Fradi műsorlap (1980/81, 1981/82, 1982/83)
1982/83 - 1980 / 104. szám
Ezüstérem és nyolcadik hely... Micsoda este volt! Ezrek és ezrek újjongva tapsoltak, a Budapest Sportcsarnok nézőtere eggyé forrott a pályán ölelkező játékosokkal. Magyar- ország női kézilabda válogatottja világbajnoki ezüstérmes lett, nagy riválisokat előzött meg, s jogot nyert az 1984-es olimpiai részvételre. A decemberi VB utolsó mérkőzésén, az aranyérmes szovjet válogatott elleni 15:13 minden várakozást felülmúlt, sokmillió televízió-néző csodálhatta meg a magyar lányok (asszonyok) káprázatos hajráját. S az ünnepeltek között ott volt az FTC női csapatának kitűnősége, Csajbókné Németh Erzsébet is. — Azt az estét persze, hogy nem lehet elfelejteni. — mondta egyik közelmúltbeli beszélgetésünk alkalmával. — Egy sportoló életében talán csak egyszer fordulhat elő, s örömünk még akkor is teljes volt, ha „csak” ezüstérmesek lettünk. A jó világ- bajnoki rajt után viszont később nagyon nehéz helyzetből harcoltuk ki a második helyet. A világbajnok legyőzése árán! Csajbókné tavaly játszotta kilencedik szezonját a válogatottban, s ezalatt már több mint 150 mérkőzésen vett részt. Éremkollekciója is tekintélyes, (me: világbajnokságon egy ezüstös két bronzérem, olimpián egy bronz és „ráadásnak” egy negyedik helyezés. És a Fradiban? — Idén jubilálok. 1973-ban, húszévesen kerültem az Üllői útra, s itt sok, szép eredményt értünk el. Bajnokságban voltunk másodikok, a Kupagyőztesek Európa Kupájában az egész kontinens meglepetésére elsők, s egyszer másodikok. De aztán voltak nehezebb időszakok is ... Ilyen volt például a tavalyi. A csapat sokak ámulatára csak a 8. helyet tudta megszerezni, több esetben balszerencsés vereségeket szenvedett, s olyanok is megelőzték, amelyeknek régebben nem sok esélyük volt a zöld-fehérek ellen. Nem csoda, hogy Elek Gyula mesternek szaporodtak az ősz hajszálai, s egy- egy összecsapás után nehéz volt szólásra bírni. Az őszi sorozat találkozóin viszont sokszor hiányzott Csajbókné, s hogy menynyire, azt mindenki megállapíthatta. — Sajnos sérüléssel bajlódtam, hiába volt minden igyekezetem, nem játszhattam. Nehéz elmondani, milyen nehéz perceket éltem át a nézőtéren, sokszor úgy éreztem, be kell rohannom a pályára, segíteni a lányoknak. Azt viszont megelégedéssel tapasztaltam, hogy mindenki nagyon igyekezett, tehát nem az akaráson múlott a gyenge helyezés. A 8. hely, amilyenre nem is emlékszem, döntően annak tulajdonítható, hogy csapatunk, elsősorban fiataljaink nem bírták a bajnoki hajrát. Egyrészt fizikailag, másrészt idegileg volt túl nagy az igénybevétel, s már nem nyílt alkalom a javításra. Valóban sok fiatal szerepelt a múlt bajnokságban, s bár valamennyien igen tehetségesek, még idő kell amíg „beérnek", s kialakulhat rlyan csapat, amely az eddiginél ütőképesebb lesz. Senki sem vitatja, hogy Hesz Ági, Gálfi Andrea, Szabó Erzsi, vagy a közben a TF-hez igazolt Kovács Éva nagy reménységként játszott az FTC együttesében. — Megfelelő tapasztalatom van már ahhoz, hogy véleményt mondjak például az egész csapatunkról, — folytatta Csajbókné. — Az a megállapításom, hogy a tehetségek, a fiatalok mellett elkelne vagy négy játékos, akik tovább erősíthetnének minket. Kár, hogy ebben az esztendőben nem tudtunk újakat igazolni. Elek Gyula edzőnknek így — bizonyára — továbbra is lesznek gondjai. A 14-15 fős keretünk azonban jó hangulatú társaság, s azt ígérhetem: mindent megteszünk azelőbbrelépés érdekében. Milyennek látja a bajnoki erőviszonyokat? — Ha nem tévedek,hat-nyolc évvel ezelőtt alig 3-4 csapat fémjelezte a magyar női kézilabdát. Ott volt a Vasas, a Bakony Vegyész, s mi, — általában a fontos helyezéseket egymás között döntöttük el. De az esztendők során változott a helyzet, sokkal kiegyensúlyozottabb lett a vitathatatlanul legjobb Vasas mögött a mezőny. Itt van például a Bakony Vegyész, az Építők, a Tatabánya, a Békéscsaba, a Spartacus, hogy csak a legjelentősebb vetélytársainkat említsem. Az egyetemes magyar kézilabdának persze jobb, ha több az egyforma erejű csapat, s nagyobb a küzdelem a bajnoki pontokért. Nehezebb azonban versenyben lenni, s nem egy ízben minimális különbségek döntenek a bajnoki találkozókon. Hányadik helyezést remélnek az új idényben? — Az ismert körülmények ellenére feltétlenül ott lehetünk az első hat között. Ezt egyébként el is várják tőlünk, s nem jó dolog elmaradni a várakozástól. Erőteljesebb lehet a játékunk, a fiatalok tapasztalatokat szerezhettek, bizonyára már jobban megedződtek, mint a korábbi évben. Sokat jelenthet az eredményességben, hogy legjobb átlövőnk, Csiha Magdi miként tud majd érvényesülni. Tíz év az élvonalban, több mint 150-szeres válogatottság, megannyi nemzetközi siker. Eredményekben gazdag pályafutása alatt mennyire változott a női kézilabda, merre tart ez a játék, amely népszerűségben az egész világon évről-évre előbbre tör, — érdeklődtünk. — Minden tekintetben történt fejlődés, s nem véletlen, hogy sokszor már férfias női kézilabdáról beszélnek. Gyorsabb, lendületesebb és kombina- tívabb lett, s ez magával hozta, hogy a mérkőzések iránt nőtt az érdeklődés, hiszen látványosak a meccsek. Kímélet azonban nincs, mert az ember-ember elleni küzdelem itt valóban százszázalékosan érvényesül. Igen erős a nemzetközi mezőny, a Szovjetúnió nem véletlenül lett világbajnok, hullámzások ellenére remek az NDK és Jugoszlávia válogatottja, a fejlődést pedig nagyszerűen példázta Dél-Korea, amely alig pár év alatt küzdötte fel magát a legjobban közé. Ez is mutatja: nem könnyű a helytállás a bajnokságban, s a válogatottban is. S ezzel Csajbóknénak még nincs is kitöltve az élete, hiszen feleség, anya, háziasszony. Gondosan ügyel arra, hogy mátyásföldi otthonuk barátságos, meleg, meghitt legyen; a 6 éves Gabriella pedig mind többet igényli a mamát. — Szerencsés vagyok, mert az időmet mindig jól tudom beosztani — mondta beszélgetésünk vége felé, miközben mind gyakrabban pislantott az órájára. — Igaz, két nagyszerű segítőm is van, férjem és az anyósom, akik igyekeznek sok gondot levenni a válIámról. Nélkülük nem is lehetnék teljes értékű sportoló! Kozák Mihály 15
