Fradi műsorlap (1980/81, 1981/82, 1982/83)
1981/82 - 1980 / 75. szám
Zöld-fehérben Glasgow-ban Egy vallás, amit úgy hívnak: Celtic val. A focirajongó Sean vendégként megnézte a Celtic Kilmarnock elleni bajnoki mérkőzését, s a clubtól kapott jellegzetes zöld—fehér csíkos trikóban bemutatták a 18 ezer főnyi szurkolóseregnek is. Másnap aztán a lapok egy része sajtókampányt indított a Celtic vezetői ellen, miszerint azok hazafiatlan (!) módon népszerűsítették a külföldi ökölvívót, a skót Jim Watt leendő ellenfelét! Nos, ilyen baljós előzmények után került sor pár nappal később a Rangers—Celtic örökrangadóra . . . SZÍNEK Ha az általam meglátogatott angol labdarúgó klubok szervezeti felépítése racionálisnak tetszett, méginkább áll ez a Celtic-re. Az egyesületben mindössze négy (!) személy hivatott például az adminisztrációt és pénzügyeket intézni. A klub főrészvényese Desmond White úr nemcsak az elnöki posztot tölti be, hanem ellátja a titkári teendőket is. Hiába, Skóciában vagyunk, s mindenki előtt ismeretes a skótok legendás takarékossága. Az adminisztráció igazi „lelke” különben a Celtic titkárnője, Mrs Irene MacDonald, aki a klubnál eltöltött hosszú évek birtokában talán jobban ismeri a Celtic összes gondját-baját, mint bárki más. Hozzá kedves kis történet is fűződik: Billy McNeill menedzserrel és helyettesével John Clark-kal (mindketten tagjai voltak az 1967-es BEK győztes csapatnak) többek között a Fradi és a Celtic régmúlt találkozásairól beszélgettünk. A két klub egyébként 1911- ben és 1914-ben találkozott, mindkétszer az Üllői úton, s előbb 1 : 1 majd 2 : 2 volt az eredmény. Ez a Fradi számára jelentett sikert, hiszen a Celtic már akkor komoly nemzetközi tekintélynek örvendett. Mrs MacDonald is bekapcsolódott a társalgásba, imigyen: „Érdekes, hogy a Ferencváros és a Celtic is hasonló szerelésben játszik, pedig a világon nem túl sok híres csapatnak a színe zöld—fehér." „Valóban — mondtam én erre — pedig szerintem ez a második legszebb színösszeállítás a világon!" „Miért, van ennél szebb?" — kérdezte meglepődve. „Igen, egy szőke hölgy kék szemekkel" — válaszoltam, s a társaságunkban levő férfiak — értve a bókot — jóízűen felnevettek, Mrs MacDonald arcát pedig finom pír öntötte el. Később azért egyáltalán nem neheztelt, sőt nagy segítséget nyújtott a Celtic belső életének megismerésében. Említettem, mennyire szűk a Celtic apparátusa. A szurkolók kiszolgálásával viszont egész csapat foglalkozik. Az úgynevezett „Celtic Pools", aminek feladata az egyesületi lottó szervezése, a szurkolói klubok segítése, a stadion melletti központjában 10 személyt foglalkoztat, de Glasgow központjában is van egy részlegük 4 fővel. Két ajándékboltot is üzemeltetnek, egyiket a stadionnál, másikat ugyancsak Glasgow belvárosában. A Celtic nemcsak hazai mérkőzéseire készít műsorfüzetet, hanem „The Celtic View" néven minden szerdán hetilapot is kibocsát — alighanem egyedüli labdarúgó egyesületként a világon. A lapnak nemcsak Skóciában vannak előfizetői, hanem szinte az egész világon, Kanadától Ujzélandig. A Celtic tehát magas színvonalon gondoskodik szurkolóiról, azok viszont — akár megy a csapatnak, akár nem, — a végsőkig kitartanak szeretett csapatuk mellett, képesek utolsó pennyjüket is a Celticre áldozni. Irigylésre méltó a klub és a szurkolók közötti kapcsolat, de az az igazság, hogy nagyon sok nehéz sorsú glasgowi munkásember, állástalan fiatal életében a Celtic jelenti az egyetlen örömet, s ez azért nem jó. 0 : 3 AZ ÖRÖKRANGADÓN A Celtic edzőpályája a stadiontól nem messze, új lakótelepek szomszédságában található. Ami mindjárt szembetűnik: A kevésbé kedvező időjárás miatt itt korántsem olyan selymes a fű, mint Angliában. Az edzésen, melyen a Rangers ellen készültek az is látszott, bár ezt eddig is tudtuk: a skótok inkább törekednek a színesebb, játékosabb labdarúgásra, mint déli szomszédaik az angolok. Bizonyára kedvezően befolyásolta a magyar labdarúgás karakterének kialakulását, hogy a század elején skót edzők, mint Robertson, Holmes vagy a leghíresebb Jimmy Hogan is tevékenykedtek nálunk. Rangers—Celtic skót örökrangadó az átépítés miatt most csak 33 000 nézőt befogadó Ibrox Park stadionban . . . Valaha minálunk egy-egy MTK—FTC örökrangadónak lehetett hasonló varázsa, s érdekes módon még a csapatok színei is megegyeznek (Rangers: kék- fehér, Celtic: zöld—fehér). A stadion környékén, főként a sok kocsmával rendelkező Paisley Roadon a szó szoros értelmében folyik a sör és a whisky. Az emberek barna papírba csomagolt fish and chips-t esznek, ez is nemzeti étel: hal sültkrumplival. Bent az Ibroxban kezdésre leírhatatlan hangulat uralkodik. így utólag a félelmetesnek tartott angol szurkolók szende kis minist- ránsgyerekeknek tűnnek a skótokhoz hasonlítva. Harci sípok, skót dudák vezetik a kórusokat. A Celtic tábor zöld—fehér zászlói között az ír Köztársaság narancsszínű fehér- zöld zászlói is feltűnnek. S ki hinné, pár Rangers hívő az Union Jack-et, a brit birodalmi lobogót lengeti kezében. A játékosok itt nem a játékvezető mögött kocognak ki a kezdőkörhöz, hanem mint akiket puskából lőttek ki a játékoskijáróból, hónuk alatt labdával spriccelnek ki egy-egy térfélre, méginkább ingerelve így a közönséget. A Celtic törleszteni akar a legutóbbi vereségért, elképesztő iramban támadja végig a mérkőzést, cde nincs szerencséje. A Rangers veszélyes kontratámadásaival, McAdam két és MacDonald egy gólja révén 3 : 0-ra győz. A Rangers állóhelyi szurkolói közül az „önfeledt" ünneplés következményeként gólonként 8—10 embert kell hordányon elszállítani, van aki t a zsúfoltság miatt egymás feje fölött adnak ki a mentősöknek. A meccs végeztével a szurkolók reakciójából nehéz lenne megállapítani, melyik csapat győzött. A Celtic hívők a 0 : 3 ellenére, mert játékosaik kitették szívüket-lelküket a pályán, nagy ünneplésben részesítik őket. Az öltözőben nyugalom honol. Érzőoik ugyan némi elkeseredés, de valahogy látni: vezetők, edzők, játékosok előre tekintenek. Jól tették: a Celtic végül biztosan nyerte a bajnokságot. A mi színünk is zöld—fehér . . . Magyar Zoltán
