Fradi műsorlap (1980/81, 1981/82, 1982/83)
1980/81 - 1980 / 59. szám
kben számlálhatatlan meccset játszottunk egymás ellen, de alattomosság, szándékos durvaság nála nem létezett. Ember volt, akiből sugárzott az emberség. Halála, amely oly fiatalon tört rá, a mai napig nagyon nagy fájdalommal tölt el. zunk edzés előtt." Mivel akkoriban még csak a Hungária körúti pályán volt rúgófolyosó, így minden alkalommal Misával együtt futottunk át az Üllői útról az MTK pályára. Pedig ő akkoriban már országosan ismert, ünnepelt játékos volt. Bemutatta, hogy milyen lábtartással, hogyan kell helyesen rúgni. Ha visz- szagondolok hosszú pályafutásomra, egyértelműen csak azt mondhatom, hogy mindent neki köszönhetek. Ő volt a tanítómesterem, az eszményképem. Amikor már úgy éreztem, gyökeret eresztettem a csapatban, egy napon különös eset történt. Meccs közben, elég goromba hangon „leszúrtam" egy hozzám hasonló fiatal játékostársamat. Kis- péter Mihály ott a pályán egy árva szót sem szólt. A zuhanyozóban azonban nem hagyta szó nélkül: „Ide figyelj, hogy mersz megengedni magadnak ilyen hangot? Azt hiszed, te többet tudsz nála? Mi lett volna, ha annakidején, mi öregek, ilyen türelmetlenek lettünk volna veled? Soha sem kerülsz be! Ne szidd, inkább bíztasd. Hidd el, sokkal jobban fog játszani". Ebben is neki lett igaza. Az illetőből többszörös válogatott játékos lett. Mostanában ha fiatal játékosok előtt beszélek, nagyon sokszor Kispéter Mihállyal példálózom. Nem véletlenül, mert ő az, aki leginkább a szívemhez nőtt. Egyike voltam azoknak Tichyvel, Komoréval és Fenyvesi Mátéval, akiknek a kezében halt meg ott a tatai edzőtáborban. Egyszerűen nem akartuk elhinni, hogy csak így, egyetlen perc alatt elmehet egy ilyen kitűnő ember. Gyenes J. András tudású játékosait«?! megfosztott Ferencvárosért. Nem engedte, hogy széthulljon a csapat. Szó szoros értelmében, pillérként tartotta az egész együttest. Elévülhetetlen érdemei vannak abban, hogy a Ferencváros megmaradt az élvonalban, régi rangjában, hírnevében. Később, amikor már egyre jobban jöttek fel a tehetséges fiatalok: Gulyás, Mátrai, Szabó, Orosz és Fenyvesi szinte jó dajkaként pá- tyoigatta őket, vigyázott minden lépésükre és sikereiknek úgy örült, mint a legbüszkébb apa. Sportszerűségéről csak felső fokon beszélhetek. MegKispéter Kocsis ellen egy Kinizsi- Honvéd mérkőzésen A TANÍTVÁNY Dalnoki Jenő, 1949—1957-ig csapattársa volt: — Ő volt számomra az ideális sportember, a példakép. Nekünk fiataloknak nemcsak tudásával, de magatartásával is megmutatta, milyen úton kell járnunk. Apánk, testvérünk és barátunk volt egyszemélyben. Amikor fiatal játékosként bekerültem az első csapatba, észrevette, hogy a rúgótechnikám erősen kívánnivalókat hagy maga után. Egy napon odaintett magához, és úgy, hogy senki se hallja, a következőket mondta: „Jenci, mától egy picit együtt skálá5
