1000 nap - Emlékek és események az FTC életéből 1979-1982 (A Fradi műsorlap különkiadása, 1982)
94. szám
így kezdődött a tragédiám. Rossz társaságba keveredtem, könnyelmű életmód, ital stb. Összeroppantam. Nem volt senkim aki erős kézzel visszatartott volna. Kicsúszott a talaj a lábam alól. Jól figyeljenek a játékosok ezekre a szavakra. Sok hasznát veszik ha tanulnak az én káromból ...." K oszta 1929 júniusában azért ment el a Fradiból, mert nem vitték ki a dél-amerikai túrára. Az Újpesthez, majd később a Vasashoz szerződött. Térdsérülése miatt procműtéten esett át, és nem tudta visszanyerni korábbi formáját. 1936-ban a ZTE já- tékosedzőjeként kereste kenyerét. Kovács Károly csatár, 1929 és 1935 között játszott a Ferencvárosban Az átigazolása nem mindennapi módon kezdődött. 1929 januárjában Kovács egy osztrák csapathoz, a Wiener AC-hoz nyújtotta be átigazolási kérelmét. Miután a WAC tagjai közé tartozott a Ferencváros nevében Szigeti Imre, a futball szakosztály elnöke felkereste a bécsiek vezetőit és kérte adják át a szombathelyi csatárt. Mivel ők azonnal kiadták nem volt nehéz rájönni, hogy az egész nagy „dribli" a fradisták kívánságára történt, így kívánták megszerezni a játékost. A SZAK ugyanis a Ferencvárosnak nem adta volna ki, így viszont már nem rendelkezett vele régi egyesülete. Ez mind szépen is hangzik és hangos volt a város a Fradi vezérkarának agyafúrt „haditettétől". Csakhogy adminisztrációs és formai hibák történtek az átigazolásnál, így az Osztrák Szövetség nem adhatta ki Kovácsot, mert nem volt az ő játékosuk. Az MLSZ megtagadta Kovács újabb kiadatását az osztrák szövetségnek — így a Szombathelyi AK játékosa maradt. A Ferencváros újabb átigazolási kérelmet nyújtott be — ezúttal már a szombathelyiekhez. Kérte a csatárt, akit vissza sem engedtek Pestről, hanem a tartalékcsapatban játszatták. Hosszas huzavona után mégis bemutatkozott a Ferencvárosban. A Wacker elleni mérkőzésen előbb kihagyott egy 11-est, majd szerzett egy gólt — csukafejessel ....... N éhány hónap múlva pedig vígan hajózott a Ferencváros híres dél-amerikai túrájára. Korányi, a ferencvárosi «át, a modern liátvédideál Korányi Lajos hátvéd, 1930 és 1938 között szerepelt a Ferencvárosban A magyar labdarúgás legkiválóbb hátvédei közé tartozott. Szegeden a Bástya színeiben már hatszoros válogatott volt, amikor a Fradi 1930 nyarán „megvette". A pénzt úgy gyűjtötték össze, hogy a szurkolóknak hangversenyt rendeztek és az egész bevételt Korányi ferencvárosi szerződésére fordították! A kitűnő játékos az Üllői úton is sok nagyszerű alakítást nyújtott. Sokak számára emlékezetes, hogy 1933-ban egy olasz-magyaron eltört a lába. A Színház Élet korabeli számából elevenítjük fel a szomorú esetet. A magyar-olasz európai kupamérkőzés tizennegyedik percében összecsapott Korányi, a magyar hátvéd és Cesarini, az olasz csatár. Korányi elesett, negyvenezer ember ijedten felkiáltott, de a nagy rémült jajon is túlhallatszott egy borzalmas reccsenés. A szakértő fül — sajnos — nagyon jól ismeri ezt a hangot, ilyen fájdalmasan csak az roppan, amikor a sportember hatalmasan felépített testének tartóoszlopa, a futballista lábszárcsontja törik el. Még folyt a játék, de a trénerek már rohantak Korányihoz és vitték kifelé a pályáról. A vállukon. Szegény Korányi nem ilyen vállraemelést érdemelt! Mialatt a csonkán maradt csapat hősies küzdelemmel megkísérelte a lehetetlent, az olaszok legyőzősét, a sebesült játékost mentőautón a Glück-szanatóriumba vitték. A műtőben igazították össze eltörött lábát, begipszelték és már meg is érkezett az első látogató: Huszár Aladár, Budapest főpolgármestere. A válogatott futballista, egyszerű szegedi iparosember gyermeke, nem fogadhatta előkelő vendégét, — mert még narkózisban volt. Azután megindult a látogatók özöne, amely már napok óta tart és amelyhez hasonlóra a leghíresebb politikusok, legnagyobb színpadi sztárok betegsége idejéből sem emlékeznek. Sportvezérek, ismert emberek, játékosok, micisapkás srácok, öreg ferencvárosi drukkerek adják egymás kezébe a kilincset. Senki sem jön üres kézzel, virágot hoznak, cigarettát, befőttet, könyvet, öngyújtót, tárcát, — héhány óra alatt megtelt a szanatóriumi szoba és az igazgatóság kénytelen volt gátat vetni a látogatók végtelen özönének, mert a betegnek elsősorban mégiscsak pihenésre van szüksége. Szerencsére — mint a röntgenvizsgálat is megállapította — a kettős lábszártörés nem járt semmi komplikációval és Korányi—Kronberger Lajos, a hét fivérből álló futballdinasztia világhírű tagja néhány hónap múlva újból megjelenhet a pályán. Nagy szerencse, hogy# a válogatott csapatnak tavaszig már nincs mérkőzése, annál súlyosabb csapás érte azonban klubját, a Ferencvárost, amely védelmének oszlopát lesz kénytelen hónapokon át nélkülözni. Könnyen bajnokságába kerülhet ez a zöld-fehéreknek Nem kárpótlás ezért a szomorú esetért az, hogy a futballsztár betegségének minden költségét és felépüléséig minden járandóságát a futballszövet- ség viseli. De a legfontosabb mégiscsak az, hogy a népszerű „Króni"-t minél előbb megint a futballpályán lássuk! Ennek a végtelenül szimpatikus fiatalembernek a szerénységét és hősiességét pedig legjobban jellemzi, hogy eszméletre térése után ez volt az első mondata: Hála Istennek, hogy nem Sárosi Gyurkával történt a baleset, mert az sokkal nagyobb baj lett volna a válogatott csapatnak is, meg a Ferencvárosnak is ........ Fe lépülése után ismét régi fényében csillogott, olyannyira, hogy négy évvel később visszaküzdötte magát a nemzeti tizenegybe. Azon kevés labdarúgóink közé tartozik, aki a Ferencváros játékosaként világbajnoki döntőben is szerepelt. (1938—Párizs) Korányi később a Nemzetiben, a WMFC-ben (Csepel) és a Phőbusban is játszott. Kivételes rúgótechnikáját, gyorsaságát, helyezkedési érzékét és határozottságát sokszor megtapsolták. Korányi Lajos 74 éves korában, 1981 januárjában hunyt el. Temetésén az M LSZ nevében Saiga Lajos, az FTC nevében Nagy Béla búcsúzott az egykor oly híres labdarúgótól. *\4S
