1000 nap - Emlékek és események az FTC életéből 1979-1982 (A Fradi műsorlap különkiadása, 1982)
94. szám
Pósa Béla fedezet, hátvéd, 1935 és 1942 között szerepelt a Fradiban Izsák „Zsazsa" hozta a grundról a Fradiba. Jól mutatkozott be és hamarosan leigazolták az amatőrökhöz. 1936-tól profiként szerepelt. 1938- ban így írtak róla a Nemzeti Sportban: „Nehezen tudná véghezvinni Herkules erőmutatványait, de az már Lázár Gyula óta nem vitás, hogy 62—63 kilóval is lehet valaki világklasszis. Pósa egészen új színt hozott a Ferencváros fedezetsorába. Labdakezelése ragyogó, sokak szerint egészen „lázári" színvonalon mozog. Szemre nagy erőpazarlással, hatalmas lendülettel játszik és labdavezetéssel is Lázárt juttatják a szemlélő eszébe. Pó- sának még egy kimagasló erénye van: hosszú idő óta nem volt a Ferencvárosnak olyan pontosan passzoló fedezete, mint pósa, s szíve, munkabírása is kitűnő osztályzatot érdemel." Egy Ferencváros—Kispest mérkőzésen súlyosan megsérült és szinte „megfeledkeztek" róla. Egyedül Gal- lovich Tibor, a régi barát látogatta meg. A Darnay vezette Ferencvárosban nem találta helyét, és a Vasashoz távozott. Ferencvárosi pályafutásáról így emlékezett meg a Nemzeti Sport hasábjain: „1927-ben kerültem a zöld-fehérekhez, s ettől kezdve megszakítás nélkül 16 éven keresztül szolgáltam a csapatomat. A szerződésem most járt le és én kértem, hogy ne hosszabbítsák meg azt, mert már elég volt az NB lll-ban versenyen kívül játszogatni ..... Nem volt cél amiért komolyan já tszhattam volna és ezért választottam azt a megoldást, hogy — ha már nincs szükség rám — fájó szívvel, de megválók a Ferencvárostól. Én még komoly tétért szeretnék valahol futballozni, ahol van értelme a küzdésnek. A labdarúgáson kívül egyébként nem volt nekem semmi szenvedélyem. A futball kedvéért lemondtam mindenféle káros szenvedélyről és boldog voltam ha friss erővel állhattam ki a mérkőzésekre. — Mi a legkedvesebb emléke? A legszívesebben a prágai Slavia elleni KK mérkőzésre emlékszem visz- sza, ahol a csehek félelmetes góllövőjét Vytlachilt teljesen semlegesíteni tudtam. Meg is vertük a híres cseh csapatot. A bajnoki mérkőzések közül 1939-ben a Ferencváros- Ujpest rangadómérkőzés él még élénken emlékezetemben. Ebben az évben Szoyka doktorral játszottam a hátvédet és gólarányon múlott a bajnokságunk. Sikerült megnyernünk a bajnokságot és ebben nem kis részünk volt nekünk Szoykával. Nyolc mérkőzésen egy gólt sem rúgtak ellenfeleink a Fradi hálójába! Végül még ezeket mondta Pósa: — Ezúton búcsúzom el a B-közép tagjaitól. Nagyon szerettem a Fradi szurkológárdáját, mindig örömömre szolgált, ha előttük játszottam bajnoki vagy egyéb más mérkőzést. Azt hiszem nem sokszor csalódtak bennem a ferencvárosi szurkolók ...." F inta Károly csatár, 1940 és 1943 között játszott a Fradiban Amikor a Ferencváros leigazolta, „önéletrajzát" a Képes Sportláp kérésére megírta: 1914. nyarán születtem. 14 nappal később kitört a világháború. Az első 10 hónapra nem emlékszem, az utána következő 10 évre is csak homályosan. Az érettségi vizsga után beléptem a Szombathelyi SE csapatába. Az első évben megnyertük a II. osztályú bajnokságot, s felkerültünk az I. osztályba. De itt csak egy fordulót játszottam, mert a csapat feloszlott. Felkerültem a Pamutipar cégcsapatába. Itt is csak egy fél fordulót játszottam, mert azután feloszlott a gárda. Akkor már gondolkoztam azon egy kicsit, hogy vajon nem én pechelem-e a csapatokat? Innen a debreceni Bocskayhoz mentem. Két évig játszottam a kéksárga cívis csapatban, de végül is én győztem: a Bocskay is feloszlott. Következő állomásom Francia- ország volt. S mi lett a vége? Az egész ország felfordult, a csapatom pedig a régi recept szerint annak a rendje és módja szerint feloszlott. Hazajöttem. A jobb sorsra érdemesebb Hungáriának már az is elég volt megszűnéséhez, hogy két tré- ningjén részt vegyek. Akik pedig még ezek után sem hinnék el, hogy ahol én játszok, ott rövidesen „nem terem fű", azokkal még azt is közlöm, hogy a Nemzetiben is játszottam néhány fordulót és itt is sikerült megérnem a csapat megszűnését. Jelenlegi állásom a Ferencváros FC. Remélem, hogy itt már megszűnik „feloszlatási bűverőm". Azt hiszem, hogy ide még Mandik Béla barátom is kevés volna a feloszlatáshoz. Pedig ami én voltam játékosban, ő ugyanezt érte el intézői minőségében — feloszlatóként. A Ferencváros ereje egységében rejlik. Az elnöktől a legkisebb kö- lyökjátékosig mindenki úgy él ebben az egyesületben, mintha egy nagy család tagja lenne. Itt már nemcsak a labdát rúgom, — mert ebből ma már nem lehet megélni — hanem beálltam a dolgozó emberek társadalmába is. A Ferencváros révén bekerültem a Székesfővároshoz, ahol jelenleg Petrányi József igazgató üzemében, mint üzemi köz- tisztviselő, hivatalnok munkával keresem kenyeremet. Gyermekkorom óta minden vágyam az volt, hogy a Ferencvárosba kerüljek. Nem csalódtam! A Fradi szellem nem jelszó, hanem megfogható valami, amit csak az tud igazán megérteni, aki ebbe a táborba tartozik. Játékostársaim k'özül néhánnyal egészen szoros barátságban vagyok. Lázár Gyusziéknál a lakás „leltárában" szerepelek. Végezetül még meg kell mondanom, hogy minden erőmmel azon vagyok, hogy én is méltó képviselője lehessek a legendás „Fradi szívnek." Finta nem okozott csalódást, ontotta a gólokat, a Ferencvárosban 96 mérkőzésen 72 gólt szerzett! iá?
