1000 nap - Emlékek és események az FTC életéből 1979-1982 (A Fradi műsorlap különkiadása, 1982)
89. szám
Mészöly Pál (Csepel) Major Ferenc (ZTE) Giron Zsolt (DVTK) A kapocs életre szól Gyerekként kerültek valamennyien az egyesülethez. Tehetségek, reménységek voltak már a serdülők között. Figyeltük egyre-másra ügyesebb lépéseiket, míg nem teltek, múltak az évek és az apróságokból, képzett, érett labdarúgó lett. Ám a csapatban, csak tizenegyen játszhatnak, ők pedig előbb a kispadra szorultak majd attól is távolabb. Fradis- taként, fájó szívvel vették kalapjukat, hogy másutt próbáljanak szerencsét. Útjukat vajon mennyire kísérte szerencse, boldogok-e, az élet forgószínpadán hol állnak most? Kerestük a választ azokkal a gyerekekkel, akik elkerültek tőlünk, de azért ama bizonyos köldökzsinóron jelképesen ma is ide az FTC-hez tartoznak. Vad István útja a legkacskarin- gósabb. Az FTC-ből a Csepelhez került. Innen a Volán, a Hódmezővásárhely és a szegedi DÉLÉP csapatai voltak az újabb állomások, gyors egymás utánban.- Mi az oka annak, hogy sehol sem tud megállapodni? — Nekem a labdarúgó pályafutásom akkor került tulajdonképpen holtvágányra, amikor fondorlatos módon elküldték a Csepelhez. — Nem önként ment?- A nyári szabadság megkezdésekor még zöld-fehér játékos voltam, aztán az újságban olvastam, hogy csere ide, csere oda: kiadnak a Csepelnek. Azt hittem, hogy ott abban a pillanatban szörnyet halok. A Fradi szívemnek köszönhető, hogy végülis nem húztam át a klub számításait, elképzeléseit. — Ezt egyszerűen nem értem? — Megmagyarázták, hogy ez a Ferencváros pillanatnyi érdeke, de ők továbbra is figyelnek engem. Erősödjek, játszam jól és majd visszahoznak. Először nemet mondtam, majd ismét jöttek a mesével, hogy tőlem függ a Ferencváros ilyen meg olyan terve. Ne tegyem azt, hogy most a saját kis életemmel hátráltatok mindent. Ha Fradista vagyok. így hát elmentem. — Csepelen nem ment igazán. — Kezdetben jól játszottam, de a társakkal itt már nem alakult ki az a kontaktus, mint az FTC-nél. A barátaim nélkül igazából, csak vegetáltam. A Volánba is azért mentem örömmel, mert ott sok Fradista játszott és ettől a környezettől reméltem azt, hogy magamhoz térek. — A barátságait ma is tartja? — Ezek már kiállták az idő próbáját. Ebedli Zolival, Nyilasi Tibivel és a többiekkel ez nemcsak felszínes haverkodás. Na nem baj, majd újra játszunk együtt zöld—fehér dresszben, évek múlva az öregfiúkban . .. — Edzői közül kikre emlékezik szívesen? — Dalnoki Jenő bízott bennem, Szigeti Feri bácsi pedig törődött is velem. * Giron Zsolt, a sokszoros ifjúsági válogatott középhátvéd úgy tűnt évekre megoldja a Ferencváros gondját ezen a poszton. Bemutatkozása is jól sikerült, de úgy látszik az élet az ő szerepét sem írta meg tökéletesen.- Beszéljen arról a bizonyos tárgyalásról.- Nem is gondoltam, hogy ezért hivatnak fel az irodába. Amikor a tényeket ismertették őszintén megmondom, azt hittem leesek a székről.- Mit mondtak, miről próbálták meggyőzni?- A lényeg annyiban foglalható össze, hogy nekem is a Ferencvárossal jöttek. Klubérdeket emlegettek, és megértésre kértek. Közölték, hogy az elmúlt évek legnagyobb középhátvéd tehetségét igazolhatják le Dunaújvárosból a Judik Pétert, de őt csak úgy engedi el egyesülete, ha én megyek le vidékre, a helyére. Ismerős a dolog: csere-bere.- Nem gondolt arra, hogy keresztülhúzza az FTC számítását és nemet mond?- Abban a helyzetben nem szégellem, csak a könnyeimet nyeltem. Egyszerűen nem tudtam napirendre térni azon, hogy így elengednek egyik napról a másikra valakit, aki él-hal a zöld—fehér színekért. Kértem két nap haladékot, s amikor lejárt, aláírtam a Dunaújvárosnak, mert nem akartam, hogy az FTC átigazolási terve rajtam bukjon meg.- Azt mondták az újságokban a Ferencváros vezetői, hpgy Giron átigazolása csak egy esztendőre szól, kölcsönjátékos, akivel továbbra is számolnak. Ez csak porhintés volt?- Senki sem gondolta komolyan, még én sem. Judik is csak kölcsönjáCsider László (22-es Volán) Ádám László (Váci I.) Nagy Mihály (Szf. MÁV Előre) Horváth Róbert (Bem SE)
