Fradi műsorlap (1980/81, 1981/82, 1982/83)
1980/81 - 1980 / 52. szám
AKI A CIPŐKET KÉSZÍTI Ha a csatár kihagyja a helyzetet, akkor bánatosan lehajtja fejét, s a cipőjére tekint szemrehányón, ha a birkózó esetleg elcsúszik a szőnyegen sokszor lenéz a magasszárú cipőre, mintha csakis a „csuka" lenne a hibás a rossz mozdulatért. A lábbeliknek tehát nagy a szerepük a sportolók életében, komoly segítséget nyújtanak a jól elkészített stoplis, vagy sima talpú sportcipők. A nagy egyesületekben — így a Ferencvárosban is — külön cipészműhelyben gyártják a versenyzőknek a cipőket. Katona István, aki a Fradi klubház földszintjén, a labdarúgó öltöző mellett ütötte fel „főhadiszállását" immár tizenegy esztendeje készít új cipőket, vagy javítja a régieket. Ő az egyesület cipésze. — Szó se róla, soha nem gondoltam, hogy egyszer sportcipőkkel foglalkozom majd — mondta a jövőre nyugdíjba vonuló Pista bácsi. Nagyon szegény családban nőttem fel, ráadásul vékony kisgyerek is voltam, nehéz fizikai munkát nem vállalhattam, így lettem cipész. Életem sorsa sem alakult valami simán. Hat évig voltam katona a háború alatt majd dolgoztam segédmunkásként a Kőbányai Porcelán-ban, voltam maszek cipész is, s végül ide az Üllői útra vezetett az utam. Kedvesen fogadtak 1969-ben, s három hónap után már egyedül készítettem a lábbeliket. A szurkolók azt gondolják, hogy csakis a focistáknak szükséges a méretre készített bőrcipő, a többi sportoló kap „konfekciót", s az is elég, Itt a műhelyben pedig szinte valamennyi sportág lábbelije megtalálható. — Régebben nagyon sokat készítettünk méretre, mert a kész sportcipők nem voltak olyan pontosak, nem volt olyan kényelmes bennük a futás, az ugrás, mint a mai ADIDAS- ban. Most elsősorban azoknak csinálok cipőt, akiknek extra méreteik vannak. Például a birkózók közül Gyulainak 35-ös, Baliának meg 48-as a lába. Hol lehet nekik készen vásárolni? így azután jönnek a műhelybe, s méret után elkészítjük a szükséges „kelléket". Milyen bőröket használnak ezekhez a cipőkhöz, s mennyibe kerül egy pár? — Elsősorban marhabőrből, ritkábban borjúbőrből állítjuk össze a cipőinket, a bélés pedig kecskebőrből készül. Hozzáteszem az ára az á munkadíj nélkül alakul ki, körülbelül 250—300 forint körüli csak az anyagár. Ma azért már jóval kevesebb a feladatom, mint egy évtizeddel ezelőtt, hiszen akkor majdnem minden sportolónak — legalábbis a „menőknek" — külön készültek a cipők. Most átlagban százhúsz párat gyártunk egy év alatt, de ennek sokszorosát javítjuk. Kik tartoztak a régi idők Fradijában a nagy „cipőpusztítók" közé? — A labdarúgók között akadt néhány . . . Például, amíg Albert Flórinak „kitartott' egy évben általában egy pár, addig a Juhász Pistának négy is néha kevés volt. A maiak között nincs igazán hozzá hasonló játékos. Amíg itthon volt Bálint Lacinak kellett több cipőt varrni, javítani az átlagnál. A hátvédek azért általában jobban koptatják a stoplis csukát mint a támadók. Rengeteg sportág képviselőivel találkozik nap, mint nap a műhelyben. Kiknek a legnehezebb elkészíteni a versenycipőt? — Aki szereti a szakmáját, annak egyformán könnyű a munka, legyen az focicipő vagy éppen a kézilabdások közül valakinek készülő speciális „surranó". Az biztos, hogy a kerékpárosoknak komoly — persze jogos — igényeik vannak. Történt egyszer, hogy az egyik menőnek volt szüksége lábbelire. Eljött, méretet vettünk, majd kijelentette, hogy bizony az igazi kerékpáros cipő csak tizenhét dekát nyom . . . Nem szóltam én egy szót sem, de amikor jöttek az egyik társával a kész „áruért', csak ámultak. Az egyik odasúgja a másiknak: „Te ez még tíz deka sincs!" Biztos, hogy nem volt annyi, rajtam tehát nem múlik a jó eredmény! Mi a véleménye a konkurrenciáról, az ADIDAS cég által gyártott sportcipőkről? — Csak csodálkozom a minőségen. Rengeteg ötlettel, hónapról-hónapra új modellekkel dolgozik ez a világcég. Velük versenyezni lehetetlen. Nem marad más hátra, mint figyelni a változásokat, még most az én koromban is tanulni. . . Ezek szerint Katona István nem bánta meg, hogy a Ferencvároshoz jött dolgozni? — A sporthoz mindig is vonzódtam, bár magam soha nem csináltam versenyszerűen. Amikor én fiatal voltam, akkor mások voltak a körülmények, sportegyesületbe kerülni nem volt éppen könnyű dolog. így legalább egy kicsit szórakoztam is, amellett, hogy a munkámat úgy érzem becsülettel elláttam. Nem hiszem, hogy akadna olyan versenyző az FTC-ben, aki úgy ment volna ki a műhelyből, hogy nem teljesült — lehet ugyan, hogy nem előre — a kívánsága. Azt érzem, rajtam, az én munkámon nem múlott, s nem is fog múlni soha egyetlen zöld—fehér színekben versenyző Fradista sportoló jó vagy esetleg gyengébb teljesítménye. Még néhány hónap, s Katona István nyugdíjba vonul, leteszi a kalapácsot, az árat, a kaptafákat. Biztosan hiányozni fog, majd azoknak az embereknek, akiket segített az elmúlt évtizedben. Munkájára, szorgalmára, csendes viselkedésére mindig szeretettel gondol majd a klub tagsága. Mindenesetre május még messze van . . . Gulyás László Hová menjünk szurkol« ni? LABDARÚGÁS szeptember 29. Népliget: FTC—Ikarus öregfiúk október 11. Csepel: Csepel—FTC NB I és ifi október 13. Népliget: FTC—ÉVIG öregfiúk október 18. Üllői út: FTC-U. Dózsa NB I és ifi október 25. Üllői út: FTC—Bp. Honvéd NB I és ifi október 27. Népliget: FTC—Gázművek öregfiúk KÉZILABDA szeptember 28. Körcsarnok: FTC—Tatabánya női FTC—Tatabánya férfi október 5. Fáy u.: Vasas—FTC női Vasas—FTC férfi október 9. Körcsarnok: FTC-TFSE női október 12. Kőér u.: Bp. Spartacus—FTC női Bp. Spartacus—FTC férfi október 26. Körcsarnok: FTC—Győri Textiles női FRADI MŰSORLAP A Ferencvárosi Torna Club kiadványa Felelős kiadó: Hargitai Károly Felelős szerkesztő: Nagy Béla Fényképek: Pozsonyi Lajos, Magdics László Lapzárta: 1980. augusztus 26. Készült:az MGSZ Nyomdában Felelős vezető: Tulipánt József (80162) 14
