Fradi műsorlap (1983/84)

1983-1984 / 13. szám

8 Fradi műsorlap 1983/84-ES IDÉNY, 13. SZÁM Ki kicsoda a Ferencvárosi Torna Club történetében? irta és összeállította: Nagy Béla J JAKAB LÁSZLÓ 1836 és 1942 között 103 mérkőzé­sen szerepelt a labdarúgócsapatban. Gólerős csatár volt, hiszen 77 „talá­latával” jó arányt ért el. Nem ro­busztus alkatú center volt, hanem jó technikájú és jó lövőerejű játé­kos. Három ferencvárosi bajnokcsa­patban, egy KK-győztes (1937) és egy Magyar Kupát nyert Fradiban szerepelt. Napjainkban Vácott él, de sokszor megfordul az Üllői úti mér­kőzések idején a lelátókon is. JÁSZBERÉNYI ZOLTÁN 1936-tól 1939-ig többnyire hátvéd­ként viselte a ferencvárosi mezt. A kortársak szerint megbízható focis­ta volt, aki sem nagyon jól, sem nagyon rosszul soha nem játszott. A rendes, szolid sportember akkor sem sértődött meg, ha esetleg kima­radt a csapatból — bízott az edző­ben és ilyenkor azt mondta: — Játsszon a jobb ... JUHASZ GYULANÉ 34 éve dolgozik az egyesületben! 1970-ig a mindenkori elnökök titkárnőjeként tevékenykedett. Több, mint egy évtizede a klub nemzet­közi főelőadója, sportolóink utazta­tását intézi. Évekig az FTC asztali- tenisz szakosztályának gazdasági és szervezési munkáját is segítette. És amit vele kapcsolatban kevesen tud­nak: édesapja a tízes években az FTC-ben atlétizált. Juhász Gyuláné, Klárika természetesen az FTC örö­kös tagja. DR. JUHASZ JÓZSEF A Ferencvárosi Torna Club örökös tagja és örökös orvosa. 1946 óta te­vékenykedik az egyesületben! Ad­junktusként 1953-ban került a Sportkórházba — így már ott is megtarthatta három évtizedes jubi­leumát. Juhász főorvos úr szinte az egész magyar labdarúgó élgárdát megvizsgálta az elmúlt évtizedek alatt. Olimpiákon, világ- és Európa- bajnokságokon vigyázta a magyar sportolókat. Kitüntetései, oklevelei, emléktárgyai múzeumnyi területet igényelnek. Juhász főorvos úr nap­jainkban az FTC vezető orvosa, a labdarúgó-szakosztály vezetőség tag­ja. Meccseken azért mindig a kis- padra ül. Oda, ahol az elmúlt évti­zedekben már közel háromezerszer foglalt helyet... JURIK GYULANÉ A hatvanas évek egyik kiemelke­dő asztaliteniszezője. 109 alkalom­mal szerepelt a magyar válogatott­ban, s legnagyobb sikerét az 1966. évi Európa-bajnokságon érte el: Kóczián Évával a női párosban, va­lamint a csapatban aranyérmet nyert! A nagy világversenyeken és a hazai bajnokságokon rendre siker­rel szerepelt, így pályafutása végére szép éremgyűjteménnyel büszkél­kedhet. Az FTC nem felejti el, hogy az ő közreműködésével sikerült a VVK-ban is győzelmeket, kupasike­reket aratni. Játékát nem a látvá­nyosság, hanem a megbízhatóság jellemezte. Példakép volt, aki egy ideig az FTC elnökségében is helyet kapott. K KARINTHY FERENC A negyvenes évek elején az FTC vízilabdacsapatában hátvédet ját­szott. Több, mint egy évtized múl­va, 1959-tői 1970-ig az FTC úszó- és vízilabdaszakosztályának elnöke. Egy sikeres ferencvárosi korszak irányítója, az FTC örökös tagja. Írói pályafutását