Fradi műsorlap (1983/84)

1983-1984 / 1. szám

A két csapat egymás elleni baj­noki mérkőzései az elmúlt évti­zedben: 1973. ETO­1973. ETO­április 14., Győr:-FTC 1-0 november 11., Győr: -FTC 1-1 1974. április 21., Népstadion: ETO—FTC 2-1 1974. szeptember 25., Üllői út: FTC—ETO 6-1 1975. március 15., Győr: ETO—FTC 2-1 1975. november 22., Üllői út: FTC—ETO 2-2 1976. április 21. Győr: ETO—FTC 4-2 1976. augusztus 20., Győr: FTC—ETO: 1-1 1977. április 9., Üllői út: FTC—ETO 2-1 1977. november 5., Győr: FTC—ETO 2-1 1978. március 11., Üllői út FTC—ETO 0-0 1978. szeptember 2., Győr: FTC—ETO 2-0 1979. június 13., Üllői út: FTC—ETO 2-1 1979 október 6. Üllői út: FTC—ETO 5-2 1980. május 7., Győr: ETO—FTC 3-1 FTC—Rába ETO 1983. szeptember 18. Üllői út 1980. augusztus 30., Győr: FTC—ETO 2-2 1981. március 8., Üllői út: FTC—ETO 2-1 1981. november 25., Győr: ETO—FTC 2-0 1982. április 28., Üllői út: ETO—FTC 4-3 1982. november 7., Népstadion: ETO—FTC 3-0 1983. május 22., Győr: FTC—ETO 3-3 Következik a 71. FTC—Rába ETO bajnoki mérkőzés. Az eddigi mér­leg a Fradi szempontjából: 70 33 17 20 145-100 Hárman — beugrásra várva KISS ZOLTÁN A futball egy kicsit olyan mint a színház. Minden új évad vál­tozást hoz, neves művészek tá­voznak a társulattól, de helyük­re mindig újak jönnek. Vagy egy másik színháztól, vagy friss dip­lomával a főiskoláról érkezik az új szerzemény, szíve telve re­ménnyel, bizakodással s mind nagy szerepről álmodik. A Ferencváros elmúlt évi csa­patától nyáron elköszönt két vá­logatott labdarúgó. A kapitány, Nyilasi Tibor az Austriához tá­vozott, Szokolai László pedig az ellenlábas klubhoz, a Sturm Graz együtteséhez, öltözőpadjuk azon­ban csak rövid ideig maradt üres, ugyanis a helyüket elfog­lalták az újonnan érkezők. Há­rom új fiú került a kerethez, de tulajdonképpen csak egyiküknek kellett hosszasabban bemutat­kozni. A másik kettő régi Fra- dista. A csatár az ifjúsági gár­dából lépett előre, a kapus pedig egy vargabetű után jutott vissza régi klubjához. ök hárman ma még nem fő­szerepek várományosai. De már ott vannak az előadás közelében, tanulják a szerepeket s készek a beugrásra. Hogy holnap, vagy holnapután az ő nevük is rendre ott díszelegjen a színlapon. Kiss Zoltán 1962-ben született s a Szekszárdi Sportiskolában kezdte labdarúgó pályafutását. Aztán szépen kapaszkodott min­dig feljebb a ranglétrán. Erős­sége lett az ifjúsági együttesnek, aztán 17 évesen már bekerült az „egybe” is. Középpályást, vagy csatárt játszott, igazán jól a kö­zépcsatár helyén érezte mindig magát. Egy nap aztán megérke­zett a katonai behívó, s a fiatal­ember a Toldi SE-iben futballo­zott tovább s nem is rosszul. Érthető tehát, hogy hamar sze­met vetett rá néhány csapat, s alig várták, hogy kibújjon az „angyalbőrből”. Előbb a Duna­újvárosnak ígérkezett el Kiss Zoltán, de aztán visszamondta a vasgyári klubot, ugyanis időköz­ben befutott a Ferencváros meg­hívása. (Természetesen azonnal igent mondtam a zöld-fehéreknek, pe­dig nyomban tudomásomra hoz­ták, hogy nem elöl