1000 nap - Emlékek és események az FTC életéből 1979-1982 (A Fradi műsorlap különkiadása, 1982)
94. szám
Az intézők és mindenki, aki foglalkozik velünk, előzékeny, udvarias, senkit sem dédelgetnek, de a legkisebb ifi játékost is megbecsülik. Nem nevelnek primadonnákat. Az FTC-ben különben csatárt fogok játszani. Ez a cikk a Nemzeti Sport 1924. szeptember 13-i számában jelent meg. Öt nap múlva még mindig kétségek közepette tárgyaltak az ügyről: Rok- ken a válogaott meccs után itthon marad a Fradiban, vagy visszatér Olaszországba? Az utóbbi feltételezés bizonyult valósnak ..... A z FTC történetének egyetlen játékosa, aki különös véletlenek következtében a Fradiban díjmérkőzést nem játszott, de színeinkből kétszer is volt válogatott! Rokken Imre már 16 éves korában az OTE első csapatában rendszeresen játszott bajnoki mérkőzéseken. A tehetséges játékos 1923 novemberében átlépett az FTC-be. Az 1 éves kivárási idő alatt elutazott Olaszországba és tárgyalt az ottani klubok vezetőivel is. Az FTC-nek azonban sikerült hazahívatni, s Rokken az (Jllői úton edzett. A bajnokság megkezdése előtti válogatott mérkőzéseken — Ausztria és Németország ellen — Rokken, mint az FTC játékosa került be a nemzeti tizenegybe. A Fradiban azonban már nem léphetett pályára... „A legnanói futballklub milliárdos elnöke tehát mégis elérte célját. Rokken ha vasárnap az FTC-ben játszott volna, akkor erre a bajnoki szezonra elveszett volna igazolás szempontjából. Ezt persze nagyon jól tudták Legnanóban is, ezért minden követ megmozgattak, hogy ez ne történjen meg. Rokken Imrét egyszerűen elutaztatták." (Nemzeti Sport 1924) Olaszországban rövid idő alatt rendkívül népszerű lett. Csodálatos elegáns, egyszerű volt a játéka. A fejjátéka pedig egyenesen élményszerű .... 1925 februárjában azonban ké tségbeejtő hírek érkeztek róla: Rokken diftériában megbetegedett, állapota életveszélyes! Az ifjú csillag 1925. február 28-án végleg kialudt.... R okken Imre temetéséről Mario Perozzi a Legnano egyik vezetője így írt: „Zokogó könnyek közt kíséri útjára minden olasz sportember, aki ismerte és csodálta játékát. Elkíséri őt a mi mérhetetlen fájdalmunk, mi akik legközelebb álltunk hozzá, kik barátai voltunk rövid olaszországi tartózkodása alatt. A legnanói sírkamra nem az utoló lakhelye, mert nemsokára megkezdi utazását a magyar hazába." Az elhunyt Rokken Imrét vonaton Budapestre szállították és 1925. március 16-án tartották temetését az óbudai temetőben. Mivel két héttel ezelőtt már Olaszországban is utoló útjára kísérték az ottani sportbarátok és a legnanói temető sírkamrájában helyezték el — így előfordult az a furcsa eset, hogy a 21 éves futballistát kétszer is „eltemették".... N ovák Tibor Az ötvenes években volt az egyesület tagja. Mint levelében megírta, tősgyökeres ferencvárosi nevelés volt: — 1951-től fociztam a kölyök, majd az ifi csapatban Lakat Karcsi és Tátrai Sanyi bácsi keze alatt. Nagyon boldog voltam, amikor 1957-ben felkerültem a tartalékcsapatba, ahol végig balszélsőt játszottam. Olyan neves játékosokkal voltam sokszor egy csapatban, mint Kispéter Misi bácsi, Mészáros Dodó bácsi, Rákosi Gyuszi, Virágh Jóska, Kertész Tomi. Sokat kellett edzenem Fenyvesi Mátéval, együtt gyakoroltunk néhány „szakmai fogást". Nem ment rosszul a foci, de esélyem az akkori válogatott játékos, a kitűnő „Tüske" mellett semmi nem volt. Őszintén megmondom, nem is nagyon bántott, hogy csak a tartalékcsapatban játszhatom, és Fenyvesi mögött ezt is büszkén vállaltam. 1957-ben jó lett volna az ausztrál túrára utazók közé bejutni, de abban az évben lettem sorköteles, így nem vittek ki. Itthon a „kis Fradi" — a tartalékcsapat — Esti Kupa mérkőzéseken szerepelt és én is nagyon készültem egy sikeres játékra. Sajnos sérülés miatt csak „kispados" voltam. Nagyon bántott a peches sorozat, hiszen kimaradtam a kupagyőztes gárdából.... Az őszi bajnoki meccseken már ismét tagja voltam a tartalékcsapatnak. Sajnos 1957 novemberében megkaptam a behívóm, katona lettem. Az FTC vezetősége nem felejtett • el, meglátogattak, elhozták az előző tartalékbajnokságért kapott aranyérmem és egy zöld-fehér porcelán focista szobrot. Kimondhatatlanul jól esett, mint ahogy az is boldoggá tett, hogy 1958 tavaszán felhelyeztettek Budapestre. Minden edzés nélkül — mint katona — három bajnokit játszottam a tarcsiban. A harmadik mérkőzésen azonban a sors ismét kegyetlen volt hozzám. A Dorogot 1 : 0-ra az én gólommal vertük meg az Üllői úton. De ! ez az egy gól nekem sokba került: a szabadságomba, s talán a további pályafutásomba. Ugyanis a parancsnokom, aki Dorog szurkoló volt, kinn volt ezen a mécsesén és a továbbiakban megvonta az állandó kimenőm. Kispéter Misi bácsiék pedig már semmit nem tudtak értem tenni. Legszebb emlékem a Fradiban? 1 Az, amikor fiatalon játszhattam a Fradi öregfiúk egyik vidéki mérkőzésén! Olyan csapatban szerepeltem, ahol többek között Lázár, Csikós, Gyetvai, Tátrai voltak a játékostársak! Ezekkel a kitűnőségekkel, ha egyszer is, de együtt rúghattam a lab- i dát. A sors talán így adott egy kis elégtételt azért, hogy az FTC első csapatából valami miatt mindig kimaradtam. Az emlékeim a Fradival kapcsolatban így is csodálatosak...... 151