sok siker koro­názta. Már 34 évesen — 1955-ben — Kossuth-díjas! József Attila-díjat 1949-ben, 1954-ben és 1974-ben ka­pott. Írásaiban a sport, a Fradi is fellelhető (Ferencvárosi szív, Kék­zöld Florida). KÁRPÁTI GYÖRGY DR. Minden idők egyik legnagyobb vízilabda egyénisége. Három olim­piai és három Európa-bajnoki aranyérem tulajdonosa! A klub tör­ténetében — a csapatsportokban — ilyen teljesítményt egyetlen spor­tolónk sem ért el! Káprázatos gól­jait, látványos megmozdulásait taps­vihar kísérte. Élmény volt, ahogy betört a kapuk elé, s cseles lövé­sei, akárcsak távoli bombái, mindig gólveszélyt jelentettek. A magyar válogatottban 163, az FTC-ben 416 mérkőzést játszott! öt ferencvárosi bajnokcsapat tagja, négyszer pedig a gyorsúszó váltó embereként is aranyérmet nyert! A klub örökös bajnoka, aki napjainkban az FTC vízilabda szakosztályvezetésben te­vékenykedik. KELLNER ISTVÄN A Fradi egykori intézője évtizede­kig szolgálta a klubot. 1932-ben az atléták egyik edzője volt, majd a futballistákkal erőnlétileg foglalko­zott. Nem szenvedett „rangkórság­ban” — sokszor beosztása sem volt — csak feladata. Azt mindig a leg­nagyobb odaadással — serdülőktől a felnőtt csapatig — mindenkor önzetlenül, társadalmi munkában végezte. Hivatalosan a IX. kerületi Ta­nácsnál dolgozott, a kerületben szü­letett, itt élt és 1972-ben itt is hunyt el. Néhány száz méterre a Fradi- pályától, a Szt. István kórházban ... KEMÉNY TIBOR A saját nevelésű válogatott bal­szélső 202 mérkőzésen játszott a Fradi első csapatában és pontosan 100 gólt szerzett. Két bajnokcsapat (1933—34, 1937—38), egy KK-győztes (1937) és Magyar Kupa nyertes (1935) Ferencváros tagja volt. Visz- szavonulása után több klubnál is sikerrel edzősködött. Az 'FTC 1000. nemzetközi mérkőzésén, az Üllői úti pályán ő végezte a kezdőrúgást... A klub örökös bajnoka, aki 71. évében is a legjobb egészségben lá­togatja rendezvényeinket. KISPÉTER MIHÁLY A Szegedről származó, Szolnokon, Debrecenen át sok vihar után végre a Ferencvárosban kikötő, hatalmas termetű középhátvéd csapata leg­biztosabb pontjának bizonyult egy évtizeden át. Nehéz időkben tartot­ta össze a csapatot, amelynek kapi­tánya, mindene volt. A Kinizsi-kor­szak egyik legjobb labdarúgója ösz- szesen 291 mérkőzésen szerepelt. Tagja volt az 1948—49-es bajnok- csapatnak, és 11 alkalommal a vá­logatottba is bekerült. Kispéter 1957-ben az ausztráliai túra után vonult vissza. Egy évtizeden át a klubhűség, a lelkesedés, a Fradi- szív megtestesítője volt. Sajnos, ra­jongásig szeretett személyével kap­csolatban múltidőt kell használni: 1966-ban fáradt szíve megszűnt do­bogni ... KISZELY ISTVÁN A Ferencváros 1939—40 és 1940— 41-es bajnok, 1942-es Magyar Kupa győztes csapatának a tagja. A Fra­diban 90 mérkőzésen 97 gólt szer­zett! A magyar válogatottban hét alkalommal játszott és 4 gólt lőtt! Ballábas lövéseinek erejét sok ha­zai és külföldi kapus rettegte. Pá­lyafutása aránylag hamar befejező­dött, de minit szurkoló, ma is az Üllői