számolnak majd velem, hanem a közvetlen védelemben. Mint hátvéddel. Áll az alku mondtam, ugyanis a Toldiban már két poszt kivételé­vel mindenhol megfordultam. Csak kapus nem voltam. És — balhátvéd. Eljöttem s részt vet­I ftf * ■w t* KOVÁCS IMRE tem a ferencvárosi játékosok nyári felkészülési munkájában s a túrákon. Aztán mivel a szak­vezetésnek megfeleltem, s ne­kem is tetszett a dolog, egymás tenyerébe csaptunk. Azt hiszem mondanom sem kell, hogy elein­te bizony strapásak voltak az edzések. Korábban nem végez­tem ennyi munkát, hát neki kel­lett gyürkőznöm a feladatok­nak. De hamar belelendültem, s ma már bírom a többiekkel a lépést. Kemények a követelmé­nyek, de aki a labdarúgást ma­gas szinten kívánja űzni, annak nem szabad sajnálni rá a fá­radságot. Amikor elfogadtam a ferencvárosi meghívást, nem vol­tak hiú ábrándjaim, nem gon­doltam én azonnal „mezfogla­lásra’’. Abból indultam ki, hogy van időm arra, hogy kivárjam, míg rám kerül a sor s elfogad edző, játékos csapattagnak. Az­tán jött a meglepetés. A nyitá­nyon Novák edző már beállított a kezdő tizenegybe. Balhátvéd­nek. Hogy milyen tervekkel jöt­tem ide az Üllői útra? Egysze­rűen azzal, hogy majd egyszer bekerülök az NB 1-es csapat­ba ...” Kovács Imre 1979-ben került a zöld-fehérekhez Gyöngyösről. Egy tehetségkutartó akción tűnt fel, s Dalnoki Jenő tanácsára hú­zott először Fradi trikót magára. Már a serdülők között is kitűnt ügyes labdakezelésével, s kapu előtti határozottságával. Szűkebb hazájából aztán Pestre költözött, itt járt iskolába, s a főváros egyik kollégiumában lakott ta­nulmányi évei alatt. Míg kinőtte az ifjúsági együttest, addigra kitanulta a cukrász szakmát. Ez év nyarán a kiöregedő fiatalok szomorú szívvel búcsúztak az együttestől. Valamennyiüket el­engedték, csak egyetlen fiúnak kínáltak szerződést. Imrének. (A bajnoki év végéig én is bizonytalanságban éltem. Nem tudtam, vajon hol folytatom majd a labdarúgást, ki hív, ki vár, ha kiöregszem a Ferencvá­ros ifjúsági csapatából? Arra persze csak titokban gondoltam, hogy esetleg itt maradjak s szerződést kapjak. A bajnokság végén aztán eldőlt a nagy kér­dés, s bizony boldog voltam, amikor elém tolták azt a bizo­nyos papírt, hogy olvassam el, aztán írjam alá. Aztán már együtt alapoztam a felnőtt gár­dával, s a túrán játéklehetőséget is kaptam. Itt hamar rádöbbent JÚZSA MIKLÓS az ember, hogy más az ifiben futballozni, s más az élvonal­beli csapatban. Gyorsabb, lükte­tőbb a játék, s harcosabb, ke­ményebb. Nagyon oda kell fi­gyelni, hogy megfelelő partner legyek a többieknek. Az ifiben zömmel engem kerestek a töb­biek a labdákkal, a nagyok kö­zött elemi követelmény magam­nak is szerezni s másokat já­tékba hozni. Az életem alapve­tően nem sokat változott, talán csak annyival, hogy most a lab­darúgást semmi mással nem osz­tom meg. Ugyanúgy távol élek a családtól, csak most nem kol­légiumban lakom, hanem együtt Kiss Zolival. Ha szabad időm van olvasgatok, pihenek. Hogy mikor kerülhetek oda a legjob­bak közé? Talán egy, vagy két