1000 nap - Emlékek és események az FTC életéből 1979-1982 (A Fradi műsorlap különkiadása, 1982)

94. szám

Bodnár János csatár, 1931 és 1932 között szerepelt a Fradiban „Bodnár, a Ferencváros tartalékjáté­kosa már közel egy éve a bajnokcsa­pat gárdájába tartozik, komoly sze­rephez azonban eddig nem juthatott. Princ, — mert így hívja az egész Fe­rencváros Bodnárt — jó kedvvel vé­gezte a gyakorlatokat hétről-hétre, s szomorú szívvel látta, hogy a csapat­ban nincsen számára hely. El-elgon- dolkozott azon, milyen jó is a csapat tagjainak! Utaznak, mérkőzést játsza­nak, győznek, prémiumot kapnak, tapsolják őket. A szeme sokszor fá­tyolossá vált, aztán szomorú nótákba fojtotta bánatát. De vasárnap megsé­rült Kohut, s Bodnárt jelölték helyet­te a csapatban. Princ boldogságban úszik azóta." (Nemzeti Sport — 1932. június 8.) Bodnár összesen három mérkőzé­sen játszott a Ferencváros első csapa­tában. 1932 szeptemberében Buda­fokra igazolt. Kiss Gyula csatár, 1934 és 1948 között játszott a Fradiban A Hunyadi téren focizott Koszta és Barna társaságában, innen igazolták le az FTC-be. Előbb ifi, majd amatőr válogatott lett. 1935-ben bekerült a profi Ferencvárosba. Bemutatkozásá­ról így emlékeztek meg a Nemzeti Sportban: Fiatal, szerény gyerek, alig húsz­éves. Nem is tartották nagy tehetség­nek, évekig játszott szürkén az FTC amatőrben. Ügy ugrott be a nagy Fe­rencvárosba, mint a kis girl, ha meg­betegszik a primadonna. Kisstől nem vártak sokat, csak éppen annyit, hogy megrúgja a labdát, ha hozzáke­rül. És lett belőle a Fradi egyik erős­sége, aki méltó utódja a kis Takinak. A jó összjátékáról híres „fűalatti" passzok egyik létrehozója. Szorgal­mas, építő játékos volt. Azt, hogy ha­mar eltűnt az élvonalból nem éppen sportszerű életmódjának köszönhet­te. Jakab László csatár, 1936 és 1942 között játszott a Ferencvárosban Első bajnoki mérkőzése után így ír­tak róla a Nemzeti Sportban: Jakab­tól senki sem várta, hogy teljes érté­kű helyettese legyen a sérült Sárosi­nak. Hogy technikai tudása magas fo­kon áll, ezt megmutatta egy-két trük­kös labdájával. Különösen a második félidőbeli lövése, amit háttal állva a kapunak adott le, elsőrangú techni­kai teljesítmény volt. Egy év múlva is hasonló jó kritikát kapott: „Jakab nem tartozik az erőt kép­viselő támadójátékosok közé és mégis pompásan érvényesül. Miért? Mert Jakab az észfutball tökéletes megtes­tesítője. Eszes futballista, mert rájött, hogy kisebb testi adottságát mivel tudja pótolni. Labdakezelése szinte tökéletes. Nem kerüli ki az összecsa­pásokat sem. Ütemérzéke, ahogy ösz- szecsapásoknál a labdáért nyúl első­rangú. A felületes szemlélő a mérkő­zésen csak azt látja, hogy Jakab és a 15 kilóval nehezebb hátvéd, vagy fe­dezet összerohan és a labda csodála­tosképpen mégsem az ellenfélnél ma­rad, akiről pedig azt hinné, hogy el­söpri Jakabot, hanem a csatárnál. Ez a tizedmásodpercre pontos belépés a jó játékosnak elengedhetetlen kellé­ke." (Nemzeti Sport — 1938) I Bírón Mihály csatár, 1937 és 1940 között játszott a Ferencvárosban Nagy darab, puha mozgású, hallatla­nul gyors fickó — írták róla a korabe­li lapban. Bíró — a beceneve Dani volt — úgy vezette a labdát, hogy ha­talmas talpaival terelgette, és közben nem engedte hozzáférni ellenfeleit. Nagy-nagy tehetségnek tartották, még a KK győztes Fradiba is beke­rült. Az 1937-es KK banketten a leg­büszkébb Bíró, az egyesület még ifjú­sági korban lévő játékosa volt. Nagy László, az FTC szakosztályelnöke lel­kendezve mondta: — Ilyen még nem volt! Ifjúsági korban levő játékos Magyarországon még sohasem kapott KK aranyérmet. — Büszke is vagyok rá — mondot­ta Bíró Dani — annál is inkább, mert eddig összesen csak két érmet kap­tam életemben. Az egyik egy kölyök érem, a másik meg országos ifi bajno­ki érem .... „ Bekerült a válogatottba és utána kikerült a Fradiból. Nagy ígéret, min­den kelléke megvan hozzá, hogy egé­szen nagy futballista legyen. Magas, igen gyors, erélyes, kétlábas szélső. Megvan benne is az a jó tulajdonság, hogy nem cselez fölöslegesen. Nem hajlamos a pepecselésre, mindent a legegyszerűbben akar megoldani. Fő erénye: pontosan, puhán tud beadni, jobbal, ballal egyaránt. Beadásai fut­ballista-nyelven szólva: aranyat ér­nek. Nem jön azonban zavarba akkor sem, ha kapura kell húznia, vagy ha lövőhelyzetbe kerül. Testi erejét ügyesen használja ki, elnyomni nem könnyű feladat." (Nemzeti Sport — 1938) V4B

Next

/
Thumbnails
Contents