1000 nap - Emlékek és események az FTC életéből 1979-1982 (A Fradi műsorlap különkiadása, 1982)
94. szám
Bodnár János csatár, 1931 és 1932 között szerepelt a Fradiban „Bodnár, a Ferencváros tartalékjátékosa már közel egy éve a bajnokcsapat gárdájába tartozik, komoly szerephez azonban eddig nem juthatott. Princ, — mert így hívja az egész Ferencváros Bodnárt — jó kedvvel végezte a gyakorlatokat hétről-hétre, s szomorú szívvel látta, hogy a csapatban nincsen számára hely. El-elgon- dolkozott azon, milyen jó is a csapat tagjainak! Utaznak, mérkőzést játszanak, győznek, prémiumot kapnak, tapsolják őket. A szeme sokszor fátyolossá vált, aztán szomorú nótákba fojtotta bánatát. De vasárnap megsérült Kohut, s Bodnárt jelölték helyette a csapatban. Princ boldogságban úszik azóta." (Nemzeti Sport — 1932. június 8.) Bodnár összesen három mérkőzésen játszott a Ferencváros első csapatában. 1932 szeptemberében Budafokra igazolt. Kiss Gyula csatár, 1934 és 1948 között játszott a Fradiban A Hunyadi téren focizott Koszta és Barna társaságában, innen igazolták le az FTC-be. Előbb ifi, majd amatőr válogatott lett. 1935-ben bekerült a profi Ferencvárosba. Bemutatkozásáról így emlékeztek meg a Nemzeti Sportban: Fiatal, szerény gyerek, alig húszéves. Nem is tartották nagy tehetségnek, évekig játszott szürkén az FTC amatőrben. Ügy ugrott be a nagy Ferencvárosba, mint a kis girl, ha megbetegszik a primadonna. Kisstől nem vártak sokat, csak éppen annyit, hogy megrúgja a labdát, ha hozzákerül. És lett belőle a Fradi egyik erőssége, aki méltó utódja a kis Takinak. A jó összjátékáról híres „fűalatti" passzok egyik létrehozója. Szorgalmas, építő játékos volt. Azt, hogy hamar eltűnt az élvonalból nem éppen sportszerű életmódjának köszönhette. Jakab László csatár, 1936 és 1942 között játszott a Ferencvárosban Első bajnoki mérkőzése után így írtak róla a Nemzeti Sportban: Jakabtól senki sem várta, hogy teljes értékű helyettese legyen a sérült Sárosinak. Hogy technikai tudása magas fokon áll, ezt megmutatta egy-két trükkös labdájával. Különösen a második félidőbeli lövése, amit háttal állva a kapunak adott le, elsőrangú technikai teljesítmény volt. Egy év múlva is hasonló jó kritikát kapott: „Jakab nem tartozik az erőt képviselő támadójátékosok közé és mégis pompásan érvényesül. Miért? Mert Jakab az észfutball tökéletes megtestesítője. Eszes futballista, mert rájött, hogy kisebb testi adottságát mivel tudja pótolni. Labdakezelése szinte tökéletes. Nem kerüli ki az összecsapásokat sem. Ütemérzéke, ahogy ösz- szecsapásoknál a labdáért nyúl elsőrangú. A felületes szemlélő a mérkőzésen csak azt látja, hogy Jakab és a 15 kilóval nehezebb hátvéd, vagy fedezet összerohan és a labda csodálatosképpen mégsem az ellenfélnél marad, akiről pedig azt hinné, hogy elsöpri Jakabot, hanem a csatárnál. Ez a tizedmásodpercre pontos belépés a jó játékosnak elengedhetetlen kelléke." (Nemzeti Sport — 1938) I Bírón Mihály csatár, 1937 és 1940 között játszott a Ferencvárosban Nagy darab, puha mozgású, hallatlanul gyors fickó — írták róla a korabeli lapban. Bíró — a beceneve Dani volt — úgy vezette a labdát, hogy hatalmas talpaival terelgette, és közben nem engedte hozzáférni ellenfeleit. Nagy-nagy tehetségnek tartották, még a KK győztes Fradiba is bekerült. Az 1937-es KK banketten a legbüszkébb Bíró, az egyesület még ifjúsági korban lévő játékosa volt. Nagy László, az FTC szakosztályelnöke lelkendezve mondta: — Ilyen még nem volt! Ifjúsági korban levő játékos Magyarországon még sohasem kapott KK aranyérmet. — Büszke is vagyok rá — mondotta Bíró Dani — annál is inkább, mert eddig összesen csak két érmet kaptam életemben. Az egyik egy kölyök érem, a másik meg országos ifi bajnoki érem .... „ Bekerült a válogatottba és utána kikerült a Fradiból. Nagy ígéret, minden kelléke megvan hozzá, hogy egészen nagy futballista legyen. Magas, igen gyors, erélyes, kétlábas szélső. Megvan benne is az a jó tulajdonság, hogy nem cselez fölöslegesen. Nem hajlamos a pepecselésre, mindent a legegyszerűbben akar megoldani. Fő erénye: pontosan, puhán tud beadni, jobbal, ballal egyaránt. Beadásai futballista-nyelven szólva: aranyat érnek. Nem jön azonban zavarba akkor sem, ha kapura kell húznia, vagy ha lövőhelyzetbe kerül. Testi erejét ügyesen használja ki, elnyomni nem könnyű feladat." (Nemzeti Sport — 1938) V4B
