Fradi műsorlap (1980/81, 1981/82, 1982/83)

1981/82 - 1980 / 85. szám

A gyúró búcsúzik Takács József a Ferenc­városnál 395 bajnoki kupa és nemzetközi mérkőzésen ült a kispadon. Ha összead­nánk a mérkőzések időtar­tamát, akkor összesen 30 550 perc jönne ki! Eny- nyi ideig kuporgott kis ké­szenléti táskájával a partvo­nal meilett ő, a csapat masz- szőrje. Most 45 évnyi mun­kaviszony után nyugdíjba megy, hivatalosan elköszön az Üllői úttól. Mielőtt a vele készült in­terjút közölnénk, néhány olyan embert szólaltattunk meg, aki Takács József part­nere, munkatársa volt az el­múlt években. Dr. Juhász József, a Fe­rencváros orvosa: — Nagy­szerű társ volt, akire a leg­nehezebb pillanatokban is lehetett számítani. Nagy fel- készültségével és odaadásá­val döntő mértékben segítet­te az edző és az orvos mun­káját. Novák Dezső vezető ed­ző: — Ő az az embertípus, akinek azt hiszem, nincs ellensége. Készséges, egysze­rűen nem lehet tőle olyat kérni, melyet ne teljesítene azonnal. Még aktív labdarú­góként ismertem meg a válo­gatottnál. Semmit sem vál­tozott az évek múlásával, ugyanolyan szolgálatkész maradt, mint fiatal korában. Bodnár József a labdarú­gó csapat másik gyúrója: — Nagyon sok mindent lestem el tőle, mert hallatlanul ér­tette a szakmáját. Nagysze­rű ember, remek tanítómes­ter volt számomra. Takács Józseffel az egyik edzés után ültünk le, hogy felelevenítsük pályafutásá­nak néhány érdekesebb epi­zódját. — Mennyi idős? — Július 12-én leszek 60 éves. Ekkor hivatalosan mint gyúró elmegyek nyug­díjba. — Mi az a kitétel, hogy hivatalosan? — Egyszerűen azért mondtam ezt, mert minden­képpen vissza szeretnék jár­ni ide, az Üllői úti pályára. Nem lehet ezt egyik pilla­natról a másikra csak úgy abbahagyni. Tudom, hogy borzasztóan hiányozna ne­kem, akárcsak egy-két nap elteltével is az öltöző han­gulata.- Hol kezdődött a masz- szőrsége?- A Vác NB ll-es csapa­tánál dolgoztam 15 éven át. Majd a B VSC ugyancsak NB ll-es együttesénél kilenc esztendőt dolgoztam. Az utolsó hét évet itt a Fradi­nál töltöttem, s ha lehet azt mondani, ez igazán méltó befejezés volt.- S a válogatottak?- 1954-ben a budapesti főiskolai világbajnokság ide­jén a kosárlabdázóknál dol­goztam először gyúróként. 1955- ben, amikor a Népsta­dionban férfi kosárlabdázó­ink nagy meglepetésre Euró- pa-bajnokságot nyertek, szintén én voltam a csapat mellett. Felejthetetlen em­lék marad számomra ez a si­ker.- Mikor került a labda­rúgókhoz?- 1956-ban az UEFA tornán ültem először Hoff er József mellé. Ezt követően kilenc alkalommal vettem részt UEFA tornákon, 1956- ban Budapesten, 1958- ban Luxemburgban, 1959- ben Bulgáriában, 1962- ben Romániában, 1963- ban Angliában, 1964­ben Hollandiában, 1966-ban Jugoszláviában, 1967-ben Törökországban és 1968- ban Franciaországban.- Tudom, hogy a nagy­válogatottnál is volt.- Igen, s mitöbb a B utánpótlás és az öregfiúk együttesnél is. Jártam a moszkvai VIT-en, az 1958- as svédországi labdarúgó vi­lágbajnokságon, és az 1960- as római olimpián.- Őriz-e valamiféle hu­moros történetet pályafutá­sával kapcsolatban?- Én azzal dicsekedhe- tem, amivel azt hiszem, egyetlen kollegám sem a vi­lágon. 1977. szeptember 17- én egy FTC—Kaposvár mér­kőzésen kettős minőségben ültem a kispadon, mint ed­ző, és mint gyúró. Történt ugyanis, hogy Dalnoki Jenő vezető edzőnket az MLSZ eltiltotta attól, hogy a pá­lya mellől dirigálhassa csa­patát. Mit lehetett tenni, kiült az egyik irodaablakba és onnan dirigálta telefonon csapatát. Én voltam a vonal végén, s így tulajdonképpen „forró dróton" keresztül ad­tuk az instrukciókat. — Ki volt a gyúró példa­képe? — Szűcs Ernő, aki az aranycsapatnál töltötte be ezt a funkciót. Ő a váloga­tott együttes mellett a Bu­dapesti Honvédnek is masz- szőrje volt. Később a 60-as években Tatabányán fejezte be pályafutását. Ő volt az én tanítómesterem, példa­képem, mindig hálával gon­dolok rá, nyugodjon béké­ben. — Ilyen nagytudású szak­ember volt? — igen. Tőle tanultam meg a masszírozás alapelmé­letét, módszereit, titkát. Olyan kivételes egyéniség volt, hogy még Puskás Öcsi is vakon hitt neki. — Titkokat említett. Ezek szerint, akkor ennek a szakmának is megvannak a rejtélyei. — Természetesen. Bizo­nyos fogások generáción át öröklődnek, és vannak bizo­nyos titkok a sérülések ke­zelésében, orvoslásában. — A masszőr partnere a sportolóknak. Kiktől tanul­ta a legtöbbet? Kivel tudott ideális kontaktust teremteni az orvosok közül? — Mindenekelőtt dr. Ju­hász József nevét kell emlí­tenem, aki hozzáértéssel és lelkiismeretességével ritka kivételes egyéniség. Ember­ségéről nem is beszélve. A másik dr. Árky Nándor a Sportkórház jelenlegi igaz­gató-főorvosa, akivel vala­mennyi UEFA-tornán nagy­szerű légkörben, igazán ba­ráti hangulatban dolgoztam. — Mi kell ahhoz, hogy valaki jó gyúró legyen? — Szó szerint ki kell kóstolni a játékosait, ki kell ismernie valamennyi labda­rúgó- izomzatút. Tudnunk kell szinte gyógyszertári mérleg precizitásával, hogy melyik-melyik játékosnak mit kell adni, mi az igénye. — Gyúrói szempontból ki volt az eddigi legnehezebb játékos? — Böbe Baba, vagyis Beles Feri, aki 190 centi magas, és közel 90 kiló. Úgyhogy neki leginkább gyalupadra lenne szüksége ahhoz, hogy jói meg lehes­sen dolgozni. Egyébként re­mek srác, becsületes, szor­galmas. Szerintem jó focis­ta lesz belőle. — Kivel lehetett a leg­könnyebben bánni? — Martos Győzővel és Mészöly Palival. Úgy ment velük a munka, mint a pa­rancsolat, olyan az izom­zatúk, amelyről minden masszőr álmodik. Lágy, könnyen kezelhető. — Pályafutásából me­lyik szakaszra emlékszik a legszívesebben? — Már említettem, hogy egyértelműen az a hét esz­tendő a csúcs, amelyet itt a Fradinál töltöttem. A két bajnokság öröme pedig fe­ledhetetlen élmény. B

Next

/
Thumbnails
Contents