Fradi műsorlap (1980/81, 1981/82, 1982/83)
1981/82 - 1980 / 75. szám
Sikeres hajrá Elek Gyula Talán még emlékeznek olvasóink arra az augusztusban megjelent Fradi műsorlapra, amelyben körsétát tettünk több szakosztályunknál. A „séta" alkalmával megszólaltattuk Elek Gyulát, a női kézilabda szakosztály kiváló edzőjét, aki szokásától eltérően, akkor nem volt olyan derűs hangulatban, mint ahogy azt tőle éveken át megszoktuk. Persze a múltban erre volt is elég oka, hiszen a női csapat 15 éves tevékenysége alkalmával mindig a dobogón végzett a bajnoki mezőnyben. De idén . . . Szóval a tavasz nem sikerült a legfényesebben, az egykori „sikercsapat" a tizenkettes bajnoki társaságban csak a 11. helyen kötött ki, s nem is egy-két, hanem több gondja, problémája volt az edzőnek. Elek Gyula nem azért tartozik a jövőt mindig ragyogóan építő edzők sorába, hogy a beszélgetésünk alkalmával végülis ne tett volna bizakodó kijelentést: „Derűsebb lesz az ősz, mint a tavasz volt!" — mondta. És lett. Az FTC női kézilabda gárdája nagyszerűen finiselve, a sok gond ellenére a 6. helyen végzett. Ez a népszerű olimpiai értékelés szerint pontot érő helyezés volt. S mikor újból találkoztunk a szakemberrel, első kérdésünk mi más lehetett volna: elégedett? — Feltétlenül, hiszen olyan nehéz helyzetből sikerült felzárkóznunk, amelyre talán csak a Fradi lehet képes, — mondta. — Emlékezzünk: tavasszal 11 mérkőzésen mindössze 4 pontot sikerült összegyűjtenünk, ősszel viszont ugyanennyi találkozón tizenhetet, s csak a bajnok és nemzetközi porondon is jelentős szerepet játszó Vasastól szenvedtünk vereséget. Azt hiszem, ez már magában is mindennél többet mond. „Boncolgassuk" a jó szereplést, először talán arra kérnék választ, hogy mikor és hol volt az úgynevezett fordulópont, amikor megváltozott a csapat helyzete. — A nyári felkészülés alkalmával három hazai tornán vettünk részt, ezeken az volt a cél, hogy minden posztra megtaláljuk a hiányzók utódait, s kemény összecsapások alkalmával edződjenek a fiatalok. Ez lényegében teljesen sikerült, s ezért sokkal nyugodtabban vártuk az őszi nyitányt, mint például a tavaszit. Már az első mérkőzésünk, a Győri Textiles ellen „döntőnek" ígérkezett, s az is lett. A vidéki csapat, amely a szezon első felében négy góllal legyőzött bennünket, most is kemény ellenfélnek ígérkezett. így is volt, heves csatát vívtunk, s végül sikerült két góllal nyernünk. Ez óriási önbizalmat adott minden játékosnak, s természetesen engem is megnyugtatott, hogy az elképzeléseim megfelelőek voltak. Aztán Veszprémbe utaztunk a kiváló Bakony ellen, amely régebben magyar bajnok is volt. Akik ismerik a veszprémi sportcsarnokot, tudják, milyen nehéz ott ellenfélnek lenni. A hazai gárda nagy erővel rohamozott, minden áron győzelemre törekedett, de nekünk taktikus, fegyelmezett és igen- -igen lelkes játékkal sikerült egy pontot elhoznunk. Ez a tavaszi mérlegünket tekintve ismét nagyon jelentős volt, hiszen a bajnokság első szakaszában itthon kikaptunk — 6 góllal! — a veszprémiektől. Eszerint már hamar „egyenesbe" jött a csapat... — Hát ami a szereplést illeti, úgy tűnt, de a játék még nem elégített ki. Hiányoltam a jobb egyéni teljesítményeket, így például a helyzetek kihasználásában is. De ahogy következtek az újabb fordulók, mind jobban összerázódott a csapat, s végül, ha csak az őszi eredményeket vesszük figyelembe, a 17 ponttal a Vasas mögött a második legeredményesebb együttes voltunk. Miben javult ilyen nagy mértékben a játék? — Védekezésben és kapusunk. Berzsenyi teljesítményében feltétlenül. Kondícióban pedig egészen kifogástalanok voltunk, hiszen az utolsó öt percekben mindig mi voltunk jobbak ellenfeleinknél. Ékes példa erre a válogatottakkal felvonuló Spartacus elleni mérkőzésünk. A szövetkezetiek a találkozó alatt többször is már hat góllal vezettek ellenünk, de végül jó hajrával döntetlent csikartunk ki. A csapat együttes értékelése mellett, hogyan „osztályozza" a játékosokat egyenként? — Mit minden csapatnak, nekünk is voltak kulcsembereink, s örömünkre ők szinte vitték magukkal az egész gárdát. S ha egy-egy mérkőzésen valamelyikük halványabb is volt, a többiek csillogtak. A kapuban Berzsenyi ragyogó teljesítményt nyújtott, s ami a kézilabdában igen lényeges: sorsdöntő helyzetekben heteseket is hárított. A mezőnyjátékosok közül Csiha eredményességével, lendületével és határtalan lelkesedésével, Csajbók né harciasságával, Rácz Éva a zónán belül tanúsított erőteljességével, Hesz Ágnes pedig átlövéseivel volt igen nagy hasznára a csapatnak. De igazságtalan lennék, ha nem dicsérném a többieket is, hiszen az ősszel szerepelt tizenöt játékos között nem volt olyan, aki több mérkőzésen ne produkált volna jó teljesítményt. A bajnokság befejeződött: hogyan tovább? — December közepén kezdődik és februárig tart a hagyományos Magyar Népköztársasági Kupa-sorozat. A bajnoki tapasztalatok és a sikeres befejezés most már alapot adhat arra, hogy a kupában úgy végezzünk, ahogy azt tőlünk el is várják. Mert nem szabad elfelejteni, hogy egy időben a Fradi „kupa-specialista" is volt, többszörös védők vagyunk, indultunk a Kupagyőztesek Európa Kupájában, amelyet 1978-ban megnyertünk, s egy évvel később másodikok lettünk. Jó helyezésre számítunk az MNK- ban és további lehetőséget találni már az 1982-es csapat kialakítására. Együttesünk fiatal, s ahogy mondani szokták: övék a jövő! Mi pedig azzal búcsúztunk Elek Gyulától, hogy remélhetőleg a jövőben nem lesz oka olyan borús hangulatra, mint amilyen a tavasz után volt. Felejtsük azt el egyszer és mindenkorra ... Kozák Mihály 7
