Fradi műsorlap (1980/81, 1981/82, 1982/83)

1981/82 - 1980 / 85. szám

— Edzők közül hirtelen­jében kik jutnak eszébe? — Hoffer József, Maros­vári Béla, Mezey György, Dalnoki Jenő és Novák De­zső. — Szűcs Ernő nevét már említette. Kik voltak azok a kollégái, akik különösen kö­zel álltak a szívéhez? — Mindenekelőtt szegény Dóka Gyurira emlékszem vissza meghatódottan, aki­nek tulajdonképpen a helyé­re kerültem, hiszen súlyos betegsége idején kezdetben csak helyettesítettem, majd végleg én lettem az utódja. Jó humor, ragyogó derű jellemezte, olyan ember volt, akiből dőltek a jobbnál -jobb sztorik, anekdóták. A másik jó barát Tálcsics Feri volt, aki hosszú évekig dolgozott a Budapesti Hon­védnél. Sajnos ő sincs már. — Az ifjúsági válogatott­ban szerepelt labdarúgók közül említsen néhányat. — Hú, de nehéz kérdés. Gondoljon csak bele. A ké­sőbbi évek valamennyi ki­emelkedő tudású labdarúgó­ja megfordult a kezem alatt. Alberttől Páncsicsig, Rákosi­tól Bene Feriig. Tizenkét korosztály legjobbjai, akik közül sokan világhírű labda­rúgók lettek. — Mi a véleménye az utódjáról. Bodnár Józsefről? — Nagyszerű masszőr, s ami a legfontosabb, olyan gyerek, akit örökösen hajt a tudásvágy. Állandóan képezi magát, szó szerint megszál­lottja a munkájának, és ami a döntő, nagyszerűen érti azt, amit csinál. Becsületes fiú, akiben egészen biztosan nem fognak csalódni. — Végül árulja el az ol­vasóknak, hány kilométert tett meg naponta azért, hogy a fővárosban dolgoz­hasson? — 45 éven át 33 kilomé­tert tettem meg oda-vissza. Vác és Budapest között, vagyis napi 66 kilométert. Sokszor megkérdezték, meg­éri-e ez a bumlizás? A vála­szom az elmúlt hét évben mindig igen volt. A Fradi­ban dolgozni ugyanis nem­csak hivatás volt, hanem boldogság is. Gyenes J. András AkisTaki Takács László 1955. április 18-án született Mezőhegyesen. A Ferenc­városban első mérkőzését 1973-ban játszotta Abidjanban, amikor a Fradi Elefántcsontpart együttesét 6 : 1 arányban verte meg. Első bajnoki mérkőzésére 1974. május 25-én ke­rült sor Kispesten, amikor az FTC a Honvéddal 2 : 2-es döntetlent ért el. Eddig a Ferencváros együttesében közel 300 mérkőzésen szerepelt. Ebből 155 volt bajnoki találkozó, 84 nemzetközi, és 56 hazai díjmérkő­zés. Védőjátékos létére 34 gólt lőtt. Valaki azt mondta, hogy boldog lehet az az edző, akinek olyan fregoli — magyarán minden helyen használ­ható — játékosai vannak, mint ez a kis Taki. Fogadjuk el ezt az érvelést, de egyúttal nézzük meg azt is, hogy vajon boldog-e az a labdarúgó, akit állandóan ide-oda dobálnak? A mér­legkészítés annál is inkább indokolt, mert pontosan tíz esztendeje van a Ferencvárosnál Takács László. — Azt kell mondanom, hogy igen­is elégedett vagyok, mert abban a klubban játszhatom, amelyet szere­tek. Lényegében itt nőttem fel, hi­szen 16 éves voltam, amikor felhoz­tak Mezőhegyesről. A Fradiban vál­tam labdarúgóvá, NB l-es játékossá. Emlékek kötnek a klubhoz, igazi, őszinte barátságok kötődtek az el­múlt tíz esztendő során. • A tíz közül mégis melyik volt a legemlékezetesebb év? — Egyértelműen a tavalyi, amikor bajnokságot nyertünk. Ráadásul úgy ítélem meg, hogy elég egyenletes tel­jesítményt nyújtottam, sőt a váloga­tott kerettagságot is kivívtam az an­golok elleni budapesti mérkőzés előtt. • Végülis az utolsó pillanatban kimaradt a válogatottból. — Sajnos igen, de én ennek elle­nére boldogan gondolok vissza az edzőtáborban eltöltött napokra. Nem kergetek illúziókat, számomra már az is nagy dolog volt, hogy a lehetőség küszöbén álltam. • Edzői közül melyik találta meg önhöz a legmegfelelőbb hangot? — A válasz egyértelmű: Novák Dezső! • S a többiek? — Sajnos ők nem. Náluk is bizo­nyítottam, szériában játszottam jól, de tulajdonképpen egyikük sem bí­zott bennem. Igazából nem vettek rólam tudomást. Nem alakult ki em­berileg olyan légkör, mint Novák Dezsőnél. • Érdekes amit mond, hiszen most is előfordul, hogy olykor-oly­kor meginog a helye a csapatban. — Ez nem baj, mert nekem az a véleményem, hogy az adott poszton játszón a legjobb. Ez a csapat érdeke! Ám az edzői döntést különbözőféle­képpen lehet indokolni. Van aki semmibe veszi a labdarúgót, és van aki partnernek tekinti. Novák ezt te­szi. • Társai közül kik a legjobb bará­tai? — Az idősebbek. Ebedli Zoli, Pogány Laci és Nyilasi Tibor. • Régebben több barátja volt? — Igen, amíg itt játszott Megyesi Pista, Vépi Peti és Máté Jani. Velük is baráti viszonyban voltam. • Érzése szerint hol van az igazi helye? Ez ugyanis sok fejtörést okoz a szurkolóknak. • Úgy ítélem meg, a középpályán többre lennék képes, mint a védelem­ben. Bár nagyképűség nélkül állítha­tom, hogy bal hátvéd poszton sem okoztam lényegében csalódást. • Ki volt a játékosideálja? — Még vidéken éltem, amikor először láttam játszani Varga Zolit. Csodáltam, megpróbáltam utánozni, egyszóval ő lett a példaképem. Na, és természetesen Albert Flóri, mert mindaz amit ő csinált a labdával, az a labdarúgás magasiskolája volt. • Mikor nyújtotta a legjobb telje­sítményt saját megítélése szerint? — Az Újpesti Dózsa ellen, amikor 7 : 1-re nyertünk, és szinte hengerelt a csapat. Felejthetetlen 90 perc volt az a Népstadionban, amikor nekem például minden bejött. • Család? — Kisfiam, Lacika július 8-án lesz ötéves. Imádja a Fradit, és ami a leg­fontosabb, nagyon szeret focizni. Számomra az jelenti a legnagyobb kikapcsolódást, ha vele rúghatom a bőrt. Gyenes J. András

Next

/
Thumbnails
Contents