év múlva. De ha előbb, az sem lenne nagy baj.) Józsa Miklós a Ferencváros­ban kezdett futballozni. Tizen­három esztendeje. Osztálytársa hívta le az egyik edzésre, s attól kezdve legkedveltebb időtöltése az volt, ha a pályán lehetett, s beállt a két kapufa közé. Min­den csapatban megfordult a ser- t dűlő IH-tól az ifi I-ig. Amikor felért végre a felnőttek közé, akkor már nem jutott hely szá­mára az első csapat öltözőjében. Kölcsön adták a közeid szom­szédnak, az Építőknek. Itt túlon­túl hosszú időt nem töltött, majd lekerült Kecskemétre. Tizen­nyolc nap után megjött a behí­vója, s Mezőtúrra került, a Sza­bó Lajos SE-hez. Bencsdk Gyula edző keze alatt sokat tanult, so­kat fejlődött, s visszanyerte ko­rábban jócskán megcsappant ön­bizalmát. Keményen dologozott, s a munkának meg is lett az eredménye. Leszerelése után is­mét visszakerült az Üllői útra. (A Fradiban nevelkedtem, ez a klub volt a legkedvesebb min­dig nekem. Kapusként kezdtem, mert ehhez éreztem kedvet, te­hetséget, s ezért álltam mindjárt a háló elé zsenge ifjú korom­ban, s nem azért, mert én vol­tam a legpufibb, vagy a leg­ügyetlenebb, akit leghátulra de­legáltak. Eleinte minden szép volt és derűs, mígnem jött az első nagy csalódás. Tulajdonkép­pen amikor felnőtté váltam ak­kor derült ki, hogy nem bíznak bennem. Hogy jöttem most visz- sza? Jó szívvel... Hogy számí­tottam-e rá, hogy hazahívnak? Egy kicsit igen. Mert ezért tör­tem magam, túrtam a földet nap mint nap, hogy felfigyeljenek rám. Hogy észrevegyenek. A tú­rán háromból kétszer én véd­tem. Nagyszerű dolog volt. A „tüskéket” el lehet felejteni és el is kell. Mert csak akkor tud szívvel lélekkel dolgozni az em­ber. Üt-, híd- és vasútépítést tanultam, de sok minden érde­kel, s azt hiszem még majd visz- szaülök az iskolapadba. Pillanat­nyilag az a legfontosabb szá­momra, hogy igazán hivatott le­gyek arra, hogy Zsiga mögött (Zsiborás beceneve. — A szerk.) a kispadon üljek. Hogy minden­ki, szakvezető, játékostárs bíz­zon abban, hogy ha sor kerül a beugrásra, megfelelő helyettese leszek a válogatott kapusnak.) Ök hárman még nem várnak főszerepet. De tanulják a szere­peket, s készek a beugrásra. Hogy holnap, vagy holnapután az ő nevük is ott díszelegjen a „színlapon”. Csak röviden • örömmel hallhattuk, hogy a Ferencváros egykori kiváló labdarúgója, későbbi szaktanácsadója, a volt szövetségi kapi­tány, Bukovi Márton kijött a kórházból. A nyolcvanéves mes­tert hónapók óta már nem láthattuk mérkőzéseken és az utóbbi időben elég lehangoló hírek érkeztek róla, A gondos orvosi kezelés eredményeként a közelmúltban hazatérhetett, sőt már látogatókat is fogadott. Kívánunk a kitűnő szakembernek to­vábbi jobbulást és szeretnénk mielőbb viszont látni az Üllői úti pályán. ' # A Vasasnál Csordás Lajos emlékére rendeznek serdülő labdarúgók részére tornát. A Honvédban évek óta nemzetközi kupával emlékeznek a felejthetetlen Cucura, Bozsik Józsefre. Talán nem lenne rossz gondolat, ha ra Ferencváros is rendezne hasonló jellegű mérkőzéssorozatat, olyan