Fradi műsorlap (1983/84)
1983-1984 / 14. szám
1984. április 14. Népstadion: FTC-Bp. Honvé A két csapat egymás elleni bajnoki mérkőzései az elmúlt őt évben: 1979. május 5., Népstadion: FTC—Bp. Honvéd 2-0 1979. augusztus 29., Népstadion: FTC—Bp. Honvéd 1-1 1980. május 17., Népstadion: FTC—Bp. Honvéd 2-2 1980. október 26., üllői út: FTC—Bp. Honvéd 4-2 1981. május 2., Kispest: FTC—Bp. Honvéd 1-0 1981. szeptember 12., Üllői út: Bp. Honvéd—FTC 4-2 1982. március 7., Kispest: FTC—Bp. Honvéd 2-0 1982. október 9., Népstadion: FTC—Bp. Honvéd 3-2 1983. április 9., Népstadion: FTC—Bp. Honvéd 2-1 1983. szeptember 24., Népstadion: Bp. Honvéd—FTC 3-0 A két csapat 138. bajnoki mérkőzése következik. Az eddigi mérleg az FTC szempontjából: 137 82 20 35 364-237 Pogány, aki a büntetőt elhibázta Lapzártáig ez volt az utolsó tizenegyes. Kerekes, akit a tatabányai védők szabálytalanul szerelnek TIZENEGYES! Az elmúlt három bajnoki év és az idei szezon büntetői. AMIT JÁTÉKOSAINK ÉRTÉKESÍTETTEK: helyszín mérkőzés <D £ rrr* Sí ll > G 1980—81 Győr: FTC—Rába 2-2 0-2-nél Szepesi Üllői út: FTC—Honvéd 4-2 2-2-nél Pogány Üllői út: FTC—Kaposvár 6-2 0-0-nál Pogány Üllői út: FTC—Rába 2-1 1-0-nál Nyilasi Zalaegerszeg: FTC—ZTE 4-4 1-2-nél Nyilasi 2-3-nól Nyilasi Üllői út: FTC—Békés csaiba 3-1 0-0-nál Nyilasi 1981—82 Üllőd út: FTC—Csepel 4-0 0-0-nál Pogány 3-0-nál Pogány Üllői út: FTC—DMVSC 3-2 1-2-nél Pogány Üllői út: FTC—Tatabánya 5-1 1-0-nál Nyilasi Szeged: SZEOL AK—FTC FTC—Békéscsaba 2-1 0-2-nél Pogány Üllőd út: 3-4 il-O-nál Rab Czabán Samu tér: 1082—83 FTC—Volán * 4-3 3-1-nél Pogány Népstadion: PTC—Vasas 5-3 4-3-nál Pogány Üllőd út: FTC—PMSC 5-2 2-2-nól Pogány Győr: FTC—Rába 3-3 1-0-nál Nyilasi 2-2-nél Nyilasi 1983—64 Népstadion: Vasas—FTC 4-2 1-2-nél Pogány Üllői út: Rába—FTC 2-2 0-1-nél Pogány Üllői út: FTC—Haladás 2-2 1-0-nót Pogány Üllőd út: FTC—SZEOL 3-2 0-1-nél Pölöskei AMIT JÁTÉKOSAINK ELHIBÁZTAK: 1980—81 Üllői út: FTC—Videoton 3-1 O-O-náil Pogány Üllői út: FTC—Rába 2-1 0-0-nél Ebedül 1981—82 Üllői út: Honvéd—FTC 4-2 2-2-nél Pogány Üllői út: Vasas—FTC 3-1 0-0-nál Togány Üllői út: PTC—Nyíregyháza 3-0 1-0-nál Nyilasi Üllői út: Haladás—FTC 1-0 0-0-nál Pogány Üllői út: 1982—83 Rába—FTC 4-3 1-3-nál Rab Debrecen: FTC—DMVSC 2-1 0-1-nél Pogány 1983—84 Kecskemét: ZTE—FTC 2-1 0-1-nél Pogány Üllői út: FTC—Videoton 0-0 0-0-nál Rubold Üllői út: FTC—Tatabánya 1-1 0-4-nél Pogány H AZ FTC ELNÖKSÉGE MÁRCIUS 31-EN TARTOTTA LEGUTÓBBI ÜLÉSÉT ELSŐ napirendi pontként elnökségünk tagjai jégkorongszakosztályunknak az 1983/84. évi Idényről készített beszámolóját vitatták meg. Az anyag előadója Gránlcz Ferenc szakosztályelnök volt. Az Írásos beszámolóhoz Orbán György vezetőedző fűzött szóbeli kiegészítést. Mint dr. Kovács Imre, az FTC elnöke rámutatott, elnökségünk pozitívan értékelte a szakosztály elmúlt évi munkáját, gratulált a felnőttek bajnoki elméhez, s megállapította, hogy utánpótlás csapataink sem szerepeltek még soha ilyen jól. Az elnökség határozataiban az utánpótlással való további tervszerű foglalkozást szorgalmazta. Támogatják a BEK-ben történő indulását a bajnokságot nyert felnőtt együttesnek, azzal a megjegyzéssel, hogy a reklámlehetőségeket kihasználva maga Is Járuljon hozzá a várhatóan tetemes költségekhez. A szakosztály részéről fölmerült egy saját jégpálya építésének gondolata, ez azonban — elnökségünk véleménye szerint — jelenlegi gazdasági helyzetünkben nem kivitelezhető. A MÁSODIK napirendi pontban Klára Jenő, az FTC Sportlétesítményének Igazgatója adott tájékoztatót a népligeti építkezések pillanatnyi állásáról. Elnökségünk határozatban mondott