Fradi műsorlap (1983/84)
1983-1984 / 15. szám
1983/84-ES IDÉNY, 15. SZÁM Fradi műsorlap A közelgő Anyák Napja alkalmából édesanyákat szólaltatunk meg, Sportoló nőket, női szurkolókat.,, ANYÁK NAPI VALLOMÁSOK... DÁNIEL JÁNOSNÉ A fiú neve ismerősen csenghet: Dániel János. 1057-ben született és négy a Lkai ómmal az FTC első csapatában is helyet kapott (első mérk.: DVTK—FTC 1-0, MNK, (1076), utolsó mérk. : FTC—CSZKA Moszkva 1-0 (1978). Aztán katonaság, kényszertávozás ... De — a család és elsősorban az édesanya az változatlanul ferencvárosi érzelmű. — Mióta tetszik a fnadistákat „tisztítani”? — 1968 óta a labdarúgók öltözőjét takarítom. Nem rang, nem dicsőség — de tény, a fiúkat én teszem „tisztába”. Takarítónőként csinálom, amit tehetek — az FTC-ért dolgozom. Azt viszont becsülettel, szívem diktálta lelkesedéssel. Nekem a Fradi családi örökség. Két bátyám a kerületben focizott, férjem, szüleim a IX. kerületben nevelkedtek. Valamennyien fradisták vagyunk, ez a kedvenc csapatunk. Korom „meghazudtolva” büszkén vallom, hogy kislányként én még Sárosinak, Toldinak tapsoltam az Üllői úton, és minden meccsen ott voltam a lelátón. Így nem nagy szó, hogy mondom, fradista vagyok — és a fiaink öltözőjét ma is „szentélynek” tekintem. Talán egyszer éljön az idő, hogy minden játékosunk hasonló érzésekkel lép az öltözőbe, oda, ahol zöld-fehér mezt vehet magára ... Egy időben — hej, de szép napok voltak — az én fiam is itt öltözött a többiekkel... Ferencvárosi mez feszült az én fiam testén is, franz- stadti nevelésünk élő példája lépett a küzdőtérre... Aztán jött a katonaság, majd a vissza nem térés — és a srác (talán örök sebet viselve szívében) „száműzött” lett otthonában! Ma Is zöld-fehérben játszik — a VOSE csapatában ... Anya vagyok — fiiam minden ferencvárosi labdarúgó. Nekem nincs kedvenc, nincs számkivetett. Akik ezt a mezt viselik — ugyanúgy, mintha fiiam viselné — édes gyermekeim ... Egy anyának sok gyermeke lehet, de annyi, mint nekem — kevésnek. Mind a „gyermekeim” akit látok serdülőként, ifistaként, a „kültelki” és vidéki pályákon, és azután az Üllői út gyepén. Nekünk ez a pálya az otthonunk, és ha fiaink erre a gyepre kimennek, kérek mindenkit, hogy az otthon szere te tével — annak minden melegével — segítsék is a mi gyermekeinket... Lejegyezte: Nagy Béla EGYÜTT SPORTOL A CSALÁD Nemrég, amikor a világbajnok tekéző Csányi Béla 100. válogatottságát köszöntöttük és ünnepeltük, arra gondoltam, hogy még milyen sók kiváló versenyzője van az FTC-nek ebiben, a nem „kiemelt”, első kategóriás sportágban. Hosszú évek óta a férfi- és a női csapat is előkelő helyet foglal el a hazai élmezőnyben, szép nemzetközi sikerek is bekerültek már a szakosztály krónikájába, s többen állandó tagjai a válogatottnak. Ez is bizonyítéka, hogy az FTC-ben szeretik, kedvelik, megbecsülik a tekézést, s akadnak törzstagok, aikiik hosszú ideje gurítanak zöld-fehérben. Ebben a sorban előkelő helyen áll Sallai Mátyásné, aki ráadásul azzal is dicsekedhet: náluk az egész család megszállottja ennek a sportágnak. Nemrég a klubházban járva találkoztunk, s mi másról is beszélhettünk volna, mint a tekesportról. — Örülök, hogy érdeklődik eredményeim felöl, de ennek a beszélgetésnek 1986-ban lesz igazán aktualitása — említette, s miután látta, hogy mennyire kérdőn nézek rá, máris folytatta: — ERDŐ SZÉLEN A HATAN ÍRTAK ALA AZ ÁTIGAZOLÁSI LAPOT Az utánpótlás technikai vezetője: Eper jessy Ervin EPERJESSY ERVIN hogy kitől és mikor szerette meg a futballt, azt nem nehéz meghatározni. Édesapja, Eperjessy Elemér már a harmincas évek jeles játékvezetője, sokszor