Fradi műsorlap (1980/81, 1981/82, 1982/83)
1981/82 - 1980 / 86. szám
Nehéz napok várnak Horváth István védenceire Válság-korszak követte az 1980- as bajnoki ezüstéremmel kivívott „ünnepi heteket" a Ferencváros kézilabda csapatának háza- táján, Horváth István, a férfi együttes vezetőedzője pályafutásának legszomorúbb napjait élte. Gondosan megtervezett, hosszú távra szóló menetrend borult fel alig néhány hét leforgása alatt, minden kilátástalannak tűnt, megoldhatatlannak egy újabb érmes helyezés kivívása. A csapat szakmai vezetője így emlékezik: — Legalább hét évig tartott, amíg az öt-hat játékosból álló csapatgerinc köré felneveltük az új generációt, tudatosan tervezett utánpótlás neveléssel megoldottuk a visszavonult játékosok folyamatos pótlását, hogy biztonságban érezhessük magunkat. Arra is figyeltünk, hogy a kiválasztott tehetségek a lehető leggyorsabban bizonyítási lehetőségekhez juthassanak, ahogy mi mondjuk, „megugrasztot- tuk" őket: a korosztályi határokat átlépve a fiatalokat többnyire felsőbb korosztályokban szerepeltettük. A bevált rendszer csak akkor bukott meg, amikor gyors egymásutánban megérkeztek a katonai behívók, kilenc játékosunk öltözött mundérba, pótolhatatlannak látszó hiányt okozva . . . A Ferencváros Műsorfüzetében egykor meglehetősen optimistán nyilatkozó Horváth István joggal érezte ezek után úgy, hogy minden erőfeszítés hiába való, s fogalmazta meg magában azt a kérdést, hogy egyáltalán érdemes-e a fiatalok gyorsított tempójú felnevelése, amikor úgyis kivédhetetlen a szolgálati parancsszó. — A „kilencek" nélkül természetesen lényegesen meggyengültünk, s a helyzetünket — szegény embert az ág is húzza — még az is nehezítette, hogy a kritikus időszakban képtelenek voltunk kellő módon rendezni a játékosok egzisztenciális problémáit, kielégíteni jogosnak tartott igényeiket. Amit korábban csak a rivális fővárosi csapatok szakvezetői nehezményeztek, mi is a saját bőrünkön érezhettük: a külső csábításnak egyre nehezebben álltak ellen érdekelt játékosaink, úgyis fogalmazhatok, a zöld—fehér színek bűvkörét áttörték az anyagi érdekek. . . A legkínosabb meglepetés akkor érte a ferencvárosi férfi kézilabdásokat, amikor tudomásul kellett venniük, hogy Sza- badics, aki tagja volt az ezüstérmet nyert magyar junior válogatottnak is. Szegedre távozik: még úgy is hajlandó az átigazolásra, hogy vállalnia kell a kötelező egyéves kivárást. — Történt ez akkor, amikor a katonaköteles játékosokat már „leválasztották' a vetélytárs székesfehérvári és zalaegerszegi csapatok. Mi sem jellemzőbb adat annál, hogy Zalaegerszegen jelenleg egy kezdőcsapatra való ex-fradista „segédkezik". A veszteség-listáról Fodor neve sem maradhat le, kiválóságunké, aki a válogatottnál súlyos sérülést szenvedett, két csavarral kellett a gerincét megerősíteni, s aztán még eggyel, hogy valójában reménykedhessen — talán már ősszel — a visszatérésben. Az utánpótlás még úgyis meggyengült, hogy Kiss György és ifj. Horváth István — utóbbi a vezetőedző fia — a Magyar Test- nevelési Főiskola nappali tanára szakára kerülve a főiskolás csapatban folytatta a játékot, ahogy az egyetemi sport szabályai előírják. — Ahogy én mondom, a „letargia-korszak" után szinte csodának számított, hogy 1981- ben is a dobogóra pályázók közé számítottunk, s végeredményben a negyedik helyen kötöttünk ki. A csapat magára talált, sikerült lelket verni a fiúkba, s lendületet adott