Fradi műsorlap (1980/81, 1981/82, 1982/83)
1981/82 - 1980 / 75. szám
Nyilasi Tibor átvette ezüstcipőjét Nyilasi Tibi és az Ezüstcipő derűs fogadtatása a Ferihegyi repülőtéren Az Ezüstcipőt átvevő „delegáció": Losonci Tibor; az FTC elnöke, Krizsán József, az MLSZ főtitkára. Nyilasi Tibor, Novák Dezső vezetőedző. A Ferihegyi repülőtérre érkező Nyilasi Tibort elsőként sikerült az őt köszöntők karjaiból kiszakítanom, hogy rövid interjút kérjek tőle párizsi élményeiről. — A Fradi részéről kik vettek részt az ünnepségen? — Klubunk ügyvezető elnöke. Losonci Tibor, valamint vezetőedzőnk, Novák Dezső is meghívást kapott, az MLSZ részéről pedig Krizsán József főtitkár kísért el. — Flogyan kezdődött ez a rendkívül érdekes programsorozat? — Szerdán este a Lidóban rendezték a vacsorát, azt hiszem, felesleges mondanom, hogy ez a világ egyik leghíresebb szórakozóhelye. Káprázatos műsor volt, egyszóval, úgy köszöntöttek minket Párizsban, ami minden várakozást felülmúlt. A Lidóban körülbelül éjjel egy óráig tarott a műsor, amelyhez hasonlót, ismétlem, még nem láttam. — Mi történt másnap, csütörtökön? — Délelőtt az ugyancsak nemzetközi rangú, impozáns mulatóban, a La Scala szalonjában tartották a tulajdonképpeni átadási ceremóniát. Először az Adidas cég, amely az egész ünnepségnek házigazdája volt, mindhármunkról egy-egy félperces filmet sugárzott. — Neked a tavalyi bajnokságban lőtt góljaid közül válogattak? — Sajnos nem, és ez némi pikantériája volt a dolognak, mert az idei, Ózd elleni találkozóból mutattak be részleteket, ahol meglehetősen mérsékelten játszottam. — Mi történt ezután? — Először az aranycipős bolgár Szlav- kovnak adták át a dijat, majd én következtem, végül, mivel az NSZK világhírű járékosa Rummenigge edzőjétől nem kapott engedélyt arra, hogy Párizsba eljöjjön, a Bayern München menedzsere, Hoeness vette át a bronzcipőt. — Hogy hogy nem engedték el Rum- meniggét? — Állítólag csapatának nagyon fontos találkozója volt szerdán vagy szombaton és ezért Csernai Pál, az edző nem egyezett bele, hogy részt vegyen az ünnepségen. — Az Adidastól kaptatok valamiféle ajándékot? — Pusztán futbal/szerelést és focicipőt. — Milyen érzéssel vetted át a cipőt? — Előtte már megkérdeztem Fazekas Lacit és Váradi Bélát, akik már részesei voltak ennek egy-egy alkalommal, de megmondom őszintén, minden várakozáson felüli volt, s az elmondottakat jóval felülmúlta mindaz, amit személyesen tapasztaltam. Csodálatos élménye marad életemnek, és nagyon boldog lennék, ha valamelyik ferencvárosi játékostársamnak módja lenne jövőre részt venni egy ilyen csodálatos párizsi kiránduláson. Pogány Lacinak minden esélye megvan rá, drukkolok neki, hogy első legyen a hazai góllövőlistán, és lehetőleg egy hasonlóan szép, csillogó cipőt hozzon haza ide, az Üllői útra, mint én. — Milyen tulajdonképpen ez a cipő, amiről annyit beszéltünk? — Elég komoly súlya van, azt mondják, hogy ez tulajdonképpen egy hagyományosan elkészített futballcipő, amelyet később galvanizálnak arany-, ezüstvagy bronz színre. — Hova kerül a vitrinbe? — Természetesen főhelyre, a két, Fradival nyert bajnoki aranyérmem mellé. Gyenes J. András GYÖKEREK Azt mondják, ha észak felé tartunk a Brit- -szigeteken, a következőket tapasztalhatjuk: egyre kopottabb vonatokon utazhatunk, szegényesebbnek tűnnek a városok, s az emberek öltözködése sem nagyon nevezhető választékosnak. Különösen igaznak érezzük ezt a megállapítást, ha átlépjük Skócia határát. A legnagyobb skót város, az 1 millió 800 ezer lakosú Glasgow pedig egyenesen „a legcsúnyább brit város" címmel illethető. Az Atlanti-óceánban ömlő Clyde folyó törcséltorkollatában terpeszkedő, hajógyártásáról és whisky lepárló üzemeiről híres Glasgow a múlt századi ipari forradalom jellegzetes terméke. A korábban kis jelentőséggel bíró város a környező szénbányákra támaszkodva gyorsan iparosodott, s lakossága is egészségtelenül felduzzadt. A város mai vezetése nagy erőfeszítéseket tesz ugyan új lakótelepek építésére, de a külvárosok nyomasztó nyomornegyedeit képtelenek felszámolni. Két építmény azonban, mint valami modern kori katedrális, erősen elüt környezetétől: a keleti városrészben a Celtic Park- head vagy Celtic Park nevű otthona, nyugaton pedig a Rangers Ibrox Park elnevezésű stadionja. Előbb a Celtic épített új, korszerű lelátót, de a Rangers sem akart lemaradni: jelenleg folyik szakaszosan a viktoriánus kort idéző stadionjuk teljes átépítése. A vetélkedés sajnos — különösen a két egyesület szurkolótábora között — nem mindig ilyen békés, a krónikák sok véres eseményt őriznek. A társadalmi feszültségeknek vallási köntösben való megjelenése nem újkeletű dolog Skóciában. A történelemből ismert katolikus Stuart Mária kortársa és egyben ellenfele a híres reformátor John Knox a XVI. században új vallást alapított, a presbiteríanizmust. Napjainkban az Eszak-lrországban élő protestáns skótok és katolikus írek háborúskodása Glasgow vallási ellentéteit is szítja. Az 1873-ban alakult protestáns Rangers szurkolói szemében kezdettől fogva szálka volt a katolikus, ír származású Walfrid fivérek által alapított Celtic. Amikor a zöld—fehérek idős gondnoka végigkalauzolt a Celtic Park stadion helyiségeiben, az előcsarnokban egy csaknem életnagyságú, megfakult fényképre mutatott. Szenvedélyesen magyarázta, hogy a kép John Thompsont, a Celtic egykori tehetséges, fiatal csatárát ábrázolja, s állítólag egy a Rangers- nek lőtt gólja után a kavarodásban a kék—fehérek egyik játékosa a halálát okozta. De nem is kell balladai messzeségben kutatnunk: gals- gowi látogatásom idején egy ír származású amerikai ökölvívó, Sean O'Grady mérkőzött Jim Watt-tal a skótok könnyűsúlyú bajnoká4