úti pálya törzsközönségéhez tartozik. KOCSIS SÁNDOR A világhírű csatár az FTC nevelt­je volt. 1946-tól 1950-ig 117 mérkő­zésen szerepelt zöld-fehérben és 115 gólt szerzett! Az 1948—49-es ferenc­városi bajnokcsapat tagja, egyik legjobbja. A Honvédből VB-ezüstér- mes és VB-gólkirály (1954), három­szoros magyar gólkirály, olimpiai aranyérmes (1952). A magyar válo­gatottban összesen 68 alkalommal szerepelt. (58: Bp. Honvéd, 10: FTC) 1956 után az FC Barcelonai mezé­ben aratta sikereit. Barcelonában maradt örökre, hiszen 1979-ben be­következett halála után — öngyilkos lett — ott temették el... KOHUT VILMOS A Ferencvárosban 441 mérkőzésen játszott és 228 gólt lőtt! Négy baj­nok- (1925—26, 1926—27, 1927—28, 1931—.3.2) és az 1928-as KK-győztes Ferencváros tagja. Kohut egy év­tizeden át a magyar labdarúgás egyik kiemelkedő egyéniségének számított. A híres Kohut-bombák- ról a mai fiatalok is sokat hallot­tak már. Legendássá vált a „Kohut- szög”, amely az alapvonalhoz közeli, nehéz szögből leadott lövést jelen­tette. A huszonötszörös válogatott lab­darúgó az O. Marseille csapatában fejezte be játékospályafutását. A 78 éves legendás balszélső az FTC örö­kös bajnoka. DR. KOVÁCS IMRE Az FTC sorrendben 14. elnöke! 1981 óta áll a klub élén és aktív segítőként szervezi az egyesületi döntéseket. A korábbi években előbb az Élelmezésügyi Miniszté­riumban, majd a Pártközpontban dolgozott. 1975-től visszakerült a MÉM-be, ahol miniszterhelyettesi beosztásában érte az FTC hívó sza­va. 1983 decembere óta ismét a Pártközpontban dolgozik, a gazda­ságpolitikai osztályvezető helyet­tese. KRUJ IVÄN 1949. március 10-e óta — 35 éve! — az egyesület tagja! Szabadfogású birkózóként (57 kg—62 fcg-os súly­csoportban) szerepelt. Legjobb he­lyezése bajnoki ezüstérem volt. Ed­zőként aztán már aranyat is „ko­vácsolt”. Az FTC gárdájával az el­múlt években három CSB-aranyat nyert! Hét évig — <1966 és 1973 között — szövetségi edző is volt és a szabadfogásúak irányítása alatt a müncheni olimpián kitűnően sze­repeltek. Hosszú éveken át birkózó­sportunk neves nemzetközi bírója. L LAKAT KAROLY DR. Játékospályafutását Szegeden kezdte és onnan — elsősorban — Toldi Géza „csalta” a Fradiba.. . Egy évtizeden át játszott az egyesü­letben, összesen 302 mérkőzésen sze­repelt. A nagyszerű fedezet tagja volt az FTC 1948—49-es bajnokcsa­patának és az 1944-ben Magyar Kupa győztes gárdának. A magyar válogatottban 13 alkalommal kapott lehetőséget. Edzői sikerei egy részét a Ferencvárosban aratta. 1967-ben és 1968-ban bajnoki cím, valamint nagy győzelmek a nemzetközi kupa- mérkőzéseken — 1968-ban döntőbe­jutással! Tatabányán irányítása alatt szin­tén ragyogó sikerek születtek: két KK győzelem, a bajnokságban pedig „vidék legjobbja”, dobogós helyezé­sek! A magyar olimpiai váltogatot- tal két elsőség — 1964 és 1968 — egy ezüstérem (1972), majd szövet­ségi kapitányi megbízatás követke­zett (1979). A sikertelenség után a „kis csapatokkal” már nem tudott csodákat művelni... LANTOS