köszönetét legfőbb bázisunknak, a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumnak a beruházásaink finanszírozásáért. AZ ELNÖKSÉGI ülés befejező szakaszában különféle témákról esett szó, Így a labdarúgó szakosztályban folyó munkáról, a Baráti Körben megindult tag- szervező munkáról. Ismertették az OTSH értékelését az FTC 1983. évi munkájáról. Egyesületünk 80 százalékos minősítést kapott, ezzel a kiemelt klubok között az élmezőnyben foglal helyet. Tisztelt Szurkolóink! Kórósok, felhívások tucatjai hangzottak már el a sportszerűtlen szurkolás, a rend megsértése, a vandálság megszüntetése érdekében, melyek sajnálatos velejárói lettek a labdarúgó mérkőzéseknek, illetve az ezzel ösz- szefűggő utazásoknak. Erről számolt be legutóbb a Népszabadság 1984. március 18-i számában, és sajnos ezt követően erről szereztünk tudomást Nyíregyházáról is. Az a tény, hogy esetenként zöld-fehér lepelben követik el ezeket a minden vonatkozásban elítélendő cselekményeket, arra késztet bennünket, a Ferencvárosért tenni akaró embereket -, hogy ismét határozottan kijelentsük, akik nem szurkolni jönnek kedvenceiknek, hanem a botrányokozást, a garázdaságot tekintik céljuknak, nem ide valók. Az egyesület vezetése mindent elkövet, hogy megtisztítsa tőlük sporttelepünket. Ehhez kérte az illetékes szervek hatékony segítségét is, szüksége van azonban a Fradi tábov minden becsületes tagjának támogatására is. Kérjük, ne tűrjék meg maguk között e garázda elemeket, a zöld-fehér színekre csak szégyent hozókat I Sporttelepünkön és idegenbeli mérkőzéseinken is tisztán zúgjon a Hajrá Fradii HARGITAI KAROLY az nC ügyintéző elnökhelyettese OLIMPIÁRA KÉSZÜLNEK: Fodor Janos Ambros Tamás Ha a nevét hallom, mindig arra gondolok, a sportvilágban is vannak csodálatra méltó dolgok, olyan sportolói történések, amelyek közül például ez is megérdemelné, hogy egyszer műsorra kerüljön Vít- ray Taimás .„Csak ülök és mesélek” híres tévéprogramjátoan. A most 24 esztendős fiatal kézilabdázó hat évvel ezelőtt súlyos gerincműtéten esett át, mert megcsúszott a csigolyája. Amikor felépült, s úgy érezte, hogy újlból a régi lehet, az összecsarVarozás kiszakadt, s két éve újból műteni kellett. Sokan már lemondták arról, hogy valaha is sportoljon, s éppen egy olyan kemény játékban folytassa mint a kézilabda. Akaratereje azonban minden akadályon átsegítette, fokozatosan ledolgozta a hosszú kényszerpihenő okozta kieséseket, s jelenleg az olimpiára készülő magyar válogatott egyik reménysége. — Én egyszer már átéltem olimpiát, 1980-ban Moszkvában tagja volt a negyedik helyen végzett válogatottnak, tudom, milyen nagyszerű érzés részt venni a világ sportolóinak legnagyobb ünnepén — mondta. — Nagyon boldog vagyok, hogy Kovács László, a válogatott edzője rám is számit, s én mindent megteszek, hogy tagja legyek a csapatnak. Fodor Jánost egész sportolói pályafutása a Ferencvároshoz köti. Annakidején minit serdülő, kezdő játékos, Gyöngyösi Kálmántól tanulta meg a kézilabdázás ábécéjét, s kapaszkodott mindig feljebb. — Arra viszont már kevesen emlékeznek, hogy kapusként kezdtem a kézilabdázást, de hamarosan a mezőnybe kerültem — említette. — Nem is tagadom, jobb ott játszani, mint a háló előtt őrködni. Most többnyire jobbszélsőt játszom, jobboldali átlövő vagyok, ott igyekszem eredményes lenni. Nem félek egyetlen ellenféltől sem, mindig csak egyre törekszem: p győzelemre. Horváth István, a kézilabdázók vezető edzője boldog, hogy tanítványa is jelölt az olimpiai részvéteire. Dicsérte és biztatja. — Kitűnő kézilabdázó, jól felkészült, technikás játékos — mondta. — A lövőerejét már sokszor megcsodálták a külföldiek is, véleményem szerint biztos pontja lehet a válogatottnak. Még azt is képes feledtetni, hogy ismert műtétéi miatt az edzéseken nem minden terhelést bír el, s ezért néha fáradtsági holtpontok lépnek fel. Ezeket azonban hamar leküzdi. Érdekes1, hogy ezek a fáradtsági tünetek néha azért is fellépnek, mert túli sokat vállal magára, szinte vállára veszi a pályát és igyekszik magával ragadni a társait. — Igaz, még csak százon aluli válogatottsággal büszkélkedhetek, de ez a hosszabb kihagyásokkal magyarázható — folytatta. — Most viszont lehetőségem van rá, hogy szaporítsam a válogatottsági számomat, s ha kijutok az olimpiára, akkor elmondhatom: életem nagy vágya másodszor is teljesült. Azt már mi fűzhetjük hozzá, ha ez jó szerepléssel párosul, akkor Fodor János valóban a csúcsról folytathatja eddigi egyáltalán nem könnyű pályafutását. Akadnak sportágak, amelyekben hírnevet szerezni, eljutni a válogatottságig és a győzelmekig roppant nehéz feladat. Ezek közé tartozik a vízilabda Is, mert a több mint félévszázados hagyományok révén igen magas a követelmény, s csak szuper teljesítményekkel lehet képviselni a magyar színeket. Eddig sikerült is olimpiai-, világ- és Európa-bajnoki babérokat szerezni, s a Los Angelesben sorra kerülő nyári játékokon is a folytatást várja a közvélemény. Ruso- rán Péter szövetségi kapitány legénysége mér javában készülődik, s a jelöltek között találjuk az FTC csapatának tehetséges kapuvédőjét, Ambrus Tamást is. Reá pedig valóban vonatkozik a már közhelynek is tűnő megállapítás: „az alma nem esett messze a fájától”. Hiszen sokan tudják, édesapja Ambrus Miklós hosszú éveken át tagja volt a magyar „aranycsapatnak”. — Már általános iskolás koromban vonzódtam a sportok iránt, de mint egykori KSI-s növendék a kosárlabdával kísérleteztem — emlékezik vissza a 20 éves pólós. — De nem kellett sok idő, s már a Fradiban Goór Pista bácsi vízilabda oktatásában részesültem. Ennek tizenegy esztendeje, azóta 193 centire nőttem, a súlyom 85 kiló, s 1982-ben kerültem először az A válogatott keretbe. Igaz, még csak egy mérkőzésen játszottam, de az alsóbb korosztályokban végig jártam a „pólós iskolát", s idén is lesz junior Európa-bajnokság, amelyen szeretnék tagja lenni a magyar válogatottnak. Az viszont természetes, hogy az ifjú Ambrus is — akár csak az édesapja volt — .kapus, a háló őre az FTC-ben, s a reá bízott válogatottakban. — Édesapámtól megtanultam, hogy egy sportoló soha ne legyen elégedett a tudásával, a teljesítményével, mindig többre, a maximumra törekedjen — folytatta. — Ezért sokszor „túlórázom" is, mert tudom, még nagyon sokat kell fejlődnöm, javulnom, különben álom marad a válogatottság és szinte elérhetetlen egy olimpiai részvétel. Ambrus Tamás még csak 20 esztendős, mégis olyan kritikusa önmagának, mintha mór nagy tapasztalattal rendelkező sportoló volna. Saját bevallása szerint hiányossága, hogy nem elég gyorsan ér oda a sarkokhoz, a legtöbb gólt ezért ott kapja, még nem élég higgadt, idegileg is jobban kell megnyugodnia a mérkőzések feszült légkörében. Ami pedig az erénye: — A magasságom mindenképpen kedvező mint vízilabda kapusnak. Jól emelkedem ki a vízből, amit az átlagosnál jobb lábmunkámnak köszönhetek. Megfelelőek a reflexeim, ezért elég sok négyméterest sikerül hárítanom. — Mi volt eddig a legnagyobb élménye? — Amikor 1982-ben poremütétem miatt nem védhettem, a Fradinak nem állt rendelkezésre a második kapusunk sem, ezért édesapám tizenhárom évi szünet után „beugrott” és nem is akárhogyan védett. Jó volt az „öreget” látni azon a helyen, amelyet tőle vettem át! 0