elhunyt játékosai tiszteletére, mint Kiispéter Mihály, vagy Viiezsál Oszkár. Fiatal játékosok részére — akik egész évben kiemelkedő teljesít­ményt nyújtanak — Lázár Gyula vándordíját lehetne alapí­tani. Egy kis figyelmesség és szervezőkészség s nem is meg­valósíthatatlan a két gondolát. Egyébként az FTC birkózó szakosztálya figyelmesebb ezen a téren, hiszen Szalad Imrére, Száraz Istvánra és Bokodi Mihályra is versenyekkel emlékez­nek. A közeljövőben a fiatalon elhunyt Vattai László emlé­kére is ifjúsági seregszemlét rendeznek., Gyenes J. András KEDVES SZURKOLOK! A Fradi műsorlap az 1983—84-es bajnoki idény mérkőzéseire új formá­tummal jelenik meg. A szurkolók kérésére a hír­lapárusoknál is megvásá­rolható, így nagyobb pél­dányszámban előállítható és ezzel természetesen több szurkolóhoz szólhat. Tájékoztatjuk szurkolóin­kat, hogy lapunk tiszta bevétele a labdarúgó szak­osztály év ivégi nyereségét növeli. i ÍGY, AZON TÜL, hogy lapunkat megvásárolják egyéni és vállalati hirde­téseiket is szívesen várjuk, hiszen ezzel a műsorlap anyagi bázisát is növelik. Az őszi idényben még hét alkalommal — a Fradi pá­lyaválasztása idején i— kí­vánjuk a műsorlapot meg­jelentetni. Lapunk az FTC életéről, elsősorban a labdarúgó szakosztály híreiről, ese­ményeiről tájékoztat. Re­méljük, hogy újságunk új formátumában is szoros kapocs lesz a szurkolótá­bor és az egyesület között. Ebből a lapból ^ elsőkézből értesülhetnek majd az FTC-vel kapcsolatos ösz- szes tudnivalókról, az egyesület híreiről, eredmé­nyeiről, esetenként az ott­hont adó IX. kerületről — SZERETETT FERENC­VÁROSUNKRÓL. Most pedig néhány gon­dolat az őszi idényre ter­vezett cikkekkel kapcso­latban. Állandóan vissza­térünk az előző mérkőzés­hez, természetesen | nem részletes tudósítással, hi­szen azt a Népsportban mindig megtalálják. Veze­tők, edzők, játékosok mondják el véleményüket, azt, hogy szerintük mi, és hogyan történt egy-egy ak­ciónál a pályán. Időnként a lelátón is „összeírjuk” szurkolóink véleményét, ők hogyan látták a mérkő­zést ... „Csak röviden” című ro­vatunkban a hazai és kül­földi „pletykától” kezdve — közleményekig mindent megtalál az olvasó. Igyekezni fogunk közis­mert, neves személyeket is megszólaltatni, a Fradival kapcsolatos érzelmeikről, véleményükről érdeklődni. PÁLYÁRÓL PÁLYÁRA, ez lesz a címe annak az állandó rovatnak, amely utánpótlás csapataink (az összes ifjúsági és serdülő!) hétvégi eredményeiről, ese­ményeiről tájékoztat. Fel­hívjuk figyelmüket az FTC összes rendezvényére, egy- egy időszak ferencvárosi versenyeire, mérkőzéseire, így reméljük, • hogy a lab­darúgás mellett a többi sportág ferencvárosi kép­viselői is jobban reflektor- fénybe kerülnek és laz ese­mények látogatottabbak lesznek. Bízunk benne, hogy az élet felgyorsulását követ­ve, új formájában a mi lapunk is jobban lépést tart az eseményekkel és az önök érdeklődését fel­keltve, az FTC-nek hasz­nos propagandafóruma lesz. Az FTC labdarúgószakosztálya és propaganda bizottsága

Next

/
Thumbnails
Contents