GABOR Az FTC válogatott úszója volt az ötvenes évek végén, a hatvanas évek elején. Magyar bajnokságot nyert a 200 m-es gyorsúszásban, majd há­rom ferencvárosi gyorsváltó tagja­ként ismét a dobogó legmagasabb fokára állhatott. Eredményei alap­ján kiutazhatott az 1960-as római olimpiára. Üjságíró, aki sok színes írásával örökíti meg napjaink tör­ténetét. (Folytatjuk) „Hajtás típus vagyok... ” DEÁK SÁNDOR IS TÚL A „TŰZKERESZTSÉGEN” Még csak készültek a tavaszi rajt­ra az együttesek, amikor egy be­szélgetés alkalmával megkérdeztem Vincze Géza edzőt, hogy az .első csapattal dolgozó ifjúsági korú já­tékosok közül tervezi-e valamelyi­kük bevetését a bajnoki nyitányon. Akkor a szakvezető elmondta, hogy minden valószínűség szerint leg­alább egyikük ott lesz a kezdőcsa­patba. Azt is hozzátette, hogy az élvonalbeli bemutatkozásra a leg­több eséllyel Deák Sándor pályáz­hat. Ez a fiatalember ugyanis har­cos, munkabíró s ért a játék szer­vezéséhez is, s két ember helyett gürcöl a pályán. Az ilyen típus pedig nagyon elkel az együttesben. Nos, azóta megvolt a „premier”, az edzői ígéretnek megfelelően sze­repet kapott egy ifista is, de nem Deák. A szóban forgó fiatalember ugyanis másirányú elfoglaltsága miatt nem állhatott akkor éppen csapata rendelkezésére, ugyanis az ifjúsági válogatottal ez idő tájt a taskenti nemzetközi tornán szerepelt. Így aztán a bemutató interjú is elmaradt vele. A Nyíregyháza elleni bajnoki mérkőzésre viszont már hazaérkezett a fiú s együtt készült csapatával a vidéki összecsapásra. — Tudta, ha itthon van már, a DVTK elleni találkozó után eset­leg élvonalbeli labdarúgónak vallhatja magát? — kérdeztem Sanyit. Bólintott. 9 Igen. Volt szó róla. — Sajnálja, hogy minderről végül is lemaradt? 9 Egy kicsit. — Na de a válogatottság sem kutya. Nagyon sok fiatal igencsak boldog lenne, ha szerephez jutna a nemzeti tizenegyben. 9 Tudom. Számomra is megtisztelő, én is örültem a meghívásnak. De egy NB I-es bemutatkozás, az sem akármilyen dolog... — Arról sem csúszott még le, hiszen van még néhány forduló hátra a tavaszból. 9 Persze. De kezdeni mindjárt az elején, az is más. — Most Nyíregyházán kezdhet. 9 Jó lenne, de nem vagyok betervezve a rajtoló gárdába. — Ami késik, nem imúlik, az ilyen alkalom visszatérő s minden hétvége reményt adhat rá. De a pályáralépést megelőzően mutat­kozzon be a lapon keresztül a zöld-fehér klub szurkolóinak. Mikor és honnan jött az Üllői útra? 9 Balassagyarmatról kerültem a Ferencvároshoz. Két esztendővel ezelőtt már hívtak, aztán az elmúlt év nyarán került végül is sor a klubcserére. — Volt kluhjában is az ifiben szerepelt? 9 Ott már a felnőttek között. — Szívesen jött a Fradiba? 9 Hát persze. Világéletemben Fradista voltam. Méghozzá fanatikus. Kaptam máshonnan is meghívást, de egy pillanatig sem volt vitás, hogy alakul végül is a választás. Itt természetesen még az ifihez ke­rültem, de hogy Vincze Géza bácsi lett a nagycsapat edzője, felgyor­sultak körülöttem az események. Fél évbe került s már becsöppen­tem a nagycsapat öltözőjébe, s a bajnoki idénykezdeten csakhogynem átléptem az NB I küszöbét. — Nem volt túl megerőltétő az emelt szintű edzésmunka a felnőt­tek között? 