Fradi műsorlap (1980/81, 1981/82, 1982/83)

1981/82 - 1980 / 82. szám

Nem beszédes típus

Rab Tibor eddig összesen 303 mérkőzést játszott a Ferencváros első csapatában. Ezek közül 179 bajnoki találkozó, míg 62 hazai díjmérkőzés, 62 pedig nemzetközi összecsapás volt. 17 alkalommal szerepelt a válogatottban.

Nem tartozik a beszédes emberek közé. Halk, csendes, megrágja minden szavát. Felesleges locsogás helyett egy-egy szemvillanás is elárulja, hogy az adott kérdésről, témáról mi is a véleménye. Sokak szerint zárkózott. Beszélgetésünk után vitatkoznék azokkal, akik így állítják be. Kétségtelen, nehezen oldódik, de akit közel enged magához, akit becsül, azzal őszintén megosztja gondjait, problémáit. Ám az is igaz, hogy barátaitól is nyíltságot vár és nem tudja elviselni a képmutató, köpönyegforgató embereket. A riporternek is ki kellett várnia azt a pillanatot, amikor önmagától fakadt ki és tárulkozott ki minden kényes kérdésben. Nem lehetett siettetni, akkor és abban a szituációban buggyant ki belőle mondandója, amikor érezhetően kialakult a bizalom az újságíró és beszélgetőpartnere között.

— Sokak szerint különc és magába forduló, sőt azt is hallottam, hogy alig vannak barátai a csapaton belül.

— Ez nem igaz. Igenis vannak barátaim és olyan játékostársaim is, akikkel szívesen ülök le bármilyen magánéletüket érintő problémájukban. Egy valamit azonban tudomásul kell venni: nekünk a labdarúgás a hivatásunk, munkahelyünk pedig a zöld gyep és az öltöző. Pontosan úgy jövünk ide, mintha gyárba vagy hivatalba mennénk. Szerintem ez a beszélgetés elvesztené a hitelét, ha azt mondanám, hogy mi mindnyájan egy.'-:~ir. ~™*:,"'k egymást. Ugye ezt senki sem hinné el, csakúgy mint azt sem, hogy sülve-főve együtt vagyunk edzés vagy mérkőzés után. Az irodákban vagy a műhelyekben is természetes, hogy

egyik kolléga jobban szereti a másikat, megosztja vele gondjait, nehézségeit. Másokat ellenben kevésbé szível. Miért lenne kivétel ez alól egy 20 fős labdarúgócsapat kerete?

— Ez a felfogás vajon nem megy a csapatszellem rovására?

— Akkor van gond, ha játékban, mérkőzés közben is érezhető, hogy ki kinek a barátja. Szerencsére nálunk erről szó sincs. Tiszteljük egymás képességét, egyéniségét. A pályán pedig egyetlen célunk van: győzni, tudásunk legjavát adni. Állítom, hogy a Ferenc■ városon belül semmivel sem rosszabb a légkör, mint a rivális fővárosi kluboknál. Nincsenek vitáink, az öltöző hangulata nyugodt, mindenki pontosan tudja, hogy egyik vagy másik játékostársától csak a maximumot kaphatja 90 perc során. Legalább is így megyünk ki a pályára. Ez persze nem jelenti azt, hogy ne lenne valamelyikünknek gyenge napja, hullámvölgye.

— Mégis, kik a legjobb barátai a játékostársak közül?

— A barátság nálam több annál, hogy csak heccelőd- jünk, jópofáskodjunk. Ez a szó tartalmasabb emberi kapcsolatot takar, amelynek igazi értékmérője az, hogy mennyire becsüli egymást az ember. Akkor jó, ha őszinte, tiszta érzelmeken alapul, nem pedig pillanatnyi érdekek motiválják születését. Játékostársaim közül barátomnak tekintem három kapusunkat: Hajdú Jóskát, Kakas Lacit és Zsiborás Gabit. Nagyszerű sportemberek, harcolni, küzdeni tudnak azért, hogy felszínen maradjanak. És még valami: az életet, a jövőjüket is komolyan veszik. De ugyanígy a barátaim közé tartozik Tepszics Ignác is.

