Fradi műsorlap (1980/81, 1981/82, 1982/83)

1981/82 - 1980 / 75. szám

■ ■ ■ ■ ■ I Koszontjul a 80 éves Furmann Károlyt Az FTC elnöksége és lab­darúgószakosztálya dísz­táviratban köszöntötte 80. születésnapján Furmann Károlyt az FTC örökös bajnokát, egykori váloga­tott labdarúgóját: KEDVES KARCSI BÁCSI! 80. SZÜLETÉSNAPJÁN AZ FTC VALAMENNYI VEZETŐJE ÉS LABDA­RÚGÓJA ŐSZINTE SZERETETTEL ÉS TISZTELETTEL KÖSZÖNTI. KÍVÁNJUK, HOGY ERŐBEN, EGÉSZSÉGBEN ÉLJEN KÖZÖTTÜNK ÉS A LELÁTÓN MÉG SOK FERENCVÁROSI GÓL UTÁN ÖRVENDEZZEN. EGYBEN NÉVNAPJA ALKALMÁBÓL IS KÖSZÖNTJÜK, AZ ISTEN ÉLTESSE KEDVES KARCSI BÁCSI. IRózsa Györgv és a foci Rózsa György több mint tíz esz­tendeje szerepel a televízióban. Korábban a gyermek- és ifjúsági osztály szerkesztője és műsorve­zetője volt, a nevéhez több kö­zönségsikert aratott sorozat is fűződik, amelyeknek szoros kap­csolata volt a versenysporttal, vagy a testedzéssel. Gondoljunk csak a Mozdulj cfmű sorozatra vagy a Focisuli, Kosársuli, Ping- -Pong suli nagysikerű adássoroza­taira. Ő szerkesztette és vezette a népszerű Mindent bele című játé­kos sportvetélkedő-sorozatot, és még jónéhány gyermek- és ifjú­sági műsort, amelyeket a legfia­talabb tévénézők éveken át szí­vükbe zártak. Tavaly óta ő örö­költe Vitray Tamástól a Kapcsol­tam című vasárnap esti telefonos társasjátékot, ő a házigazda, aki egy országot invitál arra, hogy játszón, szórakozzon, tanuljon, művelődjön. Most mégsem a tele­víziós műsor kulisszatitkairól fag­gatom, hanem arról, hogy életé­ben mikor kapott először fontos szerepet a labdarúgás, a foci? — Kis srác koromban nagy steppel jártunk meccsre, összeve­rődtek a haverok, aztán irány egy vagy két mérkőzés. Én voltam mindig a hangadó, aki elcsábítot­tam őket, és beoltottam a foci szenvedélyére barátaimat. Nem volt nehéz, mert általában jó szi­matom volt és mindig igazi foci­csemegére csábítottam ki őket. így aztán az őrs, a raj megszállott imádója lett egy-két nagy játékos­nak. — Volt valami különleges érzé­ked ahhoz, hogy tudd előre, hogy melyik mérkőzés lesz igazi cseme­ge? — Hogy mitől volt olyan jó orrom? Mitől éreztem meg, hogy ez vagy az az összecsapás különö­sen jó játékot hoz? Ma már tu­dom, akkor legfeljebb csak érez­tem, jó érzékkel szúrtam ki az igazi sztárokat, azokat az egyéni­ségeket, akik valami olyant képe­sek nyújtani a pályán, amitől szem és száj is elámul. Vegyük sorra, kik voltak azok, akik téged felvillanyoztak, akik számodra élményt jelentettek lab­darúgóként? — Albert Flóri a hanyag ele­ganciájával, azzal, hogy a hátvéde­ket leheletfinom cselekkel tudta megbénítani, egy testcsellel öt-hat embert fektetett el, vagy egy egy­szerű labda átvételétől a hátvédek­fj \ nek földbe gyökerezett a lábuk. Mátrai gyorsasága, becsúszó szere­lése csodálatos volt. Ma egyszerű­en nem is láthatunk ilyen csodála­tos attrakciót a pályán. Kisrác­ként megszállottként gyűjtöttem az autogrammokat és így az öltö­zők tájékára is odakeveredtem. Láttam, hogy Dalnoki Jenő egy- ■egy válogatott vagy bajnoki mér­kőzés előtt húsz-huszonöt percig rúgdalta a falnak a labdát, nem tett mást, mint az operaénekes előadás előtt, beskálázta magát. Imádtam Orosz Palit és Vilezsál játékát. Ma, ha meghívnak valaho­va fiatalok és megkérdezik, hogy összeegyeztethető-e a verseny- sport és a tanulás, mindig dr. Fenyvesi Mátéval példálódzóm. Állatorvos lett úgy, hogy sport­pályafutása egyszerűen nem síny­lette meg, hétről-hétre a Fradiban és a válogatottban is a mezőny egyik legjobbja volt. — Műsoraidban korábban meg­hívtál nagy sportegyéniségeket? — A Foci-suli felvételei a BVSC Szőnyi úti pályáján foly­tak, és bevallom, nemcsak a gye­rekeknek, hanem nekem is a leg­nagyobb élményt jelentette, ami­kor a műsor vendége volt Mátrai Sándor és dr. Fenyvesi Máté. A felvételek szünetében régi sportsztorikat elevenítettek fel, dőltünk a nevetéstől. — No és mások helyet kaptak a műsoraidban? — Magyar Zoli kétszeres olim­piai tornászunk például állandó vendége volt a Mozdulj! című so­rozatnak, de meghívtuk a fradis- ták közül például Gyarmati And­reát is. Vannak-e barátaid a sportolók közül? — A már említett Magyar Zoli­val hosszú évek óta nagyszerű viszonyban vagyunk, de a pólós Wiesner Tamás is minimum húsz éve barátom. — Temagad sportoltál? — Általános iskolában kézilab­dáztam és úttörő bajnokságban elég tűrhető helyezést értem el négytusában. Később fociztam az Úttörő stadion csapatával. A gim­náziumi évek alatt az asztalite­nisznek hódoltam, tagja voltam a Kaposvári Vasas MTE felnőtt csa­patának, amely akkoriban az egyik legjobb vidéki szakosztály- lyal rendelkezett. Egyszóval a sportot, a mozgást imádtam, ta­lán ha egyik-másik sportágban még ez a szenvedély kitartással is párosul, akkor komolyabb ered­ményeket is elérhetek. — Sose bánd, hiszen annyi sportoló barátod van, akkor tu­dod, mennyi lemondással jár a mai versenysport. — Túl sokat hangsúlyozzuk a lemondást, hogy mennyi áldoza­tot kíván a sport, de legalább ennyi szépet és örömet is ad. Az életben a jelképes mérleg egyik vagy másik serpenyőjében pro és kontra érvek és ellenérvek csap­nak össze. Én mégis azt vallom, hogy a sport gyönyörű, csodála­tos valami, ami teljesebbé teszi az ember életét. — Mostanában sportolsz vala­mit, jut egyáltalán időd? — Teniszezem, jókat évődöm a salakon, mert ha elrontok egy poént, akkor dúlok-fúlok magam­ban. Csodálatos játék, még azon a szinten is örömet okoz, ahogy én játszom. — Na ne szerénykedj! — Jó, nálad jobban játszom, de nem ez a mérce. — Tudod, mit Gyuri, most hagyjuk abba a beszélgetést, még békés körülmények között. — Látod, milyen sértődékeny vagy, már az is baj, hogy kapcsol­tam? Gyenes J. András

Next

/
Thumbnails
Contents