Fradi műsorlap (1980/81, 1981/82, 1982/83)

1982/83 - 1980 / 107. szám

I

Kapitányok -most egymás ellen

Ők ketten barátok. Bár meglehetősen messze laknak egymástól — egyikük Pécsett, a másikuk Budapesten — mégis sűrűn vannak együtt. Es sokat játszanak együtt.

Egy csapatban.

Ilyenkor persze mindegyik szorít a másikért. A szálfatermetű kapus annak, hogy társa mindig nagyvonalúan dirigáljon a középpályán s természetesen annak is, hogy a másik kapu előtt is vitézkedjen, míg a másik fiú rendre azért drukkol, hogy barátja pedig állja útját minden kapura tartó labdának.

Míg az esztendő nagyrészében partnerek, két alkalommal — egyszer tavasszal és egyszer ősszel — ellenfélként néznek szembe egymással. Akkor, amikor a bajnokságban a Ferencváros a PMSC ellen játszik bajnoki mérkőzést. Ilyenkor Nyilasi Tibor azon mesterkedik, hogy minél többször törjön borsot a pécsi kapus, Kat- zirz Béla orra alá, a kapuvédő pedig arra ügyel gondosan, hogy mindez még csak véletlenül se sikerüljön s egy-egy jól helyezett lövés, vagy fejes után legyen min bosszankodnia a másiknak. Mármint azon, hogy ez sem ment be, meg a másik úgyszintén.

A felemás helyzet ezúttal ismét elkövetkezett. Angliában még egy nagy közös feladaton munkálkodtak mindketten, aztán pár nappal később viszont egymás ellen szólította őket a bírói síp. A találkozó előtt egy-egy villáminterjú keretében kértük a két válogatott labdarúgót, hogy beszéljenek egymásról, az egymás elleni játékokról.

AZ ÜLLŐI ÚTON NEKÜNK MEGY JOBBAN

• Sok jó mérkőzést játszottunk a pécsiekkel oda és vissza — kezdte a társalgást Nyilasi Tibi — Itthon nekünk termett több babér, Pécsett viszont nem egyszer elkaptak bennünket. A Üllői úton játszottunk egymás ellen azon az emlékezetes világítást avató összecsapáson. Akkor is nekünk jött ki jobban a lépés és négy góllal nyertünk.

— Az egymás elleni csata előtt is összejöttök Katzirz Bélával?

• Hát persze. És ugyancsak cseverészünk, mint máskor. Az elkövetkezendő 90 percről viszont alig esik szó.

— Tehát semmi ,,zrika" meccs előtt. Például, hogy most majd jól elverünk benneteket, vagy ehhez hasonló?

• Soha. A játékot mindketten tiszteljük annyira, hogy nem jópofáskodunk vele. A pályán természetesen mindenki a legjobb tudása szerint azon fáradozik, hogy győzzön. De azt szó nélkül teszi.

— Keményebb ütközés a játék hevében?

• Egyszer összecsúsztam Bélával s akkor jócskán meg is sérült a térdem. Természetesen véletlen baleset volt, egyikünk sem tehetett róla. Abból az esetből aztán megtanultam, hogy jobb a barátomat kikerülni akkor, ha kirepül a kapuból.

— Nem sajnálod, ha esetleg góloddal, vagy góljaiddal kell bosszantanod őt?

• A góljaimnak mindig örülünk. Béla kitűnő kapus s annak a lövésnek, vagy fejesnek dupla az értéke, amelyet ő nem tud hárítani. A válogatott kapuvédő tudását még a mi közönségünk is messzemenőkig elismeri s a jelek szerint népszerűsportember ő az Üllői úton is. S ez nagy szó. Ami az elkövetkezendő mérkőzéssel kapcsolatos, az még az, hogy természetesen nyerni szeretnénk a PMSC ellen. Apropoó, még valami. Ha a Béla bemutatásánál oda lehetne írni valami ilyesmit, hogy mondjuk: a pécsi óriás. Ha igen, ott leszek mellette, amint olvassa ...

SOK ILYEN KÖZÖNSÉG KELLENE ...

• Azt hiszem túl sok kellemes emlékem nem maradt az Üllői útról. Legalábbis ami az eredményeket illeti. Ott bizony az esetek döntő többségében kikaptunk. Ha jól emlékszem egyszer sikerült egy pontot elcsípni — mondta a pécsiek kapitánya, Katzirz Béla —. Ami a zöldfehér klubot illeti, számomra szimpatikus gárda, már- csak azért is, mert ott játszik Nyilasi Tibor, akihez jó barátság fűz.

— Honnan ered a szorosabb kapcsolat?

• Tíz éve annak, hogy a különböző szintű válogatottakban közösen húzunk. 1973-ban kezdődött, az utánpótlás együttesénél. Azóta szinte többet vagyok vele egy szobában, mint a családommal. Edzőtáborok, külföld . . . egy szó mint száz rengeteget vagyunk együtt.

— Milyen érzés az Üllői úton védeni?

• Bár ellenünk bíztatják a csapatukat én szívem szerint nagyon is tisztelem a ferencvárosi közönséget. Csupaszív, lelkes s kifejezetten csapatukat és a futballt imádó emberek, akik jóban rosszban kitartanak a klub mellett. Én mondom, sok ilyen szurkolóhad kellene.

— így hát nem neheztelsz rájuk, mert gólokat akarnak látni a kapudban?

• Ugyan. A helyükben én is ugyanígy tennék. Engem egyébként sohasem bántottak. Sőt, talán még néha bíztattak is.

— Mi lesz az eredmény az Üllői úton?

• Ha a hagyományokat nézem, az sok jóval nem kecsegtet. Nekünk már egy pont is komoly sikert jelentene.

3