Fradi műsorlap (1980/81, 1981/82, 1982/83)

1980/81 - 1980 / 52. szám

cTMozaikeK a <ZX kgriilet történetéből III. rész Bajor Nagy Ernő „Ferencvá­rosi séták" című írása 1968- ban jelent meg. A rendkívül hangulatos „sétából" egy kis részt idézünk: „Pálya holdfényben" Csontváry zaklatott boldog­sággal festette volna a lát­ványt: néptelen lépcsősorok egy aréna körül; holdfény zu­hog a gyepre; az ezüstkék ég­re ácsorgó toronydaru góliát- alakja vetül szótlan tárgyila­gossággal. És nem a taormi- niai görög színház romja ez, hanem az FTC pálya marad­ványa hold ragyogástól megvi­lágítottam Budapest kilencedik kerü­letének a nevét százezrek is­merik Rómában, Moszkvá­ban, Rio de Janeiróban és Ka­iróban is. E világhír ezen a holdfényben fürdő pályán született, itt mindig akadt ti­zenegy fiatal férfi, aki a győ­zelem reményében mérkőz­hetett földünk bármelyik klubcsapatával. Újjáépítik végre a pályát, melynek lelátóit a legragasz- kodóbb közönség népesíti majd be. E forrószívű szur­kolóhadról gyakran hangza­nak el feddő és magasztaló vélemények. De olyan egy sem, amelyik kétségbe vonná, melynek győzelmét annyian és olyan követelőén áhítanák, mint a Ferencvárosét. S hogy a ragaszkodás mi­lyen? A pálya jelenlegi gond­noka életének ötvenhét évé­ből ötvenegyet itt élt le. Itt volt labdaszedő gyerek a te­niszpályán. Itt nőtt nemzet­közi méretekben is számot­tevő teniszjátékossá — egy ideig hivatásos teniszező volt —, majd itt lett edző. (Fán- csy Ferenc — A Szerk.) Milyen játékoskedvű kerü­let is ez. Hiszen a szó, Franz- stadt, sem csupán német meg­felelője a Ferencvárosnak, ha­nem dörmögőn kedélyes be­cenév is. Mint ahogy bece­név a Fradi . . . Van-e még ke­rület és klub, melyet ilyen pajtáskodó közvetlenséggel emlegetnek? Végek — végtelenek. Nincs még egy került — de még város sincs országunkban —, melynek olyan hosszú fő­utcája volna, mint az Üllői út. Másfélórát ballagtam rajta Kispest határvonalától a Cal­vin térig. Ferencváros leg­korszerűbb negyede, a Jó­zsef Attila lakótelep mellett jöttem el a „periférián" és a belváros felé közeledve, mind több elaggott utcába pillant­hattam be. Az Ernő, a Viola, a Bokréta, a Páva utca és tár­saik a századelő Franzstadtjá- nak képét idézik föl az em­berben. Komolyabban véve a „Franzstadt" szó eredetét: a múlt században még német szótól lehettek hangosak a le- ánderes-ecetfás milimári udva­rok. A plébánia anyakönyvé­ben az első keresztelésről hírt adó bejegyzés 1822. novem­ber 1-ről való. Aznap tartot­ták keresztvíz alá Fogl József kocsis és Gratzer Katalin gyermekét, Ferencet. A ke­resztszülők neve: Siti Lénárd és Grósz Katalin ... És jó- néhányat kell lapoznunk az anyakönyvben míg egy ma­gyar névre bukkanunk. Nem véletlen tehát, hogy a Ráday utcában az a tábla, mely az 1838-as árvíz szintjét mutat­ja — még német szövegű. És itt született századunk­nak talán legnagyobb magyar költője. A Gát utca 3-ban a szoba-konyha — ma már em­lékmúzeum - új parkettjével, a templomfehér falakkal és a kegyelet parancsára rendbe­hozott környezettel még csak nem is sejteti, milyen lehetett az az otthon, ahonnan a gyer­mek József Attila kosarat és szatyrot cipelni jár csekélyke fillérekért, vizet árul az Üllői úti Világ moziban, fát-szenet lopni indul a Ferencvárosi pályaudvarra, segíteni szeret­ne mosónő anyjának, mert „a mosónők korán halnak, a cipeléstől reszket a lábuk s fejük fáj a vasalástól . .." Franzstadt . . . Több mint két évtizedet élt itt Móricz Zsigmond. Még első felesége Holies Janka iránti szerelme is ide vonzotta, aki a Márton utca 35/c-ben lakott . . . Franzstadt. Itt élt Thaly Kálmán, akinél jobban még a zágoni Mikes Kelemen sem szerethette Rákóczit. Ő ku­tatta fel Rákóczinak és társa­inak hamvait, ő vitte el Rá­kóczi szemfödőjének egy da­rabját a Turinban élő Kos­suthnak, ő annak az „anti- plágiumnak" hőse, amelynek során névtelen kuruc költő munkájának minősített saját versei közül olyanokat, mint az „Esztergom megvételérül", valamint az „Ocskay László- rul való ének" című mara­dandó költemények. Franzstadt ... A fiatal Kosztolányi, a magyar szó felejthetetlen bűvésze így írt Üllői úti lakásán: „Ó, én sze­reden áhítattal tornyos, ka­vargó, büszke Pest!" és versbe foglalta az Üllői úti fákat. Üllői úti fák Az ég legyen ti vétetek. Üllői úti fák. Borítsa lombos fejetek mar. szagos, virágos fergeteg, Ezer fehér virág. Ti adtatok kedvet, tusát, ti voltatok az ifjúság, Üllői úti fák. Másoknak is így nyíljatok, Üllői úti fák. Szívják az édes illatot, a balzsamost, az altatót az est óráin át. Ne lássák a bú ciprusát, higyjék, örök az ifjúság, Üllői úti fák. Haldoklik a sárgult határ. Üllői úti fák. Nyugszik a kedvem napja a szél búsan dalolva jár, s megöl minden csírát. Hova repül az ifjúság? Feleljetek bús lombú fák. Üllői úti fák. A kerület múltjában tett „sé­tánknak" mi is a végére ér­tünk. A jelen és a jövő alakítása a mai nemzedék dolga. Kíván­juk, hogy legyen a kerületnek sok híres, kiemelkedő egyéni­sége, de legyen szorgalmas, munkálkodó, a hétköznapi életet mind jobban ellátó kö­zössége is. És legyen tovább­ra is egy olyan sportegyesüle­te, amelyre büszkék lehet­nek . . .

Next

/
Thumbnails
Contents