Fradi műsorlap (1980/81, 1981/82, 1982/83)
1980/81 - 1980 / 59. szám
ivl ■ m ■Ferenc dr. az olimpiai mozgalom felülmúlhatatlan történetírója kutatásai során a magyar testnevelésről is talált és publikált anyagot. A következő cikke a Népsport egyik 1955-ös számában jelent meg. Minden fradistá- nak tisztelettel figyelmébe ajánljuk. „Az 1848/49. évi magyar szabadságharc vezetői nemcsak társadalmi kérdésekben gondolkoztak haladó módon, hanem az élet minden területén igyekeztek előrevinni a haladás ügyét. A magyar testnevelés úttörői között szép számmal találjuk meg nemzetünk nagyjait. Az 1825-ben életrehívott Nemzeti Vívó Intézet alapítói között ott találjuk az Akadémia alapítói közül háromnak, Széchenyi Istvánnak, Andrássy Györgynek és Károlyi Györgynek a nevét, továbbá alapító tag volt Teleki László is. Az intézet alapszabályai értelmében kizárólag szegénysorsú növendékeket vettek fel és megkívánták tőlük, hogy tisztességes magavisele- tüket és foglalkozásukat igazolják. A növendékek három éven keresztül tanulhattak, az akkor magyar földön élő legjobb mesterek keze alatt vívást. A Nemzeti Vívó Intézetnek növendéke volt a márciusi ifjak egyik legkiválóbbika. Vasvári Pál is. Őt Károlyi György ajánlotta be az Intézetbe (mint alapítótagnak évente egy növendék ajánlására volt joga). Vasvári első magyar vívó mesternek, az akkor még segédoktatóként tevékenykedő Keresztessy Józsefnek volt a növendéke. A vívás formálta át a csendes, szerény ifjút csengőszavú, bátor tekintetű, határozott fellépésű népszónokká, aki a forradalom napjaiban az ifjúság szemefénye, a mesterlegények, a kialakulóban levő magyar munkásosztály kedvence lett. Az egyetemi ifjúság az ő kezdeményezésére iktatta követelései közé, hogy a főiskolák kebelében gimnasztikái intézeteket és egyesületeket létesítsenek. Tevékeny része volt a Nemzetőrség megszervezésében, kapitánnyá is választották, s az ősszel megalakuló hadiiskolában maga ajánlkozott a hadtörténelem tanítására. Később hadba szállt és 1849. július 13-án a Gyalui Havasokban életét áldozta a magyar szabadságért. Lelkes barátja volt a testnevelés akkor dívó minden formájának Petőfi, a költő is. Ő a Nemzeti Vívó Intézet magánmesterénél, a francia származású Chappon Lajosnál sajátította el a vívás elemeit. Nemcsak a vívásban, hanem a céllövésben is a legkiválóbbak közé tartozott Petőfi. Evezni még 1844-ben tanult meg Du- navecsén. Ladikját Szűcs János rektor szokta kormányozni. Hogy, hogy nem egyszer Szűcs befordult a Dunába, és Petőfi csak nagy üggyel-baj- jal tudta őt kimenteni. Mindenesetre az eset nyomán nagyot nőtt a községben Petőfi teintélye. Jókai Pápán együtt diákoskodott Petőfivel. Ó említi meg, hogy reggelenként jókora terméskövekkel mindketten „súlyemelő" gyakorlatokat végeztek. Jól lovagolt, úszott és szenvedéllyel járta a természetet már akkor, amikor ennek az egészséges, szívet-lelket gyönyörködtető sportnak vajmi kevés híve volt hazánkban. Selmeci diákkorában többször átrándult Murányba és nevét meg is örökítette a várfalon. Kossuth Lajos a Nemzeti Vívó Intézet főoktatójától, a külföldi származású, hatalmas termetű Friedrich Ferenctől tanult meg vívni. Ha Pozsonyban tartózkodott, az ország- gyűlésen az olasz származású Martinengó Nándor vívótermébe járogatott el Jósika Miklóssal és Wesselényi Miklóssal együtt. Szívügye volt a torna is. Ezzel még Clair Ignác pesti gimnasztikái iskolájában ismerkedett meg. Már 1840-ben tagja lett a választmánynak is. Mindjárt az első közgyűlésen javasolta, hogy az egyesület irományait magyarul szerkesszék és mellékeljék hozzájuk a német fordítást. Jelentős tett volt ez abban az időben. Hiszen a közigazgatásban például csak 1843-ban rendelték el a magyar nyelv használatát. Kossuth 1847-ben három gimnasztikái iskolai részvényt jegyzett 18,— Ft értékben. Ahogy a Honvédelmi Bizottmány megalakult — 1848. október 8-án — első ténykedései közé tartozott, hogy a közkedvelt Clair iskolát 500 Ft-nyi segélyben részesítette. Kossuth élete végéig hű maradt a tornához. Turini orvosa, az olasz Egisto Basso emlékirataiban közli róla, hogy 92 éves korában is minden reggel tornagyakorlatokat végzett, utána pedig megdö- gönyöztette magát. Amikor népi demokráciánkban ilyen szívet, lelket gyönyörködtetően fejlődik a sport, a testi kultúra, érdemes megemlékezni történelmünk nagyjairól, akik már a maguk idejében méltó helyére igyekeztek állítani az életben a testnevelést és maguk is méltó módon kivették belőle részüket." Szabadság harcunk nagyjai és a sport
