Fradi műsorlap (1980/81, 1981/82, 1982/83)

1981/82 - 1980 / 75. szám

Nyilasi Tibor átvette ezüstcipőjét Nyilasi Tibi és az Ezüstcipő derűs fogad­tatása a Ferihegyi repülőtéren Az Ezüstcipőt átvevő „delegáció": Lo­sonci Tibor; az FTC elnöke, Krizsán József, az MLSZ főtitkára. Nyilasi Ti­bor, Novák Dezső vezetőedző. A Ferihegyi repülőtérre érkező Nyilasi Tibort elsőként sikerült az őt köszöntők karjaiból kiszakítanom, hogy rövid inter­jút kérjek tőle párizsi élményeiről. — A Fradi részéről kik vettek részt az ünnepségen? — Klubunk ügyvezető elnöke. Loson­ci Tibor, valamint vezetőedzőnk, Novák Dezső is meghívást kapott, az MLSZ ré­széről pedig Krizsán József főtitkár kí­sért el. — Flogyan kezdődött ez a rendkívül érdekes programsorozat? — Szerdán este a Lidóban rendezték a vacsorát, azt hiszem, felesleges monda­nom, hogy ez a világ egyik leghíresebb szórakozóhelye. Káprázatos műsor volt, egyszóval, úgy köszöntöttek minket Pá­rizsban, ami minden várakozást felül­múlt. A Lidóban körülbelül éjjel egy órá­ig tarott a műsor, amelyhez hasonlót, is­métlem, még nem láttam. — Mi történt másnap, csütörtökön? — Délelőtt az ugyancsak nemzetközi rangú, impozáns mulatóban, a La Scala szalonjában tartották a tulajdonképpeni átadási ceremóniát. Először az Adidas cég, amely az egész ünnepségnek házi­gazdája volt, mindhármunkról egy-egy félperces filmet sugárzott. — Neked a tavalyi bajnokságban lőtt góljaid közül válogattak? — Sajnos nem, és ez némi pikantériá­ja volt a dolognak, mert az idei, Ózd el­leni találkozóból mutattak be részlete­ket, ahol meglehetősen mérsékelten ját­szottam. — Mi történt ezután? — Először az aranycipős bolgár Szlav- kovnak adták át a dijat, majd én követ­keztem, végül, mivel az NSZK világhírű járékosa Rummenigge edzőjétől nem ka­pott engedélyt arra, hogy Párizsba eljöj­jön, a Bayern München menedzsere, Hoeness vette át a bronzcipőt. — Hogy hogy nem engedték el Rum- meniggét? — Állítólag csapatának nagyon fontos találkozója volt szerdán vagy szombaton és ezért Csernai Pál, az edző nem egye­zett bele, hogy részt vegyen az ünnepsé­gen. — Az Adidastól kaptatok valamiféle ajándékot? — Pusztán futbal/szerelést és focici­pőt. — Milyen érzéssel vetted át a cipőt? — Előtte már megkérdeztem Faze­kas Lacit és Váradi Bélát, akik már része­sei voltak ennek egy-egy alkalommal, de megmondom őszintén, minden várakozá­son felüli volt, s az elmondottakat jóval felülmúlta mindaz, amit személyesen ta­pasztaltam. Csodálatos élménye marad életemnek, és nagyon boldog lennék, ha valamelyik ferencvárosi játékostársam­nak módja lenne jövőre részt venni egy ilyen csodálatos párizsi kiránduláson. Pogány Lacinak minden esélye megvan rá, drukkolok neki, hogy első legyen a hazai góllövőlistán, és lehetőleg egy ha­sonlóan szép, csillogó cipőt hozzon haza ide, az Üllői útra, mint én. — Milyen tulajdonképpen ez a cipő, amiről annyit beszéltünk? — Elég komoly súlya van, azt mond­ják, hogy ez tulajdonképpen egy hagyo­mányosan elkészített futballcipő, ame­lyet később galvanizálnak arany-, ezüst­vagy bronz színre. — Hova kerül a vitrinbe? — Természetesen főhelyre, a két, Fra­dival nyert bajnoki aranyérmem mellé. Gyenes J. András GYÖKEREK Azt mondják, ha észak felé tartunk a Brit- -szigeteken, a következőket tapasztalhatjuk: egyre kopottabb vonatokon utazhatunk, sze­gényesebbnek tűnnek a városok, s az emberek öltözködése sem nagyon nevezhető választé­kosnak. Különösen igaznak érezzük ezt a meg­állapítást, ha átlépjük Skócia határát. A leg­nagyobb skót város, az 1 millió 800 ezer lako­sú Glasgow pedig egyenesen „a legcsúnyább brit város" címmel illethető. Az Atlanti-óce­ánban ömlő Clyde folyó törcséltorkollatában terpeszkedő, hajógyártásáról és whisky lepárló üzemeiről híres Glasgow a múlt századi ipari forradalom jellegzetes terméke. A korábban kis jelentőséggel bíró város a környező szén­bányákra támaszkodva gyorsan iparosodott, s lakossága is egészségtelenül felduzzadt. A vá­ros mai vezetése nagy erőfeszítéseket tesz ugyan új lakótelepek építésére, de a külváro­sok nyomasztó nyomornegyedeit képtelenek felszámolni. Két építmény azonban, mint va­lami modern kori katedrális, erősen elüt kör­nyezetétől: a keleti városrészben a Celtic Park- head vagy Celtic Park nevű otthona, nyugaton pedig a Rangers Ibrox Park elnevezésű stadi­onja. Előbb a Celtic épített új, korszerű lelátót, de a Rangers sem akart lemaradni: jelenleg fo­lyik szakaszosan a viktoriánus kort idéző sta­dionjuk teljes átépítése. A vetélkedés sajnos — különösen a két egyesület szurkolótábora kö­zött — nem mindig ilyen békés, a krónikák sok véres eseményt őriznek. A társadalmi fe­szültségeknek vallási köntösben való megjele­nése nem újkeletű dolog Skóciában. A törté­nelemből ismert katolikus Stuart Mária kor­társa és egyben ellenfele a híres reformátor John Knox a XVI. században új vallást alapí­tott, a presbiteríanizmust. Napjainkban az Eszak-lrországban élő protestáns skótok és katolikus írek háborúskodása Glasgow vallási ellentéteit is szítja. Az 1873-ban alakult protestáns Rangers szurkolói szemében kezdettől fogva szálka volt a katolikus, ír származású Walfrid fivérek által alapított Celtic. Amikor a zöld—fehérek idős gondnoka vé­gigkalauzolt a Celtic Park stadion helyiségei­ben, az előcsarnokban egy csaknem életnagy­ságú, megfakult fényképre mutatott. Szenve­délyesen magyarázta, hogy a kép John Thompsont, a Celtic egykori tehetséges, fia­tal csatárát ábrázolja, s állítólag egy a Rangers- nek lőtt gólja után a kavarodásban a kék—fe­hérek egyik játékosa a halálát okozta. De nem is kell balladai messzeségben kutatnunk: gals- gowi látogatásom idején egy ír származású amerikai ökölvívó, Sean O'Grady mérkőzött Jim Watt-tal a skótok könnyűsúlyú bajnoká­4

Next

/
Thumbnails
Contents