Fradi műsorlap (1980/81, 1981/82, 1982/83)
1981/82 - 1980 / 86. szám
Csiha Magda: „Mindenki tudta mi a kötelessége” Szőke haj, valószínűtlenül kék szemek — sokak szerint az egyik legcsinosabb kézilabdás lány. Lány? Az egykori „kis" Csiha Magdi, aki 16 évesen már bemutatkozott az FTC felnőtt női csapatában, ma már túl van a harmadik X-en. Nem kis idő, belefért két hazai bajnokság, KEK-győzelem, és. második hely ugyanebben a kupában, valamint a BEK ezüstérem. Ezalatt azonban egy pillanatig sem fordult meg a fejében, hogy klubot változtasson, mindvégig zöld—fehérben ontotta az átlövő szerepköréből góljait. Aligha kell különösebben bizonygatni, az ilyen sportoló szereti klubját, ragaszkodik egyesületéhez! De vajon miért épp a Ferencvárost választotta? — A IX. kerületben születtem, ott nőttem fel, így nem lehetett kétséges, hogy az FTC-t választom. Egyként még egészen aprócska gyerekkoromban megszerettem ezt a játékot — mondta Magdi. — A testnevelési órákon csak azt lestem, mikor ad engedélyt tanárunk, Lengyel Pál a labdázásra. Kezdetben kidobóztunk, később aztán egyre komolyabb játékok következtek, mindezek csúcsán a kézilabda. Előbb az iskola csapatában, 1965-től pedig már zöld—fehérben. Attól kezdve pedig egyfolytában. Közel 700 mérkőzést vívott a Ferencvárosban mégpedig meghatározó egyéniségként. A címeres mezben azonban mindössze 13 alkalommal mutatkozott be . . . — így igaz, ez a legnagyobb szívfájdalmam, megvallom, első válogatottságom után jóval tekintélyesebb számban reménykedtem. Hogy miért nem sikerült? Nos, az embernek őszintének kell lennie önmagához: az átlövő szerepkörében mindig volt jobb nálam. így szélsőként kerültem számításba, ez pedig nem az én világom ... Maradt a klub, méghozzá igen sikeresen. Hamarosan csapatkapitánnyá választották. Szereti ezt a nagy felelősséggel járó megbízatást? — Nagyon szeretem! A csapakapitányi teendő nálam nem merül ki abban, hogy mérkőzés előtt térfelet válasszak. Sokkal több ez annál: millió ügyes- -bajos gond adódhat egy csapat házatáján, amelyeket valakinek el kell intéznie. Én pedig, mi tagadás, szeretek szervezni, intézkedni, kötelességemnek érzem, hogy kiálljak a csapat érdekeiért. Vajon aki ilyen sok szép sikert ért el zöld—fehérben, mint Csiha Magda, miként ítéli meg a csapat jövőjét. — Túl azon, hogy nagyon reménykedem mindig a sikeres szereplésben, meg kell mondanom, a mai gárda már közel sem azonos képességű azzal, amely oly sok sikert ért el annak idején. És nem csupán azért, mert játéktudásban nem ütik meg elődeik színvonalát, sokkal inkább azért, mert valami nagyon megváltozott az utóbbi időben. A „Fradi szív”, igen az a legendásan zöld—fehér „tulajdonság", mely a futballistákat, de minket is oly sok nehéz percen átsegített! Emlékszem például egy mérkőzésre, amikor a Híradó 9 : 2- re vezetett ellenünk a félidőben. A szünetben olyan volt az öltöző, mint egy felboly- dult méhkas, aztán egymásra néztünk és mindenki tudta, mi a kötelessége. Nem szaporítom tovább a szót: 16 : 11-re győztünk óriási hajrával, egy pillanatra sem lankadva, iszonyú elszántsággal. Ma ez már nem megy . . . Vert helyzetből szinte soha nem tudunk fordítani. Épp azok a tulajdonságok hiányoznak a csapatból, amelyek korábban oly szép sikereket eredményeztek. Minek tulajdonítja a változást? — Annak idején, amikor még szabadtéren is lehetett első osztályú versenyeket rendezni, nem egyszer több ezren szurkoltak a lelátókon. Most azonban nincs nézők befogadására alkalmas tornacsarnokunk, így mérkőzéseinket vagy idegenben, vagy a Körcsarnokban vívjuk, oda pedig már nemigen mennek el szurkolóink. Kérdezze csak meg a lányoktól a Vasasban, mit jelent számukra a Fáy utcai terem! . . . Persze ez csupán egy az okok közül. Sokkal lényegesebb az, hogy az utóbbi időben alaposan megváltozott a fiatalok szemlélete. Ma már az egzisztenciális kérdések szerepe hallatlanul megnőtt. Vidéken, Békéscsabán például, de sorolhatnám tovább, jóval jobb anyagi körülményeket biztosítanak a játékosoknak, jelentős összegeket fordítanak ösztönzésre. Nyilvánvaló, hogy a legügyesebb lányok számolgatnak . . . Vagy vegyük a Vasast! Ott a szakosztály vezetése sokkal inkább odafigyel az ügyes- -bajos gondokra, az egész országot átfogó megfigyelő hálózatuk van, s mindent elkövetnek azért, hogy a tehetséges játékosoknak megérje a piros—kék színeket választani. Csiha Magda pályafutására azonban nem volt jellemző a számolgatás . . . — Valóban nem, én mindig csak egy célt láttam magam előtt: győzni. S mivel fradista vagyok, hát a Fradiban. Nem szabad azonban engedni, hogy a régi szép időket kérjük számon a mában, a megváltozott körülmények között. Alkalmazkodni kell a realitásokhoz, tudomásul kell venni, hogy a lehető legkorszerűbb feltételek biztosítása nélkül, csupán a zöld—fehér szín mítoszával nem lehetünk versenyképesek a mind öldöklőbbé váló hazai és nemzetközi porondon. Szenvedélyesen, szinte átlényegülve beszél, látszik: jóné- hányszor végig gondolta már. Az embernek önkéntelenül is az az érzése, Magdiból kitűnő, lelkes sportvezető válna. Mint elmondta, nem lehetetlen, hogy pályafutása végeztével ezt a szerepkört választja, de meglehet, edző lesz. A képesítést már megszerezte, szívesen foglalkozna a fiatalokkal. Egy darabig azonban még nem hagyja abba. Szabadidejében kertészkedve, könyveket olvasgatva, a szak- irodalmat lapozgatva készül — a mérkőzésekre. Hogy gólokat lőjön, hogy győzelemre vezérelje a zöld—fehér gárdát, mint a régi szép időkben. Szabó Illés 6
