Fradi műsorlap (1980/81, 1981/82, 1982/83)
1981/82 - 1980 / 81. szám
Kárpáti György: „a szívem azt diktálta, hogy cselekednem kell” A XX. századi magyar irodalom nagy alakjának, Karinthy Frigyesnek a frappáns mondása volt, hogy a humorban nem ismer tréfát. Dr. Kárpáti György háromszoros olimpiai és Európa-bajnok vízilabdázó, az uszoda nagyszerű „show- man"-je, szórakoztatója, aki a legjobb viccet is képes felülmúlni, újabb és újabb anekdotáival, megtörtént vagy kitalált történeteivel. A remekíró Karinthy nyomán ő azt vallja, hogy ő az élet sok területén elfogadja a tréfát, a humort, csak egy valami, ami tabu számára: a Fradi! No és ami ezzel párosul, természetesen a vízilabda . . . Beszélgetésünk elején egy percig sem kell nógatni, hogy a téma kellős közepébe vágjon. A miértre, — hogy hogyan juthatott a pillanatnyi nehéz helyzetbe a Ferencváros vízilabda szakosztálya, — a „diagnózist" ő így állapítja meg. — Az utóbbi időben kétségtelenül felkorbácsolódott a hangulat a csapat körül. Olyan újságcikkek jelentek meg, amelyek véleményem szerint az útkeresést próbálták elősegíteni, a jobbítás szándékával íródtak. Ezt kell mondanom még akkor is, ha ezzel a véleményemmel sokan vitába szállnak. Ahhoz, hogy új szellemben tudjunk dolgozni, szélesre kell tárni az ablakokat, egy kicsit szellőztetni kell! Még azon az áron is, hogy ez nem népszerű dolog és sokan személyes sértésnek veszik, ha ilyen vagy olyan formában bírálják korábbi munkájukat, tevékenységüket. A Ferencváros érdeke azonban fontosabb annál, hogy szemérmeskedjünk, el- halgassunk olyan dolgokat, amelyekről beszélni kell, még olyan formában is, hogy ország-világ elé tárjuk a problémát. Ezért mondom azt, hogy az újságcikkek csak használtak és arra késztették a szakosztályvezetést, a klub irányítóit, hogy mélyebbre nézzenek, és hosszabb távra határozzák meg a feladattervet. • A sorokat tehát a vízilabdaszakosztály megpróbálta rendezni. Az új vezetésben Ön is szerepet vállalt. Tudom, hogy egy ilyen velejéig fradistától felesleges a kérdés, de mégis meg kell kockáztatnom, milyen meggondolások alapján vállalta? — A szívem azt diktálta, hogy cselekednem kell. Ilyenkor gondolkodás nélkül mélyvízbe dobja magát minden olyan ember, akinek szívügye a klub. Nemcsak én mondtam az első hívó szóra igent, hanem olyan régi fradisták is, mint a Kossuth-díjas író, Karinthy Ferenc, vagy az ötvenes-hatvanas évek olimpiai bajnok kapusa, Ambrus Miklós is. Meggyőződésem, hogy nagyfokú elfoglaltsága mellett az ember akkor vállal ilyen jellegű társadalmi munkát, ha belső kényszert érez, s képtelen visszafogni önmagát, s egyszerűen nincs nyugta. Ha engem a Ferencváros hív, az körülbelül olyan, mintha a családomban valakinek gondja van és felemeli a telefont. Harminchét éve ennek az egyesületnek vagyok a tagja, itt értem el sikereimet, éppen ezért az a minimum, hogy minden erőmmel azon legyek, hogy a felemelkedést én is szolgáljam. • Melyek a legaggasztóbb problémák? — Utánpótlás helyzetünk nem túl rózsás, teljesen új alapokra kell helyezni a fiatalok nevelését. Nem értem, hogy miért nem használjuk ki jobban a Ferencváros népszerűségét a toborzásnál. Persze ha felépül a Népligetben az új uszoda, az döntő változásokat hozhat. Ha már az utánpótlás nevelésről beszélünk a legégetőbb kérdés, hogy olyan edzőink legyenek, akik ambiciózus fiatalemberek, ízig-vérig pedagógusok és élnek- halnak a klubért. Meggyőződésem, hogy volt játékosaink között sokan betölt- hetik ezt a feladatot. Mindenek előtt Kövecses Zoltánra, Kásás Zoltánra és dr. Steinmetz Jánosra gondolok, valamint a még mindig aktív Wiesner Tamásra, aki ugyancsak rendelkezik szakoktatói képesítéssel. Olyan ,,team"-et kell létrehozni, akik a kor követelményei szerint oktatnak, teljesen új szellemű irányítógárdát, akik megszállottak módján akarnak produkálni. • A közeljövőben milyen lépésekre van még szükség? — Nagyon sokan mentek el tőlünk, olyan játékosok, akik nagyobb törődés esetén sohasem váltak volna meg a klubtól. Tudomásul kell venni, hogy a továbbtanulás segítésében, a viszonylag biztosabb egzisztencia megteremtésében lényegesen többet kell tennünk vízilabdázóinkért. Semmivel sem rosszabbak a lehetőségeink, mint a konkurens kluboknak. Mi mögöttünk is biztos bázis áll, a MÉM és az ÉDOSZ anyagi és erkölcsi támogatásával. Sokkal jobban ki kell használnunk a lehetőségeinket. • Mi ad reményt ahhoz, hogy ez minél gyorsabban bekövetkezzék? — A szakosztályban egyre inkább megvalósuló egységes vezetés, amely a következetes munka első számú záloga lehet. Koncepciónk az, hogy a jövő csapatát építjük, de ehhez idő kell. Ebben a nagy munkában óriási szerepe lesz az FTC hűséges közönségének is, hiszen biztatásával a fiatalokat átsegítheti a kezdeti holtpontokon. Gondolkodunk azon is, hogy a bajnoki vízilabdamérkőzéseket az Üllői úti találkozói után játsszuk másfél-két órával, úgy hogy a lelkes közönség ott lehessen a Komjádiiy uszodában is. Jó lenne megvalósítani, hogy egy jeggyel jogosultak legyenek belépni a foci és a vízilabdamérkőzésre is. Ez nem új dolog, az ötvenes években ez bevált gyakorlat volt. Jó lenne, ha a pólósokat is zsúfolt lelátók buzdítanák, és zúgna ismét a „Hajrá Fradi"! Ehhez, persze lelkes, jó játék kell, mert a közönséget nem lehet becsapni. Gyenes J. András FRADI MŰSORLAP A Ferencvárosi Torna Club kiadványa Felelős kiadó: Losonci Tibor Feielős szerkesztő: Nagy Béla Fényképek: Pozsonyi Lajos, Magdics László Lapzárta: 1982. február 28. Készült az MGSZ Nyomdában Feielős vezető: Tulipánt József (82083)
