéletes lesz, amikor majd teli to­rokból kell biztatniuk kedvencei­ket, a Fradi-fiúkat. Egy szó mint száz, beszéljünk őszintén e „csikócsapatról”, amely most formálódik, alakul az Üllői úton. Beszélgetőpartnereim is osztották véleményemet, így könnyű dolgom volt, hiszen valamennyien azonos nevezőn voltunk. Losonci Tibor a klub ügyvezető elnöke, Pusztai Lászl ó szakosztály - vezető és Vincze Géza vezetőedző közösen vállalkozott a kérdések megválaszolására. Losonczi Tibor a következőkben foglalta össze véleményét: — Néhány jó képességű játéko­sunk egyszerre öregedett meg. Ez nem azzal függ össze, hogy valaki harminc vagy harminckét éves. Gyakran előfordul, hogy huszon­nyolc éves labdarúgó gondolkodá­sa, hozzáállása is elavulttá válik, képtelen felvenni azt a tempót, amit az új elvárások követelnek. Én a bajok eredendő okát abban látom, hogy gondolkodásában, fel­fogásában néhány labdarúgónk túl korán öregedett meg. Ezért vált szükségessé, hogy felfrissítsük já­tékosállományunkat. — Ennyi fiatalt egyszerre bedob­ni, sokak szerint erősen kockázatos dolog. — Minden klubnak időről időre át kell esni ezen a perióduson. Az más dolog, hogy a csapatépítés hol gyorsabban, hol lassabban valósul meg. Az egyik helyen gördüléke­nyen, másutt cammogva jutnak túl ezen az időszakon. Ez nem kis mér­tékben szerencse kérdése is. — Alapvető kérdés persze, hogy a fiatalok milyen talentummal érkez­nek, s mennyire vannak hivatva ar­ra, hogy ilyen patinás klub gondjait megoldják. — Ez örök kérdés. A most igazolt srácok között is lesznek olyanok, akik a válogatottságig jutnak, mások viszont nem váltják be a hozzájuk fűzött reményeket. Gondoljunk csak vissza a Ferencváros történetében azokra a korszakokra, amikor az ifjúsági csapatból feljött fiatalok legtöbbje szinte egytől egyig bevált. Rákosi, Albert, Varga Zoltán, Rát- kai, Ebedli, Nyilasi, mind-mind egy új hullámmal érkeztek. Persze volt ilyen időszaka a Dózsának a hatva­nas években, s legutóbb a Buda­pesti Honvédnak. Náluk is bejött a fiatalítás, és néhány év múlva ezek a húsz egynéhány éves labdarúgók megerősödve, rutint szerezve már harcba mehettek a bajnoki címért is. Természetesen öbben a csapat- építésben sok múlhat azon, hogy idősek és fiatalok között milyen kapcsolat alakult ki, mennyire ta­lálják meg egymással a hangot. Ké­pesek lesznek-e a rutinosabb játéko­sok támogatni a fiatalokat, s ezek az újoncok tudnak-e alkalmazkodni az idegen környezethez, zavartalan lesz-e a beépülésük. Pusztai Lászlóhoz egyetlen köz­bevető kérdésem lenne, mégpedig az utánpótlás neveléssel kapcso­latban . Tulajdonképpen ezek a mostani átigazolások egyet jelente­nek, egy konzekvencia levonásával. Mégpedig annak a következtetés­nek a végeredményeként, hogy mindinkább csökken az FTC-ben a saját nevelésű játékosok száma, ez egyben jelzi az utánpótlás-ne­velés zsákutcáját, sok-sok szakmai hibáját. Ez a korábban nagysze­rűen működő kohó mostmár év­ről évre mind kevesebb értéket tud kitermelni. — A szakosztályvezetés levonta a megfelelő tanulságot. Sőt, az el­múlt éviben már komoly