a legénységnek az is, hogy a hosszú ideje húzódó egzisztenciális „fehér foltokat" a klub és a szakosztály vezetősége együttes erővel rövid úton felszámolta. Az új lehetőségek kilenc játékos sorsát könnyítették meg, a bázisvállalatok a sportmunkatársak órabérét jelentősen megemelték, sőt, a legjobbak még mellékeshez is jutottak. A kedélyeket tehát sikerült lecsillapítani, az anyagi elismerésre most már igazán nem lehet panasz. Horváth István elismeri, hogy hibát követett el, amikor túlbuzgó módon megbízott az utánpótlás adta saját erőkben, nemigen gondolt arra, hogy mindenképpen szükség lesz igazolásra, kívülről jövő erősítésre. — A csapat magja, a kezdő- hetes mögött csaknem egytől egyig ifisták sorakoznak, akik között a legnagyobb reménységként Cyőrfy Gábor, Megyeri A ttila, Gáspár Róbert és Kar ács Gyula nevét említhetem — folytatja a vezetőedző. — A lehető legjobbkor jött Fábián László igazolása, aki a Ferencváros előtt Dunakeszin sportolt, s akiben a jövő egyik támaszát látjuk. Nélküle bizony nem sokra mennénk, hiszen a két válogatott szintű és tudású szélsőnk, Szabadics és Fodor hiányzik a gárdából, előbbi az említett búcsú, utóbbi a sérüléssel járó kényszerpihenő miatt. Változtatni kellett a taktikai elképzeléseken, a hadrenden, s nem utolsósorban a célkitű- éseinken is. Úgy érzem, csak minden tartalékerő bevetésével, becsületes helytállással kapaszkodhatunk meg az új bajnokságban a hatos élcsoportban, s ezért Szilágyi, Fábián, Kovács és Csizmadia teheti a legtöbbet. A bajnoki mérkőzéssorozatra egyébként rendhagyó módon készült fel a csapat, december- -januárban háromhetes, feszített menetrendű NSZK túrán vett részt, amely már csak azért is különleges volt, mert 19 nap leforágsa alatt 20 mérkőzést vívott az együttes. Az itt kivívott 17 győzelem is hozzájárult ahhoz, hogy a bajnoki rajt idejében már kellő önbizalom serkentette a játékosokat, s ami még fontosabb, a megfiatalított csapat többé-kevésbé összeszokott gépezetté formálódott, alkalmazkodva az új — a korábbinál szubjektivebb — játékvezetői felfogáshoz. A nyugatnémet pályákon lejátszott mérkőzések után jól sikerült tíznapos fo- nyódi erőgyűjtés következett, aztán egy újabb külföldi vendég- szereplés, a győzelemmel zárult klagenfurti torna. Jelentős fegyverténynek számított az osztrák válogatott 11 gólos „megleckéz- tetése", hasonlóképpen a szlovén válogatott kétszeri legyőzése. — Ezután már biztosan tudtuk, hogy lesz újra csapatunk, nem kell megrettennünk egyetlen bajnoki összecsapástól sem — mondta^ befejezésül Horváth István. — Ügy érezzük, a bajnokság első félideje lesz a nehezebb, hiszen mindenképpen meg kell akadályoznunk a leszakadást, azt, hogy az őszi folytatásban behozhatatlan hátránnyal kelljen rajtolnunk. Talán addigra visszakapjuk a „katonáinkat" is, de addig is az az elvünk, hogy egyetlen mérkőzést sem „ki- bekkelni” akarunk, hanem végigjátszani, a szép és eredményes ferencávorsi kézilabda igazi arculatát mutatva! Hogy mi lesz az elszámolásnál, a bajnoki sorrend kialakulásánál? Ez a legnehezebb kérdés, oly nehéz, hogy csak kitérő választ adhatok: ott leszünk a hat között, de hogy azon belül hol, az már túlságosan sok dolog függvénye!. . . Sz. P. 1000 nap Ezen a címen jelenik meg a nyári hónapokban a FRADI MŰSORLAP 10 különkiadása! Megvásárolhatók: az FTC ajándékboltban, a LOTTÓ ÁRUHÁZBAN és Thomann Antal sport boltjában (Bp. XX., Ady Endre u. 80.). 5