vitte magával a fiát a meccsekre, s az apró legény igazán nagy örömét lelte a játékban. Eperjessyék Gödön laktak, onnan költöztek fel a fővárosba, a IX. kerületbe. A papa a Fáy Gimnáziumba Íratta Ervint, aki a focit már nem csupán nézte, de űzte is. Egy súlyos bokatörés után azonban meglehetősen hamar abbahagyta a versenyszerű játékot. Az érettségit követően a Számviteli Főiskolára került a fiatalember, majd 1959-ben az EDOSZ-ban dolgozott, mint pénzügyi revizor. A meccseket szorgalmasan járta, legszívesebben kedvenceit, a Ferencváros labdarúgóit nézte. Előbb csak munkakapcsolatba került a zöld-fehérekkel, majd társadalmi munkásként egyre többet tett az egyesületért. Sok volt a feladata, de győzte, mígnem 1979-ben a szíve egy kicsit ráijesztett. Az infarktust követően leszázalékolták, pedig még messze volt a nyugdíjkorhatártól. Akkor minden bizonnyal nehezen áll talpra, ha Losonczi Tibor, az FTC ügyvezető elönke nem rendezi le rövid úton a sorsát. A sportvezető ugyanis nem hagyta meditálni, betegsége körül aggodalmaskodni, hanem kiküldte az Üllői útra. „Dolgozz, mert a munka és a vele járó sikerélmény jobb minden gyógyszernél ...” Így mondta akkor az elnök, s Eperjessy Ervin ma már tudja, mennyire igaza volt. Dolgozott. Mint az utánpótlás szakág technikai vezetője. Három ifi és hat serdülő csapat ügyes-bajos dolgát intézte, emellett járta a pályákat, kereste a tehetséges labdarúgókat a klub számára. Hogy kiknek az átigazolásánál játszott szerepet? A régiek közül Mucha, Megy esi, Máié ügyéiben aktivizálta magát, a mostaniak közül Szabadi „megszerzésében" volt szerepe. De még lehetne sorolni a neveket. Eperjessy Ervin 59 éves. 29 éves fia az FTC evezős szakosztályánál tevékenykedett, de gyakran elkísérte édesapját, ha az játékosért ment valahová. Ok ketten némi ravaszságért sem mentek a szomszédba, ha netán ki kellett cselezni a konkurenciát, aki ugyanazt a labdarúgót szerette volna megszerezni, mint ők. Ilyenkor kisebb hadműveleti tervet dolgoztak ki ők ketten, s túl is jártak az ellenfél eszén. „Szakmai titkokat” nem szívesen ad ki, de el-elmesél egy-egy trükköt, amit felhasznált már a játékosszerzésben. Felelőtlenül sohasem ígérget, de sokszor úgy csűri, csavarja a szót, hogy aligha lehet ellenállni a „csábításának”. Aláírtak már erdőszélen a hátán átigazolási lapot, mint ahogy a konyhai hokedlin is sikeresen agitált futballistát a Fradiba való átlépésre. Ügy mondja, a játékos olyan, mint a legfinomabb hangszer, csak tudni kell megszólaltatni. Eperjessy Ervin egy, aki a ferencvárosi labdarúgócsapatért dolgozik. Egy azok közül, akiknek munkája fogaskerék a nagy gépezetben, de annak a kis fogaskeréknek mindig a helyén kell lenni, hogy a nagy gép üzemeljen. Lassan negyven éve lesz annak, hogy ifjúsági csapataink intézője, TÓTH ZOLTÁN először ült le fiatal labdarúgóink mérkőzésén a kis- padra. Zoli bácsi, hogyan kerültél a Fradiba? — Fiatal koromban magam is sportoltam, az MTK, majd a Budai 33 FC kölyökcsapataiban futballoztam, az FTC-ben pedig úsztam. Az idősebbik Keiner hívott 1946-ban a Ferencvároshoz, a serdülő csapat intézői posztját kínálta nekem, s én persze igent mondtam. Négy évtized alatt nem kevés edzővel kellett együtt dolgozni, hogyan sikerült alkalmazkodni az újabb és újabb egyéniségekhez, esetleges rigolyáikhoz? — Amikor ide kerültem, egy évig voltam a serdülőknél — Száger Mihály volt a csapat edzője —, ezt követően napjainkig az ifiknél dolgozom, többek között olyan edzők mellett, mint Deák, Lakat, Mészáros Dodó, Tátrai, Csanádi Ferenc, Zalka András, Rákosi, Albert. Mindannyiukkal