Fradi műsorlap (1980/81, 1981/82, 1982/83)

1981/82 - 1980 / 77. szám

A mi szurkolóink

Nekünk az írók teremtik

a helyzetet...- vallja Bács Ferenc színművész

(Kint, a Szent István körúton hömpölyög a délutáni csúcs- forgalom. A Vígszínház parányi társalgójában egy teremtett lélek nincs Marikán, a presszó vezetőjén és rajtam kívül. Csaknem háromnegyed hat, amikor a folyosón felbukkan Bács Ferenc színpadról, filmvászonról, képernyőről jól ismert alakja. Rohanva érkezik, sűrű bocsánatkérések közepette, de hát a szinkron- stúdió, az ugye Pasaréten van, és amíg az ember onnan le- kecmereg a városba . . . Nézem alakját, bizony sok huszonéves megirigyelhetné: pompás sportos kék dzseki, hozzávaló márkás farmer, no, és sötétkék ADIDAS cipő. Pocak pedig egy gramm se! Aztán már tessékel is be az öltözőjébe. Ahol mindenféle korabeli hangulatot árasztó kellékek: sisakok, kardok, parókák, csizmák . . . Hirtelen a ferencvárosi öltöző képe villan az agyamba, mérkőzés előtt: mezek, nadrágok, sportszárak, kapuskesztyűk ...)

*

„Nem tudok elképzelni csodálatosabb kikapcsolódást a napi gondokból, a szerepformálás gyötrelmeiből, mint futballmérkőzést nézni. No, természetesen elsősorban a Ferencváros mérkőzéseit, hiszen amióta rácsodálkoztam erre a bűvös játékra, mindig is zöld—fehér rajongó voltam. Egyedül szeretek meccsre járni, olyankor megszűnik számomra a világ, csak figyelem a pályán zajló eseményeket, élvezem a küzdelmet. Az Üllői úton mindig az ötös szektorban ülök Havasi Miskáék kedvességének jóvoltából. Csak azok az esti mérkőzések ne lennének! Merthogy olyankor játszunk mi is a színházban ... Én egyébként sokakkal ellentétben, még akkor sem tudok haragudni a futballistákra, amikor elvesztenek egy-egy mérkőzést. Megmondom azt is, hogy miért nem: nekik éppúgy elő van írva az időpont, hogy mikor kell(ene) jól játszaniuk, mint nekünk, csak hát ez nem mehet mindig könnyedén! Nagyon téved, aki azt hiszi, nálunk, a színházban van két egyforma előadás ... A kétféle játék — a színpadi és foci — között talán ott jelentkezik igazán a rengeteg közös vonás ellenére a lényeges különbség, hogy bár mindkettő társasjáték, azért itt nálunk mégsem létezhet olyan nagy eltérés a produkciók között, mint a gyepszőnyegen. Hogy miért? Talán azért, mert nekünk sokkal alaposabb előképzésben kell a színpadralépés előtt bizonyítanunk, mint a futballistáknak . ... Meg aztán, a színpadon a tehetség harminc éves kora körül kezd beérni, míg a futballban eny- nyi idősen a legtöbben már a búcsún kell, hogy gondolkodjanak ..."

*

(Kellemes, megnyugtató barintonja szinte simogatja a tárgyakat a parányi öltözőben. Nem titkolja, pedig nyugodtan megtehetné, hogy épp félúton jár a negyedik és az ötödik x között. Szeretettel mesél családjáról: felesége Tanai Bella nművész- nő, szintén a Vígszínház tagja, fia viszont nem készül színésznek, mint ahogy 18 éves lánya sem, aki a Vasasban teniszezik. Negyed hét, de a színházban még semmi jel nem utal arra, hogy egy óra múlva a színpadon a játék segítségével a közönség a 18. századba ugorhat vissza, a párizsi kommünt követő időkBács Ferenc az augusztusi Békéscsaba elleni mérkőzésen. A tekintete elárulja, hogy mi volt az eredmény . . .

be . . . Bács Ferenc ezen az estén Jules Verne alakját kelti életre, a nagy fantasztáét, aki a történet szerint véletlenül tagja lesz egy operettet próbáló párizsi színitársulatnak . . . Verne tehetségtelen volt színésznek — Bács Ferenc viszont élvezi a színház a színházban révén az Aga- mem-not alakítani próbáló, azonban a színpadon is inkább technokrata, mint komédiás író alakjának megformálását. Bács orrnyergén csúnya vágott seb éktelenkedik. Előző este véletlenül előrecsúszott az éles peremű sisakja a játék hevében . . . Hirtelen Nyilasi vérző, stoplik szántotta sípcsontjának emléke jut az eszembe .. .)

*

„Sokan kérdezik tőlem: könnyebb, vagy nehezebb-e a színész helyzete a futballistáénál? Azt hiszem, a miénk feltétlenül könnyebb, mert egyrészt lehetetlen a focistáktól megkövetelni, hogy mindig győzzenek, másrészt azért, mert számunkra az írók töbnyire megteremtik a helyzeteket, nekünk csak értékesíteni kell... Vagyis az alakításunkkal életre kell keltenünk a figurákat. De talán nem sértődnek meg Ebedli- ék, ha megjegyzem: szerintem ők nem mindig élnek profi-módon, amit egy valamire való színész sohasem engedhetne meg magának ... Hogy a színház is, meg a futball is válságban van? Hm. A labdarúgás világának titkait nem ismerem, csak gyanítom, hogy valahol a fiatalokkal való foglalkozás körül kellene keresni a hibák okait . . . A színház? Egy tény: minden este zsúfolt házak előtt játszunk, bár jól tudom, hogy ez önmagában még nem jelent sikert. Azt a tapsok milyenségén tudjuk legjobban lemérni ... De az is igaz, hogy a nézők nagyon jól tudják: a rossz előadásnál nem kizárólag a színészekben lehet a hiba, elvégre a focisták is kaphatnak olykor téves taktikai utasításokat ... És nekem meggyőződésem, hogy a rendező csinálja az előadást — a színészek pedig a színházat!"

*

(Fél hét, megszólal a falon a hangszóró: első figyelmeztető csengetés! Már illene búcsúznom, hiszen negyven perc múlva Bács Ferencnek Verneként kell kilépnie a színpadra, de ezt egyelőre még csupán a már kissé türelmetlenül tébláboló öltöztető hölgy jelzi . . . Szakáll, paróka, bajusz mind előkészítve a kis asztalkára, de mi csak beszélgetünk . . . Előkerül a fénykép, amit most a kedves olvasó is láthat.