Fradi műsorlap (1980/81, 1981/82, 1982/83)
1981/82 - 1980 / 76. szám
Az FTC legújabb létesítménye a november 8-án átadott futófolyoLÁTOGATÓBAN Kamerával Június 8-án az FTC Népligeti sporttelepére invitáltuk tagjainkat. Klára Jenő, az FTC Sportlétesítmények igazgatója és Vitéz Tamás a Népligeti létesítmény vezetője kalauzolta a szurkolókat. A készülő kiszolgáló épületektől, futófolyosótól kezdve az úszómedencéig mindent megtekintettek a „stúdiósok" és közben hallgatták az ezekkel kapcsolatos tudnivalókat, nehézségeket, pillanatnyi készültségi helyzetet. Kétségtelen az új kézilabdacsarnoknak és a tornasátornak volt a legnagyobb sikere, de sokan elnézték az épülő sportszállónkat is. — Hej, ha egyszer ez is felépül! De sok elhelyezési gondtól szabadul meg az egyesület — sóhajtották a szurkolók. Mint mindennek ennek az épületnek is tervszerűen halad az építése. Ha elkészül, bizonyára sok örömünk telik majd benne. Mint ahogy az egész, csodálatos környezetben elhelyezkedő népligeti FTC létesítményben. Az FTC klubház előtti gyülekezés alkalmával nem kellett kétszer mondani, hogy: Beszállás a Fradi buszba, indulás a Latorca utcai kajak-kenu „támaszpontra". Megérkezésünk után Magyar Zoltán szakosztályvezető röviden ismertette a szakosztály történetét, majd megtekintettük a versenyzők vízre- szállását. Kluka József edző néhány vállalkozószellemű stúdióst motorcsónakjába is invitált és a csodálatos időben tettek egy-két „kört" a Duna vizén . . . Megismertettek bennünket a különféle hajókkal, sőt Magyar Zoli még a hajóépítő műhelybe is bevitte a társaságot. Még egy pillantás a csónakház tetőteraszáról és máris indultunk egy másik „vizes helyre". A Komjádi uszodában ekkor volt az FTC—Vasas rangadó. A mi társaságunk is kényelmesen elhelyezkedett az impozáns uszoda nézőterén és vártuk a ferencvárosi gólokat. Voltak is szép számmal — időnként látványosaknak is tapsolhattunk — de ezen az estén a piros-kékek eggyel több gólt dobtak ... * * * A stúdió tagjai a birkózók egyik edzésére is ellátogattak. A Gyáli úti csarnokban együtt gyakoroltak a szakosztály jelenlegi és jövendőbeli bajnokai. Bállá sérülése miatt hiányzott, de Gáspár, Bíró, Fodor, Fehér, Nádasdi, Gyulai, Tekes, Suhajda mellett ott dolgozott még vagy 70 75 ifjú reménység is. Az edzők közül Vatai László és Szőnyi János a kö- töttfogásúakkal, Gáspár Ferenc és Gál Henrik a szabad- fogásúakkal foglalkozott. Kruj Iván vezetőedző vigyázó szeme pedig büszkén pásztázta a népes társaságot, a teremben folyó fegyelmezett munkát, a lüktető edzéstempót. A stúdió tagjai részére Giczy Jenő szakosztályvezető és Tóth József intéző tartott tájékoztatót, és mindketten fáradhatatlanul vá- laszolgattak a feltett kérdésekre. A 40—50 perces edzéslátogatás végén Gáspár Tamás a versenyzők nevében így szólt a stúdió tagjaihoz: — Nagyon jól esett, hogy eljöttek közénk, hiszen a szurkolók látogatása a mi sportágunkban nem mindennapos esemény. Köszönjük, hogy érdeklődtek irántunk — láthatták, mi mindent megteszünk a minél jobb felkészülés érdekében. Szeretnénk ha az FTC bírkozószakosztálya a jövőben is megtartaná vezetőhelyét, és a különféle világversenyeken is minél több fradista állhatna a dobogóra. Mai látogatásuk is erőt adott a kemény munkához, hiszen látjuk — népes tábor kíséri figyelemmel eredményeinket. Mégegyszer köszönjük, hogy meglátogattak bennünket. Az egyszerű, kedves szívből- jövő mondatok után felcsattant a taps, amely remélhetőleg a nagy versenyek, bajnokságok után is köszönti majd a ferencvárosi birkózókat. # Az FTC Sporttörténeti stúdió tagjai kellemes estét töltöttek a Filmgyárban is. A 20—25 perces sportfilmek között Csőke József rendező egykori élményeket mesélt, a filmek készítésének kulisszatitkairól, az elmúlt 30 év érdekes, közönség által nem ismert epizódjairól. Köztudott, a magyar sportfilmek sikerrel szerepelnek a különböző fesztiválokon is. 1970 óta Budapest is a magyar sportfilmek nemzetközi sikereinek egy- egy állomása. Most az olvasó is ismerjen meg néhány sportfilmes érdekességet, kulisszatitkot, élményt. Átadjuk a szót Csőke