jó kapcsolatban voltam, talán azért is, mert igyekeztem mindig fontoskodás nélkül, a feladatra koncentráltan dolgozni. Nem hiszem egyébként, hogy sok olyan klub lenne, ahol az évek során ennyi neves szakember ténykedett volna az ifiknél. Kiváló csapataink voltak ezért szinte csaknem mindig. Tulajdonképpen mi az intéző feladata egy utánpótlás labdarúgócsapatnál? — Röviden azt mondhatnám, minden ami nem kifejezetten szakmai munka. Az igazolások, átigazolások intézése, a sportorvosi engedély érvényességének figyelemmel kísérése, mérkőzések lekötése, a képviselet ellátása a Budapesti Labdarúgó Szövetségnél, s lehetne még sorolni hosszan a feladatokat. A jelenlegi edzőkkel milyen az együttműködés ? — Legtöbbjüket gyerekkora óta ismerem, amióta csak annak idején elkezdtek a Fradiban focizni. Intézője voltam Horváth Apinak, az ifi I mostani edzőjének, Perlaky Pistának, a serdülő I irányítójának is. Azt hiszem, fölösleges is ezek után erről a témáról többet mondanom ... Mint az Első Magyar Gépgyár egyik fődiszpécsere, majd a Gyógyszerellátó Vállalat munkatársa évtizedekig társadalmi munkában segítetted a klubot, áldoztad föl szinte minden szabadidődet. Megérte? — Nem volt ez áldozat. Fiatalokkal foglalkozni felelősségteljes feladat ugyan, de hozzásegít ahhoz, hogy az ember maga is fiatal maradhasson, legalábbis lélekben. Rengeteg élményt, szép emléket őrzök emlékezetemben, a Caligaris tornákat Olaszországban, a nagyszerű prágai tornagyőzelmet Nyilasiék ifi csapatával, a hazai bajnokságokat, sikereket... Tóth Zoli bácsi több mint három éve nyugdíjas, azóta csak egy „munkahelyre” összpontosítja energiáját, a Fradi utánpótlásra. Négy évvel ezelőtt hosszú, áldozatos munkájáért a sportkitüntetés bronz fokozatát kapta. A közelmúltban két hétig kórházban volt a szemével. Amint kiengedték, azonnal bekapcsolódott a szakosztály munkájába, újra itt van közöttünk — reméljük, még sokáig. SZŰCS LAJOS 1981 óta ténykedik serdülő csapatainknál intézői minőségben. Kapcsolata a Ferencvárossal azonban régebbi keletű ... — A Ferencváros legendás utánpótlás futballtrénere, Izsák Zsazsa 12 éves koromban a Ferenc térről hozott a Fradi kölyökbe. Mindez 1933-ban történt, s 1937-ig játszottam a zöld-fehér színekben. A szakmatanulás — műszerész lettem —, s a munka azután másfelé irányított, de továbbra is játszottam jó kis BLSZ-csapatokban. Hogyan alakult kapcsolatod a labdarúgással a továbbiakban? Egy darabig sehogy, mert jött a háború, bevonultam katonának. A felszabadulás után rövid ideig a Gammában dolgoztam, ott is játszottam. 1945 végén kerültem a vasúthoz, s vasutascsapatokban focizgat- tam 1951-ig, amikor is egy sérülés miatt végleg felhagytam a játékkal. Ekkor lettem a BVSC első csapatának intézője, de a mindenkori vasutasválogatott körüli szervezési teendőkből is alaposan kijutott. Mikor tértél vissza a Fradiba, sikerült-e a beilleszkedés? — Nyugdíjba mentem 1981-ben, a vasúttól, ekkoriban keresett meg Szigeti Feri, a Fradi utánpótlás akkori vezetője, hogy jöjjek segíteni a felejthetetlen Logodi Laci bácsinak. Jól érzem itt magam, az edzőkkel baráti, mondhatnám családias a kapcsolatom. És hát a gyerekek ... Sok az ügyes fiú, s nagyon szeretik a Fradit. Sokuknak a legnagyobb büntetés, ha rossz tanulmányi eredményük miatt egy ideig fel kell hagyniuk az edzésre járással. Több apuka jött már, hogy ilyenkor a gyerek nem eszik, nem alszik. A szülők egyébként nyugodtak, ha fiuk edzésen tartózkodik. Tudják, jó kezekben vannak. Én magam csak a mérkőzéseken féltem őket. No, nem a sajátjukon, mert szerencsére kevés a sérülés. Az