— Legutóbb a válogatottban új szerepkörben mutatkozott be az ausztráliai—új- zélandi túrán.

— Sorozatos sérülések miatt Mészöly Kálmán kényszerhelyzetbe került, fel kellett forgatni a csapatát. így kerültem a középhátvéd helyére. Ha reálisan értékelem önmagam, akkor azt kell mondanom, hogy nem vallottam szégyent, de az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy az ellenfelek sem állítottak különösebben nehéz feladat elé. Főleg az új-zélandi együttes az, amelyik nem képviselt komoly játékerőt. Egy szó mint száz, nem szabad mesz- szemenő következtetést levonni a teljesítményemből. Minden esetre örültem, amikor olvastam az újságokban, hogy nem okoztam csalódást a szövetségi kapitánynak.

— Melyik posztot szereti a legjobban?

— A beállósnak van arra is lehetősége, hogy a védő munkája mellett olykor-olykor az ellenfél kapuja elé is fellopakodjon. Gólt lőni pedig mindig öröm egy focista számára.

— Milyen a jelenlegi Fradi védelem?

— Belessel kétségkívül erősödtünk. Nagyszerű * fizikai adottságai vannak, és ami a legfontosabb, még futbalozni is tud. Jól kezeli a labdát, jobbal és ballal is kielégítő a rúgótechnikája. Szántó Gabi valóságos főnyeremény. Csodálatos akaraterővel rendelkezik, kitűnő labdarúgó. Egyszóval kezdünk összerázódni, megszokni egymást.

— A Fradiban nem játszana szívesen középhátvédet? Hiszen Beles beállóst is kitűnően játszik.

— Őszinte legyek: Nem!

Felér egy krimi izgalmával egy-egy 90 perc a mi középpályás sorunk mögött. Gondolja csak végig: Nyilasi,

Ebedli és Pogány Laci sem tipikus emberfogó játékos, oíyan aki nagyon szeret szerelni. Sokszor az ellenfél öthat támadójával szemben kell a mi három-négy védőnknek felvenni a harcot. Számtalanszor előfordul, hogy a középhátvéd ilyenkor úgy futkos, mint pók a falon. Tény, hogy nem valami idegnyugtató dolog nálunk védőt játszani.

— Közeleg a világbajnokság. A Mundial felfokozott hangulatával feldobta már?

— Amióta bekerültünk a VB 24-es mezőnyébe, azóta hatása alatt tart. Szeretném tavaszi teljesítményemmel, játékommal kivívni a spanyol- országi utazás jogát.

— Beszéljen a magánéletéről.

— Nagyszerű légkör vesz körül és az otthonom valóban megnyugvást jelent a számomra. Percek alatt felüdülök még akkor is, ha esetleg pattanásig feszültek napközben az idegeim.

— Talán azért van így, mert a ház asszonya. Kelemen Márta is élsportoló volt.

— Igen, válogatott tornászként ő is sokszor átélte a felkészülés és a verseny sokszor bizony idegőrlő napjait. Tisztában van vele, mit jelent egy- egy siker vagy esetleges bukás, amelyakarva-akaratlanul végigkíséri az ember sportpálya- futását.

— Na és a gyerekek?

— Ők szó szerint bearanyozzák az életemet. A kislányom Nikolett négy és fél, a kis trónörökös, Gergely pedig másfél éves.

— Mindig túlzottan visszafogott, nem szereti a vidámságot, az öltözőben elengedhetetlen heccelődést?

— Nehogy már az derüljön ki ebből a cikkből, hogy valamiféle száraz pipás, besavanyodott vagyok. Szó sincs erről! Szeretem a nevetést, a jó hangulatot, de gyűlölöm az olcsó és triviális viccelődést. Attól aztán végleg hideglelést kapok, amikor valakinek az önérzetét sértik meg, és úgy ugratják, hogy közben az emberi méltóságát is megsértik.

— Szóval nyugodtan leírhatom, hogy nem nagyképű és nem is zárkózott típus.

— Azt hiszem, ha ilyen lennék, akkor ez a mostani beszélgetés sem tartott volna eddig.

Gyenes J. András