Fradi műsorlap (1980/81, 1981/82, 1982/83)

1981/82 - 1980 / 75. szám

■ ■ ■ ■ ■ I

Koszontjul a 80 éves Furmann Károlyt

Az FTC elnöksége és labdarúgószakosztálya dísztáviratban köszöntötte 80. születésnapján Furmann Károlyt az FTC örökös bajnokát, egykori válogatott labdarúgóját:

KEDVES KARCSI BÁCSI!

80. SZÜLETÉSNAPJÁN AZ FTC VALAMENNYI VEZETŐJE ÉS LABDARÚGÓJA ŐSZINTE SZERETETTEL ÉS TISZTELETTEL KÖSZÖNTI. KÍVÁNJUK, HOGY ERŐBEN, EGÉSZSÉGBEN ÉLJEN KÖZÖTTÜNK ÉS A LELÁTÓN MÉG SOK FERENCVÁROSI GÓL UTÁN ÖRVENDEZZEN. EGYBEN NÉVNAPJA ALKALMÁBÓL IS KÖSZÖNTJÜK, AZ ISTEN ÉLTESSE KEDVES KARCSI BÁCSI.

IRózsa Györgv és a foci

Rózsa György több mint tíz esztendeje szerepel a televízióban. Korábban a gyermek- és ifjúsági osztály szerkesztője és műsorvezetője volt, a nevéhez több közönségsikert aratott sorozat is fűződik, amelyeknek szoros kapcsolata volt a versenysporttal, vagy a testedzéssel. Gondoljunk csak a Mozdulj cfmű sorozatra vagy a Focisuli, Kosársuli, Ping- -Pong suli nagysikerű adássorozataira. Ő szerkesztette és vezette a népszerű Mindent bele című játékos sportvetélkedő-sorozatot, és még jónéhány gyermek- és ifjúsági műsort, amelyeket a legfiatalabb tévénézők éveken át szívükbe zártak. Tavaly óta ő örökölte Vitray Tamástól a Kapcsoltam című vasárnap esti telefonos társasjátékot, ő a házigazda, aki egy országot invitál arra, hogy játszón, szórakozzon, tanuljon, művelődjön. Most mégsem a televíziós műsor kulisszatitkairól faggatom, hanem arról, hogy életében mikor kapott először fontos szerepet a labdarúgás, a foci?

— Kis srác koromban nagy steppel jártunk meccsre, összeverődtek a haverok, aztán irány egy vagy két mérkőzés. Én voltam mindig a hangadó, aki elcsábítottam őket, és beoltottam a foci szenvedélyére barátaimat. Nem volt nehéz, mert általában jó szimatom volt és mindig igazi focicsemegére csábítottam ki őket. így aztán az őrs, a raj megszállott imádója lett egy-két nagy játékosnak.

— Volt valami különleges érzéked ahhoz, hogy tudd előre, hogy melyik mérkőzés lesz igazi csemege?

— Hogy mitől volt olyan jó orrom? Mitől éreztem meg, hogy ez vagy az az összecsapás különösen jó játékot hoz? Ma már tudom, akkor legfeljebb csak éreztem, jó érzékkel szúrtam ki az igazi sztárokat, azokat az egyéniségeket, akik valami olyant képesek nyújtani a pályán, amitől szem és száj is elámul.

Vegyük sorra, kik voltak azok, akik téged felvillanyoztak, akik számodra élményt jelentettek labdarúgóként?

— Albert Flóri a hanyag eleganciájával, azzal, hogy a hátvédeket leheletfinom cselekkel tudta megbénítani, egy testcsellel öt-hat embert fektetett el, vagy egy egyszerű labda átvételétől a hátvédekfj \

nek földbe gyökerezett a lábuk. Mátrai gyorsasága, becsúszó szerelése csodálatos volt. Ma egyszerűen nem is láthatunk ilyen csodálatos attrakciót a pályán. Kisrácként megszállottként gyűjtöttem az autogrammokat és így az öltözők tájékára is odakeveredtem. Láttam, hogy Dalnoki Jenő egy- ■egy válogatott vagy bajnoki mérkőzés előtt húsz-huszonöt percig rúgdalta a falnak a labdát, nem tett mást, mint az operaénekes előadás előtt, beskálázta magát. Imádtam Orosz Palit és Vilezsál játékát. Ma, ha meghívnak valahova fiatalok és megkérdezik, hogy összeegyeztethető-e a verseny- sport és a tanulás, mindig dr. Fenyvesi Mátéval példálódzóm. Állatorvos lett úgy, hogy sportpályafutása egyszerűen nem sínylette meg, hétről-hétre a Fradiban és a válogatottban is a mezőny egyik legjobbja volt.

— Műsoraidban korábban meghívtál nagy sportegyéniségeket?

— A Foci-suli felvételei a BVSC Szőnyi úti pályáján folytak, és bevallom, nemcsak a gyerekeknek, hanem nekem is a legnagyobb élményt jelentette, amikor a műsor vendége volt Mátrai Sándor és dr. Fenyvesi Máté. A felvételek szünetében régi sportsztorikat elevenítettek fel, dőltünk a nevetéstől.

— No és mások helyet kaptak a műsoraidban?

— Magyar Zoli kétszeres olimpiai tornászunk például állandó vendége volt a Mozdulj! című sorozatnak, de meghívtuk a fradis- ták közül például Gyarmati Andreát is.

Vannak-e barátaid a sportolók közül?

— A már említett Magyar Zolival hosszú évek óta nagyszerű viszonyban vagyunk, de a pólós Wiesner Tamás is minimum húsz

éve barátom.

— Temagad sportoltál?

— Általános iskolában kézilabdáztam és úttörő bajnokságban elég tűrhető helyezést értem el négytusában. Később fociztam az Úttörő stadion csapatával. A gimnáziumi évek alatt az asztalitenisznek hódoltam, tagja voltam a Kaposvári Vasas MTE felnőtt csapatának, amely akkoriban az egyik legjobb vidéki szakosztály- lyal rendelkezett. Egyszóval a sportot, a mozgást imádtam, talán ha egyik-másik sportágban még ez a szenvedély kitartással is párosul, akkor komolyabb eredményeket is elérhetek.

— Sose bánd, hiszen annyi sportoló barátod van, akkor tudod, mennyi lemondással jár a mai versenysport.

— Túl sokat hangsúlyozzuk a lemondást, hogy mennyi áldozatot kíván a sport, de legalább ennyi szépet és örömet is ad. Az életben a jelképes mérleg egyik vagy másik serpenyőjében pro és kontra érvek és ellenérvek csapnak össze. Én mégis azt vallom, hogy a sport gyönyörű, csodálatos valami, ami teljesebbé teszi az ember életét.

— Mostanában sportolsz valamit, jut egyáltalán időd?

— Teniszezem, jókat évődöm a salakon, mert ha elrontok egy poént, akkor dúlok-fúlok magamban. Csodálatos játék, még azon a szinten is örömet okoz, ahogy én játszom.

— Na ne szerénykedj!

— Jó, nálad jobban játszom, de nem ez a mérce.

— Tudod, mit Gyuri, most hagyjuk abba a beszélgetést, még békés körülmények között.

— Látod, milyen sértődékeny vagy, már az is baj, hogy kapcsoltam?

Gyenes J. András