Üllői úton és a Népstadionban is irányítom őket, mint labdaszedőket. A Fradi Műsorlap hasábjain is kérem azokat, akik nehéz pénztárgép-tekercseket, vasdarabokat (!) dobálnak a pályára, ne tegyék! Vigyázzanak a gyerekeinkre! Szűcs Lajos bácsi nemhiába volt a vasútnál, életét ma is a menet- rendszerű pontosság jellemzi. Nemrég a Pályáról pályára rovatunk számára egyik serdülőmeccsünk eredményét kérdeztem az edzőtől, aki nyilván a még benne levő feszültség miatt 4-0-ás győzelmet mondott. Lajos bácsi — bár közben ezer más dolga volt — rögtön helyesbített: 5-0 a helyes eredmény! Neki volt igaza ... Magyar Zoltán akkor ünneplem majd 30 éves jubileumomat a sportágban, ugyanis 1956 tavasza óta verseny- zek. Bizony elrepült az idő, s bár a nők nem szívesen nyilatkoznak a korukról, nem titkolom: 47 éves vagyok. Amikor annyi sok más érdekes, látványos és szórakoztató sportág is van, miért választotta éppen a tekét? — Nálunk az egész család te- kézett... Édesapám, fivéreim, férjnek is tekézőt választottam, a 22 éves fiam is ennek hódol, s természetesen a menyem, Hankó Zsuzsa is. Igaz, nem próbálkoztam más sportággal, de állítom: a mienk is lehet olyan érdekes, izgalmas, idegtépő, mint akár a kézilabda, az atlétika, vagy még a foci is. Amikor az ember kezéből elindul az a bizonyos — sokak által csak „kuglinak” nevezett — csalafinta golyó, sokszor csak milliméterek döntenek, hogy hány bábut sikerül eltalálni, jó volt-e a célzás vagy sem. Mi is harcolunk a rekordokért, a jobb eredményekért, s a fejlődés a mi sportágunkra is jellemző. Régen a 2430 fás összeredmény már tapsot váltott ki, ma szinte természetesek a 2500 körüliek. Sallai Mátyásaié a Danúviából igazolt annak idején az FTC4)e, de a gyári munkahelyét nem adta fel. Immár 24 éve dolgozik ott, az újítási irodán végez komoly tevékenységet, s az csak természetes, hogy minden nap megtalálható az íróasztal mellett. — Én mindig gondosan ügyeltem arra, hogy ne csak sportoló legyek, s ezt sikerült is elérnem, — folytatta. — Régóta vallom, jó beosztással minden megvalósítható. Család, sport, munka ... Mostanában hetenként kétszer veszek részt edzésen, egy-egy alkalommal legalább 120—130-szor gurítom el a 3 kilós golyót, tehát kemény fizikai munkának is beillik. A többiek, a fiatal társaim viszont háromszor is gyakorolnak. A szépre sikeredett pályafutása alatt sok nagyszerű eredményt ért el. Húsz éve például tagja volt a budapesti Európa-bajnokságon aranyérmet nyert magyar válogatottnak; az FTC együttesével ötször nyert csapatbajnokságot; két BEK ezüstérmet is őriz; de talán a legbüszkébben az 1980-as országos egyéni bajnokságról szeret nyilatkozni. — A férjem már évekkel ezelőtt abbahagyta a versenyzést, s nem is olyan régen arról faggatott, hogy én meddig akarom folytatni. Kitértem a válasz elől, mert el sem tudom képzelni, hogy hátat fordítsak a sportágamnak. Csapatunkban igazán baráti, családias a hangulat, s kicsit anyáskodom is a.sok fiatal felett. Jól esik ez a „szerep”, s mit tagadjam, alig várom már, hogy előbb- utóbb unokám is legyen majd. A nagyanyáskodás is nagyszerű dolog lehet! Beszélgettünk volna még sokáig, de láttam, sürgeti az idő, mert amint mondta: „jó beosztással minden megvalósítható, család, sport, munka”. S ebben a megszokott életritmusában nem akartam megzavarni, időbeosztását keresztezni. Sallai Mátyásné példaként állhat minden fiatal sportolónk előtt. Nem véletlen, hogy tisztelet és szeretet veszi körül, én pedig ígéretet tettem: nem felejtkezünk el a jubileumáról sem. További sok sikert kívánok az egész Fradi család nevében, Kozák Mihály