változások történtek ezen a téren. Tizennyolc éves fiatalokat igazoltunk Pintér, Keller és Zsinka személyében, az­zal a meggyőződéssel, hogy olyan fiatal fákról van szó, akik az új környezetben képesek hamar gyö­keret ereszteni, sőt, hamarosan lombot is hozhatnak. Meggyőződé­sem, hogy rövidesen igazi fradistá- vá válnak. Ezeik a gyerekek nem véletlenül választották a mi klu­bunkat. Egytől egyig elmondták, hogy hosszú évék óta szimpatizál­nak velünk, érzelmileg kötődnek hozzánk. Biztos vagyok abban, hogy néhány év múlva már sen­kinek sem jut eszébe feltenni azt a kérdést, hogy honnan jöttek ezek a fiatalok. A játékuk dominál majd, az egyesületünkhöz való tartozásuk, a klubszeretetük. — Pusztai László egy éve lett a labdarúgó szakosztály vezetője. Ez rendkívül rövid idő. Mégis, melyek voltak azok a gondok, amelyek sportvezetőként a legtöbb fejtörést okozták önnek? — Gondjaink eredendő okát ab­ban látom, hogy nem tudtuk a csapat igazi vezéregyéniségét meg­találni. Nyilasi távozása után sen­ki sem tudott olyan személyiséggé válni, aki játékával, a közösségen belüli súlyával magával tudta vol­na ragadni pályán és pályán kívül a társait. — Ebből a jelenlegi garnitúrából ki az, aki vezéregyéniséggé nőheti ki magát? — Mindenekelőtt Pölöskeit tar­tom erre alkalmasnak. Ha játékba lendül, s teljesen kiheveri súlyos sérülését, ákkor meghatározó egyé­niség lehet. Évek múlva pedig esetleg Pintér Attilából válhat ilyen személyiség. Persze csak ak­kor, ha magatartásával erre mél­tó lesz. Feltétlenül le kell hig­gadjon, s céltudatosan lkaid sáfár­kodnia tehetségével. Ha töretlen lesz a fejlődése, akkor évek múlva kiérdemelheti társaitól azt a bizal­mat, hogy vezéregyéniség legyen. — Ha már Pölöskeiről esett szó, akkor azt hiszem, teljesen logikus kérdés, ha azt firtatjuk, hogy mi­kor tudja leküzdeni a pillanatnyi bátortalanságát. — A kérdésre Vincze Géza vezetőedző válaszol. — Az, hogy most tartózkodóbb, teljesen törvényszerű. Ilyen súlyos sérülés, műtét után nagyon nehéz formába lendülni. Legalább két hónap állandó mérkőzés kell ah­hoz, hogy a benne levő gátlásokat leküzdje. — Hogyan látja most, a bajnok­ság kezdetén a csapat perspektívá­ját? — Legalább két esztendő kell ahhoz, hogy a Ferencvárosnak régi hagyományaihoz méltó csapata le­gyen, amelyik szurkolótábora szá­mára elfogadható eredményeket ér el itthon és külföldön. — Milyen helyezést vár a csa­pattól a klub ügyvezető elnöke, Losonci Tibor? — Ha a hatodik helynél nem csúszunk lejjéb'b, azt már feltétle­nül dicséretes teljesítménynek tar­tom. — Hogyan vélekedik erről Pusz­tai László? — A miénk még kiforratlan csa­pat, amelyik futballnyelven szólva, még sokszor „lebetldzhet”. Lesznek még hosszabb, rövidebb hullám­völgyek. Jöhetnek váratlan szép győzelmek, és megbotolhatunk ak­kor, amikor bizony senki sem szá­mít rá. A negyedik-hatodik hely valamelyikét magam is pozitívum­ként értékelném! — A magyar labdarúgás jelenle­gi helyzetében az sem lehet mellé­kes, hogy a kitűzött célt erkölcsös, becsületes úton, vagy pedig a kis­kapukat keresve akarják elérni — erről Losonci Tibor ügyvezető el­nök a következőket mondta: — A legfontosabbnak azt tart­juk, hogy sportemberhez méltó úton járjunk. Elképzeléseinket csak tisztességes légkörben tudjuk megvalósítani. Elmondtuk a játé­kosoknak is, hogy mindenféle becs­telenségért kíméletlenek leszünk. ■Nekünk nem szabad semmilyen kérdésben tévútra tévednünk, hi­szen értékes, reményteljes fiatalok vannak a kezünkben, s ez nagy felelősséget ró ránk. Vincze Géza a következőkben arról beszélt, hogy milyen lesz a csapat szerkezete. — Ügy tűnik, az Intertotó mér­kőzéseken kialakult a védelem legjobb összetétele. Ennek stabili­tása hosszú távra biztonságot ad­hat a csapatnák. Középpályán olyan szerencsés helyzet alakult ki, hogy mindenkinek meg kell küzde­nie a csapatba kerülésért, minden egyes jelölt mögött szinte vele egyenértékű .tartalékjátékos várja a lehetőséget a bizonyításra. Ez véleményem szerint ösztönzőleg hathat Deák, Koch, Rubold, Zsi­vótzky, Pogány, valamint Takács teljesítményére. Senki sem enged­heti meg magának, hogy lazsáljon. A maximumot kell nyújtani ahhoz, hogy a kezdőcsapatnak biztos tag­ja legyen valaki. A csatársor ösz- szetétele még mindig bizonytalan, hiszen Zsinka és Pölösfcei mellett Szabadi nagyon váltakozó teljesít­ményt produkál. Amennyiben kép­telen az általam támasztott köve­telményekkel megbirkózni, úgy sor kerülhet Répási és Fischer játé­kára is. Pusztai Lászlót arról is faggat­tam, hogy hogyan próbálják a já­tékosokat úgy premizálni, hogy ér­dekeltek legyenek a minél nagyobb nézőszámban, a publikum mind nagyobb érdeklődésében. Vélemé­nyét a következőkben foglalta ösz- sze: — Az OTSH új rendelkezései az FTC számára ezen a téren rend­kívül kedvező lehetőségeket nyúj­tanák. Amennyiben a tervezett­nél több néző jön ki a mérkőzé­seinkre, ez természetesen érezhető lesz a játékosok jövedelmében is. A labdarúgó szákosztály vezetése ezeket az új lehetőségeket ismer­tette a játékosokkal, vagyis min­denki nagyon jól tudja, hogy a kiemelkedő teljesítménynek mi az ára. Vincze Gézától a csapat mellett levő edzői gárda felől érdeklőd­tem. Erről így vélekedett: — Szerencsésen alakult a tréne­rek összetétele, hiszen egy fiatal garnitúra mellett egy nagyon fia­tal edzői kar dolgozik. Ráadásul a szakosztály vezetője is csak a kö­zelmúltban hagyta abba a labda­rúgást, szintén fiatal ember Pusz­tai László. Az első csapatnál a temperamentummal dolgozó, fárad­hatatlan Szűcs Lajos, a rendkívül jó szemű, ugyancsak sok munkát követelő Mucha József, valamint a kapusedzőség csínját-bínját kivé­telesen ismerő Hajdú József remek partnerek. A juniorcsapatnál is •megtaláltam azt a személyt, akiben száz százalékig bízom: Horváth Lászlót. Végezetül mindhármuknak fel­tettem azt a kérdést, amely egé­szen biztos a zöld-fehér szurkolók nagy részének fejében is megfor­dul: mikor lesz végre nemzetközi porondra is kilépő FTC? Losonci: két-három év múlva. Pusztai: ugyanez a véleményem. Vincze Géza: meggyőződésem, hogy már két év múlva kiléphe­tünk a nemzetközi színtérre. Gyen'es J. András &

Next

/
Thumbnails
Contents