Fradi műsorlap (1980/81, 1981/82, 1982/83)
1981/82 - 1980 / 77. szám
v Hová tűnt tíz perc alatti 30 ezer ember? Rangadó az Üllői úton. Vasárnap délelőtt 11 órakor. Néhányan 6 óra után az óra csörgőjét hallgattatják el. 8 óra után pár perccel már a rendezői stáb a helyén van. A lapárusok már portékájukat kínálják, a pénztárak előtt néhányan a maradék ülőhelyeket vásárolják. 11 óra. Sokan vagyunk. Tízezrek, akik egyet akarunk. A kedvenc csapat — a Fradi győzzön. Ezért keltünk fel korán, ezért nem utaztunk el családunkkal kirándulni, ezért mondtuk le erre a napra a vendégeket. Erre a meccsre készültünk egy héten át. Mi igen. A fiúk is? Ők is edzőtáborban voltak péntek óta, ők is a győzelmet áhították, nekik sem volt mindegy: milyen eredmény születik a rangadón. És a bíró a 11 -es pontra mutatott! Igen, ha ez a lövés bemegy — már minden úgy alakul, ahogy erről álmond- tunk. Még egy pár másodperc és . .. rájövünk az álom és a valóság mily távol állhat egymástól . . . Na, majd a II. félidőben! Hagy ne írjam le a részleteket — nem sikerült. Méltóságot, rangot tépő 3:1, bocsánat 1 : 3 volt a végeredmény. Nem volt füttykoncert, csak néma szemrehányás. És ez olykor még fájóbb és megalázóbb. Nem szidták a szokottnál jobban a játékvezetőt — mert a szurkolóknak még ehhez sem volt joguk és főleg kedvük. Mert a szurkolói kedv 0 : 3 után már megsemmisült, úgy ahogy a győzelembe vetett hit. Hit nélkül pedig — nos, ilyenek vagyunk . .. Tíz perce ért véget a rangadó. A szél már csak a tiltottan bedobált papírcsíkokat fújdogálta. Üres a stadion, mindenki elviharzott a vesztett csata színhelyéről. Hová lett tíz perc alatt közel 30 ezer ember? Szégyenbe burkolt ábrá- zattal menekültek a mieink, a hidegtől is kipirult arccal és a hirtelenjött boldogsággal az ellenfél maroknyi tábora. Amit titkon reméltek, nekik sikerült. Kikaptunk. A stadionban egyetlen lélek nincs, csak a metsző szél pásztázza egy világhírű klub otthonát. A Napot egy sötét felhő takarja el. Talán a következő szélroham tovaviszi — és ismét kisüt a Nap ... Nagy Béla