Józsefnak, aki sportfilmjeire eddig pontosan 100 hazai és külföldi fesztiváldíjat kapott! * * * Firenze 1959. Olaszország- Magyarország labdarúgó mérkőzés. Az eredmény 1—1 volt. Együtt laktunk a magyar csapattal és a mérkőzés után az olasz futball vezérkar, élén Angeli úrral, a FIAT-gyár tulajdonosának fiával — aki akkor az Olasz Labdarúgó Szövteség elnöke volt — gratulált a magyar csapat játékához. A magyar csatársor két legjobbja Albert Flórián és Tichy Lajos volt. Elsősorban őket fogták körül, és egyszer csak Angeli úr a következő ajánlattal állt elő: amennyiben leszerződnek Olaszországba fejenként egy millió dolláros szerződést köt velük! A két kiváló labdarúgó ránézett Angeli úrra és úgy szépen egymás szavába vágva a tolmács útján megkérdezték: — Tisztelt Angeli úr, tudja mi az, hogy pacalpörkölt? Angeli úr válaszolt: — Nem. Tudja, hogy mi az: forró tormás virsli? Nem! Töltöttkáposzta egy kisfröccsel? Na, látja Angeli úr — ezek apró dolgok a mi kis hazánkban, és ahhoz a hazához millió ilyen apró dolog is köt bennünket. És nem pénzben kifejezhető milliók . . . Más. Időpont 1964. Tokió, Olimpia A kötöttfogású bírkozó-mérkőzé- sek fináléja. Két magyar került a döntőbe: Pólyák Imre és Kozma István. Mindkettőnek elég volt a döntetlen, mint ahogy azt a sport- történetből tudjuk. Hát a helyzet az volt, hogy nekünk, filmeseknek, — ketten voltunk kint Fifili- na József kollégámmal — erre az alkalomra nem volt belépőjegyünk. Ha ott vagyunk kint mégsem lehet, hogy a két magyar a döntőben, s ne: kerüljön filmszalagra. Döntöttünk! A súlyemelők akkor már végeztek, befejezték a versenyeket és kértünk egy-egy súlyemelő mezt. Fifilina Jóskának Tóth Géza meze jutott, nekem pedig Veres Győzőé. Arra gondoltunk, — és ez később be is vált, — hogy együtt megyünk ki egy busz- szal a szabadnapos magyar sportolókkal, akik majd bíztatják a döntőbe került két magyar birkózót. így is történt. Beszálltunk a buszba, az elindult a küzdőcsarnok felé. A buszban a következők voltak: Csak termetre nézve is magasak, Zsivóczky Gyula, Eck - smith Sándor, Varjú Vilmos és ott voltak a kosárlabdázók. Megérkeztünk. Közben az én kollégám, Fifilina szétszedte a gépet, berakta egy sportszatyorba és mi is elvegyültünk a többiek között. A társaság leszállt, csoportba verődtünk, hangos „Hajrá Magyarok!" kiálltással szinte szétsöpörtük a bejárati ajtónál őrködő rendőröket és jegyszedőket, nagy ovációval bevonultunk. A küzdőtér első sorában helyezkedtek el a sportolók, mi mögéjük ültünk le. Akkor még a birkózó küzdőtéren négyszögalakú szőnyeg volt. Á küzdőtér négy sarkában egy- egy japán operatőr helyezkedett el. Elkezdődtek a küzdelmek, először a magyarok részéről Pólyák lépett a küzdőtérre. Már az első menetben az történt, hogy az én kollégám egyszerűen maga elé emeli a már összerakott gépet, feláll szépen, a magyar címeres tréningruhában odavonul a szőnyeg szélére. Nyomja a felvevőgép gombját és úgy látszik megfeledkezett róla, hogy hol van. Szépen felmegy a lépcsőn, fel a küzdőtér szélére. A birkózás folyik, a küzdelem megy, Fifilina megcsinálja szépen a felvételt és még azt is filmezi, hogy a berohanó magyar sportolók vállukra emelik Pólyák Imrét, dobálják, hiszen olimpiai bajnok lett. A felvétel jól sikerült, ezután visszavonult a második sorba, ahol volt, leült és nézte a következő mérkőzést. Tudni kell, hogy a látottak a négy Japán operatőrt, aki a küzdőtér négy sarkán volt annyira meglepte, hogy elfelejtették bekapcsolni saját felvevőgépüket. így az történt, hogy a Japán Filmhíradó- és Dokumen- tumfilm-cég, — amely hivatalosan készítette az olimpiai filmet — a magyaroktól vásárolta meg ezt a jelenetsort, de nemcsak ezt, hanem a Kozma Piciről készült felvételeket is. így aztán a HUNGA- ROFILM egyik legjobb üzletét ezekkel a jelenetsorokkal kötötte. Szintén Tokióban. Tudják a kedves olvasók hol van Kiscséri- puszta? Hát aki vonattal utazik Balaton felé, az bizonyára tudja, hogy merre van Kiscséripuszta! Én nem tudtam, 1964. október 24-ig, hogy van-e Kiscséripuszta Magyarországon. Tokióban tudtam meg, hogy van. Történt pe6
