Fradi műsorlap (1983/84)

1983-1984 / 14. szám

1984. április 14. Népstadion: FTC-Bp. Honvé A két csapat egymás elleni bajnoki mérkőzései az elmúlt őt évben: 1979. május 5., Népstadion: FTC—Bp. Honvéd 2-0 1979. augusztus 29., Népstadion: FTC—Bp. Honvéd 1-1 1980. május 17., Népstadion: FTC—Bp. Honvéd 2-2 1980. október 26., üllői út: FTC—Bp. Honvéd 4-2 1981. május 2., Kispest: FTC—Bp. Honvéd 1-0 1981. szeptember 12., Üllői út: Bp. Honvéd—FTC 4-2 1982. március 7., Kispest: FTC—Bp. Honvéd 2-0 1982. október 9., Népstadion: FTC—Bp. Honvéd 3-2 1983. április 9., Népstadion: FTC—Bp. Honvéd 2-1 1983. szeptember 24., Népstadion: Bp. Honvéd—FTC 3-0 A két csapat 138. bajnoki mérkő­zése következik. Az eddigi mérleg az FTC szempontjából: 137 82 20 35 364-237 Pogány, aki a büntetőt elhibázta Lapzártáig ez volt az utolsó tizenegyes. Kerekes, akit a tatabányai védők szabálytalanul szerelnek TIZENEGYES! Az elmúlt három bajnoki év és az idei szezon büntetői. AMIT JÁTÉKOSAINK ÉRTÉKESÍTETTEK: helyszín mérkőzés <D £ rrr* Sí ll > G 1980—81 Győr: FTC—Rába 2-2 0-2-nél Szepesi Üllői út: FTC—Honvéd 4-2 2-2-nél Pogány Üllői út: FTC—Kaposvár 6-2 0-0-nál Pogány Üllői út: FTC—Rába 2-1 1-0-nál Nyilasi Zalaegerszeg: FTC—ZTE 4-4 1-2-nél Nyilasi 2-3-nól Nyilasi Üllői út: FTC—Békés csaiba 3-1 0-0-nál Nyilasi 1981—82 Üllőd út: FTC—Csepel 4-0 0-0-nál Pogány 3-0-nál Pogány Üllői út: FTC—DMVSC 3-2 1-2-nél Pogány Üllői út: FTC—Tatabánya 5-1 1-0-nál Nyilasi Szeged: SZEOL AK—FTC FTC—Békéscsaba 2-1 0-2-nél Pogány Üllőd út: 3-4 il-O-nál Rab Czabán Samu tér: 1082—83 FTC—Volán * 4-3 3-1-nél Pogány Népstadion: PTC—Vasas 5-3 4-3-nál Pogány Üllőd út: FTC—PMSC 5-2 2-2-nól Pogány Győr: FTC—Rába 3-3 1-0-nál Nyilasi 2-2-nél Nyilasi 1983—64 Népstadion: Vasas—FTC 4-2 1-2-nél Pogány Üllői út: Rába—FTC 2-2 0-1-nél Pogány Üllői út: FTC—Haladás 2-2 1-0-nót Pogány Üllőd út: FTC—SZEOL 3-2 0-1-nél Pölöskei AMIT JÁTÉKOSAINK ELHIBÁZTAK: 1980—81 Üllői út: FTC—Videoton 3-1 O-O-náil Pogány Üllői út: FTC—Rába 2-1 0-0-nél Ebedül 1981—82 Üllői út: Honvéd—FTC 4-2 2-2-nél Pogány Üllői út: Vasas—FTC 3-1 0-0-nál Togány Üllői út: PTC—Nyíregyháza 3-0 1-0-nál Nyilasi Üllői út: Haladás—FTC 1-0 0-0-nál Pogány Üllői út: 1982—83 Rába—FTC 4-3 1-3-nál Rab Debrecen: FTC—DMVSC 2-1 0-1-nél Pogány 1983—84 Kecskemét: ZTE—FTC 2-1 0-1-nél Pogány Üllői út: FTC—Videoton 0-0 0-0-nál Rubold Üllői út: FTC—Tatabánya 1-1 0-4-nél Pogány H AZ FTC ELNÖKSÉGE MÁRCIUS 31-EN TARTOTTA LEGUTÓBBI ÜLÉSÉT ELSŐ napirendi pontként elnökségünk tagjai jégkorongszakosztályunknak az 1983/84. évi Idényről készített beszámoló­ját vitatták meg. Az anyag előadója Gránlcz Ferenc szakosztályelnök volt. Az Írásos beszámolóhoz Orbán György ve­zetőedző fűzött szóbeli kiegészítést. Mint dr. Kovács Imre, az FTC elnöke rámu­tatott, elnökségünk pozitívan értékelte a szakosztály elmúlt évi munkáját, gratu­lált a felnőttek bajnoki elméhez, s meg­állapította, hogy utánpótlás csapataink sem szerepeltek még soha ilyen jól. Az elnökség határozataiban az utánpótlás­sal való további tervszerű foglalkozást szorgalmazta. Támogatják a BEK-ben történő indulását a bajnokságot nyert felnőtt együttesnek, azzal a megjegyzés­sel, hogy a reklámlehetőségeket kihasz­nálva maga Is Járuljon hozzá a várha­tóan tetemes költségekhez. A szakosz­tály részéről fölmerült egy saját jég­pálya építésének gondolata, ez azonban — elnökségünk véleménye szerint — je­lenlegi gazdasági helyzetünkben nem ki­vitelezhető. A MÁSODIK napirendi pontban Klára Jenő, az FTC Sportlétesítményének Igaz­gatója adott tájékoztatót a népligeti épít­kezések pillanatnyi állásáról. Elnöksé­günk határozatban mondott köszönetét legfőbb bázisunknak, a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumnak a beru­házásaink finanszírozásáért. AZ ELNÖKSÉGI ülés befejező szaka­szában különféle témákról esett szó, Így a labdarúgó szakosztályban folyó mun­káról, a Baráti Körben megindult tag- szervező munkáról. Ismertették az OTSH értékelését az FTC 1983. évi mun­kájáról. Egyesületünk 80 százalékos mi­nősítést kapott, ezzel a kiemelt klubok között az élmezőnyben foglal helyet. Tisztelt Szurkolóink! Kórósok, felhívások tucatjai hangzottak már el a sportszerűtlen szur­kolás, a rend megsértése, a vandálság megszüntetése érdekében, melyek sajnálatos velejárói lettek a labdarúgó mérkőzéseknek, illetve az ezzel ösz- szefűggő utazásoknak. Erről számolt be legutóbb a Népszabadság 1984. március 18-i számában, és sajnos ezt követően erről szereztünk tudomást Nyíregyházáról is. Az a tény, hogy esetenként zöld-fehér lepelben követik el ezeket a minden vonatkozásban elítélendő cselekményeket, arra késztet bennünket, a Ferencvárosért tenni akaró embereket -, hogy ismét határozottan ki­jelentsük, akik nem szurkolni jönnek kedvenceiknek, hanem a botrányoko­zást, a garázdaságot tekintik céljuknak, nem ide valók. Az egyesület vezetése mindent elkövet, hogy megtisztítsa tőlük sport­telepünket. Ehhez kérte az illetékes szervek hatékony segítségét is, szük­sége van azonban a Fradi tábov minden becsületes tagjának támogatására is. Kérjük, ne tűrjék meg maguk között e garázda elemeket, a zöld-fehér színekre csak szégyent hozókat I Sporttelepünkön és idegenbeli mérkőzéseinken is tisztán zúgjon a Hajrá Fradii HARGITAI KAROLY az nC ügyintéző elnökhelyettese OLIMPIÁRA KÉSZÜLNEK: Fodor Janos Ambros Tamás Ha a nevét hallom, mindig arra gondolok, a sportvilágban is van­nak csodálatra méltó dolgok, olyan sportolói történések, amelyek kö­zül például ez is megérdemelné, hogy egyszer műsorra kerüljön Vít- ray Taimás .„Csak ülök és mesélek” híres tévéprogramjátoan. A most 24 esztendős fiatal kézilabdázó hat évvel ezelőtt súlyos gerincműtéten esett át, mert megcsúszott a csi­golyája. Amikor felépült, s úgy érezte, hogy újlból a régi lehet, az összecsarVarozás kiszakadt, s két éve újból műteni kellett. Sokan már lemondták arról, hogy valaha is sportoljon, s éppen egy olyan kemény játékban folytassa mint a kézilabda. Akaratereje azonban minden akadályon átsegítette, foko­zatosan ledolgozta a hosszú kény­szerpihenő okozta kieséseket, s je­lenleg az olimpiára készülő ma­gyar válogatott egyik reménysége. — Én egyszer már átéltem olim­piát, 1980-ban Moszkvában tagja volt a negyedik helyen végzett vá­logatottnak, tudom, milyen nagy­szerű érzés részt venni a világ sportolóinak legnagyobb ünnepén — mondta. — Nagyon boldog va­gyok, hogy Kovács László, a válo­gatott edzője rám is számit, s én mindent megteszek, hogy tagja le­gyek a csapatnak. Fodor Jánost egész sportolói pá­lyafutása a Ferencvároshoz köti. Annakidején minit serdülő, kezdő játékos, Gyöngyösi Kálmántól ta­nulta meg a kézilabdázás ábécéjét, s kapaszkodott mindig feljebb. — Arra viszont már kevesen em­lékeznek, hogy kapusként kezdtem a kézilabdázást, de hamarosan a mezőnybe kerültem — említette. — Nem is tagadom, jobb ott játszani, mint a háló előtt őrködni. Most többnyire jobbszélsőt játszom, jobb­oldali átlövő vagyok, ott igyekszem eredményes lenni. Nem félek egyet­len ellenféltől sem, mindig csak egyre törekszem: p győzelemre. Horváth István, a kézilabdázók vezető edzője boldog, hogy tanít­ványa is jelölt az olimpiai rész­véteire. Dicsérte és biztatja. — Kitűnő kézilabdázó, jól felké­szült, technikás játékos — mondta. — A lövőerejét már sokszor meg­csodálták a külföldiek is, vélemé­nyem szerint biztos pontja lehet a válogatottnak. Még azt is képes feledtetni, hogy ismert műtétéi miatt az edzéseken nem minden terhelést bír el, s ezért néha fá­radtsági holtpontok lépnek fel. Ezeket azonban hamar leküzdi. Érdekes1, hogy ezek a fáradtsági tünetek néha azért is fellépnek, mert túli sokat vállal magára, szin­te vállára veszi a pályát és igyek­szik magával ragadni a társait. — Igaz, még csak százon aluli válogatottsággal büszkélkedhetek, de ez a hosszabb kihagyásokkal ma­gyarázható — folytatta. — Most viszont lehetőségem van rá, hogy szaporítsam a válogatottsági szá­momat, s ha kijutok az olimpiára, akkor elmondhatom: életem nagy vágya másodszor is teljesült. Azt már mi fűzhetjük hozzá, ha ez jó szerepléssel párosul, ak­kor Fodor János valóban a csúcs­ról folytathatja eddigi egyáltalán nem könnyű pályafutását. Akadnak sportágak, amelyekben hírnevet szerezni, eljutni a válo­gatottságig és a győzelmekig rop­pant nehéz feladat. Ezek közé tar­tozik a vízilabda Is, mert a több mint félévszázados hagyományok révén igen magas a követelmény, s csak szuper teljesítményekkel le­het képviselni a magyar színeket. Eddig sikerült is olimpiai-, világ- és Európa-bajnoki babérokat sze­rezni, s a Los Angelesben sorra kerülő nyári játékokon is a foly­tatást várja a közvélemény. Ruso- rán Péter szövetségi kapitány le­génysége mér javában készülődik, s a jelöltek között találjuk az FTC csapatának tehetséges kapuvédőjét, Ambrus Tamást is. Reá pedig való­ban vonatkozik a már közhelynek is tűnő megállapítás: „az alma nem esett messze a fájától”. Hiszen so­kan tudják, édesapja Ambrus Mik­lós hosszú éveken át tagja volt a magyar „aranycsapatnak”. — Már általános iskolás korom­ban vonzódtam a sportok iránt, de mint egykori KSI-s növendék a kosárlabdával kísérleteztem — em­lékezik vissza a 20 éves pólós. — De nem kellett sok idő, s már a Fradiban Goór Pista bácsi vízilab­da oktatásában részesültem. Ennek tizenegy esztendeje, azóta 193 cen­tire nőttem, a súlyom 85 kiló, s 1982-ben kerültem először az A vá­logatott keretbe. Igaz, még csak egy mérkőzésen játszottam, de az alsóbb korosztályokban végig jár­tam a „pólós iskolát", s idén is lesz junior Európa-bajnokság, ame­lyen szeretnék tagja lenni a ma­gyar válogatottnak. Az viszont természetes, hogy az ifjú Ambrus is — akár csak az édesapja volt — .kapus, a háló őre az FTC-ben, s a reá bízott válo­gatottakban. — Édesapámtól megtanultam, hogy egy sportoló soha ne legyen elégedett a tudásával, a teljesít­ményével, mindig többre, a maxi­mumra törekedjen — folytatta. — Ezért sokszor „túlórázom" is, mert tudom, még nagyon sokat kell fej­lődnöm, javulnom, különben álom marad a válogatottság és szinte el­érhetetlen egy olimpiai részvétel. Ambrus Tamás még csak 20 esz­tendős, mégis olyan kritikusa ön­magának, mintha mór nagy ta­pasztalattal rendelkező sportoló volna. Saját bevallása szerint hiá­nyossága, hogy nem elég gyorsan ér oda a sarkokhoz, a legtöbb gólt ezért ott kapja, még nem élég hig­gadt, idegileg is jobban kell meg­nyugodnia a mérkőzések feszült légkörében. Ami pedig az erénye: — A magasságom mindenképpen kedvező mint vízilabda kapusnak. Jól emelkedem ki a vízből, amit az átlagosnál jobb lábmunkámnak köszönhetek. Megfelelőek a ref­lexeim, ezért elég sok négyméte­rest sikerül hárítanom. — Mi volt eddig a legnagyobb élménye? — Amikor 1982-ben poremütétem miatt nem védhettem, a Fradinak nem állt rendelkezésre a második kapusunk sem, ezért édesapám ti­zenhárom évi szünet után „beug­rott” és nem is akárhogyan védett. Jó volt az „öreget” látni azon a helyen, amelyet tőle vettem át! 0

Next

/
Thumbnails
Contents