9 Nem mondhatnám. Én eleinte sérült voltam, s úgy kellett be­pótolnom azt az edzésmenyiséget, amit a többiek idő közben már elvégeztek. De végül is ez is sikerült. — Ha már NB I-es tapasztalatairól nem tud beszámolni, beszéljen egy kicsit a taskenti tornáról. Hogy futballoztak ott? 9 Hát nem valami jól. Mentségünkre szolgáljon, hogy rossz volt az idő s irreálisak a játékterek. Ráadásul öt nap alatt négy mérkő­zést kellett játszanunk, s bizony elfáradt a társaság. — A többieknek sem volt jobb a pálya s az idő? 9 Hát persze. Nem is kifogásokat keresek, mindez csupán nehe­zítette a helyzetünket. A lényeg: mi is többet vártunk magunktól, s gondolom, mindenki hasznosította a szerzett tapasztalatokat. — Soron következő ellenfelünktől, a román válogatottól is simán kikaptak. Ez értékmérő az elkövetkezendő összecsapás előtt? 9 Most ők voltak a jobbak, és főleg a fegyelmezettebben futbal- lozók. Az az együttes összeszokott társaság s nem véletlenül, hiszen egy éve együtt játszanak, s rendszeresen szerepelnek az ottani NB ll-ben. Mindettől függetlenül meg lehet őket verni. Véleményem sze­rint nálunk jobb játékosok játszanak, s ha kijön a lépés, továbbju­tunk ellenük. — Hogy érzi magát Deák Sándor az első csapat keretében? 9 Nincs okom a panaszra. Az „öregek" igazán rendesek. Eleinte volt bennünk, felkerült ifistákban, egy jó adag drukk, de végül is valamennyien kellemesen csalódtunk. — Mit tud Deák Sándor, hogy ilyen gyorsan a legfelsőbb „futball- osztályba” érkezett? 9 Egyelőre még inkább arról beszélnék, mit nem tudok. Meg, hogy mit kell még megtanulnom. Ami az erényem? Hát... hajtás típus vagyok, sokat futok s igyekszem hasznosítani magam. Hát ennyi... — Tanul. 9 lQen- Negyedikes gimnazista vagyok. Most, mint több társam itt a Ferencvárosnál, magántanulóként végzem az utolsó évet. — Készül a vizsgákra? 9 Természetesen. Rá is vagyok szorítva, ugyanis tovább szeret­nék tanulni. Közgazdasági egyetemre készülök. A hétköznapi életben ugyanis hasznosabb hosszabb távra tervezni, s már most gondolni a futball utáni időszakra. — Akkor nyilván a futballban is hosszabb távra tervez? 9 Szeretnék játszani a Ferencvárosban. Deák Sándor Nyíregyházán, ha cserejátékosként, de átesett az élvonal „tűzkeresztségén”. v. s. Fradi műsorlap A Ferencvárosi Torna Club kiadványa. Féléidé kiadó: Losonci Tibor, az FTC ügyvezető elnöke. Felelős szerkesztő: Nagy Béla. Készült a COOPINVEST gondozásában. Szedés, grafikai elő­készítés: Zrínyi Nyomda, Budapest. Felelős vezető: Vágó Sándorné vezérigazgató. 84.2703/9-13 — Nyomás: Szikra Lapnyomda, 1762 Budapest. Felelős vezető: Csöndes Zoltán vezérigazgató. Meg­jelenik: az FTC hazai mérkőzéseire. Szerkesztőség címe: Bp. IX., Üllői út 129. Telefon: 136-025

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents