Fradi műsorlap (1983/84)

1983-1984 / 16. szám

4 Fradi műsorlap 1983/84-ES IDÉNY, 16. SZÁM Lucca városának a futballrajongóit, hanem az egész megye szurkolóit kell, hogy befogadja. Mondanom sem kell, hogy a pálya füves és minden szempontból modern. Lucoa város csapatának egyetlen célja az volt, hogy ne essen ki az I. osztályból. Nagy meglepetésemre ott találtam volt játékostársamat, akivel a válogatottban játszottam: Kincses Mihályt, aki igazán kivált a többiek közül és valóban baráti mó­don viselkedett minden szempont - ból. Rajta kívül a kapus (Moro) és a középfedezet (Ferrari) váltak ki. akik hamarosan válogatottak is let­tek. De rajtuk kívül sokan másolt — mind fiatalok — igen sokat ja­vultak a kezem alatt és beérkeztek a válogatottba is. 4. KEDVES OLVASÓK, KEDVES SZURKOLÓKI E heti számunkban utolsó folytatását közöljük dr. Sárosi György azon írásának, amelyet egyesületünkhöz küldött. Kérése csupán annyi volt, hogy hagyjuk meg változtatás nélkül sorait. Mint elmondta, ő érzi, hogy tőle nem irodalmi remeket várnak a szurkolók, ő egyszerűen csak le- irta, ami kikivánkozott belőle, ű nem volt író, „csak" egy futbal­lista. De milyen futballistái? Nos, az általa leirtokból ezt is érzé­kelhetik a fiatalok, elnosztalgiáz­hatnak az idősebbek. Gyurka befejező sorai után pedig a ma­gam gyűjtötte adatokkal, érde­kességekkel, ismeretlen sztorikkal egészítem ki a szerény sportem­ber által elhallgatottakat. N. B. EREDMÉNYES LUCCAI SZEREPLÉSEM Bari után Lucca város I. osztá­lyú csapatához szerződtettek. Lucoa (Toscana) egy kis város, egész kö­zel a nagy Firenzéhez. Az antik vá­roska gyönyörű épületeivel, szob­rokkal és egyéb középkori műemlé­kekkel elbájolóan szép és szimpati­kus. Egy nagy és magas kőfallal van körülvéve, amelynek a tetején egy széles sétányon óriási nagy fák van­nak, ahol a lakosság és a turisták sétálgatnak. Így Lucca két részre oszlik: a fa­lon belüli és a falon kívüli részre, ahová a falban épített óriási nagy kapukon keresztül lehet közlekedni. A falon belüli részében a város­nak úgy érzi magát az ember, mint­ha elszakadt volna a világtól, mert jóformán semmiféle autóforgalom nincs és így a nagy csendben gyak­ran még a sétálók lépteinek a za­ját is hallani lehet. A futballpálya természetesen nem a belső, hanem a fal külső részén van. Nagy befo­gadó képességű pálya, mert nemcsak Lucca csapata rövid idő múlva ve­szélyes ellenfele lett minden esa- patnak az I. osztályban, úgy otthon Luccában, mint azon kívül. A játékosok megértették, hogy nem az egyéni, hanem a csapatjáték az, ami a győzelmet biztosítja. Igye­keztek ezt a csapatjátékot alkalmaz­ni és így átalakultak a játékosok is, mert egy mindért és mind egyért játszott. Röviden: a csapat igen jó játék­kal bennmaradt az I. osztályban és így mindenki elégedett volt. Az utolsó mérkőzés után fjedig a játékosok a vállukon vittek az öl­tözőbe. Én annak is nagyon örül­tem, hogy sikerült az I. osztályban maradni a csapattal, de még na­gyobb boldogság volt látni és érez­ni azt a szeretetet, amellyel a jále kosok körülvettek. BAJNOKSÁG A JUVENTUSSAL A következő évben a Ferencváros Közép-Európa-i ellenfeléhez: a Ju­ventus csapatához kerültem. A Juventus (Torino városban) csapatát azt hiszem mindenki is­meri, tehát nem kell bemutatnom. Combi, a világhíres volt válogatott kapus (és a Juventus kapusa) várt engem az állomáson Torinóban. Combi először csak egyet akart — mindenképpen — megtudni tő­lem: mondjam el, meséljem el, ma­gyarázzam meg neki, hogy amikor Budapesten (egy Ferencváros—Ju­ventus 3:3 mérkőzésen) a három 11-est rúgtam, miért rúgtam mind a hármat ugyanarra az oldalra, az- áz tőle jobbra. Erre megmagyaráztam Combinak az én okoskodásomat, az én gondol­kodásomat: az első 11-est tőled jobbra rúgtam, mert biztos vol­tam ... A második 11-est azért rúg­tam oda, mert tudtam, hogy te bal­ra várod ... A harmadik 11-est pe­dig azért rúgtam újból tőled jobb­ra, mert követtem a te okoskodá­sodat, az az. . az elsőt jobbra lőt­te, a másodikat is jobbra lőtte me­gint, lehetetlenség, hogy a harma­dik 11-est is ugyanoda lője. Így derült ki nagy nevetések köz­ben, hogy a pályán is kell gon­dolkozni és egyes esetekben ra­vasznak lenni. A Juventus a nagy csapatok kö­zé tartozik és tartozott minden időben, mert ha nem is nyerte meg rendszeresen minden évben a baj­nokságot, erős csapataival majd­nem mindig az elsők között ma­radt. Amikor odakerültem, már hosszú idő óta nem nyert bajnokságot. A Juventus csapata tele volt klasszis játékosokkal, akik közé számítottak az idegenek is: a há­rom dán játékos. A többiek mind olasz válogatot­tak voltak, megérdemelten. A csa­pat centere: Bonipertl, aki akkor állandó válogatott volt, ma a Ju­ventus elnöke. Amikor átvettem a csapatot — szokásomhoz híven — minden játé­kossal egyenként hosszan beszélget­tem, mert meg akartam ismerni őket, mint egyéniség is. Az összes játékost jóindulatúnak találtam, így tehát megtettem a má­sodik lépést: meggyőzni őket arról, hogy a közösségért (a csapatért) játsszanak, mert különben soha­sem érünk el jó eredményt. Miután senki sem volt ellensége a másiknak, hallgattak rám és ha­marosan javult a helyzetünk és a szezon végén bajnok lett a Juven­tus. Természetesen semmi sem ment olyan simán, mint ahogy én azt itt leírom! Mert senki — én sem — tudja az embereket, ebben az eset­ben a játékosokat egy varázsbottal átváltoztatni. Nehéz és hosszú idpt igénybe vevő munka ez! De büsz­kén mondhatom, hogy a hosszú hó­napokon folytatott munkám meg­hozta a gyümölcsét: a bajnokságot! Mester, egy ismeretlen szurkoló, Kemenessy, Pálházy Gyula, dr. Sárosi György, Piola az olasz csapat kapitánya és Pozzo az olasz szövetségi kapitány A Lucca FC elnöke Sárosi tiszteletére rendezett banketten A Juventus egyik győzelme után Amikor egy csapatban a jó játé­kosok megértik, hogy mit jelent egy mindért, mind egyért és megfele­lően vannak előkészítve, a siker nem maradhat el. Ebből az esetből a következő tanulságot lehet le­vonni: „Az is baj, ha egy csapat­nak nincs klasszis játékosa, de még nagyobb baj, ha sok a klasszis já­tékos.” „F. C. GENOVA 1893." AZ OLASZ FUTBALL KEZDETE A Juventusnál eltöltött évek után a Genova „1893” edzője lettem. Ge­nova FC volt az első futballklub Olaszországban és érthető, hogy a genovaiak büszkék erre. De lehet­nek is, mert a futball itt Olaszor­szágban a legnépszerűbb sportnak számít. Genova FC az első évtizedekben több alkalommal nyert bajnokságot és azután a mindig nagyobb ver­sengésben lemaradt az első helyről. De híven a sportszellemhez, min­den alkalommal részit vettek (és részt vesznek ma is) a futballbaj- nökságban, ahol rendszerint jól sze­repelnek. annak ellenére, hogy már az is előfordult, hogy a II. osztály­ban játszottak. De rendszerint a következő évben újra visszakerül­tek az I. osztályba. Genova egy szép és érdekes város. A tenger partján van és Olaszország legna­gyobb kikötője. Szép és érdekes, mert a jelen és a múlt szerencsés találkozója. Itt született Kolumbusz Kristóf — Amerika felfedezője — akinek a város központjában levő szülőhá­zát ma is minden turista megláto­gatja. A városban igen sok idegen for­dul meg, akik hajón érkeznek és mennek tovább pár napi oft-tar- tózkodás után. Genova környéke, amely a tenger partján levő ki- sebb-nagyobb városokból áll, igen érdekes és szép. Az időjárás jó. annak ellenére, hogy a levegő nedves, ami viszont helyettesíti a hóesést, mert itt a havazás a legnagyobb ritkaságok közé számít. A város főutcája széles és hosszú Via XX. Settem'bre, ahol a világ minden fajta és színű népével le­het találkozni. Fehér-fekete-japán- kínai-indiai-arab-amerikai stb., akik színes, érdekes képet adnak a vá­rosnak. A futballpálya gyönyörű, de en­nek ellenére állandó nagyobbítási munkálatok alatt van... és mi­után a városnak az I. osztályban két csapata van (Genova, Sampdo- ria), mind a ketten a stadionon kí­vül edzenek. A Genova FC csapatával jó ered­ményt értem el, mert a csapat jól játszott és jó helyen végzett az I. osztályú nagy versengésben... azonkívül, hogy igen számos fiatal új tehetséget játszattam a csapa­tomban, akik mindig jól megálltak a helyüket és sokan közülük válo­gatottak is lettek. A fiatalok neve­lése, kiképzése mindig igen érde­kelt és a vesszőparipám volt már otthon is. Az olasz csapatoknál, így a Ge­nova FC-nél is alkalmam volt ezt a képességemet bemutatni, és minden szerénytelenség nélkül állíthatom, hogy sikerrel. Neveket nem sorolok fel (azokon kívül, akiket itt szükségből megne­vezek), de nem szerénységből, ha­nem mert igen sok nevet kellene elsorolnom és minden névnek volt egy története!, amit hosszú lenne elmesélni! Azonkívül ez egy belső, lelki elégtétel, amiről nem illik és nem szeretek beszélni. Így tehát a Genova FC csapata nem volt kiesési veszélyben, amíg ott voltam, sőt a sok fiatallal szé­pen, jól és eredményesen játszott. AZ IFJÚSÁGI TORNA MEGNYERÉSE VIAREGGIOBAN Olaszországban a tenger partján levő Viareggio fürdővárosban min­den évben rendeznek egy úgyne­vezett „Tornec di Viareggio”, ame­lyen Európa legkülönbözőbb és leg­nagyobb klubjainak a juniores csa­patai vesznek részit. 1965-ben a Genova FC fiataljai, az én csapa­tom nyerte meg. A tornán 16 nagynevű európai város csapatai között ez alkalom­mal a Ferencváros csapata is részt vett. A sorrend: i. Genova 2. Juventus 3. Milan 4. Ferencváros (Budapest). Kolumbusz Kristóf házát Geno­vában minden turista meglátogat­ja, mint már előzőleg is említettem. Egy alkalommal Barcelonába utaz-

Next

/
Thumbnails
Contents