1000 nap - Emlékek és események az FTC életéből 1979-1982 (A Fradi műsorlap különkiadása, 1982)
94. szám
Landi Ferenc kapus, 1959 és 1962 között játszott az FTC-ben Landi véletlenül lett kapus. 1954-ben még úszó volt és egy orosházi tornabemutató szünetében állt először a futballkapuba. A sok srác elözönlöt- te a pályát és Landinak már csak a kapuban maradt hely. „Röpködött" a labdák után, és jó érzékére az orosháziak edzője Csonka Béla felfigyelt. Leigazolták az Orosházi Kinizsihez. Rövid idő múlva már az ifjúsági, majd az utánpótlás válogatott kapuját védte. 1959-ben pedig a fővárosba költözött — a Ferencváros leigazolta. 1959 és 1962 között 56 mérkőzésen védte az FTC kapuját, sokszor bravúrral. 1962 áprilisában a Népstadionban az Austria elleni 3 : 2-es mérkőzésen állt utoljára a ferencvárosi kapuban. Kökény József csatár, 1961 és 1964 között játszott az FTC-ben A Ceglédi Építőkben kezdte pályafutását, majd két évig a Bp. Előreben rúgta a labdát. A tehetséges csatár hamarosan ifjúsági válogatott lett. Amikor az FTC leigazolta 22 éves volt. A gyors, kűzdőképes csatár a jobb szélen sok hátvéd sorsát keserítette meg. Legemlékezetesebb alakítását a Sampdoria elleni kupamérkőzésen nyújtotta. A mezőny legjobbja volt, s szerzett egy olyan gólt is, amelyet ritkán látni labadrúgómérkőzéseken. Az olasz kapust kirúgás közben — a szabályok adta kereteken belül — úgy megzavarta, hogy a szemfüles Kökény szinte a kezei közül rúgta a hálóba a labdát. Nagy taps és ováció volt a szemfüles kis Kökény jutalma. Kökény — Landihoz hasonlóan — szintén az osztrák csapat ellen játszott utoljára. Az 1964 novemberében játszott Wiener SC elleni VVK találkozó Kökény számára a búcsút jelentette. Ordina (Ormai) Ferenc hátvéd, 1962-ben szerepelt az FTC-ben A legnépszerűbb sportág nálunk évtizedek óta a labdarúgás. Az élvonalbeli játékosok egy ideig reflektor- fényben vannak, aztán legtöbbjük hamar a feledés homályába merül. Né- hányan közülük sportvezetők lesznek, esetleg kisebb egyesületben, vagy az öregfiúk között tovább fociznak. A Kőbányai Porcelángyárban Ordina Ferenc szerszámkészítő pályája is így alakult kezdetben. — Az akkori Dräsche gyárba 1951- ben kerültem ipari tanulónak. Iskolai edzőm ajánlotta ezt a szakmát, amely a vasasok közt még ma is „elitnek" számít. Akkoriban, kölyökként rengeteget rúgtuk a labdát, hiszen csak egy klottnadrág kellett hozzá, s más amúgy sem volt. A gyári csapat akkor a Budapest I. osztályban játszott, annak idején ez a harmadik vonalat jelentette. Innen kerültem az ifjúsági válogatottba is, még mint csaté rjátékos. Aztán egy nap megjött a behívó, s Ordina Ferenc Debrecenben töltötte le katonai szolgálata idejét. A futball- lal közben sem szakított: a Debreceni Honvéd játékosa volt. Itt szerzett egész életre szóló sérülést; leszerelése előtt tizenegy nappal egy mérkőzésen összefejelt valakivel. Agyrázkódás lett belőle, s azóta nem is hall a bal fülére. — A másodosztályú Budai Spar- tacusba kerültem később. Itt az edző Bodola Gyula olyan játékosokat nevelt fel, mint Garamvölgyi (Honvéd), Szigeti (FTC), Törőcsik (Honvéd) és még sorolhatnám. Ekkor lettem tagja a B-ligaválogatottnak is, amely a Népstadionban a szovjet válogatott ellen játszott. Köztük volt a későbbi aranylabdás Igor Netto is. Az ellenfél edzője, Kacsalin hívta föl rám a magyar szakvezetők figyelmét. Hét NB l-es csapat kereste meg abban az idényben őt. Tatabányára készült, Lakat Károly együtteséhez, aztán végül mégis a népszerűbb Ferencvárost választotta. Egy idényt játszott csak végig, s éppen akkor lett bajnok a Fradi 1962—63-ban. De mert nagy volt a harc a csapatban a középhátvéd posztjáért, ezért hamar feladta. Aztán még egy fél szezont végigjátszott a gyári csapatnál; ezalatt a kiesésre álló gárda 17 pontot szerzett, s a középmezőnyben végzett. Akkor Ordina Ferenc szögre akasztotta a stoplis cipőt. — A sport sok mindenre megtanítja az embert. Rendkívüli jellemformáló ereje van. A kűzdenitudást, az akarást a közösségért való munka szépségét és örömét köszönhetem a sportnak, a labdarúgásnak. 15a
